2011. december 1., csütörtök

Blogajánló

Csak gyorsan szeretnék a figyelmetekbe ajánlani egy blogot, pontosabban annak is egybizonyos bejegyzését itt
Aki egy kicsit is tud angolul, annak érdemes bekukkantania a BBC gasztronómiai oldalára (biztos sokszor mondtam már, mennyire szeretem), mert remek tippeket ad mindazoknak, akik azon törik a fejüket, hogy s.k., ehető-iható ajándékokkal lepik meg szeretteiket idén karácsonykor.

2011. november 28., hétfő

Mézes-gyömbéres karácsonyváró


Nekem eddig a cookie, vagyis az amerikai, angolszász keksz jobbára a csokoládés (lehetőleg kétféle csokiból darabkákat tartalmazó + kakaós tésztából készülő) kerek, minél nagyobb kekszet jelentette, pedig természetesen ezt az egyszerűen összedobható sütit is millióféle ízesítéssel lehet készíteni. A változat, amelyre most bukkantam, egy kifejezetten téli, karácsonyi ízkombinációt ajánl, amely tökéletesen hozza az ünnepi hangulatot, és a nagy adventi készülődés közepette a néhány percnyi kikapcsolódást és a nyirkos, ködös, fázós, korán sötétedős napokat egyaránt megédesíti.

Ezt az édességet gyorsan és egyszerűen össze lehet dobni, elkészítése tényleg gyerekjáték, és mivel semmi extra hozzávalót nem igényel, hirtelen felindulásból is bármikor nekiláthattok.

A kekszhez először is 100 gramm liszthez keverjetek 1/2 teáskanál szódabikarbónát, 1 teáskanál sütőport és egy csipet sót, majd az aromás ízhez 1 teáskanál őrölt gyömbért, valamint 1/2-1 teáskanál mézeskalács-fűszerkeveréket. Utóbbi tetszés szerint fahéjjal, ánizssal, szegfűszeggel helyettesíthető, az arányokkal ízléstől függően szabad játszani.

A lisztes-fűszeres keverékbe 50 gramm, kis darabokra vágott vajat/margarint morzsolunk, majd 3 evőkanál mézet teszünk hozzá. Az eredeti recept úgy 1 evőkanál cukrot is javasol, de szerintem úgy túl édes lesz a végeredmény - ez azonban megint csak ízlés dolga.

A lényeg, hogy ezt a meglehetősen ragacsos keveréket gyúrjátok össze, és sütőpapírral kibélelt vagy kivajazott tepsibe 2-3 centi átmérőjű gömböket tegyetek belőle. Ez könnyebben megy, ha a tésztát picit a hűtőbe teszitek (vagy ilyen időben egyszerűen ki az ablakpárkányra). A halmokat késsel vagy csak kézzel le kell lapítani, hogy kábé egy centi vastag kekszeket kapjunk - vigyázat, kellő távolságba kerüljenek egymástól a sütik, mert a melegben megnőnek! Némi cukorral meg lehet szórni a tetejüket.

190 fokon kábé 10 perc alatt el is készülnek. Hagyjátok kihűlni őket a tepsiben, forrón még úgyis túl puhák ahhoz, hogy eltávolítsátok őket onnan. Később, ha kedvetek van, cukormázzal vagy csokoládéval díszíthetitek őket.

Ebből a mennyiségből tapasztalataim szerint mindössze 15-16 darab, nem túl nagy keksz lesz, úgyhogy ajánlatos legalább a duplájára növelni a megadott mennyiségeket, de egy kis finomságnak a forró csokoládé mellé így is kiváló. És persze ajándéknak sem utolsó!

2011. október 25., kedd

Tökünnep


Régóta nem írtam már ide, de ahogyan talán láttátok, más oldalaimra sem, mert elég sűrű volt az életem mostanában, sok, nagy változás történt körülöttem. Most viszont Halloween közeledtével, úgy éreztem, muszáj írnom ide, hiszen rám is vár egy faragni való tök, és rengeteg fantasztikus ötletet láttam mindenfelé, miközben ihletet kerestem az idei műalkotáshoz.

Először ebbe az oldalba botlottam, itt ingyenesen, pdf-formátumban letölthető mintákat találhattok, nekem a boszorkányos tetszik különösen!

Itt is rengeteg egyedi, nem túl bonyolult mintára bukkanhattok. Csak rá kell kattintani a kiválasztott motívumra, és már nyomtatható is!

Ha a netről nyomtattok mintát, a könnyebb kezelhetőség kedvéért vágjátok le a felesleges sarkokat a papírlapról, majd ragasztószalaggal rögzítsétek a mintát a tökre. Rajszöggel is lehet, ha nem bánjátok, hogy ezek apró lyukakat hagynak a tökben, igaz, ezek úgysem nagyon látszódnak majd. A motívumot rajzoljátok körbe, erősen rányomva a ceruzát vagy a tollat a papírra, hogy nyomot hagyjon a tök héján. Az is jó, ha rajzszöggel, tollal vagy valamilyen más hegyes eszközzel apró pontokat szurkáltok a tökbe a minta körvonalának mentén. Távolítsátok el a lapot, és vágjátok ki a motívumot a tökből. Nem nagy művelet, igaz?

Ha az ingyenes minták között nem találtok kedvetekre valót, több oldal ugyan rendelésre (persze nem ingyen) elküldi a kért mintákat, de a tökfaragás tipikusan egy olyan feladat, amely egy kép, egy fotó alapján könnyen leutánozható, szabad kézzel is rárajzolható a kinézett motívum a tökre, és természetesen közben az egyéni ízléshez vagy a tök méretéhez igazítható.

Ráadásként pedig íme, néhány recept Halloweenre a BBC oldalán! A denevéres keksz és a pókhálós muffin ellenállhatatlanul fest!

2011. július 9., szombat

Morzsás-barackos


Egy nagyon finom, gyümölcsös nyári süteményt ajánlok most Nektek. Nem tudom, Ti hogy vagytok vele, de ilyen meleg napokon egyszerűen nem kívánom a krémes-csokoládés édességeket, inkább friss, üdítő, nem túl édes, gyümölcsös sütikre vágyom. És mivel gyümölcsből aztán tényleg nagy a választék mostanság, fantasztikusan lehet variálni az ötleteket, az alábbi receptet is szinte bármilyen gyümölcsből ki lehet próbálni, amit csak szerettek vagy ami van otthon.

Kicsit az angol morzsasütire hasonlít ez a desszert, csakhogy azzal ellentétben itt nemcsak arról van szó, hogy a gyümölcsre rászórjuk a tésztamorzsát és megsütjük, hanem alapot is készítünk neki, így egy elegánsan szeletelhető, könnyebben kezelhető süteményt kapunk.

Nekem egy nagyobb adag nektarinom volt, amit el kellett használni, így ebből készítettem. Körülbelül fél kiló gyümölcsre van szükség, megpucoljuk, kockákra vágjuk és kevés vízzel meg cukorral főzzük, hogy megpuhuljon kissé. Természetesen a víz mennyisége függ a felhasznált gyümölcs levesességétől, a cukor az édességétől, a főzési idő pedig a keménységétől. Nem kell szétfőzni, nem lekvárt készítünk, maradjon roppanós! Tegyük félre a lábost, hagyjuk kihűlni a gyümölcsöt.

Közben a tésztához 225 gramm lisztből, 200 gramm vajból/margarinból, 100 gramm cukorból és 1 csipet sóból morzsa állagú tésztát keverünk robotgéppel. Egy sütőpapírral kibélelt tepsibe beleszórjuk a tészta kétharmadát, belenyomkodjuk, hogy összefüggő alapot kapjunk, és közepes fokozaton 10 percig sütjük.

Ha kihűlt a tészta is kissé, megszórjuk némi darált dióval/mogyoróval/mandulával, hogy némileg felszívja majd a gyümölcs levét, és eloszlatjuk rajta a gyümölcsöt, majd rászórjuk a tésztamorzsa maradékát. Jöhet még rá egy kis darált dió, majd mehet vissza a sütőbe 30 percre.

Kitűnő, zamatos, nagyon gyümölcsös finomság! Én már alig várom, hogy szilvás verzióban is kipróbáljam ;)

Illatos koszorú


Már tavaly nyáron írtam Nektek egy nagyon szép díszről (még most is megvan!), amelyet az egyik kedvenc nyári virágomból, a levendulából készítettem, és már akkor is megemlítettem, hogy érdemes koszorút kötni ebből a fanatasztikus illatú virágból. Idén végre sort kerítettem erre is.

Én egy elég egyszerű módszert választottam: egy koszorúalapra rögzítettem a virágokat, amelyeket néhány szálból álló kisebb csokrokba fogva dróttal fogtam az alaphoz. Egy jó hosszú és vékony drótszál kell ehhez a művelethez, persze, ha elfogy, könnyen hozzá lehet toldani. Az egyik kezemmel az alaphoz szorítottam a virágokat, a másikkal körbetekertem a drótot a koszorú körül, majd újabb virágadag, újabb tekerés... Haladós, könnyű módszer.

Az én alapom hungarocellből készült, aminek az a hátránya, hogy a túl erősen meghúzott drót belevág, talán a szalmaalap megfelelőbb lett volna, de az nem volt itthon.

Mérettől függően nagyon hamar elkészül a dísz, amelynek már csak meg kell száradnia, és pompás illatot áraszt egész évben. Természetesen át lehet kötni egy szép szalaggal is, a legjobb, ha valamilyen visszafogott színűt választotok, mert a levendula nem egy harsány árnyalatú virág, és ahogy szárad, csak fakóbbá válik, nem lenne szerencsés, ha a szalag háttérbe szorítaná. Igazi, mediterrán hangulatot áraszt, de szerintem olyan romantikus, hogy talán hálószobába való leginkább ;)

Sajnos a képen nem az én koszorúm szerepel, a képeim nem sikerültek túl jól, de én is hasonlóan tömött, dús koszorút kötöttem.

2011. május 24., kedd

Nyárelő

A hőmérő szerint a tavasznak vége, immár megkezdődött a nyár. Gondolom, nem vagyok egyedül azzal, hogy a (sokszor kényszerűségből) kinn töltött órák után szinte ölni tudnék valami frissítőért. Nálam az abszolút favorit a bodzaszörp (sok jéggel, ha kérheteném), szerencsére úton-útfélén nő és ontja csinos és ellenállhatatlan illatú virágait a rengeteg bokor. Mivel egyszerűen imádom ezt a klasszikus nyári üdítőt, nagyon megörültem, amikor ma a postafiókomban a Butlers legújabb hírlevelében izgalmas bodzás recepteket találtam, ezeket mutatom most meg Nektek is.



Bodzapezsgő és bodzakrémes csiga

Bodzaszezon van, egy kellemes, piknikkel egybekötött kirándulás alkalmával meg is lehet szedni az egész évre elegendő bodzaszörphöz való bodzavirágot. Most egy még izgalmasabb receptet ajánlunk, a bodzapezsgőt. Fontos, hogy vagy nagyon vastag falú üvegekbe, vagy literes műanyag flakonokba töltsük a pezsgőt, nehogy szétnyomják az üveget. Négy fokra behűtve kínáljuk. És ha már bodzaszezon, ne álljunk meg a pezsgőnél, süssünk mellé egy egyszerű süteményt is, amit bodzakrémmel dobunk fel.


Hozzávalók a bodzapezsgőhöz:
40-45 bodzavirág ernyő (legyen tökéletesen kinyílva, de ne elvirágozva)
2 kg cukor
2 liter forró víz (plusz annyi hideg víz, hogy a végén 6 liter folyadékunk legyen)
4 citrom leve és héja
2 ek fehérborecet
1 csipet szárított élesztő

A bodzavirágot megrázogatjuk, hogy ha lennének benne bogarak, essenek ki belőle. A cukorra rányomjuk a citromok levét, majd beledobjuk a citromot is. Leöntjük forró vízzel, és addig kevergetjük, míg a cukor teljesen elolvad. Beledobjuk a bodzavirágokat, és felöntjük annyi vízzel, hogy összesen 6 liter legyen. Hozzákeverjük az ecetet, és egy nagyon pici csipetnyi porélesztőt. Tiszta konyharuhával letakarjuk, és levisszük a pincébe, hűvösbe.
Két nap múlva megnézzük, hogy mi újság vele. Ha jó, akkor barna rétegként habzik a teteje. Ez azt jelenti, hogy beindult az erjedés. Ha nem, akkor kaphat még egy csipet élesztőt, és várunk újabb két napig. Újra letakarjuk, és magára hagyjuk még négy napig. Leszűrjük, és sterilizált vastag falú üvegekbe töltjük. 8-10 napig pihentetjük a hűtőben, ennyi idő alatt a seprő leülepszik az aljára, és szép tiszta pezsgőnk lesz.


