2010. január 3., vasárnap

Soul Cake

Most jutott a tudomásomra, hogy valami megmagyarázhatatlan rejtélyből kifolyólag eltűnt a blog legeslegelső bejegyzése, ami a karácsonyi tortámról szól... Mivel a téma a szívem csücske (meg amúgy is ;) ), muszáj pótolnom, szóval most ismét közzéteszem, és reménykedek benne, hogy többet nem tűnik el...
Apropó, idén is nagy sikere volt, az utolsó pillanatban még azzal tuningoltam tovább, hogy egy szép szalaggal körbekötöttem, szóval látványnak sem volt utolsó ;)




Lelkes és kreatív emberként, ezekben a hetekben mi más is járhatna leginkább a fejemben, ha nem a karácsony? Ajándékok, dekorációk és sütemények megtervezése tölti ki szabad perceimet, s mit ne mondjak, igencsak élvezem. Hiszen mikor máskor engedhetném szabadjára a fantáziámat, jártathatnám agyamat ezer meg ezer új ötleten, ha nem advent idején? Ilyenkor senki sem ítélheti túl soknak a sürgés-forgást, készülődést. A karácsony az év legszebb és legfontosabb időszaka, ilyenkor muszáj mindennek tökéletesnek és felejthetetlennek lennie, s ehhez bizony idő és energia szükségeltetik! :)

Az egyik számomra kiemelt feladat advent idején a sütés. Millióféle finomsággal akarok előrukkolni, művészien díszített, pompás ízű aprósüteményekkel leginkább. Még nem állt össze teljesen az idei repertoár, de már körvonalazódik. Pár napja elékszült a dupla adag mézeskalács, amiről majd akkor fogok bővebben írni, ha nekiállok a harmadik fázisnak (első fázis: a tészta begyúrása, összekötő fázis: a pihentetés éjszakája a hűtőben, második fázis: nyújtás, szaggatás, sütés), ami nem más, mint a cukormázas dekorálás. Idén nálam lesz még egy befejező, negyedik szakasz is, de arról majd később.

Ma a Christmas Cake napja van. Igyekszem hagyományt formálni e jellegzetes, brit torta elkészítéséből, az idei a harmadik év, hogy nekifutok. És igen, idén is elhagytam a receptet, de szerencsére a honlap, ahol találtam (és ahol rengeteg más csemege vár még kipróbálásra), még mindig elérhető. A biztonság kedvéért azért az idei receptpéldányt igyekszem egy karácsonyi sütisköny lapjai közé rejteni, hátha kibírja a jövő évig szökés nélkül.

Tehát Christmas Cake. Csodálatos, gazdag és tömény sütemény, azaz torta. Leginkább egy gyümölcskenyérhez hasonlít, de annál mégis több. Iszonyatosan sok íz és illat keveredik benne, s az eredmény számomra maga a karácsony megtestesülése. Ünnepi jellege megnyilvánul abban, hogy elkészítéséhez idő kell. Ez nem egy gyorsan összedobható muffin, ami sitty-sutty megvan, a Christmas Cake elkészítése hetekig tart. Márpedig az időigényes ételek kifejezetten ünnepiek. Hiszen mikor máskor vennénk rá magunkat, hogy ennyi időt szenteljünk egyetlen sütemény legyártásának?
Aztán érdemes egy pillantást vetni az összetevők listájára is. Hát, nem egy válság szülte recept, az egyszer biztos. Ha összeszámoljuk a szükséges aszalványok mennyiségét, egy kiló felettire jön ki a végösszeg. Durva, nem? Nem csoda, hogy a világ egyik leglaktatóbb édességéről beszélünk, egy vékonyka szelet reggelire, és az embernek máris nem esik nehezére visszautasítania az ebédre és vacsorára kínált ezerféle fogást. De mikor ennénk az ilyen kalóriadús, nyomban eltelítő étkeket, ha nem karácsonykor?

Ízek és illatok tömege. Ebben rejlik a Christams Cake igazi titka. Már a készítése is felejthetetlen élmény. Ráadásul a kedvenc részem rögtön az eleje: az ezekért a bizonyos ízekért és illatokért felelős hozzávalók aprítása. Én ilyenkor nekiállok végigkutatni a házat, hogy a lehető legtöbb fajta szárított finomságból állíthassam össze a magam verzióját. Mert sajnálom, de közel sem követem szóról szóra az eredeti receptet. Csak megnézem, hány gramm (kiló) aszalvány kell bele összesen, és azt összeválogatom a hazai készletből. Így minden évben egy kicsit más lesz a torta, de én szeretem a meglepetéseket. Idén az elengedhetetlen mazsola mellé aszalt sárgabarack, datolya és szilva, anyukám birsalmasajtja, és kandírozott narancshéj került kiválasztásra, meghintve egy citrom és egy narancs lereszelt héjával. De bármi jó bele, és ma már szinte minden kapható aszalva, szóval mehet bele meggy, vörösáfonya, füge, ananász, alma. Bevállalósabbaknak sárgadinnye, őszibarack, eper, világító zöld papaya. Tényleg, talán egy almát frissen belereszelhettem volna, az sosem árt. És talán egy kicsi kókuszreszeléket is elbír. A javasolt mandula helyett egyébként én a néhány diófa birtokában töménytelen mennyiségben rendelkezésre álló diót aprítottam bele, ám akár mogyoróval vagy bármilyen más diófélével is működhet. Az eredmény: egy tál illatozó, aromás, édes karácsony.

A tésztát összekeverni sem egy ördöngősség, ráadásul amikor a mézeskalácsfűszerhez és a fahéjhoz érek (amik meleg barnás árnyalatot fognak kölcsönözni a masszának), újra megcsap a karácsony illata. Nincs más hátra, mint beleforgatni a szárított finomságokat, belesimítani az egészet a formába, és jöhet a hosszú sütés. Itt nem hőfokra, hanem alapos átsütésre játszunk. Mellettem épp a második órájában jár a Cake, és hogy hű maradjak a hagyományokhoz, sparheltben melegszik. Szinte csak parázson, annyira nem bírja a forróságot. És a legjobb, hogy már 15-20 perc után belengi a lakást az illata, amiben egyébként a fahéj a legdominánsabb. És a hosszú sütési időnek köszönhetően ez az ünnepi illat még jó pár órán keresztül uralkodik majd a légben.

Christmas Cake. Maga a karácsony. És az advent. Mert ezen a héten csak az alap készül el. Jövő héten megkenem lekvárral (az is egy izgalmas feladat lesz, hogy idén melyiket válasszam....), betakarom marcipánnal (itt előbújik belőlem a modern kor gyermeke: köszönöm szépen, jó lesz nekem a kész marcipánmassza is made by Szamos), majd pár nappal karácsony előtt jöhet az utolsó lépés: a cukormáz-paplan. Hófehér, fényes máz, olyan, mint a friss hó. (Muszáj megjegyezni, hogy a receptben előírt mennyiség egy átlagos méretű tortára kicsit sok, bár az egyéni döntés, ki milyen vastag mázréteget látna szívesen a művén.) A legeslegutolsó mozzanat pedig közvetlenül a tálalás előtt (ami nálunk karácsony napjának reggele) egy ágacska magyallal megkoronázni a tortát. Ennél több díszítésre nincs is szükség (az alkalomhoz jobban illőt sem igen találhatnék), s lélegzetelállítóan gyönyörű lesz a végeredmény. Tehát minden héten hozzá kell tenni egy picit, tovább kell éptíeni, hogy karácsonyra készen legyen a fő attrakció. Olyan, mint egy adventi naptár. Várakozással telnek a hétköznapok, hogy hétvégén ismét foglalkozni kelljen, lehessen végre vele. Hát nem ez a tökéletes karácsonyi sütemény? Épp ideje belevágni, ugye? ;) Már csak pár hét és kész is a Christmas Cake. Vagy ahogy Sting mondaná: a Soul Cake.

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése