2010. május 23., vasárnap

Az én Feketeerdő tortám


Túlzás lenne azt állítani, hogy a klasszikus Feketeerdő torta receptjét mutatom most meg Nektek, sokkal inkább úgy kellene mondani: íme, egy süti, amit a Feketeerdő torta ihletett. Végül is kakaós piskóta az alap, és van benne meggy is, de a hasonlóságok sora valószínűleg itt be is fejeződik. Viszont ez a verzió is nagyon finom, könnyű elkészíteni, és még könnyebb sikert aratni vele!

A piskóta alap elkészítése nem komplikált, de akinek nincs túl sok ideje, természetesen készen is veheti a tortalapot. Én a következő recept alapján sütök csaknem minden tortát, mert jól lehet variálni és hihetetlenül egyszerű összedobni: 250 gramm lisztet kell összekeverni 1 csipet sóval, 1 csomag sütőporral és 100 gramm kakaóporral. Igen, tényleg ennyi kakaó megy bele, eszméletlenül sötét lesz a színe, és elképesztően gazdag, telt az íze! Persze akinek ez túl meredek, levehet ebből a mennyiségből. De mindenképpen jó minőségű, holland kakaó jöhet szóba, a cukrozott, instant italporok nem játszanak! Azonban aki inkább olvasztott csokoládéval ízesítené a maga tortáját, ám tegye, de akkor is magas kakaótartalmú, minőségi étcsokoládét tessék választani.

A lisztes csapatba egymás után keverjünk 250 gramm cukrot, 2 tojást, 200 ml joghurtot/kefírt/tejfölt, 60 ml olajat és 150 ml vizet. Én néha hozzádobok úgy fél csomag vaníliás cukrot is, illetve kifejezetten a feketeerdei változatra hajazva egy kevés cherry brandy is mehet bele. Robotgéppel simára, levegősre kell keverni, de tapasztalatom szerint ez kézzel, néhány határozott mozdulattal is sikerül.

Kivajazott formában 35-40 percig, tűpróbáig sütjük, majd a sütőből kivéve 10 perc pihentetés után óvatosan egy rácsra borítjuk, és hagyjuk teljesen kihűlni.

Ha kész az alap, jöhet a krém. A klasszikus verzióban ez nem más, mint egyszerű tejszínhab, de nekem van egy tuti tortakrém receptem, ami a régi házisütikhez képest kifejezetten könnyű, habos. Na szóval, 2 csomag vaníliás pudingport, a hátulján lévő utasításokat figyelmen kívül hagyva, 600 ml tejjel simára keverünk, és sűrű krémet főzünk belőle, amit aztán félreteszünk hűlni. Közben 250 gramm vajat/margarint 100 gramm porcukorral és 2 tasak vaníliás cukorral habosra keverünk, majd apránként hozzáadjuk a kihűlt pudingot és 2 ek. rumot/cherry brandyt. Ez egy bőséges adag, nyugodtan lehet több lapba vágni a tortát, még úgy is maradni fog a krémből a tetejére és az oldalára is.

Az összeállításnál én a krémmel megkent lapokra lecsepegtetett meggybefőttet teszek, de a mirelit és konzerv is ugyanolyan jó. A tetejére néha kerül meggy, néha csak rózsák a krémből. Az oldalát stílusosan csokoládéforgácsokkal lehet díszíteni és kész is.

A képen látható változat rusztikusabb, vidékiesebb stílust képvisel: a kisebb piskótát egyszerűen csak félbe vágtam, majd a felső lapot úgy nyomtam rá óvatosan, hogy egy picit kiköszönjön a krém középen. Ehhez a sütihez fél adag krém is elegendő.

Mind a piskótát, mind pedig a krémet is lehet többféleképpen ízesíteni, variálni. A lapból kihagyható például a kakaó, a krém pedig bármilyen ízesítésű pudingporral megbolondítható. És ha nincs kedvetek a meggyhez, lehet kísérletezni eperrel, málnával, barackkal is. Nem is olyan bonyolult, ugye?


p.s. akinek kedve van olvasgatni egy újabb írásomat, szívesen látom A szerencse lánya című történetem oldalán! :)

2010. május 12., szerda

Kincseszsák


Én magam sem vagyok éppen a varrógép ördöge, ám az ehhez hasonló apró tasakokat könnyen, gyorsan, minden különösebb varrókészség nélkül össze lehet állítani, úgyhogy bátran ajánlom mindenkinek. Praktikus módja a maradék anyagok felhasználásának, vagy ha egy különösen szép anyagra bukkantunk, mindig szem előtt tudhatjuk, ha ilyen apró zsákocskát varrunk belőle. Ajándéknak (vagy az ajándék csomagolásának) és otthonunk dekorációjának sem utolsó, s mérettől függően szinte bármit tarhatunk benne, például az egyébként gyakran elvesző, elguruló apróságok helye lehet. A képen látható zacskóba pedig én speciel szárított levendulát töltöttem.

Milyen anyagot válasszunk? Ez sok mindentől függ. Ha gyakran fogjuk használni, kinyitni-becsukni a zsákocskát, érdemes vastagabb, strapabíró anyagot venni, ami akkor is hasznos, ha nehezebb tárgyakkal fogjuk megtölteni. Ha szárított virágokat akarunk beletölteni, azaz illatosítóként hasznosítjuk a tasakot, akkor vékonyabb, légáteresztőbb anyagra lesz szükség, ami átengedi a finom illatot. Ha mintásat keresünk, figyeljünk arra, hogy a kicsi zacskón másképp mutathat a minta, a nagyobbak például egyáltalán nem fognak érvényesülni. Egyébként pedig csak az ízlésünk vagy az otthonunk stílusa szab határt: egy virágos pamut éppolyan szép lehet, mint egy country hatású kockás anyag, vagy egy egyszerű, natúr lenvászon.

A zsákocskához egy téglalap alakú anyagdarabra lesz szükségünk, amit egyszerűen félbe kell hajtani, hogy zacskót kapjunk. Természetesen színt színre hajtunk, hogy a varrás után ki tudjuk fordítani. A két hosszabbik oldalt összevarrjuk, ehhez még gép sem kell, kézzel is gyorsan megy. Ha kedvünk van, be is szeghetjük az anyag szélét a tasak szájánál. Varrás után csak óvatosan ki kell fordítani a zsákocskát, és már meg is tölthetjük, amivel akarjuk.

Ha kész, kössük össze egy színben, stílusban harmonizáló szalaggal, ami lehet szép csipke, selyemszál vagy akár egy vékonyabb spárga. Persze ha nem akarjuk többet nyitogatni a zsákot, és igazán biztonságos megoldást keresünk, össze is ölthetjük a száját, mielőtt egy szalaggal összekötnénk.

Természetesen egy kis díszítés sosem árt: a szabás után, a varrás előtt kedvünkre dekorálhatjuk a tasak elejét. Varrhatunk rá egy csinos gombot vagy gyöngyöt, hímezhetünk rá (akár gyönggyel, flitterrel) egy kisebb mintát. Festhetünk rá textilfestékkel, vagy dekupázsolhatunk is rá. Esetleg egy szép kitűzővel, brossal dobhatjuk fel művünket.

Levendulával vagy rózsaszirmokkal töltve az illatos kis zsáknak tökéletes helye lesz egy fiókban vagy a ruhásszekrényben. Kedvenc kiegészítőinket, bizsuinkat összegyűjtve jó helye lesz az ékszeresdobozunkban. Kisebb ajándékoknak igazán méltó csomagolása lehet, ami kiválóan jelzi a megajándékozottnak: kiváltképp fontos nekünk. Ugye hogy érdemes hát szétnézni a maradék anyagaink között?