Hozzávalók a bodzakrémes csigához:
50 dkg liszt
csipet só
3 ek cukor
1 tojás
1 tojás sárgája
2,5 dl tej
1 zacskó szárított élesztő
8 dkg vaj
2 dl hársfavirág méz

A mézbe áztassunk 5-6 bodzavirág ernyőt két órára, amíg a csigát készítjük. Ennyi idő alatt teljesen átveszi a bodza ízét. A vaj kivételével tegyünk mindent egy tálba, és dagasszuk ki. Végül a puha vajat is keverjük hozzá, és még egyszer dagasszuk át. Hagyjuk duplájára kelni, majd nyújtsuk ki 3 mm vastag téglalappá, és kenjük meg a lehűtött töltelékkel:
4 tojás sárgáját keverjünk el 1 dl tejszínnel, 1 dl bozdapezsgővel 2 ek cukorral és 2 ek búza keményítővel. Folyamatos kevergetés mellett kis lángon főzzük sűrű krémmé. Ha véletlen összeugrana, botmixerrel tudunk javítani rajta.
Tekerjük fel a tésztát, és vágjuk 2 cm vastag csigákká. Sütőpapírral bélelt tepsiben 180 fokon húsz perc alatt megsütjük. Miután langyosra hűlt, kenjük meg a tetejét a mézzel.

2011. április 21., csütörtök

Húsvét


Kellemes húsvétot, sok locsolót és vidámságot kívánok mindenkinek!

2011. április 20., szerda

Húsvéti tippek


Tudom, hogy javában közeleg a húsvét, és semmilyen ötletet nem mutattam Nektek az oldalon ezzel kapcsolatban, amire két mentséget tudok felhozni: 1. bizonyára észrevettétek már, hogy közel sem vagyok olyan aktív ezen az oldalon (és sajnos a többin sem), mint régen, aminek az oka a munka. Alig van időm alkotni, de ha mégis akad, kedvem, ihletem nem igen van hozzá... 2. idén életemben először nem töltöm itthon az ünnepeket, nem lesz nagy húsvétolás, semmilyen módon nem készülök rá, nincs tojásfestés, sonkafőzés, semmi. Ebből kifolyólag hangulatom sincs igen hozzá, pedig úgy egy hónapja elterveztem, hogy majd dekupázsolok meg mindenféle virágos-tarka anyagból varrok tojásokat, de persze ez nem jött össze.

Szóval szégyellem magam, de nem tudok javaslatokkal előállni, hogyan tegyétek szebbé az ünnepet. Legalábbis saját ötleteim nincsenek. De mutatok pár oldalt, ahonnan talán meríthettek ihletet.

Az isteni Lindt csokoládé oldalán dekorációs tippeket és ünnepi recepteket találhattok. Szerintem érdemes nézelődni, akárcsak a német oldalon!

Természetesen a BBC oldalán is remek receptgyűjteményt találhattok, a kis nyuszifészek sütik vagy a gyümölcsös muffinok igazán ellenállhatatlannak tűnnek!

Megéri letölteni a Milka (ha jól tudom, nálunk nem terjesztett) húsvéti füzetkéjét is, mert nemcsak receptek, hanem néhány nagyon ügyes dekorációs ötlet is segít hozzájárulni az ünnepi hangulathoz. Ugyanezen az oldalon az alkotások leírásait is letölthetitek, érdemes kinyomtatni vagy elmenteni a következő évek húsvétjaira. Én a patchwork takarót már kinéztem magamnak ;)

Most ennyi jutott hirtelen eszembe, én ezeket az oldalakat találtam a leghangulatosabbaknak, legötletesebbeknek. Ha kedvetek van, olvasgassátok az oldal tavalyi húsvéti bejegyzéseit, biztosan több akad belőlük, mint idén ;)

2011. április 5., kedd

Francia almatorta #2


Már mutattam Nektek egyszer egy francia almatortát, az egyre népszerűbb fordított verziót, amikor a gyümölcsre kerül a tészta, majd sütés után meg kell fordítani, és így egy nagyon látványos finomság lesz a végeredmény. Most egy másik receptet találtam, ez is elképesztően gyorsan és egyszerűen elkészíthető, és bár nem kell forgatni, így is tökéletes és különleges lesz a sütemény.

Az alaptészta elég spórolós, ami abból is következik, hogy csak egy réteg, vékony tésztára van szükségünk. Egy nagy tálba szimplán bele kell dobni 150 gramm lisztet, 100 gramm darált diót/mogyorót/mandulát (akár vegyesen is), 1 csipet sót, 50 gramm cukrot, 1 tojást, 1 csomag vaníliás cukrot és 150 gramm, apró darabokra vágott hideg vajat/margarint. Robotgéppel összedolgozzuk, majd kézzel sima tésztát gyúrunk belőle. Ha kell, hozzá lehet szórni még egy kis lisztet, hogy ne legyen túl ragacsos - nekem kellett még pár gramm. Az eredmény egy istenien illatozó diós-vaníliás gyönyörűség, amelyet fóliába csomagolva legalább 30 percre hidegre (hűtőbe/pincébe) teszünk.

Ugyan a tészta pihen, mi nem tehetjük: elő kell készíteni a gyümölcsöt. 500 gramm almát meghámozunk, negyedekbe vágunk, eltávolítjuk a magházát, és a negyedeket vékony szeletekre vágjuk. Kevés citromlével megspricceljük, hogy megőrizze ártatlan fehérségét (vagy egyszerűen egy tál vízbe dobjuk).

Belisztezett deszkán akkorára nyújtjuk a tésztát, hogy a torta- vagy lepényformánkat kényelmesen ki lehessen bélelni vele, majd a kivajazott-kilisztezett formába terítjük, eligazgatjuk, hogy pereme is legyen.

A tésztán sugarasan-körkörösen-csinosan elrendezgetjük az almaszeleteket, és mehet is a sütőbe, 200 fokon kábé 25 percre. Amíg még gőzölög, néhány kanál felforrósított lekvárral (én stílusosan almalekvárt választottam, a recept sárgabarackot javasol) megkenegetjük, hogy csillogó legyen. Melegen és hidegen is kitűnő, könnyű édesség. Nem tudom, Ti hogy vagytok vele, de én így, tavasszal inkább az ilyesfélére vágyom, semmint a nehéz, krémes desszertekre. Azért egy kis vaníliafagyit, tejszínhabot elbír!

Persze körtével, szilvával, barackkal, birssel is finom lehet, sőt, vegyesen is válaszhatók a gyümölcsök. Ha valakinek nincs kedve rendezgetni a szeleteket, vágja kockákra a gyümölcsöt, és egyszerűen "ömlessze" így a tésztára. Meg lehet szórni fahéjjal, durvára vágott dióval, az én receptem pirított mandulát javasol. Szerintem igazán megbízható, tuti kis recept!

(Megjegyzés: a képen nem az én süteményem szerepel, túl gyorsan elfogyott ahhoz, hogy megöröktíhessem!)

2011. február 28., hétfő

Tarkabarka muffin


Az ezererarcú, hihetetlenül sokféleképpen variálható sütemény egy újabb oldalát szeretném megmutatni Nektek - az ötletet tegnap délután próbáltam ki, és mivel szerintem nemcsak látványos, de eszméletlenül finom is lett a végeredmény, mindenképpen be szerettem volna itt számolni róla.

A muffin valószínűleg itt már sokszor közölt alapreceptjét vettem kiindulási pontként, ezt formáltam át úgy, hogy egy, a szokásonál különlegesebb megjelenésű sütit kapjak. A kezdet ugyanolyan, mint a többi receptnél: egy nagy tálban összekevertem 200 gramm lisztet 1 csomag sütőporral és 1 csipet sóval, hozzáadtam mintegy 100 gramm cukrot, 2-3 evőkanál olajat, 1 tojást és 150 gramm kefírt, utóbbit tejjel kábé 200 millire egészítettem ki. Ezt az alapot szimplán egy kanállal, erőteljes mozdulatokkal homogén anyaggá dolgoztam össze.

Innen lehet igazából variálni a dolgot. Én a tészta felét egy külön tálba szedtem, és 1-2 evőkanál nem instant, holland kakaóporral ízesítettem-színeztem, a maradékba pedig 1 narancs héját reszeltem bele, és a levéből is belefacsartam 1 evőkanálnyit.

Miután ily módon költői túlzással egy fekete és egy fehér masszát kaptam, a kivajazott-kilisztezett formákba felváltva teáskanálnyi adagokat csepegtettem a tésztákból. Gyorsan kell dolgozni, különben túlságosan szétfolynak a tésztacseppek, és akkor csak vízszintes csíkok lesznek a kész süteményekben.

20 perc alatt 180 fokon készre sültek a muffinok, és némi pihentetés után könnyedén kiugrottak a formából. Bár kívülről is szép foltosak lettek, felvágva mutatnak a legjobban, ugyanis a színek belül sokkal jobban elkülönülnek. És persze minden egyes süti más, egyedi mintázatban tündököl!

Szerintem ezek a muffinok már nem kívánnak mázat, krémet, csokoládét a tetejükre, de persze akinek van kedve, tovább csinosítgathatja őket. És persze a kontrasztos színeket más ízesítésekkel is el lehet érni: lehet például olvasztott ét- és fehércsokit keverni a tésztába, de a világos részt nem is kell feltétlenül külön ízesíteni. (Na jó, szerintem legalább egy kicsi vaníliás cukrot akkor is megérdemel.)

Egy apró trükk, ami nem is igényel sem különleges hozzávalót, sem túl sok időt, mégis feldobja az egyszerű muffint - az eredmény pedig egy könnyű, puha, csinos kis sütemény.

2011. február 20., vasárnap

Homemade ajándékötletek

Nemrég rábukkantam egy honlapra, amelyen rengeteg remek ajándékötletet találhattok, ha egy kis inspirációra van szükségetek, amikor már úgy érzitek, kifogytatok az öteletekből.

Ezen az oldalon minden s.k. készítendő alkotáshoz részletes leírást és sok-sok fotót mellékeltek, így igazán könnyen követhetők az utasítások, és a rengeteg képnek köszönhetően különösebb angoltudás sem kell a megértésükhöz.

Oldalt találjátok a kategóriákat, amelyekbe az ajándékokat sorolták, ezek segítségével szinte minden alkalomra és mindenkinek ajánlanak ötleteket. Nekem különösen tetszett, hogy nemcsak a klasszikus anyák napi, karácsonyi, húsvéti, születésnapi tanácsokat kínálják, hanem olyan egyedi dolgokat is, mint az ajándékok babáknak vagy férfiaknak. Az előbbiek közül kiemelném a babazokniból kötött csokrot (eszméletlenül eredeti!), utóbbiak közül pedig az az örök megállapítás emlékezetes, amely szerint a férfi szívéhez a gyomrán kersztül vezet az út - ezért aztán recepteket is tettek fel az oldalra :)

A konyhából kikerülő ajándékok is hihetetlenül fantáziadúsak: a kedvenc ötletem a forralt borhoz egyedileg összeállított fűszerkeverék egy kis tasakban egy üveg itallal - olyan egyszerű és mégis hatásos, különösen amíg még tart ez a fránya tél.

Nézzetek körül, szerintem érdemes, biztosan gazdagabbak lesztek Ti is egy-két remek ötlettel, én már alig várom, hogy megvalósítsam egyiket-másikat!

2011. február 9., szerda

Félméteres


Elhatároztam, hogy hétvégén igenis nekiállok egy olyan süteménynek, amely nem az a gyorsan összedobható fajta, hanem sokat kell dolgozni vele: piskóta, krém, máz, ahogyan kell. Egy hihetetlenül finom és nagyon mutatós desszertre vágytam, ha már annyi idő után végre ráértem a konyhában foglalatoskodni. Végül úgy döntöttem, hogy egy klasszikust, a méterest igazítom a saját ízlésemhez és elképzeléseimhez, és mivel az eredeti adag felét készítettem el, elneveztem félméteresnek.

Az alapot egy olyan piskótareceptből sütöttem meg, amelyet gyakorlatilag mindenhez használni szoktam: tortához, muffinhoz, őzgerinchez... Ezúttal hosszú, szögletes kenyérformába öntöttem a tésztát. Szerintem már mutattam Nektek ezt a piskótát, de a biztonság kedvéért most is leírom.

Azért szeretem ezt a receptet, mert egyszerűen minden hozzávalót egy nagy tálba kell dobni, az egészet összekeverni és megsütni. Ideális, ha utána még krémet és mázat is készíteni kell. Szóval kell hozzá 250 gramm liszt, 1 csipet só, 1 csomag sütőpor, 250 gramm cukor, 2 tojás, 200 ml tejföl/kefír/joghurt, 150 ml víz és 60 ml olaj. Én kakaós változatot sütöttem, így 2-3 evőkanál holland kakaóport is utánaküldtem. Az egészet összekevertem egy kanállal (felesleges is elővenni a robotgépet), majd a kizsírozott-kilisztezett formába öntöttem. 180-200 fokon tűpróbáig kell sütni, ha túlságosan pirulna a teteje, alufóliával le lehet takarni.

Amíg a piskóta hűlt, összeállítottam a krémet. Ehhez először 1 csomag vaníliás pudingport a tasakon lévő utasításokat figyelmen kívül hagyva 400 ml tejjel felfőztem, majd félretettem hűlni. Közben 125 gramm vajat 100 gramm cukorral habosra vertem, majd a kihűlt pudingot kanalanként hozzáadagoltam. Így egy nagyon könnyű, habos krémet kaptam, amelyet egyébként tortákhoz is kiválóan lehet használni.

Most következett az összeállítás, a lényeg, hogy különösen látványos, szokatlan, függőleges csíkozású süteményt kapjunk: ujjnyi szeletekre vágtam a piskótát, majd a krémmel egymáshoz ragasztottam őket, azaz minden megkent szeletet az előzőhöz állítottam, gyakorlatilag újra összeállítva a veknit.

Ezután tortabevonó csokoládéval öntöttem le, tapasztalatom szerint a 100 grammos mennyiség kissé szűkösen elég, mert a rések miatt nehéz egyenletesen eloszlatni a csokoládét a süteményen. Végül pocukorból és citromléből kevert mázzal "becsíkoztam". Ahhoz, hogy függőlegesen krémes szeleteket kapjunk, ferdén kell felvágni a süteményt.

Ez a desszert, amely másnap lesz igazán jó, nemcsak istenien finom, de fantasztikusan variálható is. A tésztát természetesen nem kell feltétlenül kakaóval elkészíteni, de legjobban talán a krémet lehet variálni: sokféle pudingport választhattok hozzá, puncs- vagy eperízűvel például szép rózsaszín lesz, de a csokoládés vagy a karamellás is csinos árnyalatot adhat. A krémbe keverhető rum, fűszerek, apróra vágott friss vagy aszalt gyümölcs is. Az én fantáziámat különösen két változat izgatja: kakaós piskóta narancshéjjal, hozzá narancsos krém: ugyancsak belereszelt héjjal és kandírozott narancshéjkockákkal. Esetleg ugyanaz citrommal... Továbbá a kakaós piskóta áttört málnával, eperrel vagy ribizlivel ízesített krémmel is nagyon finom lehet! A mostani főpróba után jöhetnek is ezek az aromás, gyümölcsös finomságok.

2011. január 31., hétfő

Picit újítok...


Amint észrevettétek, mostanában egyáltalán nincs időm alkotni, még sütni-főzni sem nagyon, vagyis azért nem írtam már majdnem egy hónapja (!) ide, mert egyszerűen nem volt miről. Ennek ellenére vannak ötleteim - igaz, ez nem annyira jó dolog, tekintve, hogy nincs időm megvalósítani őket. De elhatároztam, hogy írok róluk, hátha valaki kedvet kap, és kivitelezi azt, amit én sajnos nem tudok. Természetesen nagyon örülnék neki, ha beszámolna róla! Ezeket az ötleteket ezentúl az inspiráció címke jelzi majd.

Nos, mostanában egy olyan technikán töröm a fejem, amely különösen nem valósítható vagy tanulható meg túl gyorsan, ez pedig a patchwork. Hogy túl sok Anne Shirley-filmet nézek, vagy túl közel található hozzám a varrógép, nem tudom, mindenesetre nagyon szívesen megtanulnám, hogyan lehetne hasznosítani azt a rengeteg anyagot, amely kinőtt vagy megunt ruhák formájában fellelhető a házban. Valahogy olyan otthonos, barátságos, meleg érzetet keltenek ezek a darabok!

Mindig is vonzott a varrás, de sosem ruhát akartam készíteni magamnak, sokkal inkább függönyt, párnát, takarót, apró kiegészítőket, ajándékokat. Milyen nagyszerű érzés lehet a saját magad készítette takarót ráteríteni az ágyadra! Generációról generációra öröklődő darabok készülhetnek így. És ma már varrógéppel biztosan nem olyan gürcös meló ez, mint, mondjuk száz évvel ezelőtt lehetett.

Ha sok időm lenne, biztosan készítenék mindenkinek egy egyéniségéhez illő takarót. A romantikus, álmodozó lányoknak virágmintás, rózsaszín (de mindenképpen pasztell árnyalatú) műalkotást, a fiúknak kékes-zöldes-pirosas kockás-csíkosat (vajon a feldarabolt flanelingek hasznosíthatók lehetnének így?). Piros-fehér kockás anyag főszereplésével terítőt a konyhába, mesefigurákkal díszítettet a gyerekszobába (talán meséket inspiráló falvédőt vagy játszószőnyeget is lehetne varrni ezzel a technikával).

Belátva a saját korlátaimat, néhány hete vásároltam magamnak egy hatalmas patchwork ágyterítőt, két hozzáillő, fodros szélű díszpárnával. Igazán szép darabok, kék csíkos és virágos anyagból varrták őket, és mivel leárazva kínálták, nem tudtam ellenállni nekik. Így legalább nem kell nagymama koromig várnom, amíg összejön a country stílusú hálószoba.

Szóval mostanában a textilek foglalkoztatnak, legalábbis a gondolataimat lekötik, még ha a kezeimnek jobbára csak a billentyűzet marad. Pedig nagyon szemezek ám azzal a varrógéppel! Remélem, nektek sikerül kipróbálni a patchworkot, vagy ha már megtettétek, kérlek, meséljétek el a tapasztalataitokat!

2011. január 2., vasárnap

Üvegbe zárt tél


Már említettem Nektek korábban, hogy szerettem volna karácsonyra néhány különleges, téli ízvilágú lekvárt készíteni ajándék gyanánt - és persze az ünnepi reggelik méltó kiegészítőjeként. Nos, ha karácsony előtt már nem is, pár napja jutott időm kipróbálni az egyik, különösen ínycsiklandónak ígérkező receptet, a sült alma dzsemet, és mivel ez egy igazi téli finomság, gondoltam, még most is érdemes lenne a figyelmetekbe ajánlanom.

Az eredetileg csak almából készülő lekvárhoz én körtét is tettem, ez nem igazán változtatott az ízén, egyrészt mert az alma így is bőven túlsúlyban volt, másrészt pedig a körte amúgy sem túl karakteres ízű gyümölcs. Viszont így elhasználhattam csaknem minden ráncosodó almát és körtét, amelyek már nem elég kívánatosak ahhoz, hogy bárkinek is kedve legyen megenni őket, de felesleges lenne már kidobni őket. Szeretem az ilyen praktikus recepeteket!

Szóval az almákat és a körtéket meghámoztam és felkockáztam. Minél kisebb darabokra vágjátok őket, annál hamarabb megfőnek majd. Egy nagy lábosba tettem a gyümölcsöt, hozzáöntöttem egy pici vizet, hogy ne égjen le, jó alaposan megszórtam mazsolával (az eredeti recept 120 grammot javasol 900 gramm almához - ez azért szerintem erős túlzás, kevesebb is megteszi) és fahéjjal (ebből úgy 2-3 teáskanállal vettem a mintegy 3 kiló gyümölcsömhöz) - e két összetevő varázsolja ünnepivé az egyébként egyszerű dzsemet. Hozzáadtam a cukrot, úgy 1,3 kilót a 3 kiló almához, az eredeti recept ennél többet javasol, de én nem kedvelem a túl édes lekvárokat. Persze ez egyéni ízlés kérdése, azonban attól is függ, milyen édes gyümölcsöt használtok fel hozzá.

A télies íz kedvéért én 2 csomag vaníliás cukrot is beletettem, tartósító gyanánt pedig dzsemfixet használtam, a csomagoláson javasolt adagolásnak megfelelően. Az egészet addig főztem, amíg a gyümölcs megpuhult, időnként be lehet segíteni neki, és villával vagy valami hasonlóval kicsit összetörni az almát és a körtét. Egy pár percig hagytam rotyogni, majd az előzőleg kimosott üvegekbe töltöttem, azokat fejre állítottam pár percre, majd szépen kihűltek.

Hát, ennyi, így készül ez az évszakhoz illő, finom aromájú lekvár, amely szépen feldíszítve kiváló ajándék lehet, és remekül illik a reggeli kalács vagy a sütemények mellé. Próbáljátok ki Ti is!