Cookie

Ez a klasszikus, mára nálunk is jól ismert amerikai sütemény elképesztően gyorsan és egyszerűen elkészül, folyton variálható és nagyon finom!

Picit utánanéztem, és megtudtam, hogy a cookie alapja egyesek szerint a német-osztrák kuchen, azaz ízletes, középkori eredetű, ánizsos-gyömbéres süti, mások szerint a holland koekje, amely egyszerű tésztából összeállított aprósüteményt jelent. Az édesség mindenesetre már az első bevándorlókkal együtt hajózott be Észak-Amerikába.

Az én verziómban a cookie minél csokisabb, annál jobb, de természetesen nem kell feltétlenül mérték nélkül belezúdítani a csokoládét - de akkor is úgy az igazi! Az intenzív hatás kedvéért háromféle formában teszem bele: kakaópor, olvasztott és tört csokoládé kerül bele. Én étcsokival készítem, mert nem az édessége, hanem a kakaóíz a lényeg, de nyilván lehet tej- és fehércsokival, vagy más ízesítésűekkel is próbálkozni.

Nos, a tésztának kicsit talán szokatlan módon látok neki: 1/2 csésze vajat/margarint megolvasztok 3/4 csésze cukorral és tetszőleges (na jó, minél több) jó minőségű, azaz magas kakaótartalmú étcsokoládéval. Aztán az egész keveréket szépen félretesszük hűlni. Eredetileg a vajat és a cukrot habosra kellene keverni, de ezzel a módszerrel időt lehet spórolni, és ugyanolyan finom lesz a végeredmény.

Amíg a vajas-cukros csoki hűl, 1 és 1/4 csésze lisztet összekeverünk 1/2 csomag sütőporral és 1 csipet sóval. Ebbe a csapatba szállhat be a kakaópor, amely természetesen szintén minőségi, holland verzió.

A vajas-csokis cukorhoz hozzádobunk egy tojást, ezután a két keveréket összeismertetjük egymással, jó alaposan elvegyítjük őket, végül apróra tört csokidarabokat szórunk bele. Ha itt fehércsokit használunk, az nagyon látványos lesz a sötét színű sütiben.

Sütőpapírral bélelt tepsire, egymástól távol kiskanállal halmokat teszünk, figyelembe véve, hogy a hő hatására szétlapulnak és elterülnek. 180 fokra előmelegített sütőben maximum 15 percig sütjük, nem baj, ha puhának tűnik, inkább előbb vegyük ki, mint később! Kicsit pihentetjük a tepsiben, majd óvatosan rácsra szedve hagyjuk teljesen kihűlni.

Ugye, hogy nem bonyolult? A lehetőségek száma pedig végtelen: nemcsak a csokifélékkel játszhatunk, hanem tehetünk bele apróra vágott aszalt gyümölcsöt vagy dióféléket, kandírozott citrom- vagy narancshéjat, ízesíthetjük kávéval, fűszerekkel (fahéj, gyömbér, ánizs, stb.), dúsíthatjuk földimogyoróvajjal, készülhet karamellás változatban... És bár eredeti formájukban ezek a sütik meztelenek, ha kedvünk és időnk van rá, rajzolhattok rájuk csíkokat, csigavonalakat, pöttyöket cukormázzal vagy csokival. Sőt, lekvár vagy krém segítségével édes kis szendvicseket is összeállíthattok két-két sütiből. Sokáig eláll, és hihetetlenül finom!


Tudom, hogy mostanában nem frissítem ezt az oldalt a régi rendszerességel, de higgyétek el, nagyon igyekszem! Ha valakinek az újabb ötletig hiányérzete támad, mindig szívesen látom a két történetem, A sziget foglya és A szerencse lánya oldalain!