Már javában tart a tél, viszont eddig szerencsére nem volt részünk hosszú heteken át tartó hóban-fagyban. Azonban sajnos még csak a felénél tartunk az évszaknak, s még megérkezhet a hosszasan elhúzódó sarkköri idő. Ezért aki eddig még nem tette, vegye tervbe a kertjébe, ablaka közelébe szálló madárkák téli etetésének megoldását!
Madáretetőt kitenni jó. Nemcsak azért, mert lelkiismeretünknek jólesik, hogy gondoskodunk néhány tucat állatka téli napjainak megkönnyítéséről, túlélési esélyeiknek javításáról, hanem mert élménynek sem utolsó a közelünkben szálldogáló, vidáman csiripelő-éneklő kis szárnyasok megfigyelése. Különösen a gyerekek képesek könnyen belefeledkezni a megkapó látványba, de bárki szívét átmelengeti a tollas apróságok öröme.
A döntést azonban felelősségteljesen kell meghozni: ha egyszer belevágtunk az etetésbe, rendszeresen kell gondoskodni az utánpótlásról, hiszen piciny barátaink immár számítanak ránk, s igencsak megszenvednék, ha elmaradna az étek, amire téli túlélési stratégiájukat építették! Éppen ezért csak akkor fogjunk hozzá, ha biztosak vagyunk benne, hogy lehetőségeink, egyéb feladataink engedik e kötelezettség bevállalását!
Madáretetőt egyébként szerezhetünk a legközelebbi áruházból, ahol valószínűleg igen nagy méret-, forma- és árválasztékkal szembesülhetünk. Viszont ügyesebb kezűek maguk is elkészíthetik a csinos kis madár-éttermet hulladék fából: remek apa-fiú program lehet ez egy nyugodt vasárnap déutánra. Rengeteg ötletet, fotót, sőt pontos alaprajzot, útmutatót találhatunk az interneten. (Nekem a hagyományos formákon túl a vesszőből fonott és a kis pagodát idéző modellek tetszenek :) )
Klasszikus, praktikus, gyorsan elkészíthető, viszont nem túl csinos megoldás egy üres műanyag palack használata, aminek csupán az elejére kell egy nyílást vágni, és már akaszthatjuk is egy faágra. Vastag, strapabíró kartonból is hajtogathatunk dobozt, ami szintén megteszi madáretetőnek. Ezt akár kedvünk szerint dekorálhatjuk, festhetjük is. Ezek azonban egyszezonos megoldások, a tavasz beköszöntével nyugodtan váljunk meg tőlük, egyszerűen pótolhatók.
Az elhelyezésnél leginkább arra kell ügyelni, hogy a környékbeli macskák ne közelíthessék meg könnyen a gyanútlanul falatozó madarakat. Éppen ezért inkább vékonyabb ágat válasszunk, ami a madarakat és az etetőt még könnyűszerrel elbírja. Vagy tegyük egy oszlopra az etetőt, amire szúrós, tövises ágakból kötözünk egy csokrot - a cicák meg sem próbálnak rá felmászni.Összességében egyébként a száraz, védett hely a legjobb, így aki lakásban él, kitűnő helyet találhat az ablakpárkányon az etetéshez.
És mit tegyünk az etetőbe? Ilyentájt sokfelé kapni madáreleséget, különböző magkeverékeket. De nagy kedvenc a szalonna is, ilyenkor jószívűen hagyjunk a szokásosnál valamivel több szalonnát a bőrön, s ezt akár magában is kiakaszthatjuk egy fára: kiváló segítség a tollasoknak, hiszen igen kalóriadús, ami különösen jól jön a hidegben. Kedvelt még a napraforgómag is (természetesen nem a sózott, pörkölt verzió): ha a nyáron napraforgót ültettünk a kertbe, érdemes egy tányért megőrizni télre, ami valódi terülj, terülj, asztalkám lesz a madárkáknak. Saját tapasztalataim szerint viszont az almát is szívesen elcsipegetik, ha tehetjük, hagyjunk hát pár gyümölcsöt a fákon, vagy tegyünk ki most néhány szemet: akasszuk ágakra vagy szúrjuk botra. Állítólag a vörösbegyek nagyon odavannak a lágy sajtokért, de ezt én még nem próbáltam... Jöhet még a főtt rizs, főtt tészta, az avas dió és a levesből maradt zöldségek is, viszont a kenyérmorzsát felejtsük el! A lényeg a változatosság, egyszerre többféle ínyencséget kínáljunk, ezzel kedvezhetünk a legtöbb madárkának.
Aki kerttel rendelkezik, úgyis a madarak kedvében járhat, hogy minél több bogyós bokrot telepít: például vadszőlőt, tűztövist - ezek természetes és bőséges táplálékkal szolgálnak a kert tollas vendégei számára.
És most már nincs is más hátra, mint hogy hátradőljünk és élvezzük a boldog cinkék, vörösbegyek, feketerigók és társaik örömteli falatozását.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése