Vendégváró

A bejárati ajtóra akasztott vendégváró koszorú egyértelműen jelzi: itt bizony már javában készülnek a közelgő ünnepre. Ez a dísz ugyanakkor remek alkalmat kínál az adventi koszorú készítőjének is, hogy kedvére kiélje magát, ha már úgyis előpakolta az összes kelléket az adventi koszorúhoz és annyira belejött a koszorúkötésbe.

A vendégváró koszorú készülhet teljes összhangban a meleg szobában pihenő, gyertyás testvérével: tökéletes lehet a harmónia, ha ugyanaolyan ágakból kötjük mindkettőt és hasonló díszekkel ékesítjük - azaz ha jóformán csak a gyertyák jelenléte az egyetlen különbség a két mű között. Ez persze nem alapfeltétel, ahogyan az én koszorúim sem hasonlítanak a megszólalásig egymásra. A kedves vendég úgysem valószínű, hogy fejben tudja tartani a nagy ünneplés közepette az ajtón látott díszt addig, amíg meg nem pillantja az adventi koszorúnkat.

A vendégváró koszorú elkészítése egyáltalán nem bonyolult, sőt, kifejezetten könnyű, hiszen éppen azt a lépést kell ebben az esetben elfelejtenünk, ami a legtöbb bosszúságot szokta okozni az adventi koszorú készítőinek: a gyertyák rögzítését. Tehát aki attól megijedt, ennek akkor is nyugodtan nekivághat. Itt is egy hasonló alapot kell először készítenünk (vásárolnunk) örökzöld ágakból: tudjátok, fenyő, tuja, borostyán, babér, magyal és társaik.

Ezután már csak a díszítés van hátra, vagyis a legélvezetesebb rész. Bármit felhasználhatunk, ami a kezünk ügyébe kerül: terméseket, bogyókat, szárított virágokat, tobozokat, kis gömböket, masnikat, figurákat, stb. Igen nagy hasznát vehetjük néhány előszedett karácsonyi dísznek, egy szép példány különösen hangsúlyos helyre kerülhet a koszorú közepébe akasztva. Én néhány évvel ezelőtt egy fa mikulásfigurát ültettem a koszorú közepére - remekül mutatott.

Ami kihagyhatatlan e koszorúnál, az egy szép, nagy masnira kötött szalag. Minél szélesebb, annál jobban mutat. Lehet csillogó, drótos szélű, mintás, tarka - rajtatok áll. Viszont szerintem nem a legszebb megoldás, ha ennél fogva akasztjuk fel a kész alkotást. Ez csak dísz, a piszkos munkát bízzuk egy láthatatlan fonalra, szalagra vagy damilra.

Néhány magazinban láttam, hogy kifejezetten madárcsalogatónak szánt díszeket javasolnak a koszorúra: fél diót héjában, mini agyagcserépbe tunkolt magvakat, stb. Ezt a megoldást csak annak ajánlom, akinek nem okoz gondot az ajtó előtti lábtörlő rendszeres takarítása. Mert sajnos ez is hozzátartozik a madarak vendégül látásához.

Koszorút tehetünk a lakáson belülre is: a konyhaablakban kifejezetten csinos egy olyan koszorú, amit konyhai "kellékekkel" - például csillagánizzsal, fahéjrudakkal, apró almákkal, mandarinnal, szárított narancs- vagy citromszeletekkel, dióval, mogyoróval, mandulával, fém mézeskalács szaggatókkal, vagy magával a mézeskaláccsal - díszítünk. Egy, a klasszikus terítőket idéző, piros-fehér kockás szalag a legjobb kiegészítő ilyenkor.

Én a magam részéről idén is a borostyánt jutattam főszerephez az örökzöldek közül. Szárított mandarinszeletekkel kombinálva készült az eddig legjobban sikerült koszorú: a harsány narancsszín és a méregzöld nagyon elegáns párosítás volt. Ebben az évben azonban merész újításként kagylókat és csigaházakat tettem a koszorúra. Használat előtt aranyra festettem őket, hogy fokozzam ünnepi jellegüket, de hófehéren is gyönyörűen mutatnak. A kagylók gyárilag ki voltak lyukasztva, ezen a lyukon vékony aranyfonalat fűztem át, és kis masni segítségével kötöztem a borostyánágakhoz. A csigaházakat szimplán felragasztottam, ahogyan a többi termést is. Itt is megjelenik az angyalhaj, bár tapasztalatom szerint ezt rendszeresen pótolni kell, ugyanis a környékbeli madarak előszeretettel nyúlják le a szálakat. Végül kis csengettyűket lógattam a kész műre, amik minden egyes ajtónyitást a Mikulás száncsengőjére emlékeztető hanggal jeleznek.

Álmom egy igazi malomkerék méretű koszorú elkészítése, olyan tipikus amerikai stílusban, ami az ajtót teljes szélességében befedi. Erről minden évben lemondok aztán, amikor a tényleges koszorúkötésre kerül a sor. De talán majd egyszer... addig is a kapura a jelenlegi vendégváró bátyja kerül: egy hasonló koszorú, ha nem is XL-es, de legalább L-es méretben.