2010. február 27., szombat

Teacsillag


Sok-sok évvel ezelőtt nagy szenvedélyem volt a hajtogatás, s bár ez a korszakom már elmúlt, néhanapján ismét papírt ragadok, ha valami kisebb díszre, ajándékra van szükségem. Az egyik legkézenfekvőbb alapanyag ehhez a technikához az a valószínűleg minden háztartásban megtalálható papírféle, amivel egyébként úgysem nagyon kezdenénk semmit: a teatasak.

Ma már annyiféle teát lehet kapni, és soknak kifejezetten egyedi, színes, mintás, igazán csinos "ruhája" van, hogy szinte sajnálja az ember kidobni a kis papírzacskókat. Érdemes azonban gyűjteni őket (például egy üres teásdobozban), ugyanis ha összegyűlt úgy 6-8 darab, nekifoghatunk egy gyorsan és egyszerűen elkészíthető csillagmotívum meghajtogatásának. Az eredmény egy, leginkább talán kaleidoszkóphoz hasonló, szép, kerek minta.

Millió minta létezik, és számos könyv kapható a témában. Külföldön akkora irodalma van ennek az egyszerű technikának, hogy különböző stílusokra (pl. kelta ;) ) szakosodott kötetek állnak az alkotni vágyók rendelkezésére. Ám nem kell feltétlenül nagy költségekbe vernie magát az embernek, az interneten is rengeteg minta lelhető fel. Pédául ez egy kifejezetten egyszerű módszer, amivel lehetetlen kudarcot vallani, s a képeknek köszönhetően még angoltudás sem kell a megértéséhez.

Az egyes metódusok abban általában megegyeznek, hogy a teatasakot a hajtogatás előtt formára kell szabni (leggyakrabban négyzet alakúra, de előfordulhat háromszög és téglalap is), majd természetesen ugyanazzal a módszerrel kell elkészíteni bizonyos számú elemet, amiket aztán vagy egymásba csúsztatva vagy egymáshoz ragasztva rögzítünk. A leírások általában mindig ugyanolyan színű teatasakok használatát javasolják, hiszen ezek a papírok már önmagukban is mintásak, tarkák.

Én a magam részéről még hozzáteszem, hogy a nem 3D-s darabokat érdemes pár napig néhány nehéz, vaskos könyv alatt préselni, úgy sokkal szebbek lesznek.

S hogy mire használhatjuk fel a kész csillagokat? Például készülhet a segítségükkel egyedi, személyes képeslap, meghívó, ültetőkártya, díszdoboz, könyvjelző, felhasználhatjuk az ajándékok csomagolásához, de kerülhet egy képkeretre is. Különlegessé tehetjük vele noteszünket, naplónkat, fényképalbumunkat is. Az én csillagaim mindenesetre jelenleg a hűtőszekrényt díszítik, mert úgy érzem, eredetüknél fogva ezek az apróságok a konyhában vannak a legjobb helyen a lakáson belül. De ha már konyha, felfűzhetjük őket fonalra vagy damilra is, és kerülhetnek az ablakba függődísznek.

Ugye milyen sokoldalú? És az alapanyag mindig kéznél van, az elkészítés meg hihetetlenül gyors és egyszerű. A minták sokfélesége pedig elképesztő, sosem kell ugyanazt a darabot kétszer meghajtogatni. Muszáj kipróbálni!

2010. február 25., csütörtök

Édes-csípős ízkavalkád


Nagyon szeretem az olyan ételeket, amikor egy tepsiben vagy egy fazékban rengeteg, aromás-illatos hozzávaló kerül egymással közeli ismeretségbe, s végeredményként az önmagukban is különleges ízek valami egészen új, egyedi és persze ellenállhatatlan étket hoznak össze. Egyszerűen és gyorsan összedobható fogások ezek, amelyek a sütés vagy főzés közben utánozhatatlan illatukkal belengik a konyhát, majd amikor végre az asztalra kerülnek, látványnak sem utolsók. Ez az édes-csípős, mézes-biralmás-citrusos csirkecomb is, amit most bemutatok Nektek, egy ilyen ínyencség.

Igazi téli csemege, hiszen nálunk most van a narancs szezonja, és talán birsalmából is akad még egy pár darab. Ugyanakkor a mediterrán fűszerek némileg nyáriassá varázsolják az ételt, tehát nagyon nem mindennapi összeállítás ez, ahogyan utaltam rá, valóságos ízkavalkád.

Az eredeti receptet pár hónapja egy magazinban találtam, majd saját ízlésem és ötleteim alapján tuningoltam felejthetetlen vacsorává. Az arányok és a hozzávalók elég szabadon változtathatók, így ki-ki a saját szája íze és az épp rendelkezésre álló alapanyagok szerint idomíthatja. A kiindulási pont egyébként az, hogy a csirkét mindenki szereti, ám önmagában nincs túl meghatározó, erős íze, ezért tanácsos feldobni néhány kellemes, ízes baráttal. A társaságot jelen esetben gyümölcsök és fűszerek adják.

Első lépésben kezelésbe vesszük a húst, ami ezúttal csirkecomb, ugyanis az valamivel karakteresebb ízű, mint például a mell. Tehát személyenként kell egy comb, amit indulásként páccal kezelünk. Gyakran a hús az elkészítést megelőző éjszakát végig a páclében tölti, ám ez most kimarad, ezért is lehet olyan gyorsan, szinte az utolsó pillanatban nekilátni ennek az ételnek. Nos, a pác alapja az olaj, amiből én olívaolajat használtam, igen, persze, természetesen extra szűz verziót. Ehhez kell hozzáadni valamit, ami a csípős ízért felel: szárított és porrá zúzott chilit vagy – ahogyan én tettem – Erős Pistát. Nyilván utóbbinak házilag készített verziói is megfelelnek. A mennyiséget az határozza meg, mennyire csípős vacsorát szeretnénk, én mindenesetre 4 evőkanál olajhoz 1 teáskanál Pistát tettem. Kell továbbá paradicsompüré, olyan jó 1 teáskanálnyi abból is, só és bors, valamint, hogy hozzuk a névben feltüntetett édes jelzőt, méz, szintén úgy 1 teáskanálnyi. Ezeket alaposan összekeverjük, majd a megmosott és megszárított combokra kanalazzuk, amiket ez után kiolajazott tepsibe fektetünk.

Hogy azért valamennyi időt mégiscsak eltöltsön a hús a pácban ázva, ekkor látok csak neki a többi, tepsibe kerülő falat előkészítésének. A birskészlet utolsó darabjait megmosom, meghámozom, a magházat kivágom, a birseket feldarabolom és a combok mellé teszem. Akinek már nincs birsalmája a kamrában, használjon keményebb húsú almát vagy körtét. S aki idegenkedik a hús-gyümölcs kombótól, bevethet zöldségeket is, például sárgarépát.

Most jön a hagyma és hű cimborája, a fokhagyma. Meghámozzuk és feldaraboljuk őket, nem kell nagyon vacakolni velük, épp csak olyan kényelmes darabokra, a fokhagymát pedig elég csak gerezdekre szedni, s már mehetnek is a hús meg a birs mellé-közé.

Ezután lépnek színre a citrusfélék, amik egy kis egzotikus színezetet kölcsönöznek az ételnek. Ezek előkészítésével kell a legkevesebbet bajlódni: egy citromot és egy narancsot alaposan megmosunk, majd úgy, ahogy van, héjastól, felnegyedelünk (na jó, én a narancsot speciel nyolcba hasítottam), és mehetnek is a tepsibe. Egy másik narancs levét pedig egyenesen az egész tetejére facsarjuk.

Mielőtt a sütőbe tolnánk művünket, még néhány fűszerrel tovább cifrázzuk: rozmaring és kakukkfű megy a tetejére, ha lehet, friss verzióban. Legeslegutolsó lépésként én a maradék páclét is rácsurgatom (lásd kép), majd irány a sütő, ahol úgy 200 fokon 40-45 percre van szüksége. A rozmaring illata már a legelső perctől szétárad a konyhában, később összetettebbé és egyre étvágygerjesztőbbé válik a terjengő illat.

Köretként valami egyszerű és könnyű való hozzá, ami nem veszi el a főszerepet a csirkétől, hanem csak finom hátteret nyújt neki. Párolt rizs vagy vegyes idénysaláta például tökéletes. S már kerülhet is az asztalra a tepsire való ínycsiklandó finomság, hogy a combok mellé mindenki kedve szerint pecázzon magának ínyenc falatokat. Jó étvágyat!

2010. február 23., kedd

Arany nyaklánc

Jelentem: visszatértem! Reményeim szerint mostantól ismét a régi rendszerességgel állok elétek egy-egy újabb ötlettel, szépséggel :)




Ezúttal egy hihetetlenül gyorsan és egyszerűen elkészíthető, és mostanában nagyon divatosnak tekinthető kiegészítőt hoztam. Ezt a láncot egyrészt egy már meglévő, készen vásárolt darab, másrészt pedig az ünnepek alatt nagyon gyakran használt aranyfonal ihlette, ugyanis ez utóbbit használtam fel hozzá. Igazán sokoldalúan hasznosítottam ezt a szimpla anyagot, nem? ;)

Én két, természetesen ugyanolyan hosszúságú darabot vettem alapul, de tetszés szerint több fonallal is lehet játszani, úgy az enyémnél bonyolultabb mintákat is lehet alkotni. A legjobb szerintem, ha eltérő méretű és formájú, ám azonos színvilágú gyöngyöket választunk, de aki kifejezetten vidám, bolondos ékszerre vágyik, tarkabarka összeállítást is készíthet. A magam részéről ezúttal egy arany-bronz-borostyán kompozíció mellett tettem le a voksomat.

Maga a minta is egyéni ízlés, illetve a rendelkezésre álló gyöngykészlet függvénye, amint látható, az enyém sem egy túl komplikált elrendezés. De nem is muszáj szabályszerűségekben gondolkodni, igen jól mutathat az esetlegesen alakuló minta is, amikor egyszerűen az a gyöngy következik, ami épp a kezünkbe kerül. Sőt, egyszerre, egymás mellé akár több gyöngyöt is fel lehet fűzni, tehát például a nagyobbak elé és mögé közvetlenül (azaz a csomók közé) egy-egy kisebb gyöngyöt is tehetünk.

A technika egyszerű csomózás, ami a két fonallal nem nagy mutatvány. A nagyobb gyöngyökön mindkét szálat átvezettem, a kisebbek esetében csak az egyiket. A lényeg, hogy gondosan kössük meg a csomókat, hogy biztosan ne bomoljanak szét és szorosan tartsák a helyükön a gyöngyöket, hogya azok ne liftezzenek a fonálon, mert így szép. A végső rögzítés ugyancsak csomóval történik.

Ugye milyen egyszerű? Ajándéknak is kiváló, de saját részünkre is készíthetünk ilyen láncot, akár a szivárvány minden árnyalatában, hogy minden nap feltehessük az aktuális öltözetünkhöz illő darabot.

2010. február 11., csütörtök

Régies dobozka


Sokan gyűjtik a különböző mintájú, méretű, stílusú fémdobozokat, s az igazat megvallva, én is nagyon szeretem ezeket a tárgyakat, mert nem csak praktikusak és időtállók, hanem gyakran valóban nagyon csinos darabok. Számos konyha díszére válhat a polcok, szekrények tetején sorakozó, egyre bővülő dobozkollekció.

Éppen ezért, amikor szembetalálkozom egy-egy ideális méretű, jól hasznosítható fémdobozzal, aminek a mintája azonban nem éppen a kedvemre való, igyekszem a kényszerű kidobás helyett a magam tetszésére formálni. Így járt a képen látható doboz is, amelyben évekkel ezelőtt egy fényképezőgép rejtőzött, benne minden szükséges kellékkel. Ám kívül a készülék képe és a gyártó cég logója "díszítette", ami nyilvánvalóan megfelelt a célnak, ám az én ízlésemnek és további terveimnek aligha.

A legegyszerűbb megoldás persze a doboz szimpla lefestése lett volna, egy adag akrilfesték gyorsan segített volna a helyzeten. Én azonban ennél egyedibb arculatot kívántam adni neki, így hát a klasszikus, s csaknem mindig beváló dekupázsolás mellett döntöttem.

Mint tudjátok, igencsak kedvelem a tengert idéző mintákat, ezért az itt használt szalvétából rögtön egy egész csomagot vettem. A kagylós-halas-csigás-uszadékfás-halászhálós papír tökéletesen illik a fürdőszobába. Mivel a szalvéta pontos méretre szabása, precíz illesztése számomra túl szabályosnak tűnt, ezért a papír szélét vágás helyett csak óvatosan téptem, hogy természetesebbnek, esetlegesebbnek hasson a minta, a szabadon maradt felületeket pedig a szalvétához illő világoskék és fehér festékkel fedtem be. Ecset helyett inkább szivaccsal vittem fel a festéket, a cél itt is a minél rusztikusabb hatás volt. A festékből néhány szabálytalan folt a szalvétára is került, hogy úgy tűnjön, a dobozról a használat során kopik a minta, s alóla előbukkan az eredeti, kékes alapszín.

Talán már túlzásnak tűnik, de én kifejezetten örülök az időközben, a fürdőszobai párának köszönhetően megjelent apró rozsdafoltoknak, amik tovább öregítik dobozkámat.

Akkoriban az egyébként fehér és szürke színekben pompázó fürdőszobámat több, hasonló mintájú tárggyal dobtam fel. Ugyanezzel a technikával fedtem be az évek során egyébként már enyhén sárguló, fehér, tükrös fürdőszobaszekrényt, egy másik tároló szekrényt, illetve néhány képet is készítettem. Ezeket később talán szintén megmutatom ;)

Aki kedvet kapott a fémdobozok ily módon történő átalakításához, nézzen körül otthon és a boltokban, elég sok minden kapható ilyen csomagolásban: kávé, tea, keksz, csokoládé és egyéb édességek, stb. Ünnepek táján különösen megszaporodnak a díszdobozban kínált finomságok, vásárláskor érdemes figyelembe venni tehát a doboz későbbi használhatóságát, ami nem csak saját lakásunk szép és hasznos kiegészítője lehet, de ajándéknak is kiváló!


Végül jöjjön egy szolgálati közlemény: sajnos a következő 1-2 hétben nem tudom garantálni, hogy a szokott rendszerességgel tudom hozni az ötleteket, viszont aki szívesen olvasna tőlem valamit addig is, ajánlom azt az oldalamat, amit sokan valószínűleg már ismertek: a Floralia ugyan alapvetően más jellegű blog, mint ez, hiszen egy történet szálait szövögetem ott, de akinek tetszik ennek az oldalnak a stílusa, szerintem azt a történetet is szeretni fogja! Nézzetek át oda is, bőven találtok ott olvasnivalót :)

2010. február 8., hétfő

Francia kávékrém


Néhány héttel ezelőtt a születésnapomra kaptam meg Joanne Harris A francia piac című, remek szakácskönyvét. Bár eddig sem állt távol tőlem a francia konyha, hiszen ki ne szeretné a rengeteg friss hozzávaló felhasználásval készült, igazán ínyenc, nem mindennapi fogásokat, mégsem volt birtokomban egyetlen összefoglaló jellegű kötet sem. Eddig.

A manapság divatos, vaskos, színes, töménytelen mennyiségű gyönyörű képpel díszített, igényes megjelenésű szakácskönyveket egyenesen nekem találták ki. Ezeket már végiglapozni, olvasgatni is valóságos élmény, remek szórakozás például egy csésze kávé vagy tea társaságában, még akkor is, ha egyáltalán nem is áll szándékunkban főzni, vagy már rég megvan a terv, hogy mi készüljön ebédre, vacsorára. Nem, ezekből nem kell feltétlenül minden alkalommal ténylegesen főzni, néha elég, ha csak elmerülhetünk bennük egy kicsit.

Persze azért mégis muszáj valamit kipróbálni belőle, mert az ínycsiklandó képeknek, érzékletes leírásoknak úgysem lehet a végtelenségig ellenállni. A magam részéről a fent említett szakácskönyvből elsőként a kávékrémet készítettem el, ugyanis épp egy különleges desszert volt tervbe véve, időkorlát és nehézségi fok meghatározása nélkül, ugyanis egy ráérős délelőttön ez volt az egyetlen programom. Nos, hosszas hezitálás után döntöttem a kávékrém mellett.

Ideális ez az édesség egy ünnepi ebéd zárására, ugyanis elsőként összeállíthatjuk ezt, s amíg a többi fogás készül, a krém a hűtőben pihenve nyeri el végleges formáját. Mire tálalásra kerül a sor, éppen tökéletes lesz.

Bár néhányan talán megijednek, hogy francia receptről van szó, mindenkit megnyugtathatok, a ráfordított munka, a bonyolultság foka közel sem áll arányban a végeredménnyel: a hihetetlenül finom, egyedi aroma igazán egyszerűen érhető el, az ember nem is gondolná, hogy csak ennyi az egész. Tehát, nem megijedni, hanem nekilátni!

Hat személyre készítve először 4 deci tejet felforrósítunk (forralni nem kell), s ebbe szórjuk bele az ízért felelős 3 evőkanál kávét. Elkeverjük, majd pihentetjük kicsit, amíg a többi hozzávalóval foglalkozunk. Természetesen a legjobb a frissen darált verzió. Talán most eszünkbe jut, hogy inkább instant kávét kellene alkalmazni, mert így nem lesz kellemetlen zacc az alján, ám, hogy is mondjam... nem lenne ez hatalmas vétek a minőségi francia konyha ellen? Nem mondom, meggyorsítja és leegyszerűsíti a dolgunkat, úgyhogy aki meri, hát rajta.

Mindenesetre, mialatt a kávés tej hűl, 4 tojássárgáját habosra verünk 6 deka cukorral. Igen, csak ennyi cukor kell összesen, a franciák semmit sem szeretnek túlédesíteni, inkább hagyják a többi ízt érvényesülni. Jelen esetben a kávéét.

Ezután szűrőn vagy filterpapíron átszűrjük a kávés tejet, majd hozzáöntjük a tojáshoz, és alaposan összekeverjük. A keverék mehet vissza abba a serpenyőbe, amiben a tejet melegítettük, s most ismét főzni kezdjük a krémet, folyamatos kevergetés mellett, amíg sűrűsödni nem kezd. Nem kell aggódni, ha itt még nem éri el a puha krémsűrűséget, hiszen ezért keverjük hozzá a zselatint. Lehet lapot is használni, abból négyre van szükségünk, ám én port szórtam bele, abból is 4 teáskanálnyit. Miután az egészet jól összedolgoztuk, nincs más hátra, mint egy kicsit hűlni hagyni, mielőtt hozzáadnánk a legutolsó összetevőt.

Ez pedig nem lesz más, mint a tejszín, ami az extra krémességért fog felelni. A hideg keverékbe óvatosan beleforgatunk 2,25 deci keményre vert tejszínt. Végül már csak annyi a dolgunk, hogy a kész krémet a tálalásra szolgáló kelyhekbe, tálkákba öntsük, s már mehet is a hűtőszekrénybe legalább 2 órára.

Mielőtt felszolgálnánk, érdemes flancosan feldíszíteni. Tegyünk rá tejszínhabot, szórjuk meg reszelt étcsokoládéval, kakaóporral, némi őrölt kávéval, vagy akár fahéjjal, tuningoljuk tovább babapiskótával, keksszel, hintsük meg egész kávészemekkel. A lényeg, hogy játsszunk el bátran a kávé világához illő ízekkel, valamint a kávé sötétje és a tejszín világossága által alkotott kontraszttal.

Tehát olyan édességgel van dolgunk, ami igazán különleges ízélményt nyújt, ínyenceknek tökéletes. Ha kifejezetten hangsúlyozzuk, hogy francia desszertet teszünk vendégünk elé, higgyük el, hatalmas várakozással fogják fogadni a krémet, ám az első falat után az elismerés sem fog váratni magára. Ráadásul látványnak sem utolsó, egy szelet házi sütemény alternatívájaként felettébb elegáns megjelenésével ünnepivé varázsolja az egyébként nem túl jeles alkalmakat is.

2010. február 6., szombat

Gyöngyös csoda


Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de nekem vannak korszakaim, amikor egy-egy technika megszállottja leszek, amit máskor viszont hosszú ideig hanyagolok. Nos, ez a karkötő egy gyöngyös időszakom eredménye, és azóta is megbízhatóan teszi elegánsabbá öltözékemet.

Az elkészítése hihetetlenül egyszerű, percek kérdése, és még különösebb kézügyesség, tapasztalat sem kell hozzá. Én egy hobbiboltban láttam meg a távtartónak nevezett fémelemeket, amelyek segítségével többsoros karkötőt, láncot, egyéb ékszert készíthetünk, s hozzá egy kis csomag fekete Swarovski-gyöngyöt is választottam, bár akkor még fogalmam sem volt, mihez is kezdek velük pontosan.

Végül már korábban beszerzett, klasszikus fehér teklagyöngyre gondoltam, amitől, bevallom, én korábban idegenkedtem. Ám lesz, ami lesz, legfeljebb szétszedem, ha nem tetszik alapon, nekiláttam. Mivel elegáns darabot szerettem volna, mindenképpen egyszerű, szabályos mintákban gondolkodtam. A fűzéshez gumicérnát használtam, hogy rugalmas legyen, bár ezzel kapcsolatban meg kell jegyeznem, hogy időnként nem árt újrafűzni az ezzel készült ékszereket, mert elöregedik, elvékonyodik, s végül elszakad. Nemrég éppen ezért kellett "szervízelnem" egy régebben kapott karkötőt.

A mintát, azt hiszem, nem kell részleteznem, mert egyrészt a képről pontosan leolvasható, másrészt pedig erősen függ a használt gyöngyök méretétől, illetve a csukló méretétől - nem utolsósorban persze az ízlésünktől. Aki akarja, több színváltozatban is elkészítheti, hogy mindenféle ruhához meglegyen a passzoló darab. Természetesen bármilyen gyöngyöt lehet választani: a műanyag, harsány színű darabok vidám bizsut eredményeznek, a fagyöngyök csinos, természetes alapanyagot adnak. Aki bolondosabb, egyedibb ékszert szeretne, néhány lógó dísszel, például kagylókkal, apró érmékkel, medálokkal feldobhatja.

Mindenesetre akármelyik változat mellett is döntünk, igen rövid idő alatt elkészül egy ilyen szimpla kiegészítő, ami megszerettette velem ezt a klasszikus gyöngyöt, s aminek azóta is csodájára járnak.

2010. február 3., szerda

Pár minta


Már korábban is ajánlottam Nektek honlapokat, ahol segítséget, ötleteket találhattok a kreatív ténykedéshez, s most egy újabbat szeretnék a figyelmetekbe ajánlani.

A The Chart Shop elnevezésű angol nyelvű oldal keresztszemes hímzéshez kínál mintákat, s a leszámolható rajzokon kívül természetesen a szükséges fonalkészletet is meg lehet rendelni. Azonban aki nem akar erre áldozni, annak is érdemes felkeresni az oldalt, ugyanis számos ingyenes minta található rajta, amit csak ki kell nyomtatni, és már hozzá is foghattok a hímzéshez.

Ezek általában kisebb képek, motívumok, amik tökéletesen megfelelnek például egy képeslap vagy egy apró falikép elkészítéséhez. A minták témák szerint vannak csoportosítva, s csaknem minden kategóriában vannak ingyenes képek is. Túlzás lenne azt állítani, hogy mindegyik gyönyörű, de ez egyrészt ízlés dolga, másrészt pedig azért van miből válogatni és ki lehet fogni pár csinosabb darabot. Bár már nem (vagy még nem?) aktuális, a karácsonyi csapatban például 47 minta áll rendelkezésre, és van köztük kifejezetten szép is. Jómagam is elkészítettem már innen párat.

Tehát akit mindössze egy jó ötlet, egy szemrevaló minta választ el az alkotástól, most már nincs, ami visszatartsa! Jó nézelődést!

2010. február 1., hétfő

Eredeti táskadísz


Sosem voltam az a fajta, aki táskáját, mobilját, kulcscsomóját mindenféle tarkabarka, fityegő, zörgő dísszel ékesíti, ám amikor ajándéknak valót kerestem pár napja, és rábukkantam arra a táskadísz-készletre, amit a képen is láthattok, mégis elcsábultam, ugyanis nagyon értékeltem, hogy ennek a kis lógó izének van egyénisége. Olyannyira megtetszett, hogy komolyan fontolgatom, saját részre is készítek egyet vagy legalábbis valami hasonlót.

Nem tudom, mennyire szúrtátok már ki, de egy jó ideje a hobbiboltokat elárasztották a kis papírdobozban kapható csináld magad ékszerek, amelyeknek minden szükséges kellékét egy rajzos használati utasítással együtt egy csomagban megvásárolhatjátok. Ezek a nyakláncok, karkötők, fülbevalók, gyűrűk, kulcstartók, táskadíszek, stb. nem annyira olcsók, legalábbis nem olcsóbbak, mintha egy kész darabot vennétek, ám itt hozzáadódik az alkotás öröme is. Ráadásul tényleg divatos, csinos kis díszekről van szó, amelyek között ki-ki az ízlése és az elkészítés nehézségi foka alapján válogathat.

Nos, tehát én ezt a táskadíszt választottam, mint mondtam, a különlegessége miatt. Tetszett a régimódi függönybojtra emlékeztető fekete bojt, ami szerintem önmagában is képes lenne feldobni egy hétköznapi táskát. Tetszett a nem mindennapi megoldás, hogy miniatűr evőeszközöket is rejtett a készlet, amelyek olyanok, mintha nem létező kishúgom babaházából csentem volna el őket. Tetszett a hal motívum, mert odavagyok mindenért, ami a tengert juttatja eszembe, és tetszett, hogy fából készült, mert így természetesebb hatást kelt. Éppen ezért tetszett az is, hogy az egészet egy jókora fakarika fogta össze. És végül tetszett a fekete csillag is, ami engem a színe ellenére egy tengeri csillagra emlékeztetett, és ugye a tengeri motívumok... Ami nem tetszett viszont, hogy egy kicsi, sárga dobókockát is hozzácsaptak a csomaghoz, ami szerintem teljesen kilógott volna a kész műből, ezért egy átlátszó gyönggyel helyettesítettem, amivel sokkal inkább ki vagyok békülve.

Az összeállítás gyorsan és könnyen ment, maximum fél órába telt elkészíteni az alkotást. Ennek mintájára azonban bárki kreálhat hasonló díszt az otthon fellelt darabokból, ráadásul így biztosan nagyon eredeti lesz a mű. A fakarika lehet például egy közönséges függönykarika, amit akár le is lehet festeni. De egy nagyobb fém- vagy műanyagkarika is tökéletes a célra. A rögzítéshez szükséges fémkellékek külön is megvásárolhatók. A díszek pedig rendkívül sokoldalúan összeválogathatók: keresgélhetünk a gyöngyök és egyéb ékszerkellékek között, önthetünk kis gipszfigurákat, elővehetünk régi kulcstartókat vagy akár ritkán hordott gyűrűket vagy más bizsukat, felhasználhatunk kagylókat, csigákat, terméseket, apró mütyüröket, játékokat, gyakorlatilag bármit, amire tudunk a felerősítéshez szükséges lyukat fúrni. Bojtot egyénileg készíteni sem egy bonyolult művelet. Mindenesetre egy táskadísz tökéletes megoldás egy olyan szép tárgy hasznosítására, amivel nem nagyon tudunk mit kezdeni, de mégsem szeretnénk tőle megválni, inkább csak csodálnánk, amíg lehet. Az pedig már csakis az ízlésünktől függ, hogy tarka, egyáltalán össze nem illő darabokat fogunk össze, avagy különböző anyagú, formavilágú, ám színben harmonizáló tárgyakat, ahogyan én is tettem.

Ez a dísz igazán egyedivé teszi táskánkat, valamint alkalmas arra is, hogy egy picit megmutathassuk a világnak, milyenek is vagyunk valójában, hiszen személyes tárgyakból készítve egyéniségünk egy apró lenyomatát viselhetjük nap mint nap.