Az idei vendégváró

Pár napja felkerült a bejárati ajtóra az ez évi vendégváró koszorú, amely ezúttal maximálisan hagyományos, klasszikus, picit szerintem angolszász hatású alkotás lett. Nem ilyet terveztem, csakhogy elfelejtettem narancsszeleteket szárítani, amelyek az eredeti elképzelésemhez kellettek volna, úgyhogy abból kellett dolgoznom, ami az elmúlt évek gondos gyűjtőmunkája eredményeként felhalmozódott itthon. Azért nem lett olyan rossz, ugye? ;)

Az alapot úgy készítettem, ahogyan mindig: kicsire vágott örökzöldágakat fogtam össze kisebb csokrokba, és dróttal rögzítettem. Aztán jött az újabb adag ág, amelyen ismét áttekertem a drótot, és így tovább... Az örökzöldek lehetnek fenyőfélék, tuja- vagy borostyánágak, kinek mihez van kedve, és mi áll rendelkezésére. Természetesen többféle zöldet is össsze lehet fogni, sőt, akár egy-egy bogyós ágat is melléjük lehet tűzni.

Ha kész az alap, túl is vagyunk a munka nehezebbik felén, és jöhet a díszítés. Nálam két meghatározó elem került a koszorúra: alulra a fa Mikulás-figura, amelyet egyszerűen derékon ragadtam egy szál dróttal, és így ültettem a koszorú közepére, és a hatalmas masni, amely alapvetően meghatározza az egész mű szín- és stílusvilágát. Én nagyon szeretem karácsony tájékán a klasszikus, és igen barátságos, otthonos, meleg hangulatot keltő piros-zöld összeállítást, így ez a kockás szalag tökéletes választás volt.

A masni rögzítése előtt azonban felkerültek az apró díszek is: piros bogyók, mákgubók, pici tobozok, dióhéjak, csillagánizsok, néhány borostyánlevél, no és persze az elmaradhatatlan fahéjrudak, amelyeket vékony aranyzsinórral kötöttem át, hogy elegánsabbak legyenek, és visszatükrözzék a szalag aranyos csillogását. Ezeknek a díszeknek az elhelyezésekor nem kell feltétlenül szimmetriára törekedni, sokkal természetesebb hatást érhettek el, ha azért vannak apróbb különbségek a koszorú két fele között.

Rögzítéshez egyébként én leginkább vékony drótot használtam, ezt a tobozok alsó pikkelyei között könnyen át lehet vezetni, és a fahéjrudak belsején is egyszerűen áthúzhatók. A kicsi és könnyű elemeket azonban akár ragasztóval is feltehetitek, de, különösen ha a szabadba kerül a kész mű, nem árt időnként ellenőrizni a koszorút, és szükség esetén megerősíteni vagy pótolni a díszeket.

Végső lépésként angyalhajjal fokozhatjátok az ünnepélyes hangulatot, én azonban a szeles időre tekintettel idént ezt hanyagoltam, pedig nagyon szeretem. Mindenesetre egy adag lakk (akár hajlakk is, ha nincs más) nem árt, így biztosabb lesz az alkotásotok tartása.

Hát, nagyjából így készült az én vendégváró koszorúm az idén. És vígan, emelkedett karácsonyi hangulatban fogadja a látogatókat. Utánozni szabad! ;)

p.s. további ötletekért nézzétek meg a tavalyi koszorút is ;)