Mézes koszorú

Be kell vallanom, ezt az ötletet egy könyvben találtam, nem saját találmány. Mégis nagyon szívesen ajánlom figyelmébe mindenkinek, aki egy nem mindennapi, különleges ajándékkal szeretné meglepni szeretteit. A jó öreg, hagyományos mézeskalácsból indulunk ki, ami minden karácsonynak elengedhetetlen kelléke, az eredmény mégis valami egészen szokatlan lesz :)

Több recept elolvasása után én Lajos Mariénál maradtam, bízom az ő tapasztalatában, és nem is tettem rosszul, mert fenséges lett az útmutatása alapján készült süti. Pár nappal a sütés után nekiláttam a díszítésnek, és ezúttal sem szakadtam el a tradícióktól: a cukormáz tojásfehérje és porcukor (szigorúan átszitálva!) keverékéből készült, az arány kábé 20-22 deka cukor két XS-es fehérjéhez. Néhány csepp citromlé garantálja a máz keménységét. Színezni persze lehet, bár én maradtam a hagyományos, havat idéző fehérnél.

A koszorúhoz sok kis levél kellett, a szükséges szaggatót nagyobb üzletekben lehet beszerezni. Én magam pár éve egy párizsi cukrászkellék-üzletből (a világ egyik legcsodálatosabb helye!) hoztam haza afféle szuvenírként pár különlegesebb szaggatót, de akár egy vastagabb kartoncsíkból is meg lehet hajtogatni a kívánt formát. Én tölgy- és juharleveleket szaggattam, de gyakorlatilag bármilyen forma elképzelhető.

A díszítéshez a mázat egy mélyhűtő zacskóba töltöttem, aminek aztán aprócska lyukat vágtam a sarkára. Ez egy oltári nagy hibalehetőség, ha túl nagy lyukat vágunk, túl vastag csíkot tudunk vele csak húzni, ergó pakolhatjuk át a mázat egy újabb zacsiba, kísérletezhetünk egy kisebb lyukkal. Néhány próbacsík után neki is láthatunk a levélkék díszítésének: kontúrvonalakat, erezetet rajzolunk rájuk. Néhány perc alatt meg is száradnak, és hozzáláthatunk a következő szakaszhoz.

A koszorúalapot én ugyancsak mézeskalácsból készítetettem, de akár kartonpapírból is ki lehet vágni. Két különböző méretű tányér segítségével könnyű kiszabni a megfelelő méretű alapot. Mivel a kész koszorút nem a legbiztonságosabb magában hurcolni ide-oda, ezért javaslom egy szép, karácsonyi mintájú papírtányérra vagy egy kartonkorongra néhány csepp cukormázzal rögzíteni az alapot. Ezután már tényleg a levelek és egyéb díszek felragasztása következik, természetesen cukormázzal, szép sorban, körbe haladva.

A levelek közé a változatosság és a dekoratívabb hatás érdekében érdemes néhány egyéb díszt is közbeiktatni. A magam részéről leginkább a konyhából kikerülő díszeket ajánlom, hiszen ezek illenek a mézeskalácshoz. Így felhasználhatunk szárított narancs- és citromszeleteket, fahéjrudakat, csillagánizst, diót, mogyorót, mandulát, stb. De akinek kedve van, kisebb gömbökkel, masnikkal, karácsonyfadíszekkel is operálhat.

Ezt a koszorút természetesen ki-ki a maga ízlése szerint formálhatja át. Akinek kedve van, variálhatja a leveleket úgy is, hogy egy részüket kevés kakóval elkevert tésztából szaggatja, így kétféle szín áll majd rendelkezésére az összeállításnál. Aki nem riad vissza a színektől és az ételszínezékektől, cukormázzal kedvére festheti zöldre vagy őszi árnyalatokban pompázóra a leveleket. Mézeskalácsból a levelek mellett pedig egyéb díszeket is készíthetünk: apró gombát, virágot, gyümölcsöket, bogyókat, amiket aztán kedvünk szerint illeszthetünk a falevelek közé. Akárhogy is: egy pompás koszorúra tehetünk szert, ami egyaránt lehet csinos ajándék és ünnepi díszbe öltöztetett otthonunk felejthetetlen fénypontja.