Tarkabarka muffin

Az ezererarcú, hihetetlenül sokféleképpen variálható sütemény egy újabb oldalát szeretném megmutatni Nektek - az ötletet tegnap délután próbáltam ki, és mivel szerintem nemcsak látványos, de eszméletlenül finom is lett a végeredmény, mindenképpen be szerettem volna itt számolni róla.

A muffin valószínűleg itt már sokszor közölt alapreceptjét vettem kiindulási pontként, ezt formáltam át úgy, hogy egy, a szokásonál különlegesebb megjelenésű sütit kapjak. A kezdet ugyanolyan, mint a többi receptnél: egy nagy tálban összekevertem 200 gramm lisztet 1 csomag sütőporral és 1 csipet sóval, hozzáadtam mintegy 100 gramm cukrot, 2-3 evőkanál olajat, 1 tojást és 150 gramm kefírt, utóbbit tejjel kábé 200 millire egészítettem ki. Ezt az alapot szimplán egy kanállal, erőteljes mozdulatokkal homogén anyaggá dolgoztam össze.

Innen lehet igazából variálni a dolgot. Én a tészta felét egy külön tálba szedtem, és 1-2 evőkanál nem instant, holland kakaóporral ízesítettem-színeztem, a maradékba pedig 1 narancs héját reszeltem bele, és a levéből is belefacsartam 1 evőkanálnyit.

Miután ily módon költői túlzással egy fekete és egy fehér masszát kaptam, a kivajazott-kilisztezett formákba felváltva teáskanálnyi adagokat csepegtettem a tésztákból. Gyorsan kell dolgozni, különben túlságosan szétfolynak a tésztacseppek, és akkor csak vízszintes csíkok lesznek a kész süteményekben.

20 perc alatt 180 fokon készre sültek a muffinok, és némi pihentetés után könnyedén kiugrottak a formából. Bár kívülről is szép foltosak lettek, felvágva mutatnak a legjobban, ugyanis a színek belül sokkal jobban elkülönülnek. És persze minden egyes süti más, egyedi mintázatban tündököl!

Szerintem ezek a muffinok már nem kívánnak mázat, krémet, csokoládét a tetejükre, de persze akinek van kedve, tovább csinosítgathatja őket. És persze a kontrasztos színeket más ízesítésekkel is el lehet érni: lehet például olvasztott ét- és fehércsokit keverni a tésztába, de a világos részt nem is kell feltétlenül külön ízesíteni. (Na jó, szerintem legalább egy kicsi vaníliás cukrot akkor is megérdemel.)

Egy apró trükk, ami nem is igényel sem különleges hozzávalót, sem túl sok időt, mégis feldobja az egyszerű muffint - az eredmény pedig egy könnyű, puha, csinos kis sütemény.