Hivatalosan ezen a néven fut az a mennyei kávés-csokoládés-diós sütemény, amelyet egyik kedvenc, egyébként rendkívül változatos muffinrecepteket egybegyűjtő szakácskönyvem fénypontjaként tartok számon. Ez az igen finom aromájú és illatú édesség gyorsan és könnyen összedobható desszert vagy egy délutáni kávé kellemes kiegészítője lehet.
Az elkészítés módja jól ismert azok számára, akik valaha is megpróbálkoztak a muffinnal: itt is a száraz hozzávalókat kell összekeverni első lépésben, s egy külön edényben a többit, mielőtt mindet összeismertetnénk egymással. Ám tanácsos előkészülni, mielőtt nekiesnénk a lisztnek és társainak. Kenjük ki a formát és hozzuk a csokoládét használható formába, azaz olvasszuk meg. A magam részéről ehhez a vízgőz bevetését tanácsolom: egy lábosban olyan kétujjnyi magasan tegyünk vizet, forraljuk fel, majd ültessük a tetejére egy másik edényben a darabokra tört csokoládét. Gyorsíthattok a folyamaton, ha hozzám hasonlóan a mindig készenlétben lévő teavízből csíptek le egy adagot, s már kezdődhet is az olvasztás!
A csokoládé természetesen minél jobb minőségű, azaz minél magasabb kakaótartalmú étcsoki legyen, ebből legalább egy tábla kell – aki intenzívebb aromára vágyik, vagy talán csak javíthatatlan csokoládérajongó, dobhat mellé még pár kockát. Ezzel együtt fogjuk megolvasztani a süteményhez szükséges zsiradékmennyiséget is, ami jelen esetben úgy 6 deka vajat/margarint jelent. Hamar megy a dolog, s amint a két anyag szépen megadta magát a gőznek, tegyük félre hűlni, amíg sorra nem kerülnek a tészta összekeverésénél. Én speciel kitettem őket egy kicsit a teraszra levegőzni.
A másik fontos ízfelelőst, a kávét is a legjobb ilyenkor elkészíteni, hiszen ez sem mehet forrón a sütibe. Egy adag jó erős eszpresszóra van szükségünk, olyanra, ami garantáltan szívinfarktust okozna, ha belekortyolnánk. Azaz minél kevesebb vízből és minél több, finom aromájú kávéból álljon. Az eredeti recept instant kávét javasol, ami szerintem hatalmas vétek, ha egyszer különleges, igazán ínyenc édességre vágyunk, úgyhogy főzzünk csak le egy kevés minőségi, ha lehet frissen darált kávét, ami pompás illatot áraszt majd magából.
Most már hozzáláthatunk azokhoz a bizonyos száraz anyagokhoz: egy nagy tálban 12 deka lisztet vegyítünk 1 teáskanál sütőporral és 1 csipet sóval. Félretesszük, hogy a többiekkel foglalkozhassunk, s a kihűlt csokoládés vajhoz hozzákeverjük a már ugyancsak hűs kávét, 15 deka cukrot és 2 tojást. Ez az ínycsiklandó illatú, bársonyosan barna massza most már találkozhat a lisztes keverékkel, s ha homogén állagúra kavartuk őket, 1-2 marék durvára vágott diót is dobjunk bele. Most már épp csak át kell forgatni kicsit, s mehet is a formába. Ha klasszikus brownie-ra vágyunk, mindenképpen ragaszkodjunk a szögletes tepsihez, de választhatunk muffin-, kalács- vagy kuglófformát is, én azonban ezúttal egy őzgerincet készítettem.
Olyan 180-200 fokon kell sütni, tűpróbával ellenőrizzük, hogy kész-e. Ha előbújt a sütőből, pár percig hagyjuk a formában hűlni, majd vegyük ki és engedjük neki, hogy végleg megszabaduljon a felgyülemlett melegtől, mielőtt felszeletelnénk.
Díszíteni, dekorálni természetesen szabad. Bevonhatjuk csokoládémázzal, vagy csak csíkokat húzhatunk a tetejére a csokoládéból, esetleg a kontraszt kedvéért hófehér cukormázból. Nagyon csinos lesz a sütemény, ha fehér cukormázzal öntjük le, s kakaóporral szórjuk meg, mielőtt megkötne. Vagy kávéból és néhány csepp vízből készítsünk mázt, amivel párhuzamos csíkokat rajzolunk a fehér mázra, s villával márványos mintát húzunk belőlük. Megkenhetjük csokoládés vajkrémmel is, ha nem riadunk vissza a kalóriáktól. Mindazonáltal meztelenül hagyva, a maga természetes szépségében is nagyon tetszetős sütemény. Csokoládé- és/vagy kávéfüggőknek egyenesen kötelező!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése