2010. július 21., szerda

Nyári sajttorta



Folytatva a múltkori bejegyzés hagyományait, ismét egy hőségben kiváló ínyencséget ajánlok a figyelmetekbe: ez a sütemény sütés nélkül készíthető el, és hűs, gyümölcsös íze igazán frissítően hat a kánikulában. Ráadásul ez is egy olyan alaprecept, amit kedvetek szerint változtathattok, attól függően, hogy éppen milyen gyümölcs van otthon, vagy mit szerettek. Én ezúttal egy málnás-sárgabarackos példányt készítettem.

A legtöbb sajttorta alapja egy vékony tésztalap, amit nem lisztből készítünk, és ugye nem sütünk - pont ezért lesz tipikusan nyári ez az édesség. Ehelyett egyszerűen apróra zúzott kekszből készül az alap, amit olvasztott vajjal/margarinnal keverünk össze, hogy kezelhető állagú tésztát kapjunk. Az én verziómhoz minimum 150 gramm kekszre van szükség (én ennél egy picit többet használok), aminek hivatalosan teljes kiőrlésűnek kell lennie - ez egészségesebb és tartalmasabb is. Persze használhattok másfélét is, akár csokoládésat is. A lényeg, hogy egy strapabíró zacskóba kell tenni, és minden felgyűlt feszültséget levezetve összetörni, sodrófával, kézzel bokszolva, vagy pulthoz csapkodva á la Jamie Oliver. A végeredmény egy adag finom porrá zúzott morzsa legyen.

125 gramm vajat/margarint megolvasztunk, és hozzákeverjük a zúzalékot, majd ezt a masszát egy sütőpapírral bélelt, kapcsos tortaformába simítjuk. Félre is lehet tenni, egy jó darabig nem lesz rá szükségünk.

Hozzálátunk a krémhez, a sajttorta lényegéhez: 525 gramm krémsajtot (pl. Philadelphia) (és igen, tudom, hogy ez egy őrült nagy mennyiség, de ez adja a sütemény javát) 300 gramm natúr joghurttal és 1 csipet sóval összekeverünk robotgép segítségével. A joghurtot esetleg megpróbálhatjátok gyümölcsös verzióban is, persze olyannal, ami a tortához használt gyümölcshöz passzol.

Most a gyümölcsök lépnek színre: egy-, maximum kétfélét válasszatok. Lehet bármi: málna, ribizli, meggy, barack, szilva, egres, áfonya, szőlő - szerintem a szaftosabbak, aromásabbak szerepelnek itt jobban, úgyhogy az almát és a körtét most tegyük félre. Viszont jók a trópusi gyümölcsök, így például a lime, a mangó, az ananász, stb. is. Tisztítsuk meg és vágjuk kisebb darabokra a gyümölcsöket, a felét 1 zacskó zselatinporral és 3 evőkanál vízzel törjük össze, és hagyjuk 10 percig állni. Utána belekeverünk 75 gramm cukrot (ez a felhasznált gyümölcsfélétől függően lehet több vagy kevesebb is), és alkalmankénti kevergetés mellett felmelegítjük, amíg a zselatin fel nem oldódik.

A gyümölcsös-zselés keveréket a krémsajtos joghurthoz adjuk, végül a maradék gyümölcsöt is beleforgatjuk, és az egész mehet a kekszalap tetejére. Szépen elsimítjuk, én úgy szeretem, ha a gyümölcsdarabokat egy picit lenyomkodom, hogy a teteje sima legyen. Innentől a hűtő felelőssége a dolog: legalább 3 óra kell neki a hűvösön, de én általában este készítem, hogy másnapra jó legyen.

Persze mindig a kapcsos forma eltávolítása a legneccesebb pillanat, óvatosan, lassan kell megejteni ezt a műveletet. Azután némi friss gyümölccsel és/vagy citromfűvel, mentalevéllel díszítjük a tortát, és már készen is van a fejedelmi ebéd vagy vacsora méltó, könnyed befejezése! Hát nem imádnivaló?

2010. július 17., szombat

Kánikula leves


Amikor olyan borzalmas hőség van, mint mostanában, nálam általában az alábbi szempontok fontosak az étkek kiválasztásánál: a) minél kevesebb időt kelljen pepecselni vele; b) minél kevesebb hőt termeljen az elkészítése; c) hűsítő és frissítő legyen. Nos, a spanyolok híres levese, a gazpacho tökéletesen teljesíti ezeket a feltételeket: villámgyorsan és egyszerűen elkészíthető, nem is kell főzni, és nagyon jólesik az ilyen napokon, amikor egyébként alig kívánunk valamit.

Valójában nem másról van itt szó, mint néhány nyári zöldség pürésítéséről és fűszerezéséről. Az arányok és a fűszerek ízlés szerint változtathatók, ki-ki kikísérletezheti a saját kis tuti verzióját.

Az alapot három zöldség adja: a paradicsom, a paprika és az uborka. Ezeket kell megtisztítani, és feldarabolva egy tálba dobni. 6-8 személyre úgy 1,5 kiló érett-aromás paradicsomot, 2 kígyóuborkát és 1 paprikát számítsunk. Tegyünk hozzá 1 fej felaprított hagymát és 2 gerezd fokhagymát is. Már most lehet ízesíteni 0,5 deci borecettel és sóval.

Ha alaposan összeturmixoltuk a zöldségeket, az egészet át kell törni egy szűrőn, hogy megszabaduljunk a kellemetlen magoktól és héjaktól, majd hozzáöntünk úgy 1-1,2 deci olívaolajat. A levest tetszés szerint sózzuk-borsozzuk, illetve vízzel lehet higítani, amíg olyan állagú nem lesz, amilyennek szeretnénk. Ezután már nincs is más hátra, mint hogy legalább 2 órára hűtőbe tegyük, hogy pont olyan hűs legyen, ahogyan azt egy nyári levestől elvárhatjuk.

Halkan megjegyzem, hogy az én eredeti receptem friss fehér kenyér morzsáját is javasolja a zöldségekkel együtt beleturmixolni, amivel tartalmasabb lesz a leves, de nekem anélkül sokkal jobban ízlik.

Tálalni lehet jégkockákkal, uborka-, paprika- vagy pirított kenyérkockákkal, petrezselyemlevéllel díszítve. Csodás ebéd vagy vacsora, szerintem a legtökéletesebb fogás ebben a hőségben! És persze igazi vitaminbomba is.

Érdekességként megemlítem, hogy természetesen mint minden régi, híres ételnek, ennek is számtalan verziója létezik: egyes helyeken készítik avokádóval, petrezselyemmel, görögdinnyével, szőlővel, tenger gyümölcseivel is. Hát... én maradok az eredeti változatnál. Az a cordobai szokás, amely szerint keménytojással és sonkával díszítik a levest tálaláskor, már sokkal szimpatikusabb. Legyetek ti is kreatívak, és alkossátok meg a saját kánikula leveseteket!