A roppant elegáns és dallamos latin elnevezés az egyik kedvenc őszi/téli gyümölcsömet takarja: a birsalmát. Nem olyan régóta vagyok e csodálatos növény rajongója, hiszen nem olyan hosszú ideje rendelkezem birsfával, viszont a szerelem azóta is töretlen. A hazai falusi kertek méltatlanul háttérbe szorult kincse azonban mintha kezdene ismét divatba jönni: már nem egy standon találkoztam szembe vele a piacon és egyre-másra birsreceptekbe futok az újságokban. Vagy csak én figyelek rá jobban oda mostanában? ;)
Birsfámat nem csak azért szeretem, mert gyönyörűen virágzik tavasszal, s így valódi éke a kertnek (nemhiába tartozik a rózsák családjába ;) ), hanem mert ősszel hatalmas és elegendő mennyiségű, napsárga, kövér gyümölcs jelenik meg az ágain. S ezek a gyümölcsök igen értékesek: fantasztikus illatot árasztanak magukból, hosszú ideig gondoskodnak a tároló helyiség kellemes levegőjéről, rendkívül sokáig elállnak (hiszen még most is egészséges darabokat használhatok fel, pedig hol van már a szüret...) és persze nem utolsósorban különleges, egyedi, fenséges aromával dicsekedhet. Szóval birsfát minden kertbe, megéri!
Akár a kertünkből, akár a piacról szereztük be a gyümölcsöt, számtalan felhasználási lehetőség közül választhatunk, s ez bőven kárpótol, amiért a legtöbb gyümölccsel ellentétben friss fogyasztásra nem igazán alkalmas, legalábbis nem lesz kellemes élmény fanyar húsa miatt. A leghagyományosabb felhasználási mód természetesen a birsalmasajt - mindenkinek ez ugrik be elsőre. Ez a csemege remek alternatívája az aszalt gyümölcsöknek, így amelyik recept aszalványt ír elő, nyugodtan bevethetjük hozzá a birssajtot. Ezért került az én karácsonyi tortámba is, ugye emlékeztek? ;) De jó a birs lekvárnak (ki lehet próbálni más gyümölcsökkel párosítva is, s mivel hosszú ideig eltartható, jó néhány ilyen kombináció kipróbálható ;) ), és a befőtt is elég bevett alkalmazási eljárás. Állítólag különlegesen finom bor készíthető belőle - bevallom, leginkább ez izgatja a fantáziámat! :)
Utánanéztem egy kicsit, hogy még több ötletre tegyek szert, s megtudtam, hogy a németek lének préselve szeretik, a Balkánon pedig brandyt készítenek belőle. Máltán, Pakisztánban és Libanonban inkább lekvárt főznek belőle, Szíriában hús mellé fogyasztják. A horvátoknál régi szokás egy gyermek születésekor birsfát ültetni, ami az élet és a szeretet jelképe. De az is nagyon érdekes, hogy valójában birs volt az az alma, amivel a legenda szerint Párisz Aphroditét jutalmazta, és birs termett a Heszperidák kertjében is - igazán ősi gyümölcs tehát, amitől valahogy én még jobban kedvelem. :)
Én most a birssajtnál egy jóval egyszerűbb, gyorsabb és talán különlegesebb módot ajánlok figyelmetekbe: a birskrémlevest. A krémlevesek úgyis elég menőnek számítanak manapság, s a nyári meleg napok hűsítő-frissítő gyümölcslevesének téli forró megfelelője mindenképpen megér egy próbát.
Négy személyre én három birsalmát vettem, de ez a mennyiség függ a gyümölcsök méretétől is, illetve attól, mennyire hibásak a kiválasztott példányok - ugyanis mi tagadás, én a három legsérültebbet választottam ki a készletből. Szóval a birsekről alaposan ledörzsöljük a szőrt, majd megmossuk, és már mehet is a fazékba: héjastól belereszeljük. Nem tudom, én valahogy előnyben részesítem azokat az ételeket, amik hámozatlanul kívánják meg a zöldséget-gyümölcsöt. Talán az a közfelfogás áll emögött, miszerint a héj alatt van a legtöbb vitamin, talán mert így rusztikusabb lesz a végeredmény, vagy talán csak mert így gyorsabban megy a dolog.
Szóval a fazékban ott a reszelt birs, így fellélegezhetünk: a nehezén már túl is vagyunk. Most jön a kedvenc részem: a fűszerezés. Ehhez a fogáshoz a szegfűszeg és a fahéj illik a leginkább, de természetesen lehet kísérletezni! Jól jön még a vanília is, ezúttal cukor formájában tettem bele. Majd citromlét facsartam bele (jó a citromhéj is), végül cukorral édesítettem, bár erősen hajlottam volna inkább a méz felé - talán majd legközelebb.
Felöntjük vízzel, hogy jól ellepje, és már mehet is főni. A minimum húsz perc, de nálam ennél valamivel többet töltött a sparhelten, hiszen a lényeg, hogy a birs jól szétfőjön. Mondanom sem kell, a körülötte terjengő édes-fahéjas-szegfűszeges illatot hihetetlenül élveztem! ;)
Utolsó előtti lépésként felöntjük tejszínnel, amivel jól átforraljuk, majd legutolsóként nekimegyünk botmixerrel és krémesre zúzzuk. Azaz megközelítőleg krémesre - én legalábbis szeretem, ha nem lesz teljesen sima az állaga, inkább olyan kis rusztikus. Forrón tálalva a legfinomabb!
Ma először próbáltam ki ezt a levest, de birsem van még, a tél is tart még egy darabig, úgyhogy azt hiszem, nem egyszeri vendég volt a konyhában. A fantáziám természetesen rögtön meglódult tőle: birs helyett almával vagy körtével is biztosan nagyon finom, de ezek tetszőleges kombinációival is kísérletezni fogok...
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése