2010. december 24., péntek

Boldog karácsonyt!


Nagyon boldog karácsonyt kívánok mindenkinek! Kívánom, hogy nyugodtan dőljetek hátra ma este, elégedetten szemlélve hosszas és gondos készülődésetek eredményét, és az örömöt a tekintetekben, amikor a szeretteitek megpillantják a nekik készített ajándékaitokat!

2010. december 22., szerda

Ínyenc ajándékok


Ma belebotlottam egy nagyon izgalmas blogba, amely éppen arról értekezett, hogy divatba jöttek az ehető ajándékok, vagyis a sütemények, dzsemek és egyéb finomságok. Hogy ennek a gazdasági helyzet vagy az ínyencek számának emelkedése az oka, nem tudom, mindenesetre nagyon örülök neki, ha tényleg így van, mert a különleges, saját készítésű étkek szerintem is roppant fantáziadús ajándékok, akár adja, akár kapja őket az ember.

A hagyományos mézeskalácsot is lehet olyan egyedien, művészien díszíteni, hogy mindig örökzöld ajándék maradjon. És a legegyszerűbb, tradicionális recept alapján készülő lekvárral sem veheti fel semmilyen bolti verzió a versenyt, pláne, ha karácsonyi csomagolópapírból vagy textilből készített sapkával, szalaggal csinosítjuk az üveget. Merthogy a csomagolás nagyon fontos ám ezeknél az ajándékoknál is! Az aprósüteményeket burkolhatjuk celofánba, de egy saját kezűleg készített, kartonból kivágott papírdoboznál nincs szebb keret számukra.

Idén én is terveztem ilyen ajándékokat, alig bírtam dönteni a fahéjas karamellszósz, a sültalma dzsem és a forraltbor zselé között. Hogy a fűszeres narancs- és a grapefruitlekvárt ne is említsem. Sajnos időhiány miatt ezt a nagyon nehéz döntést megúsztam, legnagyobb bánatomra a szeretteimnek nélkülözniük kell az ínyenc ajándékokat. Viszont ettől függetlenül nagy élvezettel merültem el az említett blogban, amelyet most meg is mutatok Nektek, hátha valaki még tanácstalan az ajándékozást illetően, és belefér az idejébe még egy kis sütés-főzés!

Íme, a szóban forgó blog.
Itt pedig az ajánlott ehető ajándékok receptjei a házi készítésű csokoládés trüffeltől a fűszeres almacsatniig. A legjobb pedig, hogy a receptek mellett nyomtatható ajándékkísérőket, illetve a süteményesdobozokra vagy a lekvárosüvegekre illeszthető címkéket találtok - nagyon ízlésesek!

2010. december 21., kedd

Habkönnyű habcsók


Sajnos sokkal ritkábban jelentkezek így karácsony táján, mint szeretném, de úgy tűnik, jóval kevesebb időm van a készülődésre, mint tavaly. Kevesebbet sütök, és kevesebb ajándékot, díszt készítek, ami különösen azért kiábrándító, mert ettől függetlenül ötleteim azért vannak. Na, mindegy, mindenesetre azt tudom javasolni Nektek, hogy olvasgassátok át a tavalyi ünnepi bejegyzéseket.

No, de visszatérve az idei karácsonyhoz, egy nagyon finom, gyorsan elkészíthető, klasszikus és természetesen istenien finom édességet ajánlok a figyelmetekbe: a kókuszos habcsókot. Az alapja nyilvánvalóan a tojásfehérjéből és cukorból álló hab, ezt ízesítjük. A habhoz 4 fehérjét verek fel nagyon-nagyon kemény habbá - ismeritek a régi bevált trükköt: ha a tálat a fejed fölé emeled, és nem esik rád a hab, akkor elég kemény ;)

Ezután kis részletekben, óvatosan adagolok hozzá 200 gramm cukrot, majd amikor ez szépen elvegyült a habbal, jöhet az ízesítés, a kókusz. 200 gramm kókuszreszeléket kell belekeverni kézzel, kanállal, és ezzel kész is a habcsók, amelyet már csak meg kell sütni.

Én egy nagyon elegáns és hagyományos megoldást választottam: kicsi, kerek ostyalapokra ültettem kábé 1-1 teáskanál masszát, és az így kapott halmokat 130-150 fokon, azaz nagyon alacsony hőmérsékleten sütöttem 15-20 percig. Amikor enyhén barnás színt kapnak, vagyis épp csak elkezdenek pirulni, kész is. Légmentesen zárható dobozban várják a karácsonyt, de már most is nagyon finomak ;)

A habcsókokat persze millió más ízesítéssel is el lehet képzelni: reszelhettek bele friss citrom- vagy narancshéjat (egy pici levet is bele lehet facsarni), szórhattok bele kakaóport, fahéjat, mézeskalácsfűszert, csak hogy kifejezetten az ünnepi verziókat említsem. De kerülhet bele kevés kávé, vagy a színe kedvéért szörp, gyümölcslé. Kísérletezhettek darált vagy nagyon apróra vágott dióval, mogyoróval, mandulával. Ha kandírozott citrom- vagy narancshéjat kevertek bele, apró drágakövekként fognak ragyogni a kész habcsókban, de persze más, kicsire vágott aszalt gyümölccsel is próbálkozhattok.

Díszíteni nem feltétlenül muszáj a habcsókokat, aki mégis szeretné, javaslom, csokoládéval (esetleg fehérrel és éttel vegyesen) vagy cukormázzal rajzoljon rájuk csíkokat, s mielőtt megszilárdul, hintse meg arany- és ezüstgyöngyökkel. Igazi luxusédesség lesz a végeredmény!

2010. december 13., hétfő

Karácsonyi hangulat - próbálkozás #2

Nem tudom, Ti hogy vagytok vele, de nekem igen nehéz igazi ünnepi hangulatba kerülnöm a dolgos hétköznapok közepette. Pedig én úgy próbálkozom! Készítettem már koszorút, tegnap megsütöttem a hagyományos Christmas Cake-emet, amelyről már tavaly meséltem (apropó, idén mazsola, aszalt szilva, sárgabarack, vörösáfonya, cukrozott narancs- és citromhéj, friss narancshéj, dió és földimogyoró került bele - mennyeien nézett ki a keverék!), folyton karácsonyi zenéket hallgatok, az ajándékokon töprengek (amelyek közül sajnos idén jóval kevesebbet készítek s.k.), de... ha sikerül is elkapnom azt a bizonyos karácsony-érzést, az sem bizonyul túl tartósnak. Néhány napja Németországban jártam, ahol volt szerencsém ellátogatni egy gyönyörű kisváros csodálatos karácsonyi vásárába, és mivel ott viszont tényleg tombolt a forraltbor illatú, meghitt ünnepi hangulat, mutatok Nektek néhány képet, hátha ráérzünk...













2010. december 9., csütörtök

Az idei vendégváró


Pár napja felkerült a bejárati ajtóra az ez évi vendégváró koszorú, amely ezúttal maximálisan hagyományos, klasszikus, picit szerintem angolszász hatású alkotás lett. Nem ilyet terveztem, csakhogy elfelejtettem narancsszeleteket szárítani, amelyek az eredeti elképzelésemhez kellettek volna, úgyhogy abból kellett dolgoznom, ami az elmúlt évek gondos gyűjtőmunkája eredményeként felhalmozódott itthon. Azért nem lett olyan rossz, ugye? ;)

Az alapot úgy készítettem, ahogyan mindig: kicsire vágott örökzöldágakat fogtam össze kisebb csokrokba, és dróttal rögzítettem. Aztán jött az újabb adag ág, amelyen ismét áttekertem a drótot, és így tovább... Az örökzöldek lehetnek fenyőfélék, tuja- vagy borostyánágak, kinek mihez van kedve, és mi áll rendelkezésére. Természetesen többféle zöldet is össsze lehet fogni, sőt, akár egy-egy bogyós ágat is melléjük lehet tűzni.

Ha kész az alap, túl is vagyunk a munka nehezebbik felén, és jöhet a díszítés. Nálam két meghatározó elem került a koszorúra: alulra a fa Mikulás-figura, amelyet egyszerűen derékon ragadtam egy szál dróttal, és így ültettem a koszorú közepére, és a hatalmas masni, amely alapvetően meghatározza az egész mű szín- és stílusvilágát. Én nagyon szeretem karácsony tájékán a klasszikus, és igen barátságos, otthonos, meleg hangulatot keltő piros-zöld összeállítást, így ez a kockás szalag tökéletes választás volt.

A masni rögzítése előtt azonban felkerültek az apró díszek is: piros bogyók, mákgubók, pici tobozok, dióhéjak, csillagánizsok, néhány borostyánlevél, no és persze az elmaradhatatlan fahéjrudak, amelyeket vékony aranyzsinórral kötöttem át, hogy elegánsabbak legyenek, és visszatükrözzék a szalag aranyos csillogását. Ezeknek a díszeknek az elhelyezésekor nem kell feltétlenül szimmetriára törekedni, sokkal természetesebb hatást érhettek el, ha azért vannak apróbb különbségek a koszorú két fele között.

Rögzítéshez egyébként én leginkább vékony drótot használtam, ezt a tobozok alsó pikkelyei között könnyen át lehet vezetni, és a fahéjrudak belsején is egyszerűen áthúzhatók. A kicsi és könnyű elemeket azonban akár ragasztóval is feltehetitek, de, különösen ha a szabadba kerül a kész mű, nem árt időnként ellenőrizni a koszorút, és szükség esetén megerősíteni vagy pótolni a díszeket.

Végső lépésként angyalhajjal fokozhatjátok az ünnepélyes hangulatot, én azonban a szeles időre tekintettel idént ezt hanyagoltam, pedig nagyon szeretem. Mindenesetre egy adag lakk (akár hajlakk is, ha nincs más) nem árt, így biztosabb lesz az alkotásotok tartása.

Hát, nagyjából így készült az én vendégváró koszorúm az idén. És vígan, emelkedett karácsonyi hangulatban fogadja a látogatókat. Utánozni szabad! ;)

p.s. további ötletekért nézzétek meg a tavalyi koszorút is ;)