2011. február 28., hétfő

Tarkabarka muffin


Az ezererarcú, hihetetlenül sokféleképpen variálható sütemény egy újabb oldalát szeretném megmutatni Nektek - az ötletet tegnap délután próbáltam ki, és mivel szerintem nemcsak látványos, de eszméletlenül finom is lett a végeredmény, mindenképpen be szerettem volna itt számolni róla.

A muffin valószínűleg itt már sokszor közölt alapreceptjét vettem kiindulási pontként, ezt formáltam át úgy, hogy egy, a szokásonál különlegesebb megjelenésű sütit kapjak. A kezdet ugyanolyan, mint a többi receptnél: egy nagy tálban összekevertem 200 gramm lisztet 1 csomag sütőporral és 1 csipet sóval, hozzáadtam mintegy 100 gramm cukrot, 2-3 evőkanál olajat, 1 tojást és 150 gramm kefírt, utóbbit tejjel kábé 200 millire egészítettem ki. Ezt az alapot szimplán egy kanállal, erőteljes mozdulatokkal homogén anyaggá dolgoztam össze.

Innen lehet igazából variálni a dolgot. Én a tészta felét egy külön tálba szedtem, és 1-2 evőkanál nem instant, holland kakaóporral ízesítettem-színeztem, a maradékba pedig 1 narancs héját reszeltem bele, és a levéből is belefacsartam 1 evőkanálnyit.

Miután ily módon költői túlzással egy fekete és egy fehér masszát kaptam, a kivajazott-kilisztezett formákba felváltva teáskanálnyi adagokat csepegtettem a tésztákból. Gyorsan kell dolgozni, különben túlságosan szétfolynak a tésztacseppek, és akkor csak vízszintes csíkok lesznek a kész süteményekben.

20 perc alatt 180 fokon készre sültek a muffinok, és némi pihentetés után könnyedén kiugrottak a formából. Bár kívülről is szép foltosak lettek, felvágva mutatnak a legjobban, ugyanis a színek belül sokkal jobban elkülönülnek. És persze minden egyes süti más, egyedi mintázatban tündököl!

Szerintem ezek a muffinok már nem kívánnak mázat, krémet, csokoládét a tetejükre, de persze akinek van kedve, tovább csinosítgathatja őket. És persze a kontrasztos színeket más ízesítésekkel is el lehet érni: lehet például olvasztott ét- és fehércsokit keverni a tésztába, de a világos részt nem is kell feltétlenül külön ízesíteni. (Na jó, szerintem legalább egy kicsi vaníliás cukrot akkor is megérdemel.)

Egy apró trükk, ami nem is igényel sem különleges hozzávalót, sem túl sok időt, mégis feldobja az egyszerű muffint - az eredmény pedig egy könnyű, puha, csinos kis sütemény.

2011. február 20., vasárnap

Homemade ajándékötletek

Nemrég rábukkantam egy honlapra, amelyen rengeteg remek ajándékötletet találhattok, ha egy kis inspirációra van szükségetek, amikor már úgy érzitek, kifogytatok az öteletekből.

Ezen az oldalon minden s.k. készítendő alkotáshoz részletes leírást és sok-sok fotót mellékeltek, így igazán könnyen követhetők az utasítások, és a rengeteg képnek köszönhetően különösebb angoltudás sem kell a megértésükhöz.

Oldalt találjátok a kategóriákat, amelyekbe az ajándékokat sorolták, ezek segítségével szinte minden alkalomra és mindenkinek ajánlanak ötleteket. Nekem különösen tetszett, hogy nemcsak a klasszikus anyák napi, karácsonyi, húsvéti, születésnapi tanácsokat kínálják, hanem olyan egyedi dolgokat is, mint az ajándékok babáknak vagy férfiaknak. Az előbbiek közül kiemelném a babazokniból kötött csokrot (eszméletlenül eredeti!), utóbbiak közül pedig az az örök megállapítás emlékezetes, amely szerint a férfi szívéhez a gyomrán kersztül vezet az út - ezért aztán recepteket is tettek fel az oldalra :)

A konyhából kikerülő ajándékok is hihetetlenül fantáziadúsak: a kedvenc ötletem a forralt borhoz egyedileg összeállított fűszerkeverék egy kis tasakban egy üveg itallal - olyan egyszerű és mégis hatásos, különösen amíg még tart ez a fránya tél.

Nézzetek körül, szerintem érdemes, biztosan gazdagabbak lesztek Ti is egy-két remek ötlettel, én már alig várom, hogy megvalósítsam egyiket-másikat!

2011. február 9., szerda

Félméteres


Elhatároztam, hogy hétvégén igenis nekiállok egy olyan süteménynek, amely nem az a gyorsan összedobható fajta, hanem sokat kell dolgozni vele: piskóta, krém, máz, ahogyan kell. Egy hihetetlenül finom és nagyon mutatós desszertre vágytam, ha már annyi idő után végre ráértem a konyhában foglalatoskodni. Végül úgy döntöttem, hogy egy klasszikust, a méterest igazítom a saját ízlésemhez és elképzeléseimhez, és mivel az eredeti adag felét készítettem el, elneveztem félméteresnek.

Az alapot egy olyan piskótareceptből sütöttem meg, amelyet gyakorlatilag mindenhez használni szoktam: tortához, muffinhoz, őzgerinchez... Ezúttal hosszú, szögletes kenyérformába öntöttem a tésztát. Szerintem már mutattam Nektek ezt a piskótát, de a biztonság kedvéért most is leírom.

Azért szeretem ezt a receptet, mert egyszerűen minden hozzávalót egy nagy tálba kell dobni, az egészet összekeverni és megsütni. Ideális, ha utána még krémet és mázat is készíteni kell. Szóval kell hozzá 250 gramm liszt, 1 csipet só, 1 csomag sütőpor, 250 gramm cukor, 2 tojás, 200 ml tejföl/kefír/joghurt, 150 ml víz és 60 ml olaj. Én kakaós változatot sütöttem, így 2-3 evőkanál holland kakaóport is utánaküldtem. Az egészet összekevertem egy kanállal (felesleges is elővenni a robotgépet), majd a kizsírozott-kilisztezett formába öntöttem. 180-200 fokon tűpróbáig kell sütni, ha túlságosan pirulna a teteje, alufóliával le lehet takarni.

Amíg a piskóta hűlt, összeállítottam a krémet. Ehhez először 1 csomag vaníliás pudingport a tasakon lévő utasításokat figyelmen kívül hagyva 400 ml tejjel felfőztem, majd félretettem hűlni. Közben 125 gramm vajat 100 gramm cukorral habosra vertem, majd a kihűlt pudingot kanalanként hozzáadagoltam. Így egy nagyon könnyű, habos krémet kaptam, amelyet egyébként tortákhoz is kiválóan lehet használni.

Most következett az összeállítás, a lényeg, hogy különösen látványos, szokatlan, függőleges csíkozású süteményt kapjunk: ujjnyi szeletekre vágtam a piskótát, majd a krémmel egymáshoz ragasztottam őket, azaz minden megkent szeletet az előzőhöz állítottam, gyakorlatilag újra összeállítva a veknit.

Ezután tortabevonó csokoládéval öntöttem le, tapasztalatom szerint a 100 grammos mennyiség kissé szűkösen elég, mert a rések miatt nehéz egyenletesen eloszlatni a csokoládét a süteményen. Végül pocukorból és citromléből kevert mázzal "becsíkoztam". Ahhoz, hogy függőlegesen krémes szeleteket kapjunk, ferdén kell felvágni a süteményt.

Ez a desszert, amely másnap lesz igazán jó, nemcsak istenien finom, de fantasztikusan variálható is. A tésztát természetesen nem kell feltétlenül kakaóval elkészíteni, de legjobban talán a krémet lehet variálni: sokféle pudingport választhattok hozzá, puncs- vagy eperízűvel például szép rózsaszín lesz, de a csokoládés vagy a karamellás is csinos árnyalatot adhat. A krémbe keverhető rum, fűszerek, apróra vágott friss vagy aszalt gyümölcs is. Az én fantáziámat különösen két változat izgatja: kakaós piskóta narancshéjjal, hozzá narancsos krém: ugyancsak belereszelt héjjal és kandírozott narancshéjkockákkal. Esetleg ugyanaz citrommal... Továbbá a kakaós piskóta áttört málnával, eperrel vagy ribizlivel ízesített krémmel is nagyon finom lehet! A mostani főpróba után jöhetnek is ezek az aromás, gyümölcsös finomságok.