2010. március 31., szerda

Húsvéti oldalak

Sajnos most nagyon összejöttek a dolgok, pénteknél előbb biztosan nem tudok semmi kreatívat ajánlani Nektek, s a pénteket sem tudom biztosra ígérni. Viszont nem szeretném, ha óriási alkotó kedvetekkel ötlet nélkül maradnátok, így összegyűjtöttem pár oldalt, ahol biztosan találhattok pár igazán remek apróságot!

A tojáshéjból készített gyertyatartótól a papírból hajtogatott nyusziig számtalan kreatív alkotás leírása megtalálható az AllFreeCrafts.com oldalán. Egyszerű, rövid utasítások - sajnos csak angolul.

Szintén idegen nyelvű, de már csak a képek miatt is érdemes végigböngészni a Craftown oldalát, ahol nehézségi fok szerint kategorizálják a műveket, a gyererkenek ajánlottaktól a haladóknak javasoltakig.

A Marcel's Kid főleg gyerekeknek ajánl dekorációs ötleteket, amelyekhez részletes, fotókkal illusztrált, igaz, angol nyelvű leírás is jár.

A FamilyFun oldala hasonló az előzőhöz, ám sokkal több alkotás közül válogathattok, bár itt kevésbé illusztráltak a leírások.

Érdemes benézni végül Katrin galériájába is, ahol a fényképeket nézegetve, biztosan kedvet kaptok néhány alkotás megvalósításához.

Jó nézelődést kívánok, s amint tudok, jövök! ;)

2010. március 29., hétfő

Csibe a tojásban


Ezt a látványos és aranyos díszt már több helyen láttam, gondoltam, megpróbálkozom vele én is, nem lehet olyan nehéz. Tényleg nem és nagyon gyorsan megy az elkészítése!

Először is kell egy tojás, amit vagy előzetesen kifújtok, vagy pedig úgy törtök fel, hogy elöl egy nagyobb lyukat bontotok ki rajta, amin keresztül kifolyhat a tojás belseje. Ezt a nyílást később ki lehet igazítani, bővíteni. Én kifújt tojást használtam, aminek az elején aztán óvatosan rést ütöttem. Akárhogyan is kezdtek neki, természetesen ezúttal is fontos, hogy alaposan mossátok ki és szárítsátok meg a tojást.

A legkényelmesebb ekkor belefűzni az akasztáshoz szükséges szalagot, bár ez elhagyható, ha nem függődísznek szánjátok a tojást. Mindenesetre az elülső, nagyobb nyílásnak köszönhetően igen egyszerűen be lehet fűzni egy szalagot, aminek két végét a tojás belsejében összecsomózva már kész is a biztos akasztó.

Ezután már nincs más hátra, mint hogy kényelmes fészket készítsünk a csibének: színes papírból vagy krepp papírból vágott vékony csíkokkal tartós füvet varázsolhatunk a tojás aljába, de a kertben is körülnézhetünk apró levélkék, moha, fűszálak után kutatva, ami természetesebb (és szerintem szebb) látványt ad, ám megeshet, cserélni kell néhány naponta. Végül a mostanság szinte mindenfelé kapható sárga csibét ültetjük be a fészek közepébe, s már mehet is a kész dísz a húsvétfára!

Persze ezúttal is léteznek változatok annak, aki variálni szeretné az eredeti ötletet: fű helyett kibélelhetjük például pihe-puha tollpihékkel a fészket, vagy némi szalmával. A dísz elkészítése előtt kedvünkre festhetjük is a tojást, s ha nem riadtok vissza a neonszínekben is kapható csibéktől, akár azokat is elhelyezhetitek a tojásban - ilyenkor remek ötlet a tojás és a pipi színét (sőt, akár a szalagét is) összehangolni. Kerülhet több csibe is a tojásba, sőt, például egy kacsatojás már határozottan megkíván legalább két pipit, egy csaknem elveszne benne.

Ez az apróság akár a hímes tojás alternatívája is lehet a locsolók érkezésekor. Mindenesetre különlegesebb, mint egy szimpla festett tojás, ám a vele járó munka mégsem tart tovább!

2010. március 26., péntek

Kiskert az asztalon


Ez a nem mindennapi, természetes és sokoldalú dísz idén nem először fogja ékesíteni nálunk a húsvéti asztalt. Nem sok munka van vele, viszont nagyon látványos dekoráció, ráadásul még ehető is! Hát kell ennél több? :D

Egy darabka kertet telepíteni az ünnepi asztal közepére kézenfekvőnek tűnik, hiszen ilyenkor, tavasszal valósággal ki vagyunk éhezve a természetre, a szabad levegőre, mindenre, ami friss és zsenge, és harsog az élettől. Ráadásul a húsvét klasszikus kellékei a virágok, s a nyuszi is ugye a fűbe rejti a tojásokat. Nagyon vonzónak tűnik tehát egy picike darabot becsempészni a lakásba a kinti világból, s ehhez kapóra jönnek a tojáshéjak, amelyek ezúttal egyedi és alkalomhoz illő cserépként szolgálnak.

A sütés-főzés közben felhasznált tojások héjait célszerű hát félretenni, s kábé egy héttel húsvét előtt minikertet telepíteni beléjük. A gondosan megtisztított és megszárított héjak aljára tűvel óvatosan fúrjunk apró lyukat, hogy a pangó víz távozhasson különleges kaspónkból. Ezután tegyük a reggelinkél használt tojástartóba vagy a bolti papír tartóba a héjakat, töltsük meg őket virágfölddel, s a tetejére szórjunk zsázsamagot. Ne spóroljunk, szórjuk jó sűrűn, hogy minél dúsabb legyen majd a növényzet. Pici föld megy csak rá, hogy azért ne legyen olyan nehéz dolguk a magoknak. A földet mindig nedvesen kell tartani, hogy a csírázás meginduljon, tehát elég gyakran kell öntözni. Néhány nap múlva a növénykék túlnövik a héjat, és sűrű, sötétzöld bokorként bújnak elő belőle.

Mivel ennek a növénynek igazából a víz a fontos, nem is annyira a föld, a tojáshéjat akár vattával is kibélelhetjük, aminek szintén folyamatosan nedvesnek kell lennie.

Természetesen más lehetőség is akad, zsázsa helyett használhatunk például búzát vagy fűmagot. Én viszont azért szeretem jobban a zsázsát, mert rendkívül hamar kinő, így nem nagyon lehet elkésni vele (a mag zacskójának hátulján azt ígérik, egy hét alatt 5 centit nő - ennyi bőven elég is lesz a díszhez), s kellemesen csípős íze remek kiegészítője a húsvéti sonkának - leginkább éppen az ilyentájt sokfelé kedvelt tormához hasonlít az aromája. Azaz külön poén, hogy az ünnepi étkezésnél ki-ki vághat a saját kis zsázsaneveldéjéből egy picit.

A tojáshéjakat kedvetek szerint díszíthetitek, ezt nyilván egyszerűbb még az ültetés előtt megejteni. Jópofa megoldás vicces arcokat festeni a héjakra, amiknek aztán a kikelő zsázsa lesz a haja. De sokféle dekorációs módszert is választhattok, amihez jól illik a természetes, zöldes tető. Később, az asztalon pedig nagyon jól mutat az is, ha néhány hímes tojás társasága veszi körül a zsázsás példányt.

Azt hiszem, időben szóltam, tessék hát hozzálátni a kertészkedéshez! :)

2010. március 24., szerda

Kókuszos álom


Mint már korábban is mondtam, nagy rajongója vagyok a muffinoknak. Hihetetlenül egyszerű elkészíteni őket, rengeteg variálási lehetőség rejlik ebben a szimpla kis sütiben és nagyon praktikus is, ideális egy csésze kávé mellé vagy reggelinek, esetleg útravalónak. Az egyik legnagyobb kedvencem mindenképpen a kókuszos verzió, mert remek az íze, szaftos és finom, és egy kicsit azért egzotikus is.

Mielőtt hozzálátnánk a muffin szokásos módon való elkészítésének, meg kell dolgozni kicsit a kókuszt: a sütihez szükséges tejbe, ami úgy 3 deci, be kell áztatni, hogy megszívja magát és garantálja a végén azt a bizonyos szaftosságot. Én úgy 12-13 deka kókuszreszeléket ajánlok, de akár több is lehet ;) Szoktam még beletenni mazsolát is, azt is ajánlatos így beáztatni a kókusszal együtt. De persze bármilyen más aszalt gyümölcsfélét lehet választani (akár egyszerre többfélét is), amit szerettek, vagy ami épp kéznél van. Tej helyett pedig természetesen lehet tejszínt, joghurtot, kefírt is venni, a lényeg, hogy jól forgassátok bele a kókuszt és az aszalványokat.

A tejes kókusz mehet ázni, addig ki lehet kenni a formát és nekilátni a tésztának, ami nagyjából úgy készül, mint minden muffin esetében: 15 deka lisztet egy csipet sóval és egy csomag sütőporral összekeverünk. Én ebbe még belereszelem egy citrom héját, mert szerintem nagyon megy a kókuszhoz, erősíti a trópusi hangulatot és nem utolsósorban fantasztikus illatot ad a sütinek. Külön tálban találkozhat 2 tojás, 10 deka cukor és egy kevés olaj. Miután ezeket jól elkavartuk, mehet a liszthez, amibe aztán beledolgozzuk a kókuszos-mazsolás tejet is. Nincs más hátra, mint a formákba tölteni a masszát és kábé 20 percig 180 fokon megsütni.

Ha kész és kihűlt, lehet díszíteni. Megszórhatjuk porcukorral és/vagy kókuszreszelékkel. Tehetünk rá fehér cukormázat vagy csokoládét, amire még szilárdulás előtt kókuszt szórunk. Nagyon finom mázat állíthatunk össze porcukor és citromlé keverékéből is. Ugye, hogy jól hangzik? Gyorsan és egyszerűen összedobható, könnyű kis sütemény, a siker pedig garantált!

2010. március 22., hétfő

Húsvéti ötletcsokor


Lehet, hogy csak nekem új, de egy nagyon remeknek tűnő honlapra bukkantam a minap, a címe makingfriends.com. Az oldal számtalan kreatív ötletet mutat, amelyeket elsősorban a legkisebbeknek szánnak, s a legtöbbhöz természetesen megrendelhető csomagban kínálja a szükséges alapanyagokat - ahogyan az általában lenni szokott. Ám nem minden apróságnál van ez így, számos alkotás megvalósítását teljesen ingyen, bárki számára hozzáférhető leírással és gyakran könnyedén kinyomtatható ábrákkal, sablonokkal segíti. Mindenképpen érdemes tehát szétnézni, már csak azért is, mert a közelgő húsvétra jó néhány kedves és egyszerűen elkészíthető ötlettel készülnek.

Itt van például ez a jópofa kosárka, amit a gyerekek jó előre elkészíthetnek, hogy aztán a nyuszi ebbe rejtse számukra az ajándékokat. Csak ki kell vágni a papírt a megadott ábra alapján, meghajtogatni a kosárkát, majd színes papírból készített virágokkal díszíteni a szintén rendelkezésre álló sablon segítségével. Na jó, elismerem, az amerikai mértékegységek átváltása plusz feladat, de az internet segítségével közel sem bonyolult művelet ;)

Vagy itt a kosárka nyuszis verziója, amihez a honlap egyedileg összeállítható, nyomtatható nyuszifigurákat is kínál. Tetszés szerint kiválaszthatjuk, hogyan nézzen ki a mi húsvéti nyuszkónk, s ízlés szerint öltöztethetjük is. Ezek a kosarak természetesen akár az ünnepi asztal díszei is lehetnek, hímes tojásokból, virágokból, kisebb figurákból húsvéti kompozíciót varázsolhatunk bennük, de kínálhatjuk a tojásokat ebből a locsolóknak is.

