2009. december 31., csütörtök

Boldog Új Évet!

Nagyon boldog, sikerekben és örömökben gazdag új esztendőt kívánok Nektek!

2009. december 30., szerda

Szilveszteri újítások


Ha vendégeket várunk holnap estére, íme, pár ötlet, amelyek segítségével különlegessé varázsolhatjátok a nagy partit ;)

Minden szilveszteri buli alapitala természetesen a pezsgő. Ha vendégek érkeznek, nyilván többfélét is beszerzünk, de a hagyományos száraz-édes párosítást feldobhatjuk néhány új ízzel. (Személyes kedvencem a muskotályos pezsgő, egyszerűen isteni, feltétlenül próbáljátok ki! ;) ) A különféle gyümölcsalapú pezsgőkoktélok különösen a nők tuti kedvencei, de házilag is keverhetünk néhány látványos italt, amitől nem mellesleg vendégeink el lesznek ájulva. Minden ital esetében egyre azonban nagyon kell vigyázni: utoljára a pezsgő kerüljön a pohárba. Keverni nem szükséges, ha mégis szeretnétek, mindenképpen lassan és óvatosan tegyétek ;)

A baracklével kevert pezsgő, azaz Bellini, régóta kedvelt párosítás, de ajánlok pár újdonságot. Ha a hideg pezsgőhöz 2 cl vodkát és 2 cl Campari-t keverünk, a Flamingó nevezetű koktélt készítettük el, amivel azért nem árt vigyázni, kissé erős ugyanis. A jól csengó Chateau Cardillo koktélhoz 3 cl barackléhez egy kevés feketeribizli likőrt adunk, majd pezsgővel felöntjük. A Poinsettia egy gyorsan elkészíthető, elegáns koktél, amihez nem kell más, mint 1,5 cl Cointreau vagy triple sec, 9 cl áfonyalé és persze pezsgő. A nagyon előkelően hangzó Lanesborough-hoz 2 cl Grand Marnier-t, ugyanennyi áfonyalét és passiógyümölcs-pürét vagy -lét keverünk el 6 cl pezsgővel. Végül a Mimózát ajánlom figyelmetekbe: ehhez 1,5 cl triple sec, 4,5 cl frissen facsart narancslé és 10,5 cl hideg pezsgő szükséges.

Ha tehát a tradicionális pezsgőt felturbóztuk, vegyük kezelésbe a jó öreg szilveszteri étket, a virslit is. Ahelyett vagy amellett, hogy egyszerűen megfőznénk, süthetjük, grillezhetjük is, ami sokkal ízesebb finomságot eredményez. Még különlegesebb lesz az eredmény, ha a virslit első lépésként hosszában felhasítjuk, a résbe egy hosszú hasáb sajtot helyezünk (a trappista kiváló a célra, de a füstölt sajtok is nagyszerűek), majd így grillezzük. A sajt szépen megolvad és kitölti a nyílást - ellenállhatatlan az íze és a látványa is! Ha már úgyis mindegy alapon, nem az év utolsó éjszakáján szeretnénk elkezdeni az ünnepek utáni diétázást, mindezt még tovább tuningolhatjuk, ha a sajtos virslit sütés előtt egy szelet bacon-be tekerjük. Az extra kalóriák amúgy is jól jönnek, ha a szokásosnál gyakrabban emelgetjük a poharat ;)

Ezek az újítások természetesen a magunk örömére is kipróbálhatók, szóval hajrá mindenkinek ;)

2009. december 29., kedd

Szilveszteri sürgés-forgás a konyhában

Welcome back :) Remélem, mindenkinél jól telt a karácsony, nagy sikert arattak az s.k. ajándékok és díszek ;) Nyakunkon azonban az ünnepek második felvonása, s akár vendégeket hívunk, akár vendégségbe megyünk, nem árt készülődni egy picit ;)



Ahogyan a karácsonyhoz az édes sütemények illenek, úgy a szilveszterhez-újévhez inkább a sós finomságok passzolnak. Talán mert karácsonykor a hatalmas ebédek és vacsorák utáni kávéhoz az édes ízeket kívánjuk, az óévbúcsúztató dínomdánom italozásaihoz azonban jobban csúsznak a sós falatok. Mindenesetre értelemszerűen most ez utóbbihoz adok pár tippet. Most nem muszáj hetekre bevetnünk magunkat a konyhába, mint karácsony előtt (nem is lenne már rá idő...), elég egy-két ügyesen megválasztott recept, amit majd úgyis jól kiegészít az üzletek elmaradhatatlan nass kínálata: a ropi, perec, kréker, chips és társaik. A pogácsa, stangli örök klasszikusok ilyenkor, s mivel ezekre mindenkinek van ősi, családi receptje, én most egészen más ínyencségekkel állok elő.

Az egyik tuti recept egy saját (bár belátom, nem túl eredeti) találmány, a káposztás csiga. Hihetetlenül finom, nagyon gyorsan és egyszerűen elkészíthető, ami a karácsonyi sürgés-forgás után kifejezetten óriási előny. És azért ilyet nem kóstolhat a vendég minden házban, talán ez sem egy utolsó szempont ;)

Tehát a káposztás csigához szükségeltetik mirelit leveles tészta (igen, ebben rejlik a gyorsaság és egyszerűség titka), amit használat előtt egy órán át szobahőmérsékleten tartunk, majd kinyújtjuk téglalap formára. Erre jön majd a káposztás töltelék, amit a kiengedés közben könnyen összedobhatunk. Ez sem egy nagy művelet: a lereszelt káposztát (természetesen fehéret, a lila ebben az esetben nem lenne túl dekoratív) besózzuk, picit állni hagyjuk, majd kevés olajon megdinszteljük és borssal ízesítjük. Kábé ennyi. Nincs is más hátra, mint szépen, egyenletesen a tésztára teríteni, a tésztát feltekerni és felszeletelni. A kis csigákat már süthejük is. Igazából frissen, kicsit még melegen a legfinomabb!

A másik nagy ötlet a sós muffin. Ehhez azért kell egy adag merészség, mert a muffin a legtöbbünk számára egy édes-mázas kis tünemény, és nem a juhtúrós pogácsa vagy a pizzás tekercs partnere a szilveszteri tálcán. De működik! Nem véletlenül létezik annyi recept sós muffinra, a lehetőségek tárháza végtelen. Ez a finomság (akárcsak édes kollégája) pompásan igazítható az éppen aktuális készletekhez, így gyakorlatilag bármikor, bármiből össze lehet dobni egy adagot belőle. Természetesen ugyanolyan gyorsan, egyszerűen készíthető ez is, mint a többi muffin, amiért megint csak szeretjük. És kifejezetten laktató csemege is lehet belőle, ami az italok közelében szintén nem egy hátrány.

Itt is kell egy alaprecept, ami teljesen hasonló az édes muffinhoz (25 deka liszt, 2 teáskanál sütőpor, 2-2,5 deci tej/író/joghurt/kefír, 0,75 deci olaj, 2 tojás), csak ne felejtsük ki belőle a sót, nyilván hanyagoljuk a cukrot, és a gyümölcsjoghurt ezúttal szóba sem jöhet. És akkor íme, pár ötlet az ízesítéshez: sajtos-olajbogyós-rozmaringos (a sajt kockázva, az olajbogyó kimagozva, szeletelve), cukkinis-napraforgómagos (a cukkini vékonyra csíkozva), darált húsos (a tetszőleges húsféle előzőleg megpirítva, esetleg hagymával ízesítve), répás-fokhagymás (a felaprított zöldségek előzetesen megpirítva), pulykás-földimogyorós (a pulykamellfilé hagymával megpirítva, a mogyoró földimogyoróvajjal kiegészítve), csirkés-fokhagymás-ananászos-kesudiós (a hús megpirítva a fokhagymával, az ananász felkockázva, a kesudió felaprítva), gombás-sajtos (a gomba szárított vargánya, a sajt reszelt parmezán). De természetesen ki-ki kísérletezhet kedvére egyedi kreációkkal. Mindenesetre a sajttal és a hússal nem lehet melléfogni ;)

Tehát fel a tévé, számítógép elől, elő a muffinsütővel, tepsivel, és ugorjunk neki valami sós apróságnak, ami igazi felüdülés lehet a rengeteg beigli és krémes sütemény mellett :)

2009. december 23., szerda

Boldog karácsonyt!


Szeretnék Nektek nagyon boldog karácsonyt kívánni!
Remélem, kellemesen teltek a percek az oldalon, és jövőre is jöttök, amilyen gyakran csak tudtok :)
Addig is: Have Yourself A Merry Little Christmas :)
És lepjetek meg nyugodtan véleményekkel, megjegyzésekkel, hozzászólásokkal ;)

2009. december 22., kedd

Mézes dobozka


A dekupázsolt gyertyák könnyen és gyorsan elkészíthető ajándékok. A szalvétából kivágott mintákat a speciális ragasztó segítségével rögzítjük a viaszra. Gyertyadíszítő tollal, matricákkal tovább csinosítható a mű. Én az így elkészült gyertyáknak kerestem méltó csomagolást, s végül a mézeskalácsból készült doboz mellett döntöttem.

A dobozka oldalait először gondosan ki kell szabni a mézeskalács tésztájából. Ehhez nem árt alaposan átgondolni, pontosan mit is tennénk a dobozba: vegyünk méretet az ajándékról. Ha kicsit nagyobb lesz a doboz, nem baj, ha viszont kisebb, nem fogjuk tudni beletuszkolni az ajándékot. Én fedél nélküli dobozt képzeltem el, amiből szándékosan kilóg a gyertya, mert nem akartam, hogy elvesszen a dobozban, szerettem volna, ha szépen érvényesül. Szükségem volt dobozonként egy aljra, valamint két hosszabb és két rövidebb oldallapra. Miután kivágtam őket a tésztából, szívószállal lyukat vájtam a lapok minden sarkába. A szívószál tökéletes eszköz a művelethez: a lyuk így elég nagy ahhoz, hogy sütés közben a kissé megdagadó tésztában ne tűnjön el, de mégis kellően diszkrét.

Miután a lapok megsültek és kihűltek, jöhet a díszítés: a főszerep ezúttal is a hagyományos cukor-tojásfehérje mázé, amiről már többször szót ejtettem korábban. Ha készen vagyunk a lapok felékesítésével, és a máz is megszáradt, jöhet az összeállítás. Mivel a puha mézes elég sérülékeny, és nem tűnt túl biztonságosnak a doboz önmagában való szállítása, egy vastag kartonlap-alapra helyeztem az aljat, amit jó adag cukormázzal rögzítettem. Igazából akkor a legjobb folytatni az összeállítást, ha az alj kellően odaragadt már a kartonhoz, azaz megszáradt a ragasztóként funkcionáló máz.

A lapok rögzítése nem egyszerű feladat, igazi türelemjáték, ezért szánjunk rá időt bőven. Arany fonalból vágtam le darabokat, és a kis lyukakon átvezetve csomóra (a biztos tartás kedvéért), majd masnira (a tetszetős küllem kedvéért) kötve rögzítettem az oldalakat. Ha elkészül a doboz, nyolc ilyen kis masni díszíti a sarkokat. A fonal helyett papírszalag is használható, mivel annak jobb a tartása, könnyebb is dolgozni vele. Ebben az esetben a masnikötés helyett ollóval óvatosan pöndörítsük a szalagvégeket.

Ez a dobozka természetesen számtalan variációt rejt magában: alapja négyszög helyett lehet szabályos öt- vagy hatszög is, kisebb, egyforma oldalakkal. Készíthetünk hozzá fedelet is, amit nem kell kilyukasztani, rögzíteni, csak egyszerűen a doboz tetejére helyezni. Igen csinos megoldás az is, ha az alj és/vagy a tető kicsit túllóg az oldalakon, mintegy szegélyt, illetve ereszt képezve a dobozkán.

A díszítésről pedig csak annyit, hogy a cukormáz természetesen lehet színes is, használhatunk cukorgyöngyöket, vagy a sütés előtt a lapokat díszíthetjük magvakkal, mazsolával, szegfűszeggel. Ha pedig mindennel elkészültünk és az ajándékot is elhelyeztük a dobozban, egy finom tüllszalaggal köthetjük át művünket. Ilyen különleges csomagolást látván a hatás egész biztosan nem marad el! ;)

Kis karácsonyi zene


Íme, azon albumok listája, amelyek szerintem a lehető legszebb zenei aláfestést szolgáltatják az ünnepekhez:

Enya - And Winter Came...
(varázslatos zenék, ahogyan azt már megszokhattuk Enya-tól, s a mesevilág, amit ez a lemez megidéz, különösen jól illik a karácsonyi hangulathoz)

Sting - If On A Winter's Night...
(több évszázados dallamok a Brit-szigetekről, csodálatos, ősi zenék - megérint a múlt...)

Frank Sinatra Christmas Collection
(klasszikus amerikai dalok, amelyeket mindannyian jól ismerünk már a tengerentúli filmekből - mégis Frank Sinatra előadásában a legfelejthetetlenebbek és legkarácsonyibbak)

Faith Hill - Joy To The World
(igazán édes kis lemez, ami tökéletesen passzol a karácsony mézeskalács illatú napjaihoz)

Blackmore's Night - Winter Carols
(nem mindennapi összeállítás néhány örökzöld egyedi megközelítésével és pár teljesen új dallal - az ünnepi hangulat garantált)

2009. december 21., hétfő

Az ajándékok ruhája



Bocsánat, hogy ma csak ilyen későn írok, de épp a beiglikészítés kellős közepén vagyunk :) Tényleg, érdemes idén újítani, és a hagyományos diós-mákos tuti párosítás mellett/helyett bevetni új ízeket. Láttam már a boltokban zserbósat, gesztenyéset, szilvás-mákosat, rumos-szilvásat - úgy megkóstolnám őket! Mi a zserbóssal kísérletezünk éppen ;)

Lassan időszerűvé válik (legalábbis nálam ez a legutolsó előkészületi lépések egyike) a csomagolás. Mindezidáig egy nagy ládában gyűjtöttem az ajándékokat, most azonban ideje már becsomagolni őket, hogy méltó öltözetben kerülhessenek a fa alá.

A legegyszerűbb persze néhány papírzacskót felmarkolni egy áruházban és ezekben átadni az ajándékokat. Praktikusak, és ha segítőkészek vagyunk, nem írunk semmit a fülén figyelő címkére, így a megajándékozott jövőre újra felhasználhatja. Környezetbarát megoldás, nem? Az, de eléggé fantáziátlan és unalmas. Ha ragaszkodunk a szatyrokhoz, javaslom inkább egyszerű barna papírzacskók beszerzését, amelynek felületét egyedileg dekorálhatjuk. Festhetünk, rajzolhatunk rá, ragaszthatunk rá karácsonyi matricát, apró mintás papírból karácsonyi figurákat vághatunk ki és ragaszthatunk rá (tökéletes sablonok a mézeskalács szaggatók), vagy ha fehér zacskót veszünk, dekupázsolhatjuk is. A lényeg, hogy benne legyen a kezünk munkája, s a fantáziánk, hogy a megajándékozott lássa, időt és energiát szántunk rá.

Persze vehetünk hagyományos csomagolópapírt is, millióféle mintából választhatunk. Én a tradicionálisabb mintákat kedvelem, imádom a kis házikókat, kandallókat, magyalágakat, mézeskalácsfigurákat :) Kifejezetten kerülöm ugyanakkor a csillogó, fényes papírokat, túl hivalkodónak tartom őket. Viszont szeretem azokat, amiknek a hátoldala barna, ezek vastag, masszív papírok, és általában különösen szép a mintázatuk.

A megszokott dolgoknál maradva, használhatunk papírszalagokat a csomagoláshoz, de sokkal szebb, ha széles textilszalagot veszünk, vagy rafiát (személyes kedvencem), spárgát, esetleg egyszerű arany- vagy ezüstfonalat. A szalagra az ajándékkísérő kártyán kívül fűzhetünk egy kisebb karácsonyfadíszt, kidíszített mézeskalácsfigurát, fenyő- vagy magyalágacskát, fahéjrudat, szárított narancsszeletet, hogy még csinosabbá, különlegesebbé tegyük a csomagot.

Kifejezetten múltidéző és nagyon dekoratív a natúr, barna csomagolópapír használata, ami abszolút környezetbarát megoldás. Hogy teljes legyen a természetes hatás, rafiát vagy spárgát ajánlok hozzá, és jó, ha az ajándékkísérő sem valami csillogó, fényes papírból készült. Ezt a papírt nagyon jól lehet dekorálni, használat előtt különféle mintákat festve rá (akár sablonnal is), igazán egyedi csomagolópapírt gyárthatunk. Különösen jól illik hozzá az aranyfesték. Persze ezzel a megoldással más színű ívekből is készíthetünk csomagolópapírt.

Választhatunk ugyanakkor személyre szabott csomagolópapírt is: zenészeknek, zenekedvelőknek kottát, a sütés-főzés megszállottjainak recepteket (újságból, könyvből kivágva, vagy egyedileg, számítógépen megszerkesztve, kinyomtatva), újságolvasóknak napilapot (igazán különleges egy régebbi, megsárgult újság), de a kertészek, állatbarátok, divat-megszállottak és egyébb hobbik kedvelői is meglephetők témába vágó papírokkal - elég csak a megfelelő magazinokat összeszedni. Ha kisebb ajándékról van szó, amihez elég egy A4-es lap, számítógépünk segítségével alkothatunk: fényképeket, idézeteket, üzeneteket, történeteket, stb. helyezhetünk el a papíron, amibe nyomtatás után máris csomagolhatuk.

Ha időnk engedi, kartonpapírból méretre szabott dobozokat is barkácsolhatunk. Mivel azonban a méretvétel, a doboz kiszabása, összeragasztása nem kétperces feladat, jól gondoljuk meg, belevágunk-e. Mindenesetre kisebb, különlegesebb darabokhoz igazán szép megoldás lehet. Jó ötlet az olyan csomagolás, ami maga is ajándék: egy szép karácsonyi fémdoboz (sütisdoboz) remek erre a célra, de csomagolhatunk kendőbe, terítőbe is.

Most ennyi jutott eszembe ezen aktuális témával kapcsolatban. Megyek, vár a beigli ;)

2009. december 20., vasárnap

Az asztal dísze


A dekupázsolás évek óta az egyik legkedveltebb kreatív technika. A hobbiboltokban hihetetlenül széles választékban találhatunk szalvétákat (különösen így, karácsony előtt), amelyekből a kivágott mintákkal egy speciális ragasztó segítségével gyorsan és egyszerűen díszíthetünk szinte bármilyen felületet: fát, műanyagot, üveget, fémet, papírt. Én most e módszer segítségével készült terítőt ajánlok figyelmetekbe, amely remek ajándék lehet, vagy pedig az asztal méltó dísze az ünnepek alatt.

A mintául szolgáló szalvéták már évek óta a fiókomban pihennek, várva, hogy melyik karácsony előtt lesz végre annyi időm, hogy elkészítsem a már régóta tervezett terítőt. Szerencsére idén volt :)

A textilre történő dekupázsoláshoz a legjobb alapanyag a fehér pamut, amiből többféle tárgyat (díszpárnahuzatot, szatyrot, hátizsákot, CD-tartót, stb.) kaphatunk a hobbiboltokban. Bármilyen felületre is szalvétázunk, mindig igaz, hogy a legjobb fehér háttérre dolgozni, mert azon érvényesül a minta a legszebben. Éppen ezért ideálisak ezek a készen kapható textiltermékek. Ehhez a darabhoz speciális, textilre való ragasztó szükséges.

Terítőt készen nem kaptam, viszont a szatryokat mintha éppen a szalvéta standard méretéhez igazították volna, ezért egy ilyen szatyrot vettem alapul, szétvágtam, a füleket eltávolítottam, és kezdődhetett is a dekupázsolás. A két szalvéta tökéletesen kitöltötte a rendelkezésre álló felületet, ezért nem kellett külön körbevágni a mintát, az egész szalvétát felhasználtam. Ennek a hátránya az volt, hogy rengeteg ragasztó kellett hozzá, erre a műre másfél doboz ment rá.

A hosszú órákon át tartó száradás után már csak a szegély elkészítése volt hátra: teljesen egyszerű, méterben kapható textilszalagot ragasztottam rá körben, ami csinos keretet adott a kész terítőnek. Néhány óra újabb száradás után ajándékozásra készen is áll az alkotás.

Természetesen ha nagyon belejövünk, akár komplett készletet is készíthetünk ugyanolyan mintájú szalvéták felhasználásával: díszíthetünk díszpárnákat, konyhába kötényt, edényfogot- és alátétet, textilszalvétát, poháralátétet, stb. Egy, a konyhában szívesen tüsténkedő háziasszonynak igazán ideális ajándék ;)

2009. december 19., szombat

Pehelykönnyű habcsókok


A habcsók is tipikusan karácsonyi sütemény számomra, ám hosszú évekig inkább cukrászdában vásárolt kellék volt csupán. Pedig a habcsók otthon is elkészíthető finoság! Igaz, nem állíthatom, hogy biztosan sikerül és nem lehet elrontani, mert én is elrontottam már sajnos pár alkalommal, de némi gyakorlással, biztos recepttel és pár trükkel mégis elővarázsolható ez a felejthetetlen ínyencség, ami igazi felüdülést jelenthet a sok krémes, töményebb sütemény között.

Idén kétszer tervezek habcsókot készíteni, az elsőn már túl vagyok, a második projekt mára van betervezve. Első alkalommal a mézeskalács-díszítésből hátramaradt cukormázat hasznosítottam, ugyanis az kiváló erre a célra. (A második szakasz a Christmas Cake mázazása miatt lesz aktuális, mert arra is ma kerül sor, és biztosan marad belőle valamennyi máz...) Márpedig tapasztalatból mondom, hogy lehetetlen előre pontosan kiszámítani a szükséges cukormáz mennyiségét, így mindig marad belőle. Nekem idén körülbelül kicsit kevesebb, mint a fele megmaradt, de mivel a tojásfehérjéket nem nagyon felezem, harmadolom, ezért nem is nagyon tudok egy bizonyos mennyiségénél kevesebbet készíteni, így mindig marad habcsókra való maradék.

A mázhoz két pici tojásfehérjét vertem kemény habbá egy csipet sóval, majd beleszitáltam 20-22 deka porcukrot (ezt nagyon muszáj, különben kis cukorrögök lesznek a habcsókban), végül egy kevés citromlével gondoskodtam arról, hogy biztosan szép, kemény hab legyen belőle. Ez tehát jó díszítésre, de habcsóknak is. Utóbbit kedvünk szerint ízesíthetjük is. Mivel karácsonyi sütit készítettem, egy kevés mézeskalácsfűszerrel szép, apró pöttyös külsőt és tipikusan ünnepi ízt kölcsönöztem a habcsókoknak. De bevethetünk fahéjat is. Használhatunk különböző aromákat is, a vaníliát és a mandulát különösen jól el tudom képzelni a habcsókhoz. Vagy akár kevés kávét is hozzáönthetünk. Persze aki akarja, színezékekhez is nyúlhat.

Klasszikus és kiváló fogás kókuszreszeléket segítségül hívni. A kókuszcsók hivatalos receptje szerint négy fehérjét kell nagyon kemény habbá verni, ehhez 20 deka cukrot hozzászitálni, majd ugyancsak 20 deka kókuszt óvatosan beleforgatni. Lehet próbálkozni darált dióval, mandulával, mogyoróval is, bár arra mindjárt adok egy jól bevált receptet ;)

Idáig mindenki viszonylag könnyen eljut (az egyetlen hibalehetőség, hogy nem elég kemény a hab), ám a sütés vagy szárítás komoly probléma lehet. Én sütőpapírral bélelt tepsire kiskanállal halmozom a habot, minél kisebb a habcsók, annál könnyebben kiszárad. (Lehet habzsák segítségével dekoratív habcsókokat is nyomni a papírra.) Ráadásul a falatnyi sütik igen csinosak, leginkább hópelyhekhez hasonlítanak. Régebben fakanállal kitámasztottam a sütő ajtaját, és úgy szárítottam a habcsókokat. Ugyanis nagyon fontos, hogy tényleg inkább szárítani kell őkat, azaz nagyon alacsony hőfokra (úgy 150 fokra) kell állítani a sütőt. Az ajtó kitámasztása pedig azért jó ötlet, mert így szabadon távozhat minden nedvesség, és valóban szárad a süti. Nemrég azonban új módszert találtam ki: a kandalló párkányán, egy rácsra állítva száradnak a habcsókok, mert a lényeg a körülöttük áramló, de őket nem közvetlenül érő meleg. Néhány perc alatt el is készülnek, majd egy szép dobozba pakolva várhatják a nagy fellépésüket karácsony napján.

Az egyik kedvenc receptem, amire már utaltam, a diós csók, nem is lehetne igazából teljes joggal habcsóknak nevezni, mert nem csak fehérjéból, hanem egész tojásból készül. Viszont talán valamivel egyszerűbb elkészíteni, mint a habcsókot és nagyon zamatos. 2 tojást kell 25 deka cukorral sokáig (úgy 15 percig) nagyon habossá, krémessé keverni, majd 25 deka darált diót és kevés reszelt citronhéjat hozzáadni. 30 percig pihentetjük ezt a masszát, aztán egy kiskanállal kis halmokat pakolunk egy sütőpapírral kibélelt tepsire és 10 percig sütjük 175 fokon. Még melegen csokoládét reszelünk rá (mikulásfigurák apróra törve ismét bevethetők ;) ), ami szépen ráolvad, de kihűlve akár cukormázzal is díszíthető. Természetesen ez a recept mogyoróval és mandulával is tökéletesen működik. Hihetetlenül finom!

A kész habcsókok díszíthetők csokoládéval, színes cukormázzal, cukorgyöngyökkel, egész mandulával, mogyoróval, fél dióval, szegfűszeggel, kévészemekkel. Remélem, sikerült meggyőznöm titeket, hogy érdemes nekiállni néhány tucat habcsók elkészítésének. E könnyed kis csodákkal egész biztosan feledhetetlenné válik az ünnep! :)

2009. december 17., csütörtök

Ajándékkísérő


Na jó, ez sem teljesen magától jött, egy német magazinban láttam egy fotót, ami alapján elkészítettem az idei ajándékkísérő-kollekciómat. Merthogy az ajándékkísérő fontos darab. Nem csupán arra szolgál, hogy biztosan a célszemélynek adjuk át az ajándékot, vagy hogy csinos kis kiegészítője legyen a csomagolásnak, hanem ha igazi kis műalkotást kanyarítunk belőle, ez is egy apró ajándék lehet, amit szeretteink szívesen őriznek meg hosszú évekig.

Éppen ezért az ajándékkísérő nálam minden évben más és más, valami igazán egyedi és különleges, így a bolti verzióknak már rég búcsút mondtam. Tavaly mindenkinek a nevét kihímeztem és egy karácsonyi mintás kartonra ragasztottam, így az ünnepek után akár könyvjelzőként funkcionálhattak tovább a kis kártyák. Vagy hímezhetünk egy-egy apró motívumot (fenyőfát, ajándékcsomagot, mikulást, angyalkát, stb.) is, amit kartonból hajtogatott kártyára tehetünk. De lehet az ajándékkísérő egy karácsonyi gipszfigura vagy gyertya is, amire ráfestjük a megfelelő nevet, vagy a különösen szépen sikerült mézeskalácsokra is írhatjuk a neveket cukormázzal. Persze az is szép, ha egy kártyára szabad kézzel festünk vagy rajzolunk valamilyen karácsonyi mintát.

Visszatérve az idei műhöz: ez egyszerűen készülő darab, ami viszont a száradási idők miatt több lépésből áll, így nem árt idejében hozzálátni. Az első szakaszban elkészítettem az alapot, ami szokatlan, ám szerintem nagyon is mutatós megoldással készült: újságpapírból. Egy fehér kartonlapra ragasztottam fel az újságpapírt. Nagy szerencsémre sikerült egy olyan lapra bukkannom, ami éppen a sok évtizedes fennállását ünnepelte és változatlan formában adta közre egykori megsárgult lapjait. Így olyan, mintha tényleg egy ősöreg újságot húztam volna elő a padlásról. Ebben az esetben a minél apróbb minták mutatnak jobban, így a hatalmas szalagcímeket érdemes kerülni, az összefüggő sorok a legmegfelelőbbek. Akinek ez a megoldás túl merész, válasszon apró mintás karácsonyi csomagolópapírt, vagy esetleg alapból karácsonyi mintás kartont, így megspórolhat egy lépést.

Közben a mintáknak is nekiláttam: egy másik fehér kartonra karácsonyi szalvétákból kivágott mintákat dekupázsoltam. Miután mindkét ív megszáradt, hozzá lehet kezdeni a következő fázishoz. (Pontosabban a ragasztó miatt hullámos papírokat célszerű egy-két napig könyvek alatt préselni.) Az újságpapíros lapból kivágtam a kártyákat, a szalvétás papírból pedig körbevágtam a mintákat. Ez utóbbiakat aztán ráragasztottam a káryák közepére. Mivel a mintákat is vastagabb papírra dekupázsoltam, kicsit térbeli lett a hatás :)

Eredetileg a már dicsőített kontúrmatricákból szántam pár sormintát a kártyák aljára és tetejére, de nem kaptam, így improvizáltam, és aranycsillámos stifttel húztam pár mintát. Végül kilyukasztottam, arany fonalat fűztem bele, és mehet is a csomagra! :) Ugye milyen egyszerű?

2009. december 16., szerda

Mézes koszorú



Be kell vallanom, ezt az ötletet egy könyvben találtam, nem saját találmány. Mégis nagyon szívesen ajánlom figyelmébe mindenkinek, aki egy nem mindennapi, különleges ajándékkal szeretné meglepni szeretteit. A jó öreg, hagyományos mézeskalácsból indulunk ki, ami minden karácsonynak elengedhetetlen kelléke, az eredmény mégis valami egészen szokatlan lesz :)

Több recept elolvasása után én Lajos Mariénál maradtam, bízom az ő tapasztalatában, és nem is tettem rosszul, mert fenséges lett az útmutatása alapján készült süti. Pár nappal a sütés után nekiláttam a díszítésnek, és ezúttal sem szakadtam el a tradícióktól: a cukormáz tojásfehérje és porcukor (szigorúan átszitálva!) keverékéből készült, az arány kábé 20-22 deka cukor két XS-es fehérjéhez. Néhány csepp citromlé garantálja a máz keménységét. Színezni persze lehet, bár én maradtam a hagyományos, havat idéző fehérnél.

A koszorúhoz sok kis levél kellett, a szükséges szaggatót nagyobb üzletekben lehet beszerezni. Én magam pár éve egy párizsi cukrászkellék-üzletből (a világ egyik legcsodálatosabb helye!) hoztam haza afféle szuvenírként pár különlegesebb szaggatót, de akár egy vastagabb kartoncsíkból is meg lehet hajtogatni a kívánt formát. Én tölgy- és juharleveleket szaggattam, de gyakorlatilag bármilyen forma elképzelhető.

A díszítéshez a mázat egy mélyhűtő zacskóba töltöttem, aminek aztán aprócska lyukat vágtam a sarkára. Ez egy oltári nagy hibalehetőség, ha túl nagy lyukat vágunk, túl vastag csíkot tudunk vele csak húzni, ergó pakolhatjuk át a mázat egy újabb zacsiba, kísérletezhetünk egy kisebb lyukkal. Néhány próbacsík után neki is láthatunk a levélkék díszítésének: kontúrvonalakat, erezetet rajzolunk rájuk. Néhány perc alatt meg is száradnak, és hozzáláthatunk a következő szakaszhoz.

A koszorúalapot én ugyancsak mézeskalácsból készítetettem, de akár kartonpapírból is ki lehet vágni. Két különböző méretű tányér segítségével könnyű kiszabni a megfelelő méretű alapot. Mivel a kész koszorút nem a legbiztonságosabb magában hurcolni ide-oda, ezért javaslom egy szép, karácsonyi mintájú papírtányérra vagy egy kartonkorongra néhány csepp cukormázzal rögzíteni az alapot. Ezután már tényleg a levelek és egyéb díszek felragasztása következik, természetesen cukormázzal, szép sorban, körbe haladva.

A levelek közé a változatosság és a dekoratívabb hatás érdekében érdemes néhány egyéb díszt is közbeiktatni. A magam részéről leginkább a konyhából kikerülő díszeket ajánlom, hiszen ezek illenek a mézeskalácshoz. Így felhasználhatunk szárított narancs- és citromszeleteket, fahéjrudakat, csillagánizst, diót, mogyorót, mandulát, stb. De akinek kedve van, kisebb gömbökkel, masnikkal, karácsonyfadíszekkel is operálhat.

Ezt a koszorút természetesen ki-ki a maga ízlése szerint formálhatja át. Akinek kedve van, variálhatja a leveleket úgy is, hogy egy részüket kevés kakóval elkevert tésztából szaggatja, így kétféle szín áll majd rendelkezésére az összeállításnál. Aki nem riad vissza a színektől és az ételszínezékektől, cukormázzal kedvére festheti zöldre vagy őszi árnyalatokban pompázóra a leveleket. Mézeskalácsból a levelek mellett pedig egyéb díszeket is készíthetünk: apró gombát, virágot, gyümölcsöket, bogyókat, amiket aztán kedvünk szerint illeszthetünk a falevelek közé. Akárhogy is: egy pompás koszorúra tehetünk szert, ami egyaránt lehet csinos ajándék és ünnepi díszbe öltöztetett otthonunk felejthetetlen fénypontja.

2009. december 15., kedd

Ünnepi fények

Manapság egyre több házon, kertben, ablakban jelennek meg advent idején a fényfüzérek, kivilágított figurák, fényes díszek. Különösen, ha szomszédaink előszeretettel választják a dekoráció eme formáját, már-már cikinek tűnik, ha mi nem teszünk ki legalább egy aprócska világító valamit az ablakba. Azonban nehogy túlzásba essünk! Az örök mondás ebben az esetben is érvényes: a kevesebb több. Ha túl sok, túl színes, túl villogó az ünnepi kivilágítás, semmiképpen sem emelkedett hangulatot érünk el, hanem úgy fog festeni a házunk, mint egy jobb napokat látott vidámpark.

Évekkel ezelőtt a háromszög alakú, gyertyatartót idéző dísszel kezdődött minden. Szinte minden sarkon lehetett kapni, ahogyan most is: érdemes végignézni egy panelházon és megszámolni, hány világító háromszöget látunk az ablakokban - igen, még ma is nagyon népszerű dekoráció. És nem is baj: diszkrét, elegáns, egyszerű, mégis egyértelműen jelzi a közelgő ünnepet. Egyetlen hátránya, hogy közelről nem nyújt túl esztétikus látványt: a "gyertyák" körülötti műanyag fenyőimitáció egyenesen borzalmas. Mindezt azonban a függöny jótékonyan elrejtheti. Aki mégis szeretne kitűnni a rengetegből, válassza a félkör alakú variációt, az is remekül mutat, és mégis visz egy kis változatosságot a szögletes díszek közé, mivel viszonylag ritkábabn fordul elő.



Az ablaknál maradva igen gyakoriak a különféle figurák (karácsonyfa, csillag, üstökös, mikulás, stb.), hiszen ezeket is igen széles választékban és elfogadható áron lehet kapni. A magam részéről a villogó csodákat messziről kerülöm, el sem tudom képzelni, milyen lehet egy olyan szobában, aminek ablakába ilyen díszt akasztottak. Tiszta diszkó-feeling, ami aztán tényleg fantasztikus ünnepi hangulatot áraszthat...
Az, hogy ezen túl pedig az egyszerű, fehér fényeket kedvelem, és nem a színes díszeket keresem, már ízlés dolga. Mindenesetre tetszik, amikor egy ház több ablakában is megjelenik egy-egy ilyen dísz, mindig a bécsi Városháza jut róla eszembe, aminek szintén az ablakait világítják ki advent idején.
Ugyancsak jól mutat a négy-öt csillagfüzérből álló dísz is, azt hiszem, mind közül ezt tenném a legszívesebben az ablakomba. Látványos, még nem túl elterjedt és nagyon is ünnepi.



Van, aki inkább azt a megoldást választja, hogy vásárol több méter fényfüzért és körbetekeri vele a házat. Itt is hangsúlyoznám: ne essünk túlzásokba! Nem kell minden létező ajtót, ablakot, fát, bokrot kivilágítani. Ha rekordot akarunk dönteni házunk kivilágításával, könnyen nevetségessé válhatunk, az ünnepi hangulat meg elmarad.
A jól megválasztott világítás viszont rendkívül hatásos lehet. Szerintem nagyon szép egy-egy fatörzs vagy oszlop körbetekerése egy fényfüzérrel, esetleg egy bokrot is tetszetős gömbdísszé változtathatunk, és tetszik az ereszről lelógó, jégcsapokat idéző dekoráció is. Igazi mézeskalácsházikóvá varázsolhatjuk otthonunkat, ha sikerül szépen szegélyezni fényekkel az ablakokat és ajtókat.
De vigyázzunk itt is a színekkel! A fehérrel nem foghatunk mellé, a zöld még elmegy, a kék nem túl karácsonyi, a piros meg... a harsány színek miatt aztán könnyen összetéveszthetik házunkat egy szórakozóhellyel. A tarka füzér viszont nagyon kedves, barátságos hatást kelt. A villogó effektekről pedig ismét jobb, ha lemondunk, már csak a szomszédaink nyugalma érdekében is.



Végül ejtsünk szót a kertekben mind gyakrabban felbukkanó figurákról: mikulásokról, szánokról, legelésző rénszarvasokról. Segítségükkel egészen biztosan egyedivé tehetjük otthonukat, viszont túlzásokba ezúttal se essünk. Feleslegesek a mozgó díszek, legkésőbb egy perc után már úgysem poén. És bőven elég egy-két rénszarvas, nem kell egy egész csorda. Összességében itt is érvényes, ami a díszítésre általában: nem a mennyiség a lényeg, nem kell túl kacifántosnak lennie a dekorációnak, néhány jól megválasztott, egyedi, különleges és ízléses dísszel felejthetetlen hangulatot áraszthat otthonunk.

2009. december 14., hétfő

Vendégváró



A bejárati ajtóra akasztott vendégváró koszorú egyértelműen jelzi: itt bizony már javában készülnek a közelgő ünnepre. Ez a dísz ugyanakkor remek alkalmat kínál az adventi koszorú készítőjének is, hogy kedvére kiélje magát, ha már úgyis előpakolta az összes kelléket az adventi koszorúhoz és annyira belejött a koszorúkötésbe.

A vendégváró koszorú készülhet teljes összhangban a meleg szobában pihenő, gyertyás testvérével: tökéletes lehet a harmónia, ha ugyanaolyan ágakból kötjük mindkettőt és hasonló díszekkel ékesítjük - azaz ha jóformán csak a gyertyák jelenléte az egyetlen különbség a két mű között. Ez persze nem alapfeltétel, ahogyan az én koszorúim sem hasonlítanak a megszólalásig egymásra. A kedves vendég úgysem valószínű, hogy fejben tudja tartani a nagy ünneplés közepette az ajtón látott díszt addig, amíg meg nem pillantja az adventi koszorúnkat.

A vendégváró koszorú elkészítése egyáltalán nem bonyolult, sőt, kifejezetten könnyű, hiszen éppen azt a lépést kell ebben az esetben elfelejtenünk, ami a legtöbb bosszúságot szokta okozni az adventi koszorú készítőinek: a gyertyák rögzítését. Tehát aki attól megijedt, ennek akkor is nyugodtan nekivághat. Itt is egy hasonló alapot kell először készítenünk (vásárolnunk) örökzöld ágakból: tudjátok, fenyő, tuja, borostyán, babér, magyal és társaik.

Ezután már csak a díszítés van hátra, vagyis a legélvezetesebb rész. Bármit felhasználhatunk, ami a kezünk ügyébe kerül: terméseket, bogyókat, szárított virágokat, tobozokat, kis gömböket, masnikat, figurákat, stb. Igen nagy hasznát vehetjük néhány előszedett karácsonyi dísznek, egy szép példány különösen hangsúlyos helyre kerülhet a koszorú közepébe akasztva. Én néhány évvel ezelőtt egy fa mikulásfigurát ültettem a koszorú közepére - remekül mutatott.

Ami kihagyhatatlan e koszorúnál, az egy szép, nagy masnira kötött szalag. Minél szélesebb, annál jobban mutat. Lehet csillogó, drótos szélű, mintás, tarka - rajtatok áll. Viszont szerintem nem a legszebb megoldás, ha ennél fogva akasztjuk fel a kész alkotást. Ez csak dísz, a piszkos munkát bízzuk egy láthatatlan fonalra, szalagra vagy damilra.

Néhány magazinban láttam, hogy kifejezetten madárcsalogatónak szánt díszeket javasolnak a koszorúra: fél diót héjában, mini agyagcserépbe tunkolt magvakat, stb. Ezt a megoldást csak annak ajánlom, akinek nem okoz gondot az ajtó előtti lábtörlő rendszeres takarítása. Mert sajnos ez is hozzátartozik a madarak vendégül látásához.

Koszorút tehetünk a lakáson belülre is: a konyhaablakban kifejezetten csinos egy olyan koszorú, amit konyhai "kellékekkel" - például csillagánizzsal, fahéjrudakkal, apró almákkal, mandarinnal, szárított narancs- vagy citromszeletekkel, dióval, mogyoróval, mandulával, fém mézeskalács szaggatókkal, vagy magával a mézeskaláccsal - díszítünk. Egy, a klasszikus terítőket idéző, piros-fehér kockás szalag a legjobb kiegészítő ilyenkor.

Én a magam részéről idén is a borostyánt jutattam főszerephez az örökzöldek közül. Szárított mandarinszeletekkel kombinálva készült az eddig legjobban sikerült koszorú: a harsány narancsszín és a méregzöld nagyon elegáns párosítás volt. Ebben az évben azonban merész újításként kagylókat és csigaházakat tettem a koszorúra. Használat előtt aranyra festettem őket, hogy fokozzam ünnepi jellegüket, de hófehéren is gyönyörűen mutatnak. A kagylók gyárilag ki voltak lyukasztva, ezen a lyukon vékony aranyfonalat fűztem át, és kis masni segítségével kötöztem a borostyánágakhoz. A csigaházakat szimplán felragasztottam, ahogyan a többi termést is. Itt is megjelenik az angyalhaj, bár tapasztalatom szerint ezt rendszeresen pótolni kell, ugyanis a környékbeli madarak előszeretettel nyúlják le a szálakat. Végül kis csengettyűket lógattam a kész műre, amik minden egyes ajtónyitást a Mikulás száncsengőjére emlékeztető hanggal jeleznek.

Álmom egy igazi malomkerék méretű koszorú elkészítése, olyan tipikus amerikai stílusban, ami az ajtót teljes szélességében befedi. Erről minden évben lemondok aztán, amikor a tényleges koszorúkötésre kerül a sor. De talán majd egyszer... addig is a kapura a jelenlegi vendégváró bátyja kerül: egy hasonló koszorú, ha nem is XL-es, de legalább L-es méretben.

2009. december 13., vasárnap

Közvéleményt kutatok

Még csak pár napos ugyan az oldal, de talán már látjátok, mire is gondoltam tulajdonképpen, amikor létrehoztam. Mivel azonban szeretném, ha maximálisan megfelelne az igényeiteknek, kíváncsi vagyok, mik is lennének pontosan azok az igények, amikhez alkalmazkodnom kell :) Ezért szeretném, ha elárulnátok, szerintetek hogyan állítsam össze az oldal témáit. A kérdést megtaláljátok a jobb oldalon, kicsit lejjebb.
Köszönöm a válaszokat! :)

p.s. ha szívesen kifejtenétek véleményeteket, ötleteiteket bővebben, csak bátran, várom a hozzászólásokat ;)
p.s.#2 feltétlenül szerezzetek be egy jácintot, ez az illat itt körülöttem valami isteni :) ezért (is) imádom a telet ;)

2009. december 12., szombat

Sablonos ötletek



A sablonok, stencilek használata egy újabb egyszerű ötlet különleges és gyönyörű tárgyak készítésére. A szükséges kellékeket beszerezhetejük a legközelebbi hobbiboltban, de ha ott nem találjuk meg a keresett motívumot, vagy tényleg valami nagyon egyedit szeretnénk alkotni, saját magunk is készíthetünk stencilt. Vastagabb kartonpapírra lesz szükségünk hozzá, de még jobb (és tartósabb), ha műanyag lapot, irattartó fóliát veszünk elő. Erre rajzoljuk fel a kiválasztott mintát, kivágjuk, és a megfelelő festékek előszedése után neki is vághatunk a sorozatgyártásnak.

A stencil különösen ajánlott azoknak, akik attól tartanak, szabad kézzel festve nem lenne tökéletes a végeredmény, vagy egyszerűen csak időhiány miatt szeretnének gyorsan haladni, s futószalagon gyártani az ajándékokat és/vagy díszeket.

Stencillel készíthetünk egyedi csomagolópapírt: tetszőleges színű sima papírra fessünk annyi mintát, amennyit csak szeretnénk. Személy szerint én a hagyományos barna csomagolópapírt ajánlanám, ami remek, természetes alapanyag. Ebben az esetben csomagoláskor szalag helyett használhatunk egyszerű spárgát a rusztikus hangulat kedvéért. Ha nincs kedvünk vagy időnk több ív csomagolópapírt előállítani, szalagot is pingálhatunk: egy szélesebb papírcsíkra sormintát festünk, majd ezt vezetjük körbe a már becsomagolt ajándékokon, akár a hagyományos szalag helyett vagy mellett.

De a stencilt bevethetjük dobozok, tálcák, képkeretek, naptárak, gyertyatartók, képeslapok, ajándékkísérők, ültetőkártyák díszítéséhez is. Könyvet úgy csomagolhatunk rendkívül látványosan, hogy sima papírral bekötjük, mint az iskolai tankönyveket, az elejére pedig festünk egy szép, karácsonyi motívumot. Üvegtárgyakat természetesen szintén dekorálhatunk ily módon: az ünnepi asztal dísze lehet az alkalomhoz illő váza, kancsó, borkiöntő. Porcelánfesték segítségével komplett karácsonyi reggeliző- vagy étkészletet varázsolhatunk - elég csak néhány bögrét, tányért egy alkalomhoz illő mintával felékesíteni.

Ha a textilfesték a legjobb barátunk, ünnepi terítőt festhetünk, amelynek például a szegélyén fut végig valamilyen karácsonyi sorminta. De ismét nekifoghatunk egy készletnek is: textilszalvétákat, edényfogót, konyharuhát edényalátétet és egyéb konyhai kellékeket foghatunk egységbe egy ugyanolyan minta bevetésével. Szintén textiles ötlet néhány díszpárnahuzat dekorálása, amelyek aztán rögtön karácsonyi hangulatot teremtenek a kanapén, fotelben.

Ha valaki kellően elszánt, kiválaszthat egy bizonyos motívumot, és azzal dekorálhat szinte minden keze ügyébe kerülő tárgyat, így az ünnepek alatt csaknem a védejegyévé válhat az adott minta.

Már csak egyetlen dolog van hátra: a megfelelő motívum megtalálása. Ehhez két honlapot ajánlanék (Stencil Catalog és Handy Hippo), de lehet kutatni sablongyűjtemények, könyvek után is. A legkézenfekvőbb megoldás mégis az, ha szépen leülünk és egyszerűen megrajzoljuk a magunk tökéletes mintáját.

2009. december 11., péntek

Csokoládé & narancs


A csokoládé és a narancs szerintem a világ egyik legtökéletesebb párosítása, különösen így, karácsony közeledtével. Titkuk nyitja talán abban rejlik, hogy a feledhetetlen ízhez ellenállhatatlan illat is társul. Most két egyszerű és fantasztikus sütit hoztam, amelyek erre a csodás ízkombinációra épülnek.

Már évek óta az egyik nagy kedvencem a csokoládés-narancsos keksz. Ideális aprósütemény: nem kell hozzá semmi extra, gyorsan és könnyen összeállítható, nincs időhúzó éjszakai pihentetés, és persze nem utolsósorban fenséges az íze. Mégis az illata az, ami személyes kedvencemmé tette: a tészta összegyúrása után még hosszú ideig illatozik a kezem utána (na jó, a legközelebbi kézmosásig :) ), de sülés közben és utána is körbelengi a konyhát egyedi, megismételhetetlen illata.

A lényeg: 300 gramm liszt, 1 ek. kakaó (mondanom sem kell, holland ;) ), fél csomag sütőpor, 100 g cukor, 1 csomag vaníliás cukor, 1 narancs reszelt héja, 1 tojás, 175 gramm margarin és 100 gramm csokoládédarabka (ideálisak a Mikulást túlélt csokifigurák - remek stresszlevezetés az aprításuk ;) ) kell hozzá. A legjobb az egészben, hogy tényleg nem kell sokat vacakolni vele, csak összekeverünk mindent egy nagy tálban és kész. Máris nyúthatjuk, szaggathatjuk, 10 perc alatt készre süthetjük. Lehet cukormázzal flancolni, de nem muszáj, ez a süti meztelenül is eladja magát.

A másik ajánlatom igazából egy varáció az örök klasszikus muffinra. Erre szinte mindenkinek van egy jól bevált alapreceptje, én ezt tuningolom tovább. A csokis ízt a kakaó adja itt is, bár az olvasztott csokoládé is kiváló. A narancsos illatról és ízről ebben az esetben is egy (akár kettő) narancs reszelt héja gondoskodik, de a gyümölcs levét is hozzáfacsarom. Ez utóbbi százszázalékos narancslével helyettesíthető (bár szerintem az nem lesz teljesen ugyanolyan), viszont a narancs héja mással, például kandírozott narancshéjjal nem. Annak remek ugyan az íze, és én tényleg imádom, sőt a kinézetét is, mert kis borostyánkövekre emlékeztet, de az illata (ami legtöbbször nincs is) versenybe sem szállhat az igazi narancs héjával. Amiből reszelés közben csak úgy spriccel a szintén messze illatozó illóolaj, úgyhogy vétek lenne nem a sütistál felett elvégezni a reszelés műveletét.

Aki egyszer kipróbálja, ezt a duót, nem bír majd betelni vele, s talán nem is várja meg a következő karácsonyt, hogy újra megízlelhesse. Remélem, sikerült kedvet csinálnom egy kis sütéshez, s már mindenki javában a hozzávalókat szedegeti össze, miközben néhány kocka narancsos csokit majszol :)

2009. december 10., csütörtök

Egy másodperces arany ötlet



Az arany kontúr matrica jóbarátunk, különösen így, az adventi készülődés közepette (na jó, az ezüst kolléga is szép és ugyanolyan hasznos). Hihetetlenül sokféleképpen felhasználhatjuk, és mivel nem több egy egyszerű matricánál, gyakorlatilag egy másodperc alatt karácsonyivá varázsolhatunk szinte bármit a segítségével.

Nekem már szokásommá vált advent idején több hobbiboltot is felkeresni és alaposan végigválogatni a kontúr matricakészleteket. Jó, ha tartunk nagyobb és apróbb mintákat egyaránt raktáron, bár a legjobb olyan íveket beszerezni, amin több méretben is találhatók matricák. Hogy mikulásokat, angyalkákat, hóembereket, karácsonyfákat, ajándékcsomagokat, csillagokat, vagy hópelyheket választunk, az már tényleg csak ízlés kérdése.

De ha beszereztünk pár lapot, jöhet a matricázás, s millió különböző tárgyat karácsonyosíthatunk egy szempillantás alatt. Könnyen készíthetünk például képeslapot, ültetőkártyát vagy éppen ajándékkísérőt színes kartonból és néhány matricából. Ezekre a legszebb, ha arany (vagy ezüst) tollal írunk és arany (vagy ezüst) fonállal akasztjuk fel őket, ha kell. Ha ajándéknak konyhánk kincsét szánjuk, s idén házi szörpöt, lekvárt, bort adunk szerettenkinek, akkor a finomságok üvegeit is díszítheti egy-egy ilyen motívum. (Ugye milyen remekül mutat a sötét vörösboron a világító karácsonyfa?) De kerülhetnek a matricák gyertyára is: ez tényleg egyperces ajándékötlet, ráadásul nagyon látványos is. Egy gyertyát pár matricával kidekorálni egyáltalán nem bonyolult, sőt. Különösen szép, ha a szóban forgó gyertyát először valamilyen alkalomhoz illő szalvétával dekupázsoljuk, majd a matricából néhány csavaros sormintát választva tovább ékesítjük.

A kontúr matrcia díszíthet fatárgyakat is: gyertyatartót, dobozkákat, tálkákat. Kerülhet vázára, kaspóra, agyagedényekre, tálcákra, jegyzetfüzet elejére, egy egyedileg összeállított karácsonyi CD borítójára. Merészebbek (pontosabban, akik nem riadnak vissza egy kis ünnepek utáni kapargatástól) feldobhatják vele lakásuk több pontját: ragaszthatják hűtőszekrényre, ajtóra, ablakra, tükörre, stb. Felülettől és kedvtől, illetve időtől függően pedig az arannyal rajzolt mintákat kiszínezhetjük, kifesthetjük, hogy még egyedibbé varázsoljuk műveinket.

Ugye hogy kihagyhatatlan?

2009. december 9., szerda

Christmas Shop



Már ebből is lassan karácsonyi hagyomány lesz nálam... Remek kedvcsináló egy kis virtuális kirakatnézegetés a londoni Harrods-ban. Valahol azt olvastam, hogy itt már augusztusban megkezdődik a nagy karácsonyi vásár, ami azért még nekem is túl korai lenne, viszont mostanában jól esik egyszer-kétszer bekukkantani a Christmas Shop-ba és álmodozni, hogy mi lenne, ha... ha saját szememmel nézegethetnék egyszer körül, vagy itt intézhetném a karácsonyi ajándékvásárlást...

Különösen az ínyencségeket ajánlom ;)

2009. december 8., kedd

Adventi törzsvendég



A legtipikusabb karácsonyi kellék (a karácsonyfa után természetesen) kétségtelenül az adventi koszorú. Ez az a darab, aminek már akkor is biztos helye volt az otthonokban az ünnepek előtt és alatt, amikor az ereszcsatornáról lógó mikulásoknak, világító rénszarvasoknak, fenékriszáló télapóknak híre-hamva sem volt még. Két nappal ezelőtt már a második gyertyát gyújtottuk meg, szóval félidőhöz értünk, így ha valamelyik lakásból véletlenül hiányzik még az elengedhetetlen koszorú, akkor ideje előszedni. Jobbat mondok:: elkészíteni.

Készíteni azért jobb, mert egyrészt így biztosak lehetünk benne, hogy az ízlésünknek teljesen megfelelő dísz kerül az asztalunkra, másrészt a zsebünkben marad párezer forint és nem utolsósorban koszorút kötni egyszerűen remek kis karácsonyi élmény. Kiváló esély az ünnepi ráhangolódásra. Nem kell megijedni tőle, a művelet nem kíván sem túl sok időt, sem különösebben nagy kézügyességet, így bárki bátran belevághat.

Az alapot a legegyszerűbb és legolcsóbb nagyobb áruházakban beszerezni, ahol gazdag méret- és anyagválaszték áll rendelkezésünkre. Én a hagyományos szalmaalapot javaslom, ezzel nagyon könnyű dolgozni, nem drága és hosszú évekig kiszolgál majd bennünket. Aki azonban a koszorúkötés legunalmasabb, legkevésbé kreatív részét szeretné átugrani, vagy csak nincs túl sok ideje, választhat kész fenyőalapot is. A fenyőkoszorú főként azoknak jó megoldás, akik nincsenek olyan szerencsés helyzetben, hogy az ágakért elegendő a kert végébe leugraniuk.

Mindenesetre, aki maga szeretné az ágakat az alaphoz rögzíteni, alapvetően két megoldás közül választhat: vagy U-alakba hajtogatott kis drótdarabokkal szögezi az ágakat egyenként az alaphoz, vagy pedig (ez a profibb eljárás ;) ) vesz egy nagyon hosszú, vékony, jól hajlítható drótot, egyik kézzel az ágakat az alaphoz szorítja, a másikkal pedig körbetekeri a drótot az alap körül. Aztán jön egy újabb adag ág, újra körbetekerve a dróttal, egészen a végéig. Az egymásra fekvő ágak mindig eltakarják az előző dróttekerés nyomait, de biztosra mehetünk, ha direkt erre a célra kifejlesztett zöld kötöző drótot vásárolunk.

A hagyományoktól eltérni szabad: gyakorlatilag bármilyen örökzöldet vehetünk, a legszebb talán, ha többfélét használunk vegyesen. A tradicionális luc szép és könnyen kezelhető, de a meleg lakásban félő, hogy karácsonyig ledobja tűleveleinek egy részét. Az ezüstfenyő gyönyörű, de iszonyatosan szúr, nem könnyű vele dolgozni. A tuja viszont jó barátunk lehet: sok kertben rendelkezésre áll és végtelenül sok árnyalatban találkozhatunk vele. Merjünk elszakadni közben a tűlevelűektől: néhány babér-, magyal- vagy borostyánág csodákra képes.

Ha elkészültünk az alappal, jöhet végre az izgalmas rész: a díszítés. A legfontosabb természetesen a gyertya, a választék itt is határtalan. A magam részéről az alacsonyabb, vastagabb gyertyákat részesítem előnyben, és tradicionálisan elhelyezve, nem pedig egymás mellé, bár sokszor úgy is nagyon jól mutat. A rögzítés néhány, láng felett melegített, majd a gyertyába szúrt vastagabb drótdarabbal könnyedén megoldható, három ilyen dróttal már biztosan áll a gyertya a lábán.

Ezután már tényleg csak a fantáziánk szab határt a díszítésnek: elővehetjük például a karácsonyi díszeket, s a kisebbeket felhasználhatjuk itt – az apró gömbök különösen jól mutatnak a koszorún. Bevethetünk különböző szalagokat, amikből köthetünk kisebb masnikat, vagy körbevezethetjük a koszorún. Száríthatunk citrom-, narancs- vagy mandarinkarikákat, s ha már úgyis a konyhában vagyunk, kereshetünk diót, mogyorót, mandulát, amit aztán ragasztóval rögzíthetünk az ágak közé. Vagy hozhatjuk a csillagánizst és a fahéjrudakat is – ez utóbbiakat még jobban feldobhatjuk, ha a koszorú színvilágához illő vékonyka szalagból masnit kötünk a közepükre. De jöhetnek a szárított virágok (a sóvirág különféle árnyalatai, rózsa, krizantém, cickafark, stb.), a termések és bogyók (tűztövis, csipkebogyó, fagyal, gesztenye, mákgubó stb.), sőt, ha újítani szeretnénk (és én szeretek :) ), mondjuk a kagylók és csigák . Vagy gyümölcsök, például díszalmák, esetleg apró, élénk színű kumkvatok (szegfűszeggel megtűzdelve a hagyományos narancsdísz mintájára igencsak csinosak). És persze a tobozok. Amiből a kisebbeket érdemes összeválogatni, hiszen a méretes példányok valósággal agyoncsapják a koszorút. Részemről az utolsó lépés az angyalhajazás. Az egész kompozíciót összefogja, és extra csillogást kölcsönöz neki. Elengedhetetlen.

Az én koszorúmra idén narancsszínű gyertyák kerültek, amivel magamat is sikerült alaposan meglepnem, mert ez a szín nem éppen a szívem csücske. De elkészült a fenyőalap (kétféle tujából, némi borostyából és babérból), próbaképpen ráállítottam a gyertyákat, és kénytelen voltam megállapítani, hogy nagyon is működik a dolog. A méregzöld fenyő a vidám naranccsal remek párosítás. A díszítés amolyan mindent-bele típusú lett: szimmetrikusan elrendezve került rá dió, mogyoró, toboz, csigaház, kagylóhéj, csillagánizs, fahéjrúd, aranygömb és merész újításként élénkpiros chilipaprika. Mondhatni minden, ami épp a kezem ügyébe került.

Két hét már eltelt, kettő még hátravan. Még nem késő behozni a lemaradást, s nekiugrani egy szép kis adventi koszorú összedobásának, vagy a meglévő feltuningolásának. Hajrá ;)