Halloween

Ez a bejegyzés már régóta esedékes volt, de jobb későn, mint soha, ugye? Ezúttal több dolgot veszek egy kalap alá, gyakorlatilag mindent, amit a Halloweennal kapcsolatban mutatni akartam Nektek.


Az egyik természetesen a tökfaragás, amelyről már szót ejtettem korábban. Igazság szerint idén egy doromboló cicát szerettem volna faragni a tavalyi macskából kiindulva, de amikor azokat az oldalakat nézegettem, amelyeket a múltkor belinkeltem Nektek, rábukkantam erre az édes pókra, és inkább rá szavaztam.

Azt hiszem, a tökfaragás nem egy bonyolult mutatvány, és biztos Nektek is van már benne gyakorlatotok, így nem kell részletesebben elmondanom, hogy a tetejét tessék levágni, a belsejét kikanalazni, aztán következhet a faragás. Ha a hagyományos szem-orr-száj összeállításnál különlegesebbet, nehezebben kivitelezhetőt szeretnétek, érdemes a mintát előrajzolni a tökre filccel vagy tollal, ez később úgysem látszódik. Nagyon óvatosan haladjatok, nehogy ott is vágjatok, ahol nem kéne, és arra is figyeljetek, hogy minél több rész hiányzik már a tökből, annál "törékenyebb" lesz, hiszen már kisebb a héj tartása.

Ha kész, keressetek neki egy látványos helyet, mécsest bele, és már ijesztgetheti is az arra járókat!

Ha pedig nagyon belejöttetek, és nem tudtok betelni a farigcsálással, nyugodtan essetek neki minden, a kezetek ügyébe kerülő dísztöknek, cukkininek, patisszonnak és sütőtöknek! Mindből lehet valamilyen érdekes, Halloweenhoz méltóan hátborzongató vagy éppen kifejezetten szép díszt készíteni, amelyekből akár kompozíciókat is összeállíthattok néhány cserép krizantém vagy csarab és mindenféle termés (vadgesztenye, makk, toboz, erdei bogyók és őszi gyümölcsök) társaságában.


A másik dolog, amelyről mindenképpen mesélni szerettem volna, a süteménydíszítés. A képen látható kis mignon nem saját gyártmány, hanem egy közeli cukrászda leleménye, ahol hasonló sütiket kínáltak kísértetes és szemgolyós (!) változatban is. Lehet utánozni! Gyakorlatilag bármilyen aprósüteményből varázsolhattok Halloween-sütit, ha van otthon némi színes marcipán vagy pár csepp ételfesték a cukormázhoz. De a hófehér lepedős szellem elkészítéséhez még extra színek sem kellenek, a szeme és a szája pedig lehet csokoládémázból.

Dekorálhattok muffinokat vagy egy nagyobb tortát is. Rajzolhattok a mázzal vagy formázhattok a marcipánból pókot a hálójával, boszorkányt, denevért, vámpírt, csontvázat, zombit, de akár olyan horrorisztikus dolgokat is, mint az említett szemgolyó, esetleg vér vagy agyvelő. (Nem viccelek, láttam olyan honlapot, amely azt ecseteli, hogyan készítsünk agyvelő-mintás muffint ;) ) Nyugodtan engedjétek szabadjára a fantáziátokat, és gondoljatok a klasszikus horrorfilmekre - ez alkalommal kifejezetten kötelező polgárpukkasztó, megbotránkoztató süteményeket készíteni! :)

Tengeri csempék

Amit most mutatok, az egy hihetetlenül egyszerű és gyors ötlet, tökéletes a fürdőszobák felfrissítéséhez, egyedivé varázsolásához. Én mindig is imádtam a tengert és az arra emlékeztető tárgyakat, kellékeket, dekorációs elemeket, és hol másutt is lehetne jobban megidézni ezt a hangulatot, ha nem a fürdőszobában?

Éppen ezért igyekszem néhány tengeri aprósággal felékesíteni a fürdőt, és az ehhez nélkülözhetetlen kagylók és csigák igazán remek felhasználási módját találtam meg ehhez. Persze lehet egy tálba, kosárkába, homokkal "bélelt" tálcára is helyezni a kagylókat, de ha a falra, azaz a csempére ragasztjátok őket, sokkal különlegesebb hatást érhettek el!

Nem kell megijedni, nem örökéletű, levakarhatatlan díszeket javasolok: egyszerűen válogassátok ki a legszebb, legegyedibb példányokat, és kék színű, rágógumiszerű ragasztóval, azaz blue tackkel rögzítsétek őket a csempére. Ígérem, nem hagy nyomot, ha eltávolítjátok, mégis biztosan tart majd.

A kagylókból kialakíthattok tetszőleges mintákat: hogy sormintát vagy valamilyen figurát raktok ki belőlük, csak rajtatok múlik. Amint a képeken láthatjátok, én az egyik helyen minden csempe közepére egy-egy csinosabb darabot biggyesztettem, kvázi kiállításszerűen, egy nagyobb szabad felületen azonban több kagylót és csigát esetlegesen rendeztem el. Mint észrevehetitek, egészen nagy darabokat is rögzíthettek ily módon, persze a súlyosabb példányok bizonyára leesnének, de a pillekönnyű, termetesebb kagylóknak biztos helyük lesz a falon.

És ha megunjátok, könnyedén átrendezhetitek vagy levehetitek a díszeket. Addig pedig nap mint nap megcsodálhatjátok az akár saját kezűleg gyűjtött kincseket, amelyek egy régi, boldog nyaralásra emlékeztetnek, és amelyek egyébként úgyis csak egy doboz mélyén porosodnának. Hát nem sokkal jobb inkább így közszemlére tenni őket?

A nagy tök-prokejt

Nemsokára itt a Halloween, hamarosan tehát neki lehet látni a tökfaragásnak! Persze akár már most is el lehet végezni a munkát, de vigyázzatok, a kivájt tök lassan, de biztosan megromlik, nehogy idő előtt meg kelljen válnotok tőle!

Én még nem döntöttem el, hogy idén milyen (és hány) mintát faragok majd, de az utóbbi években a szokásos ijesztő fejek mellett/helyett egyre inkább más motívumok felé indultam el, és ablakot-ajtót faragva készült már tökházikó, tavaly pedig egy ücsörgő cicát vágtam a tökbe - nagyszerűen festett! (Sajnos nem sikerült túl jó képet készíteni róla...) Szóval nem kell feltétlenül ragaszkodni az arcokhoz, de ha mégis maradnátok a hagyományoknál, itt találtok pár kinyomtatható sablont, és itt is van pár jópofa motívum.

Ha viszont ti is új ötletekre vágytok, érdemes szétnézni az interneten és az amerikai oldalakon, millió ötletet fogtok találni! De hogy én is mondjak párat: kivághattok csillagokat a tökből, nagyon szép "mécsest" kaptok így, igazi őszi mintaként pedig akár leveleket is kihasíthattok belőle. Jól mutathatnak a geometrikus formák is, egyforma függőleges vagy vízszintes csíkozással például nagyon modern, egyedi mintát nyerhettek. Sok-sok pöttyel pedig különleges pöttyös labdát faraghattok. Választhattok indiai motívumokat idéző tekergő indákat is, és ha nem vágjátok át teljesen a tök húsát, éppen csak a vastag, narancssárga héját metszitek ki, misztikusan sejlik majd át rajta a fény.

Süteményszaggató formákkal csinos mintákat lyuggathattok, de más konyhai eszközökkel - például derelyevágóval, karalábévájóval - is kísérletezhettek.

Hogy elkerüljétek a katasztrófát, vagyis hogy ott is kivágjátok a tököt, ahol nem kéne, és ezzel kárba menjen az egész munka, tollal vagy filccel érdemes előrajzolni a mintát.

Nem feltétlenül kell ragaszkodni az egy nagy tök koncepcióhoz sem, egész kis csapatot faraghattok kisebb-nagyobb dísztökökből, amelyeket aztán pálcára erősítve beleszúrhattok például a virágládába - jobban is érvényesülnek az apróságok ilyen magasságban.

A legszebb, legnagyobb tökökből pedig a vájás után érdemes félretenni néhány magot, hogy jövőre magatok termelhessétek meg a lámpásnak valót!

Cookie

Ez a klasszikus, mára nálunk is jól ismert amerikai sütemény elképesztően gyorsan és egyszerűen elkészül, folyton variálható és nagyon finom!

Picit utánanéztem, és megtudtam, hogy a cookie alapja egyesek szerint a német-osztrák kuchen, azaz ízletes, középkori eredetű, ánizsos-gyömbéres süti, mások szerint a holland koekje, amely egyszerű tésztából összeállított aprósüteményt jelent. Az édesség mindenesetre már az első bevándorlókkal együtt hajózott be Észak-Amerikába.

Az én verziómban a cookie minél csokisabb, annál jobb, de természetesen nem kell feltétlenül mérték nélkül belezúdítani a csokoládét - de akkor is úgy az igazi! Az intenzív hatás kedvéért háromféle formában teszem bele: kakaópor, olvasztott és tört csokoládé kerül bele. Én étcsokival készítem, mert nem az édessége, hanem a kakaóíz a lényeg, de nyilván lehet tej- és fehércsokival, vagy más ízesítésűekkel is próbálkozni.

Nos, a tésztának kicsit talán szokatlan módon látok neki: 1/2 csésze vajat/margarint megolvasztok 3/4 csésze cukorral és tetszőleges (na jó, minél több) jó minőségű, azaz magas kakaótartalmú étcsokoládéval. Aztán az egész keveréket szépen félretesszük hűlni. Eredetileg a vajat és a cukrot habosra kellene keverni, de ezzel a módszerrel időt lehet spórolni, és ugyanolyan finom lesz a végeredmény.

Amíg a vajas-cukros csoki hűl, 1 és 1/4 csésze lisztet összekeverünk 1/2 csomag sütőporral és 1 csipet sóval. Ebbe a csapatba szállhat be a kakaópor, amely természetesen szintén minőségi, holland verzió.

A vajas-csokis cukorhoz hozzádobunk egy tojást, ezután a két keveréket összeismertetjük egymással, jó alaposan elvegyítjük őket, végül apróra tört csokidarabokat szórunk bele. Ha itt fehércsokit használunk, az nagyon látványos lesz a sötét színű sütiben.

Sütőpapírral bélelt tepsire, egymástól távol kiskanállal halmokat teszünk, figyelembe véve, hogy a hő hatására szétlapulnak és elterülnek. 180 fokra előmelegített sütőben maximum 15 percig sütjük, nem baj, ha puhának tűnik, inkább előbb vegyük ki, mint később! Kicsit pihentetjük a tepsiben, majd óvatosan rácsra szedve hagyjuk teljesen kihűlni.

Ugye, hogy nem bonyolult? A lehetőségek száma pedig végtelen: nemcsak a csokifélékkel játszhatunk, hanem tehetünk bele apróra vágott aszalt gyümölcsöt vagy dióféléket, kandírozott citrom- vagy narancshéjat, ízesíthetjük kávéval, fűszerekkel (fahéj, gyömbér, ánizs, stb.), dúsíthatjuk földimogyoróvajjal, készülhet karamellás változatban... És bár eredeti formájukban ezek a sütik meztelenek, ha kedvünk és időnk van rá, rajzolhattok rájuk csíkokat, csigavonalakat, pöttyöket cukormázzal vagy csokival. Sőt, lekvár vagy krém segítségével édes kis szendvicseket is összeállíthattok két-két sütiből. Sokáig eláll, és hihetetlenül finom!


Tudom, hogy mostanában nem frissítem ezt az oldalt a régi rendszerességel, de higgyétek el, nagyon igyekszem! Ha valakinek az újabb ötletig hiányérzete támad, mindig szívesen látom a két történetem, A sziget foglya és A szerencse lánya oldalain!