Nekem nagyon tetszik a kilincsre akasztható, a nyuszit beinvitáló kártya is. Csak ki kell vágni kartonból, ráírni a nyuszinak szóló üzenetet, majd tetszőlegesen dekorálni: dekupázsolni, festeni, rajzolni, matricázni, stb. Kiváló feladat a nyuszit váró gyerekeknek!

Végezetül találunk itt néhány húsvéti kifestőt is, amivel tényleg csak annyi a dolgunk, hogy kinyomtassuk, majd a gyerkőcök kezébe nyomjuk, hadd színezzenek kedvükre. Aki tehát egyszerű, tarkabarka ötleteket keres, melyeket a család akár közösen is elkészíthet, mindenképpen nézzen be az oldalra! A kifejezetten a húsvéthoz illő alkotások gyűjteményét itt találjátok.

2010. március 20., szombat

Ismét egy hímes


Ma következzen a tojásfestő, -díszítő projekt egy újabb állomása. Már többször említettem nektek az egyik, évek óta nagyon népszerű kreatív technikát, a dekupázsolást, azaz szalvétatechnikát. A speciális ragasztó segítségével számtalan felületre tudjuk rögzíteni a szalvétából kivágott mintát, s ez alól az egyszerű tojáshéj sem kivétel. A különböző stílusú, tarkabarka húsvéti szalvétáknak pedig se szeri, se száma a hobbiboltokban, szóval gyorsan és könnyen beszerezhető alapanyagokból készíthetünk igazán szép, különleges díszeket, illetve ajándékokat a locsolóknak.

A legideálisabb kifújt tojásokat alkalmazni, bár természetesen a kreatív üzletekben kapható, egyéb anyagokból (pl. fa, műanyag) készült tojásformákat is választhatjuk. Én a magam részéről ha lehet, ragaszkodom a hagyományokhoz, s valódi tojást díszítek. Könnyebben megy a munka, s egyedibb is lesz a kész mű, ha nem tyúktojást, hanem valamilyen nagyobb darabot, pl. kacsatojást dekorálunk.

A kiválasztott minta gyakorlatilag bármi lehet, ha köthető a tavaszhoz és/vagy a húsvéthoz: nyuszi, virág, csibe, tyúk, bárány, tojás, tavaszi tájkép, stb. Persze az sem egy rossz ötlet, ha a locsolóknak kifejezetten egyénre szabott tojást készítünk, azaz nem feltétlenül húsvéti motívumot használunk, hiszen maga a tojás már így is épp eléggé húsvéti. Hanem a kocsimániás autóval ékesített tojást kap, a szenvedélyes pecás kishalasat, az édesszájú tortával díszítettet, stb. Valószínűleg az ilyen apróságoknak nagyobb sikere is lesz, mint az egy kaptafára készült tojásoknak.

Tehát a lényeg, hogy egy megfelelő méretű, azaz elég kicsi mintát vágjunk vagy tépjünk körbe a szalvétából vagy más, dekupázsolásra alkalmas papírból. A tojást fedjük be a ragasztóval a motívum körülbelüli helyén, óvatosan illesszük, simítsuk rá a szalvétát, majd vigyázva kenjük át az egészet még egy réteg ragasztóval. Természetesen akár több kisebb darabból is összeállíthatjuk a mintát. Ezután már csak száradnia kell művünknek.

Ha gondoljuk, a héj alapozható festékkel, nyilvánvalóan kifejzetetten világos színekkel: fehérrel, bézzsel, krémszínnel, stb. Ez az első réteg jól jön, ha sötétebb vagy pettyes a tojás héja, s ez zavarná a motívum tökéletes érvényesülését. Természetesen ilyenkor az egész tojást fessük be, s a munka tervezésekor számoljunk a száradási idővel!

Ha megszáradt a minta, tetszés szerint kiegészíthetjük matricákkal vagy festéssel a tojáshéj fennmaradó részén, ám nagyon szép lesz már így, önmagában is. Nincs is más hátra, mint egy szalagot átfűzni rajta, s már mehet is a húsvétfára vagy - szalag nélkül - a locsolók zsebébe!

S még egy ötlet: itt találtok pár hasznos videót a tojások kifújásáról, festéséről, dekupázsolásáról ;)

2010. március 17., szerda

Olvasnivaló

Amíg a következő ötlet érkezik, szeretném figyelmetekbe ajánlani egy novellámat, amit nemrég írtam, s itt olvashatjátok. Remélem, tetszeni fog Nektek! Jó olvasást! :)

Tavaszi koszorú


Nekem szinte rögeszmém, hogy a bejárati ajtón mindig kell lennie egy, természetesen az adott évszakhoz/ünnephez illő koszorúnak, ami rögtön egyedivé teszi az ajtót, s egyúttal jelzi: itt barátságosan fogadják a vendéget. A karácsony utáni hónapok azonban igencsak próbára teszik a fantáziámat és a kreativitásomat e téren: egyszerűen nem akad olyan dísz, kellék a kopár kertben, ami alkalmas lenne a célra, a nagyon is aktuális és gyönyörű tavaszi virágok pedig nem éppen tartósak. Ám azt hiszem, a mostani ajtódísz tökéletesen passzol az évszakhoz, diszkréten utal a közelgő húsvétra, s igen elegáns is.

Az alap ebben az esetben nagyon fontos, ugyanis a nagyobbik része jól látható, nem fedi zöld. Bár rengeteg különböző anyagból készült alapot lehet kapni, s biztosan találtam volna köztük csinosat, én mégis ragaszkodtam az s.k. koszorúhoz, amit mogyoróvesszőből hajlítottunk. Az ébredező bokrok, fák ágai tele vannak nedvességgel, így viszonylag könnyű velük bánni, bár természetesen tanácsos nem túl vastag ágakat választani, azokat könnyebb formára igazítani. A mogyoró nem kötelező, most van a kerti metszés ideje, sokféle ágból lehet választani. Az almát például kifejezetten ajánlom, szép, fényes kérge van, míg az általam használt mogyoró inkább világosabb és matt - ízlés dolga. A vesszőket be lehet áztatni kicsit, hogy még könnyebben lehessen hajlítani őket, de anélkül is megy. Bár egyszerűbb, ha van segítségünk, nem könnyű egyszerre hajlítani és rögzíteni is. Természetesen lehet többféle ágat is egybefonni, sőt, néhány szál rafiával is meg lehet bolondítani.

Ha kész az alap, jöhet a kreatívabb rész, a díszítés. Muszáj valamilyen örökzöldet választanunk, hiszen más még nem nagyon akad. A tűlevelűeket azonban kisajátította már a karácsony, szóval jöjjön inkább a bukszus, a mahónia, a babér, stb. Ezekből néhány ágat aszimmetrikusan az alap aljára kötözünk, majd pár aprósággal tovább ékesítjük. Számomra kézenfekvő volt, hogy a húsvétra gondolva a tojást válasszam, ami ugye a tavasz, az újjáéledő természet jelképe is. Egyszerű kifújt tyúktojások ezek, amiken drótot vezettem át, és így rögzítettem a koszorúra. Akinek kedve van, kifestheti, csinosíthatja a tojásokat, ám én most kifejezetten ilyen természetes, sallangmentes díszre vágytam. A tojások mellé tehetünk kisebb csibe- vagy nyuszidíszt, a koszorúra kerülhet pillangó vagy szalagból masni. Ha majd közelít a húsvét, azt hiszem, néhány további tarka dísszel én is ki fogom egészíteni ezt a darabot, egyelőre - amíg a természetben sajnos még nem harsog a tavasz - jó ez így: visszafogottan elegáns.

Nem kell hozzá sem sok idő, sem különösebben nagy kézügyesség, ez a koszorú igen hamar és könnyen elkészül. Mégis feldobja az ajtónkat, és egy kis tavaszi hangulatot csempész az otthonunkba. Érdemes belevágni!

2010. március 13., szombat

Mokka brownie


Hivatalosan ezen a néven fut az a mennyei kávés-csokoládés-diós sütemény, amelyet egyik kedvenc, egyébként rendkívül változatos muffinrecepteket egybegyűjtő szakácskönyvem fénypontjaként tartok számon. Ez az igen finom aromájú és illatú édesség gyorsan és könnyen összedobható desszert vagy egy délutáni kávé kellemes kiegészítője lehet.

Az elkészítés módja jól ismert azok számára, akik valaha is megpróbálkoztak a muffinnal: itt is a száraz hozzávalókat kell összekeverni első lépésben, s egy külön edényben a többit, mielőtt mindet összeismertetnénk egymással. Ám tanácsos előkészülni, mielőtt nekiesnénk a lisztnek és társainak. Kenjük ki a formát és hozzuk a csokoládét használható formába, azaz olvasszuk meg. A magam részéről ehhez a vízgőz bevetését tanácsolom: egy lábosban olyan kétujjnyi magasan tegyünk vizet, forraljuk fel, majd ültessük a tetejére egy másik edényben a darabokra tört csokoládét. Gyorsíthattok a folyamaton, ha hozzám hasonlóan a mindig készenlétben lévő teavízből csíptek le egy adagot, s már kezdődhet is az olvasztás!

A csokoládé természetesen minél jobb minőségű, azaz minél magasabb kakaótartalmú étcsoki legyen, ebből legalább egy tábla kell – aki intenzívebb aromára vágyik, vagy talán csak javíthatatlan csokoládérajongó, dobhat mellé még pár kockát. Ezzel együtt fogjuk megolvasztani a süteményhez szükséges zsiradékmennyiséget is, ami jelen esetben úgy 6 deka vajat/margarint jelent. Hamar megy a dolog, s amint a két anyag szépen megadta magát a gőznek, tegyük félre hűlni, amíg sorra nem kerülnek a tészta összekeverésénél. Én speciel kitettem őket egy kicsit a teraszra levegőzni.

A másik fontos ízfelelőst, a kávét is a legjobb ilyenkor elkészíteni, hiszen ez sem mehet forrón a sütibe. Egy adag jó erős eszpresszóra van szükségünk, olyanra, ami garantáltan szívinfarktust okozna, ha belekortyolnánk. Azaz minél kevesebb vízből és minél több, finom aromájú kávéból álljon. Az eredeti recept instant kávét javasol, ami szerintem hatalmas vétek, ha egyszer különleges, igazán ínyenc édességre vágyunk, úgyhogy főzzünk csak le egy kevés minőségi, ha lehet frissen darált kávét, ami pompás illatot áraszt majd magából.

Most már hozzáláthatunk azokhoz a bizonyos száraz anyagokhoz: egy nagy tálban 12 deka lisztet vegyítünk 1 teáskanál sütőporral és 1 csipet sóval. Félretesszük, hogy a többiekkel foglalkozhassunk, s a kihűlt csokoládés vajhoz hozzákeverjük a már ugyancsak hűs kávét, 15 deka cukrot és 2 tojást. Ez az ínycsiklandó illatú, bársonyosan barna massza most már találkozhat a lisztes keverékkel, s ha homogén állagúra kavartuk őket, 1-2 marék durvára vágott diót is dobjunk bele. Most már épp csak át kell forgatni kicsit, s mehet is a formába. Ha klasszikus brownie-ra vágyunk, mindenképpen ragaszkodjunk a szögletes tepsihez, de választhatunk muffin-, kalács- vagy kuglófformát is, én azonban ezúttal egy őzgerincet készítettem.

Olyan 180-200 fokon kell sütni, tűpróbával ellenőrizzük, hogy kész-e. Ha előbújt a sütőből, pár percig hagyjuk a formában hűlni, majd vegyük ki és engedjük neki, hogy végleg megszabaduljon a felgyülemlett melegtől, mielőtt felszeletelnénk.

Díszíteni, dekorálni természetesen szabad. Bevonhatjuk csokoládémázzal, vagy csak csíkokat húzhatunk a tetejére a csokoládéból, esetleg a kontraszt kedvéért hófehér cukormázból. Nagyon csinos lesz a sütemény, ha fehér cukormázzal öntjük le, s kakaóporral szórjuk meg, mielőtt megkötne. Vagy kávéból és néhány csepp vízből készítsünk mázt, amivel párhuzamos csíkokat rajzolunk a fehér mázra, s villával márványos mintát húzunk belőlük. Megkenhetjük csokoládés vajkrémmel is, ha nem riadunk vissza a kalóriáktól. Mindazonáltal meztelenül hagyva, a maga természetes szépségében is nagyon tetszetős sütemény. Csokoládé- és/vagy kávéfüggőknek egyenesen kötelező!

2010. március 11., csütörtök

Lady Marmalade


Igazából valami jó kis tavaszi témán gondolkodtam, erre nem elkezdett esni a hó?! Viszont ha már ilyen sunyi módon visszalopakodott a tél, hadd meséljek most az egyik kedvenc lekvárfélémről, a narancsdzsemről. Ez az ínyencség ugyan a briteknél mindennapos, nálunk viszont jobbára a tél a befőzés ideje, hiszen ilyenkor juthatunk elfogadható áron narancshoz. S különösen így, tél vége felé.

Nem csupán gyógyíthatatlan britmániám mondatja velem, de a narandzsemmel koronázott pirítósnál szerintem aligha akad finomabb reggeli. Ráadásul rengeteg süteményrecept irányozza elő e lekvár használatát, amitől rögtön különleges, pikáns ízt kap bármelyik édesség. De hogyan álljunk neki a téli befőzésnek?

Nos, a narancssal nem a legegyszerűbb bánni, azaz mondjuk inkább úgy, hogy elég időigényes foglalatosság, ám szerintem mindenképpen megéri. A nehézséget leginkább az okozza, hogy valahogyan ki kell bányászni a lédús gyümölcshúst a gerezdekből, lehetőleg a köztes hártyák nélkül. Ehhez egy éles késre és sok-sok türelemre van szükség. Biztosan létezik rá egy tuti módszer, ám én sajnos eddig nem bukkantam rá. Lehetőleg egy tál felett végezzük a műveletet, hogy az időközben kicsöpögő értékes levet később szintén felhasználhassuk. És hogyan tovább?

Életem első narancsdzsemjét Lajos Mari utasításai szerint készítettem, s mit ne mondjak, nem igazán lettem elégedett az eredménnyel. Azt hiszem, ő egy kissé túl is bonyolítja a dolgot. Szerinte 1 kiló narancshoz kell még fél liter narancslé, 1 tasak zselésítő, 1 kiló cukor, 2 citrom leve, 1 vaníliarúd, fahéj, szegfűszeg, csillagánizs, kevés Campari. A narancs, a cukor és a zselésítő kivételével gyakorlatilag mindent összeforral először, majd megy bele a gyümölcs, így fő még egy kicsit, és már jöhetnek is az üvegek.

Én azt mondom, egyszerűsítsük tovább a folyamatot: miután végeztünk a gyümölcs filézésével, szimplán kövessük a zselésítő zacskóján olvasható utasításokat, mintha bármilyen más gyümölcsről lenne szó, azaz kimarad az előfőzés. A narancslét én kihagyom, hiszen alapból egy nagyon lédús gyümölcsféléről van szó, ráadásul tapasztalatom szerint túl híg lesz tőle a lekvár. A cukor mennyiségét is csökkentettem valamelyest, de ez ízlés dolga, én speciel jobban szeretem, ha tisztán érvényesülhet a gyümölcs természetes íze. Vaníliarúd helyett jó a vaníliás cukor is, a fahéj és a szegfűszeg kihagyhatatlan, az ánizs viszont nem szükséges, ahogyan az alkoholtól is tartózkodom, bár biztosan javít az aromáján.

És ami a legfontosabb: a narancshéj. Szerintem minél több, annál jobb! Néhány narancs héját gyufaszál vékonyságúra kell aprítani - ezek a darabkák adják az egyedi, kesernyés ízt. Fontos, hogy a héj minél vékonyabb legyen, a fehér hártya nem kell! Azt pedig, hogy nagyon alaposan meg kell mosni a narancsokat előtte, mondanom sem kell. A héjdarabokat elő lehet főzni pár percig, hogy puhábbak legyenek.

Hogy adjak még pár ötletet, utánanéztem, milyen más módszerek léteznek még e remek kis lekvár összedobására, s közben néhány érdekességre is bukkantam. Egy brit honlapon például megtudtam, hogy már két évszázada készítik az angol otthonokban ezt a dzsemet, pedig régen luxuscikknek számított a narancs. Azt is felfedeztem, hogy először a skóciai Dundee-ban készítették ezt a csemegét - nemhiába imádtam mindig is Skóciát... :) A legenda szerint 1797-ben egy bizonyos James Keiller nevezetű züldséges nyakán maradt egy jó adag sevillai narancs, amit keserű íze miatt nem igazán kedveltek a vásárlói. Természetesen a feleségének támadt az a remek ötlete, hogy gyorsan tegyék el lekvárnak a gyümölcsöt, mielőtt tönkremenne, s így készült el az első adag "marmalade", aminek persze hamar híre ment és nagy népszerűségre tett szert. Az eredeti Dundee-ból való recept szintén javasol néhány citromot hozzádobni, ám ami a legegyedülállóbb ebben a változatban az az, hogy először egészben kell főzni a citrusokat, úgy jó 1,5-2 órán át, majd csak azután távolítják el belőlük a hártyákat - ez lenne talán az a bizonyos tuti módszer?

Végül hadd említsem meg, hogy természetesen mindenféle citrusfélével (és tetszőleges kombinációkkal) lehet kísérletezni: igazán különleges ínyencség készülhet citromból, lime-ból, grapefruitból is... Ám nem szentségtörés más gyümölcsöket is felhasználni: találkoztam már vörösáfonyás, barackos, sőt sárgarépás verzióval is, szóval szárnyalhat a fantázia!

2010. március 9., kedd

Tavaszi csokor

Hadd kezdjem azzal a jó hírrel, hogy amint látjátok, új ruhát kapott az oldal! Remélem, Nektek is legalább annyira tetszik, mint nekem. Szerettem volna egy olyan külsőt, ami egyedi, különleges és jól illik a blog jellegéhez, s egy segítőkész kolléganőm, Rita jóvoltából, meg is kaptam! Köszönöm, Rita, hihetetlenül kreatív vagy! :)



Most pedig térjünk rá egy újabb üde és tavaszi témára! Ha valaki szereti ezt az évszakot, annak oka általában a számtalan gyönyörű virág, s az általuk teremtett vidám, tarka hangulat, amire annyira ki vagyunk már éhezve a hosszú, hideg tél után. S amíg virágba borulnak a gyümölcsfák, ibolyaszőnyeg teríti be a mezőket és megjelennek az első színes szépségek a kertekben, miért ne ünnepelhetnénk a természet újraéledését egy nagy csokor gyönyörű virággal a lakásban? Szerencsére ehhez nem feltétlenül kell mélyen a zsebünkbe nyúlnunk, számos áruház kínálja elérhető áron a virágcsokrokat, amiket könnyen feldobhatunk, hogy otthonunk fénypontjai legyenek.

Mivel ezúttal kifejezetten a tavaszi csokrokat tárgyaljuk, arra biztatlak Benneteket, hogy elsősorban tulipánt, jácintot, nárciszt válasszatok. Nagyon szépek egyébként a kisebb virágok is, úgy mint a krókusz, az ibolya, a hóvirág és a kankalin, ezekből apró kompozíciókat készíthetünk, egyfajta mini csokrokat, amiket persze ugyanolyan gonddal állíthatunk össze, mint nagyobb társaikat.

Visszatérve a tulipánra és a többiekre, nem kell feltétlenül egyféle virágban gondolkodnunk, ha több fajtát és több árnyalatot használunk, éppen olyan harsogóan tarka összeállítást kapunk, mint amilyen a tavasz is maga. A színeket aszerint is megválogathatjuk, hogy hova szánjuk a virágokat, vagy milyen hangulatot keltsen csodálójában. Nagyon szép lesz az eredmény, ha például sárga tulipánt sárga nárcisszal párosítunk, de megtörhetjük a kompozíciót néhány szál fehér jácinttal, s így egy nagyon elegáns csokrot fogunk kapni. Szenvedélyes, tüzes lesz az eredmény, ha piros, sárga, narancs tulipánokban gondolkodunk. Rózaszín és lila jácintokkal rendkívül nőies, romantikus hatást érhetünk el, ennek még finomabb verziója a rózsaszín-fehér duó. Ugyanakkor egy hatalmas csokor, a szivárvány minden árnyalatában pompázó jácint- vagy tulipáncsoporttal igen vidám díszt kreálhatunk.

De nem csupán virág kerülhet a csokorba, egyéb kiegészítőkkel is feldobhatjuk. Kézenfekvő a pillangó és méhecske figurák alkalmazása, ezeket pálcára tűzve vagy drót segítségével illeszthetjük a virágok közé. Ha pedig közeledik a húsvét, akár bárány- vagy csibedíszek is kerülhetnek a csokorba, de remek ötlet kifújt hímes tojásokat hurkapálcára húzva a virágok közé fogni. Kisebb csokrokhoz kiváló a fürjtojás, ami már önmagában is nagyon csinos a pettyes héjával.

Persze a csokor stílusától függően más kellékekkel is operálhatunk: a romantikusokhoz eljátszhatunk gyöngyökkel és flitterekkel, amiket felfűzve vezethetünk körbe a csokron. A rusztikus jellegű összeállításokhoz remekül passzol néhány madártoll, pihe (ezek festett verzióit is lehet használni más stílusú csokrokhoz, illetve nagyon elegáns, ha egy pávatollat fonunk a virágok közé ), de az is jó ötlet - különösen, ha konyhába kerül a csokor - ha néhány fűszernövénnyel dobjuk fel a kompozíciót, amik nem mellesleg illatukkal is szolgálnak. Remek választás például a bazsalikom vagy a rozmaring. Pár hét múlva pedig nyugodtan vegyünk akár gyümölcsfaágakat is a virágok közé, de az aranyeső is pompásan gazdagíthatja a csokrot.

Az sem mindegy, hogy milyen tartóba kerülnek a virágok, s ez leginkább a kompozíció jellegétől függ. Ha tarkabarka a csokrunk, a tartó húzódjon a háttérbe: egy egyszerű üvegváza vagy fehér kerámia tökéletes. Ám ha vidékies, country stílusú kiegészítőnek szánjuk színes csokrunkat (mondjuk a konyhaasztal közepére), válasszunk egy nagyobb, például pettyes bögrét, egyszerű agyagkorsót vagy éppen egy fémvödröt. Lágy, elegáns csokrokhoz egy színben harmonizáló váza vagy üveg illik a legjobban.

Végül egy utolsó javaslat: remek ihletet kaphatunk, ha átlapozunk néhány kertmagazint vagy akár csak körülnézünk kicsit a világhálón! ;)

2010. március 6., szombat

Nyuszis lapok


Tudom, ma már aligha küld bárki is hagyományos üdvözlőlapot ünnepek alkalmával, inkább megy a kör e-mail, viszont éppen ezért a saját kezűleg készített képeslap kifejezetten ajándékszámba megy, kiváló módja, hogy örömet szerezzünk szeretteinknek. Ráadásul egy ilyen lap méreténél és súlyánál fogva a világ túlsó felébe is könnyen eljutó ajándék, kedves apróság lehet a messzibe szakadt rokonoknak, barátoknak. Én most természetesen a közelgő húsvét alkalmából vettem elő a témát, hiszen lassan ideje feladni az üdvözlőlapokat.

A legegyszerűbb és legkézenfekvőbb egy megfelelő méretű kartonlapot díszíteni, mert bár a boltokban kaphatók erre a célra készült papírok is, ám igazán nem nagy fáradság otthon kiszabni a kártyát. Ehhez méretet vehetünk egy régi képeslapról is. A papír szélét is cifrázhatjuk: vágjuk körbe cikk-cakk ollóval vagy óvatosan égessük hullámosra a papírszélt gyertyával (persze a kormot radírozzuk le róla utána).

S hogyan ékesítsük fel az előttünk álló felületet? Tetszés szerint rajzolhatunk vagy festhetünk rá húsvéti motívumot, ihletet magazinokból, képeslapokból, szalvétákból, csomagolópapírokból, interneten keresett képekből meríthetünk. (Nekem nagyon tetszenek a régi, "vintage" lapok, nem véletlenül tettem be most is egy ilyet ;) ) Ha ehhez nem tartjuk elegendőnek kézügyességünket, vágjuk ki/nyomtassuk ki a képet, s készítsünk neki cifra keretet, amit már egyszerű megfesteni vagy megrajzolni, de az általam olyannyira kedvelt kontúrmatricák is felhasználhatók hozzá. Továbbá szépen keretezhetjük a képet üveg kontúrfestékkel vagy csillámos ragasztóstifttel is.

Húsvéti képet egyébként több külön elemből is montázsolhatunk, jópofa eredmények születhetnek így. Válogassunk össze különféle tipikus húsvéti vagy tavaszi "kellékeket" (nyuszit, csibét, tojást, virágot, pillangót, stb.), s egy csinos háttérre ragasztva hozzuk létre egyedi ünnepi csendéletünket. Talán ez a technika rejti magában a leghumorosabb lehetőségeket, igazán vicces kreációk készíthetők így.

Szép az is, ha egyszerűbb motívumok különálló darabjait különböző színű, mintájú, textúrájú papírokból állítjuk össze. Vagy dekupázsolhatunk is egy szalvétából kivágott mintát a lapra, ekkor arra kell figyelni, hogy elegendő időt hagyjunk a száradásra, majd néhány vaskos könyv alatt préseljük kész művünket. Érdemes azt is észben tartani, hogy erre a célra inkább a vastagabb kartonok a megfelelők!

A leggyorsabb megoldás a már említett kontúrmatricák bevetése, ezekből is szép húsvéti motívumok kaphatók. Ha tovább akarjuk díszíteni a lapot, ki is színezhetjük a mintát, mintha a matrica egy kifestőkönyvből lépett volna ki. Használhatunk azonban természetes "matricákat" is: gyönyörűen mutatnak a préselt virágok, hiszen a virág tipikus tavaszi motívum. Ha azonban ezt a megoldást választjuk, érdemes jó előre felkészülni, s már előző nyáron, ősszel nekilátni a préselésnek, hogy ilyenkorra szép nagy katalógusunk legyen. Persze most is akad alkalmas virág (az ibolya például méreténél fogva is kiváló, úton-útfélen megtalálható, s itt-ott már most is nyílik), ám ne feledjük, hogy erre a műveletre is időt kell szánni!

S végül megemlítem az internet adta lehetőséget is: millió kész lapot találhatunk a világhálón, amit csak ki kell nyomtatni (bár előtte akár dolgozhatunk még rajta kicsit), s már küldhetjük is. Ehhez nem árt beszerezni megfelelő papírt sem, úgy lesz igazán szép. Itt találhattok pár ilyen lapot.

Ami azonban a legfontosabb: az itt felsorolt módszerek természetesen tetszés szerint kombinálhatók, a lehetőségeknek ezúttal is csak a fantázia szab határt!

2010. március 4., csütörtök

Primula


Nevéből adódik, hogy a primula, ismertebb verzióban kankalin az első tavaszi virágok egyike, amihez hihetetlen színválasztékban és általában olcsón juthatunk hozzá ezekben a hetekben, így érdemes pár cseréppel beszerezni, hogy egy kis színt csempésszünk otthonunkba.

A kankalin kedvenc virágaim egyike (bár igazi szívem csücske a vad verzió), amit igazából gyűjtök is, hiszen mindig lehet találni egy-egy újabb, különlegesebb árnyalatot a virágboltok és nagyáruházak kínálatában, amit egyszerűen nem lehet otthagyni. Mivel igazán nem foglal nagy helyet és nem is drága, nem olyan nagy beruházás akár több növényt is venni, s tarka kompozíciót kialakítani a lakás egy hangsúlyosabb pontján. Ehhez választhatunk egymással, illetve otthonunk színeivel harmonizáló árnyalatú virágokat, de nagyon jól mutatnak a tarkabarka összeállítások is, amik kifejezetten azt a harsány, bolondos hangulatot hozzák, amire a hosszú tél után már annyira vágyunk. De az sem rossz megoldás, ha más tavaszi virágokkal, például jácinttal, nárcisszal, tulipánnal társítjuk.

A legegyszerűbb megoldás, ha kaspókba állítjuk az új szerzeményeket. Nagyon jól illenek hozzájuk az élénk színű, mázas kerámiakaspók, amelyek mintegy visszhangozzák a virágok vidám színeit. Magunk is festhetünk szimpla agyagcserépből akrilfestékkel kaspót, amit aztán kedvünkre dekupázsolhatunk vagy mintásra pingálhatunk. Kaspó helyett azonban választhatunk akár egy régi bögrét is.

Ha inkább tavaszi jellegüket szeretnénk hangsúlyozni, válasszunk természetes anyagokat, s állítsuk kosárkába, egyszerű agyacserépbe, faládába, fémvödörbe a növényeket. Ezeket az anyagokat kombinálhatjuk is: nagyon jól mutat például, ha egy kisebb fémvödörbe helyezett kankalin köré, a vödör peremére egy vesszőkoszorút teszünk, vagy száraz füvekből magunk kanyarítunk koszorút köré, esetleg ha a virágok vidámságát állítanánk a középpontba, egy kevés színes szizálból is fonhatjuk a koszorút. Mindenesetre nagyon hatásos, ha némi mohával fedjük be a földet a növény körül, ez kiválóan erősíti a természetes jelleget.

Pálcára szúrt papír pillangókkal, apró fadíszekkel is ékesíthetjük a virágokat, s ha elérkezik a húsvét, kis tojásokkal, nyuszi- és csibefigurákkal varázsolhatjuk ünnepivé, s akár a húsvéti asztal díszévé a kankalint.

Ám aki tartózkodna a harsány színektől, annak sem kell a primulát kiutasítania a lakásából: gyönyörű fehér, krémszínű, világoszöldes árnyalatok is kaphatók, amik világos színű cserépben nagyon elegánsan mutatnak, de a modernebb hatás kedvéért némi üveggyönggyel vagy fehér dekorkaviccsal is tovább cifrázhatjuk.

Szokatlan, de nem lehetetlen, sőt, nagyon szép, ha önmagában vagy más virágokkal együtt csokorba, koszorúba fonjuk a kankalint.

Ezután már nincs más dolgunk, mint hogy rendszeresen lecsípkedjük a hervadt virágokat, hogy minél dúsabb virágzásra biztassuk, illetve hogy gondoskokodjunk az ideális vízellátásról.

Sokoldalúsága mellett a kankalin másik tulajdonsága, amiért annyira szeretem, a tartóssága: ha végleg elvirágzott és enyhe már az idő kinn, egyszerűen csak költöztessük ki a kertbe, s mivel tulajdonképpen egy évelővel van dolgunk, jövő tavasszal ismét megörvendeztet bennünket virágaival. Sőt, az évek során egyre jobban terjeszkedik majd, így később tőosztással könnyedén szaporíthatjuk is. Ugye, hogy muszáj beszerezni legalább egyet? ;)

2010. március 2., kedd

Az első hímes


Hát, ez is elérkezett. Immár második napja tart hivatalosan a tavasz, s azt hiszem, az idei, különösen hosszúra és hidegre sikerült tél után, mindannyian ki vagyunk már éhezve a napsütésre, a vidám madárdalra, a virágzó gyümölcsfákra, a végtelen zöld mezőkre, az erdei ibolyaszedésekre, a táncoló pillangók látványára... Bár ezek közül többre még várni kell pár napot-hetet, miért ne uralkodhatna el attól még rajtunk a tavaszi hangulat? S lassan megkezdhetjük készülődésünket az évszak legnagyobb ünnepére, a húsvétra is.

Nálunk a húsvét közeledésének egyik legbiztosabb jele, hogy elkezdenek gyűlni a konyhában a kifújt tojások. A várható locsolók számától, dekorációs terveinktől és a tojásfelhasználási szokásainktól függően talán nincs még korán félretenni a tojáshéjakat, amelyekből olyan gyönyörűségeket varázsolhatunk, amik sok húsvét múlva is teljes szépségükben fognak ragyogni.

Én igyekszem minden évben kiválasztani egy bizonyos módszert, amely alapján, mondjuk úgy, a vip-locsolók ajándékait elkészítem. Volt már dekupázsolt, textillel díszített, gyöngyökkel ékesített, aranyfestékkel cifrázott, stb. tojás az évek során, amiket aztán lehet gyűjteni, s persze minden évben a tojásfára akasztani. Így kellemes emlékidézésnek sem utolsó a húsvét előtti napokban a pár rügyező-virágzó ág feldíszítése. Az idei technikáról még nem döntöttem, bár vannak elképzeléseim, ám egyelőre egy nemrég készült alkotást mutatok be nektek.

Ennek a hímes tojásnak az elkészítése egyáltalán nem bonyolult, s az alapozó festés több időt vesz igénybe, mint maga a díszítés. Amint látjátok, elég egyedi árnyalatban pompázik a tojás, el is árulom a titkot: körömlakk. Bizony, a tojásfestéshez kiválóan felhasználható a női kelléktár eme darabja! A körömlakk mellett szól, hogy rendkívül sok, gyönyörű árnyalatban lehet kapni, és ha nem ragaszkodunk valamilyen neves márkához (miért is tennénk, amikor "csak" egy tojásról van szó?), nem is nagy beruházás, de remekül hasznosíthatók ily módon azon lakkok is, amikre már ráuntunk, vagy csak otthon derült ki, hogy annyira mégsem a szívünk csücske az árnyalat. A kis ecsetnek köszönhetően pontosan dolgozhatunk, a száradási idő pedig igazán nem sok, bár ajánlott türelmesen kivárni, amíg biztosan megszárad. A legjobb két rétegben felvinni. Legszebben a csillámos és fémes hatású lakkok mutatnak, de érdemes kísérletezni egy darab törött tojáshéjon a munka megkezdése előtt, mert ezen a felületen más árnyalatot ölthet a lakk, mint ahogy már megszokhattuk tőle.

Tehát, ha kész a lakkozás (tetszés szerint csillogó fedőlakkot is alkalmazhatunk befejezésként), tovább játszunk a tojással. Innen sokfelé ágazhat az út, én ebben az esetben azokat a kontúrmatricákat alkalmaztam, amikről már karácsony előtt meséltem Nektek. Segítségükkel pár másodperc alatt felékesíthetjük a tojást, s a minta csakis a rendelkezésünkre álló matricakészlettől és fantáziánktól függ.

Ám akinek kedve tartja, a matricázás helyett ragaszthat gyöngyöket vagy strasszokat a tojásra, körbefonhatja dróttal (ami tökéletes kiegészítő a fémes fényű lakkokhoz), textilszalagokkal, vagy, a lakk extravagáns hatását ellensúlyozandó, egyszerű és természetes raffiával vagy fonallal. Végül az akasztást én raffiaszalaggal oldottam meg, a tojás alján egy színben passzoló, kicsi gyönggyel rögzítve.

Kezdetnek ennyit a húsvét témakörhöz, ami a következő másfél hónapban biztosan az egyik fő téma lesz az oldalon. Természetesen a tojásdíszítés kérdése is többször vissza fog még térni, ám addig is, ha gondoljátok, osszátok meg velem hímes tojásos ötleteiteket! :)