Welcome back :) Remélem, mindenkinél jól telt a karácsony, nagy sikert arattak az s.k. ajándékok és díszek ;) Nyakunkon azonban az ünnepek második felvonása, s akár vendégeket hívunk, akár vendégségbe megyünk, nem árt készülődni egy picit ;)
Ahogyan a karácsonyhoz az édes sütemények illenek, úgy a szilveszterhez-újévhez inkább a sós finomságok passzolnak. Talán mert karácsonykor a hatalmas ebédek és vacsorák utáni kávéhoz az édes ízeket kívánjuk, az óévbúcsúztató dínomdánom italozásaihoz azonban jobban csúsznak a sós falatok. Mindenesetre értelemszerűen most ez utóbbihoz adok pár tippet. Most nem muszáj hetekre bevetnünk magunkat a konyhába, mint karácsony előtt (nem is lenne már rá idő...), elég egy-két ügyesen megválasztott recept, amit majd úgyis jól kiegészít az üzletek elmaradhatatlan nass kínálata: a ropi, perec, kréker, chips és társaik. A pogácsa, stangli örök klasszikusok ilyenkor, s mivel ezekre mindenkinek van ősi, családi receptje, én most egészen más ínyencségekkel állok elő.
Az egyik tuti recept egy saját (bár belátom, nem túl eredeti) találmány, a káposztás csiga. Hihetetlenül finom, nagyon gyorsan és egyszerűen elkészíthető, ami a karácsonyi sürgés-forgás után kifejezetten óriási előny. És azért ilyet nem kóstolhat a vendég minden házban, talán ez sem egy utolsó szempont ;)
Tehát a káposztás csigához szükségeltetik mirelit leveles tészta (igen, ebben rejlik a gyorsaság és egyszerűség titka), amit használat előtt egy órán át szobahőmérsékleten tartunk, majd kinyújtjuk téglalap formára. Erre jön majd a káposztás töltelék, amit a kiengedés közben könnyen összedobhatunk. Ez sem egy nagy művelet: a lereszelt káposztát (természetesen fehéret, a lila ebben az esetben nem lenne túl dekoratív) besózzuk, picit állni hagyjuk, majd kevés olajon megdinszteljük és borssal ízesítjük. Kábé ennyi. Nincs is más hátra, mint szépen, egyenletesen a tésztára teríteni, a tésztát feltekerni és felszeletelni. A kis csigákat már süthejük is. Igazából frissen, kicsit még melegen a legfinomabb!
A másik nagy ötlet a sós muffin. Ehhez azért kell egy adag merészség, mert a muffin a legtöbbünk számára egy édes-mázas kis tünemény, és nem a juhtúrós pogácsa vagy a pizzás tekercs partnere a szilveszteri tálcán. De működik! Nem véletlenül létezik annyi recept sós muffinra, a lehetőségek tárháza végtelen. Ez a finomság (akárcsak édes kollégája) pompásan igazítható az éppen aktuális készletekhez, így gyakorlatilag bármikor, bármiből össze lehet dobni egy adagot belőle. Természetesen ugyanolyan gyorsan, egyszerűen készíthető ez is, mint a többi muffin, amiért megint csak szeretjük. És kifejezetten laktató csemege is lehet belőle, ami az italok közelében szintén nem egy hátrány.
Itt is kell egy alaprecept, ami teljesen hasonló az édes muffinhoz (25 deka liszt, 2 teáskanál sütőpor, 2-2,5 deci tej/író/joghurt/kefír, 0,75 deci olaj, 2 tojás), csak ne felejtsük ki belőle a sót, nyilván hanyagoljuk a cukrot, és a gyümölcsjoghurt ezúttal szóba sem jöhet. És akkor íme, pár ötlet az ízesítéshez: sajtos-olajbogyós-rozmaringos (a sajt kockázva, az olajbogyó kimagozva, szeletelve), cukkinis-napraforgómagos (a cukkini vékonyra csíkozva), darált húsos (a tetszőleges húsféle előzőleg megpirítva, esetleg hagymával ízesítve), répás-fokhagymás (a felaprított zöldségek előzetesen megpirítva), pulykás-földimogyorós (a pulykamellfilé hagymával megpirítva, a mogyoró földimogyoróvajjal kiegészítve), csirkés-fokhagymás-ananászos-kesudiós (a hús megpirítva a fokhagymával, az ananász felkockázva, a kesudió felaprítva), gombás-sajtos (a gomba szárított vargánya, a sajt reszelt parmezán). De természetesen ki-ki kísérletezhet kedvére egyedi kreációkkal. Mindenesetre a sajttal és a hússal nem lehet melléfogni ;)
Tehát fel a tévé, számítógép elől, elő a muffinsütővel, tepsivel, és ugorjunk neki valami sós apróságnak, ami igazi felüdülés lehet a rengeteg beigli és krémes sütemény mellett :)
29. fejezet
6 éve
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése