Boldog karácsonyt!

Nagyon boldog karácsonyt kívánok mindenkinek! Kívánom, hogy nyugodtan dőljetek hátra ma este, elégedetten szemlélve hosszas és gondos készülődésetek eredményét, és az örömöt a tekintetekben, amikor a szeretteitek megpillantják a nekik készített ajándékaitokat!

Ínyenc ajándékok

Ma belebotlottam egy nagyon izgalmas blogba, amely éppen arról értekezett, hogy divatba jöttek az ehető ajándékok, vagyis a sütemények, dzsemek és egyéb finomságok. Hogy ennek a gazdasági helyzet vagy az ínyencek számának emelkedése az oka, nem tudom, mindenesetre nagyon örülök neki, ha tényleg így van, mert a különleges, saját készítésű étkek szerintem is roppant fantáziadús ajándékok, akár adja, akár kapja őket az ember.

A hagyományos mézeskalácsot is lehet olyan egyedien, művészien díszíteni, hogy mindig örökzöld ajándék maradjon. És a legegyszerűbb, tradicionális recept alapján készülő lekvárral sem veheti fel semmilyen bolti verzió a versenyt, pláne, ha karácsonyi csomagolópapírból vagy textilből készített sapkával, szalaggal csinosítjuk az üveget. Merthogy a csomagolás nagyon fontos ám ezeknél az ajándékoknál is! Az aprósüteményeket burkolhatjuk celofánba, de egy saját kezűleg készített, kartonból kivágott papírdoboznál nincs szebb keret számukra.

Idén én is terveztem ilyen ajándékokat, alig bírtam dönteni a fahéjas karamellszósz, a sültalma dzsem és a forraltbor zselé között. Hogy a fűszeres narancs- és a grapefruitlekvárt ne is említsem. Sajnos időhiány miatt ezt a nagyon nehéz döntést megúsztam, legnagyobb bánatomra a szeretteimnek nélkülözniük kell az ínyenc ajándékokat. Viszont ettől függetlenül nagy élvezettel merültem el az említett blogban, amelyet most meg is mutatok Nektek, hátha valaki még tanácstalan az ajándékozást illetően, és belefér az idejébe még egy kis sütés-főzés!

Íme, a szóban forgó blog.
Itt pedig az ajánlott ehető ajándékok receptjei a házi készítésű csokoládés trüffeltől a fűszeres almacsatniig. A legjobb pedig, hogy a receptek mellett nyomtatható ajándékkísérőket, illetve a süteményesdobozokra vagy a lekvárosüvegekre illeszthető címkéket találtok - nagyon ízlésesek!

Habkönnyű habcsók

Sajnos sokkal ritkábban jelentkezek így karácsony táján, mint szeretném, de úgy tűnik, jóval kevesebb időm van a készülődésre, mint tavaly. Kevesebbet sütök, és kevesebb ajándékot, díszt készítek, ami különösen azért kiábrándító, mert ettől függetlenül ötleteim azért vannak. Na, mindegy, mindenesetre azt tudom javasolni Nektek, hogy olvasgassátok át a tavalyi ünnepi bejegyzéseket.

No, de visszatérve az idei karácsonyhoz, egy nagyon finom, gyorsan elkészíthető, klasszikus és természetesen istenien finom édességet ajánlok a figyelmetekbe: a kókuszos habcsókot. Az alapja nyilvánvalóan a tojásfehérjéből és cukorból álló hab, ezt ízesítjük. A habhoz 4 fehérjét verek fel nagyon-nagyon kemény habbá - ismeritek a régi bevált trükköt: ha a tálat a fejed fölé emeled, és nem esik rád a hab, akkor elég kemény ;)

Ezután kis részletekben, óvatosan adagolok hozzá 200 gramm cukrot, majd amikor ez szépen elvegyült a habbal, jöhet az ízesítés, a kókusz. 200 gramm kókuszreszeléket kell belekeverni kézzel, kanállal, és ezzel kész is a habcsók, amelyet már csak meg kell sütni.

Én egy nagyon elegáns és hagyományos megoldást választottam: kicsi, kerek ostyalapokra ültettem kábé 1-1 teáskanál masszát, és az így kapott halmokat 130-150 fokon, azaz nagyon alacsony hőmérsékleten sütöttem 15-20 percig. Amikor enyhén barnás színt kapnak, vagyis épp csak elkezdenek pirulni, kész is. Légmentesen zárható dobozban várják a karácsonyt, de már most is nagyon finomak ;)

A habcsókokat persze millió más ízesítéssel is el lehet képzelni: reszelhettek bele friss citrom- vagy narancshéjat (egy pici levet is bele lehet facsarni), szórhattok bele kakaóport, fahéjat, mézeskalácsfűszert, csak hogy kifejezetten az ünnepi verziókat említsem. De kerülhet bele kevés kávé, vagy a színe kedvéért szörp, gyümölcslé. Kísérletezhettek darált vagy nagyon apróra vágott dióval, mogyoróval, mandulával. Ha kandírozott citrom- vagy narancshéjat kevertek bele, apró drágakövekként fognak ragyogni a kész habcsókban, de persze más, kicsire vágott aszalt gyümölccsel is próbálkozhattok.

Díszíteni nem feltétlenül muszáj a habcsókokat, aki mégis szeretné, javaslom, csokoládéval (esetleg fehérrel és éttel vegyesen) vagy cukormázzal rajzoljon rájuk csíkokat, s mielőtt megszilárdul, hintse meg arany- és ezüstgyöngyökkel. Igazi luxusédesség lesz a végeredmény!

Karácsonyi hangulat - próbálkozás #2

Nem tudom, Ti hogy vagytok vele, de nekem igen nehéz igazi ünnepi hangulatba kerülnöm a dolgos hétköznapok közepette. Pedig én úgy próbálkozom! Készítettem már koszorút, tegnap megsütöttem a hagyományos Christmas Cake-emet, amelyről már tavaly meséltem (apropó, idén mazsola, aszalt szilva, sárgabarack, vörösáfonya, cukrozott narancs- és citromhéj, friss narancshéj, dió és földimogyoró került bele - mennyeien nézett ki a keverék!), folyton karácsonyi zenéket hallgatok, az ajándékokon töprengek (amelyek közül sajnos idén jóval kevesebbet készítek s.k.), de... ha sikerül is elkapnom azt a bizonyos karácsony-érzést, az sem bizonyul túl tartósnak. Néhány napja Németországban jártam, ahol volt szerencsém ellátogatni egy gyönyörű kisváros csodálatos karácsonyi vásárába, és mivel ott viszont tényleg tombolt a forraltbor illatú, meghitt ünnepi hangulat, mutatok Nektek néhány képet, hátha ráérzünk...

Az idei vendégváró

Pár napja felkerült a bejárati ajtóra az ez évi vendégváró koszorú, amely ezúttal maximálisan hagyományos, klasszikus, picit szerintem angolszász hatású alkotás lett. Nem ilyet terveztem, csakhogy elfelejtettem narancsszeleteket szárítani, amelyek az eredeti elképzelésemhez kellettek volna, úgyhogy abból kellett dolgoznom, ami az elmúlt évek gondos gyűjtőmunkája eredményeként felhalmozódott itthon. Azért nem lett olyan rossz, ugye? ;)

Az alapot úgy készítettem, ahogyan mindig: kicsire vágott örökzöldágakat fogtam össze kisebb csokrokba, és dróttal rögzítettem. Aztán jött az újabb adag ág, amelyen ismét áttekertem a drótot, és így tovább... Az örökzöldek lehetnek fenyőfélék, tuja- vagy borostyánágak, kinek mihez van kedve, és mi áll rendelkezésére. Természetesen többféle zöldet is össsze lehet fogni, sőt, akár egy-egy bogyós ágat is melléjük lehet tűzni.

Ha kész az alap, túl is vagyunk a munka nehezebbik felén, és jöhet a díszítés. Nálam két meghatározó elem került a koszorúra: alulra a fa Mikulás-figura, amelyet egyszerűen derékon ragadtam egy szál dróttal, és így ültettem a koszorú közepére, és a hatalmas masni, amely alapvetően meghatározza az egész mű szín- és stílusvilágát. Én nagyon szeretem karácsony tájékán a klasszikus, és igen barátságos, otthonos, meleg hangulatot keltő piros-zöld összeállítást, így ez a kockás szalag tökéletes választás volt.

A masni rögzítése előtt azonban felkerültek az apró díszek is: piros bogyók, mákgubók, pici tobozok, dióhéjak, csillagánizsok, néhány borostyánlevél, no és persze az elmaradhatatlan fahéjrudak, amelyeket vékony aranyzsinórral kötöttem át, hogy elegánsabbak legyenek, és visszatükrözzék a szalag aranyos csillogását. Ezeknek a díszeknek az elhelyezésekor nem kell feltétlenül szimmetriára törekedni, sokkal természetesebb hatást érhettek el, ha azért vannak apróbb különbségek a koszorú két fele között.

Rögzítéshez egyébként én leginkább vékony drótot használtam, ezt a tobozok alsó pikkelyei között könnyen át lehet vezetni, és a fahéjrudak belsején is egyszerűen áthúzhatók. A kicsi és könnyű elemeket azonban akár ragasztóval is feltehetitek, de, különösen ha a szabadba kerül a kész mű, nem árt időnként ellenőrizni a koszorút, és szükség esetén megerősíteni vagy pótolni a díszeket.

Végső lépésként angyalhajjal fokozhatjátok az ünnepélyes hangulatot, én azonban a szeles időre tekintettel idént ezt hanyagoltam, pedig nagyon szeretem. Mindenesetre egy adag lakk (akár hajlakk is, ha nincs más) nem árt, így biztosabb lesz az alkotásotok tartása.

Hát, nagyjából így készült az én vendégváró koszorúm az idén. És vígan, emelkedett karácsonyi hangulatban fogadja a látogatókat. Utánozni szabad! ;)

p.s. további ötletekért nézzétek meg a tavalyi koszorút is ;)

Karácsonyi hangulat - próbálkozás #1

Mint a legutóbb is írtam, igyekszem lassan-lassan karácsonyi hangulatba hozni magam, hogy ihletet kapjak az alkotáshoz. Nos, e célból már tavaly is ajánlottam Nektek a híres Harrods áruház karácsonyi shopját, nálam már egyfajta hagyomány, hogy körülnézzek itt az ünnepek előtt, eljátsszak a gondolattal, mit vennék, ha sok pénzem lenne... Most is csak javasolni tudom mindenkinek: a vintage gömbök gyönyörűek! De érdemes szétnézni az ínyencségek között is: a klasszikus pudingtól kezdve a brandys-konyakos vajon át a díszdobozos teáig és kávéig minden van, ami szem-szájnak ingere! Bonbonok és kekszek, torták és gyümölcskenyerek, dzsemek és csokoládék. És említettem már az ajándékokat meg a dekorációkat? Az ünnepélyes ruhákat és kiegészítőket? És ne felejtsétek el megnézni a Pán Péter-kollekciót sem, egyszerűen fantasztikus! Lehet nézelődni! :)

Süssünk koszorút

Ismét egy nagyszerű receptet hoztam Nektek, valahogy mostanában inkább sütni-főzni van kedvem és időm, mint kreatívkodni. Na, de majd ha beindul a karácsonyi szezon! Legalábbis remélem, hogy hamarosan megszáll az ünnepi ihlet, jó lenne már alkotni! Addig is egy nagyon finom és igen változatosan elkészíthető süteményt mutatnék, nagyon egyszerű, de néhány rafinált trükkel igazán különleges ínyencség varázsolható belőle.

Először is 450 gramm lisztet, 75 gramm vajat/margarint, 4,5 teáskanál sütőport és 1 csipet sót elkeverünk-morzsolunk, majd 50 gramm cukrot, 2 tojást és 150 ml tejet adunk hozzá, esetleg kiegészíthetjük egy kis vaníliás cukorral a finomabb illat kedvéért.

Miután szép puha tésztát gyúrtunk a hozzávalókból, lisztezett deszkán négyzetet nyújtunk belőle, és jó alaposan megszórjuk mazsolával, kandírozott narancshéjjal. Legalábbis így készült az én verzióm, mert gyakorlatilag bármilyen aszalt gyümölcsöt választhattok: sárgabarackot, fügét, szilvát, datolyát, meggyet, vörösáfonyát, almát, stb., stb. Ezeket tetszőlegesen kombinálhatjátok is, a lényeg, hogy előbb apró kockákra vágjátok őket.

Én megszórtam egy zacskó vaníliás cukorral is, de ehelyett vagy mellett bevethettek fahéjat, szegfűszeget, citrom- vagy narancshéjat, darált dióféléket és csokoládéforgácsot is. De ha mindehhez nincs kedvetek, jó megoldás egyszerűen kakaóporral meghinteni vagy valamilyen finom lekvárral megkenni a tésztát.

Ezután az egészet óvatosan felcsavarjuk, majd kábé 2 centis szeletekre vágjuk. Egy kivajazott és sütőpapírral kibélelt kapcsos tortaformában elhelyezzük a szeleteket, szépen beosztva, hogy csinos koszorút kapjunk. Egy kevés tejjel megspricceljük, majd előmelegített sütőben 180 fokon 30 percig sütjük.

Sütés után pár percig a formában hagyjuk hűlni a koszorút, majd rácsra tesszük. Tálalás előtt olvasztott csokoládéval vagy cukormázzal díszíthetitek, persze nem kell egészen bevonni, mivel a sütemény maga is nagyon tetszetős, de egy-két hófehér cukormázcsík nem árthat neki, a kép elkészülte után én is azzal ékesítettem fel a magamét.

A szeletek mentén igen könnyű felvágni a koszorút, kisebb csigákra szedhető, amelyekben egyenletesen oszlik el a töltelék. Remélem, elnyerte a tetszéseteket a sütemény, szerintem már csak a sokoldalúsága miatt is érdemes kipróbálni!

Egy kis őszi quiche

Nagyon szeretem a franciák isteni lepényét, a quiche-t: a klasszikus lotharingiait füstölt szalonnával és tejszínes szósszal, de a különféle zöldségekkel ízesítettek is igen remekek. Friss salátával mennyei ebéd, de az ilyen sötét, hűvös estéken jobb vacsorát el sem tudnék képzelni! És hogy maradjunk az ősznél, egy általam nemrég felfedezett és rögtön megszeretett verziót, a laskagombásat ajánlom figyelmetekbe.

Nagy kedvencem a gomba, és szeretek elrugaszkodni a megszokott csiperkétől, bármennyire is kedvelem azt. Szerencsémre nálunk ilyentájt hegyekben áll a csiperkénél intenzívebb ízű, erősebb húsú laska, amely bár pörköltnek fantasztikus, rántva pedig még annál is jobb, legutóbbi tapasztalataim szerint quiche-be is kiváló, igazi ínyencség.

Minden quiche ugyanúgy indul: szükség van egy adag omlós tésztára, amellyel kibélelünk egy lepényformát, villával alaposan megszurkáljuk, és 200-220 fokon tíz percig elősütjük. Aki biztosra akar menni, sütőbabot szórhat a tésztára, hogy semmi esetre se púposodjon fel sütés közben.

A tészta általában 25o gramm lisztből, 1/2 teáskanál sóból, 120 gramm vajból és 4 evőkanál hideg vízből gyorsan összegyúrható, majd cipóvá formálva 2 órát kell állnia a hűtőben. Nos, aki azonban ennél gyorsabban akar hozzájutni a quiche-hez, kövesse a példámat, azaz használjon mirelit tésztát. Így is nagyon finom lesz a végeredmény, és sokkal egyszerűbben megy a dolog.

Amíg a tészta sül, 750 gramm laskagombát megmosunk és vékony csíkokra vágunk, majd 1 fej üvegesre párolt hagymához adjuk. Addig kell a zöldségeket párolni, amíg a gomba nedvességtartalmának nagyja el nem fő. Ekkor sózzuk-borsozzuk, és provence-i fűszerkeverékkel ízesítjük.

Ezután 150 ml tejfölt legalább 100 gramm reszelt sajttal elkeverünk, és ezt a hagymás gombához adjuk. Ez a remek töltelék kerül a tésztára, és nincs is más hátra, mint hogy a quiche-t 15 percig süssük. Tálalás előtt megszórjuk petrezselyemmel, és már lehet is falatozni!

Bár még nem próbáltam, de szerintem érdemes másfajta gombákkal is kísérletezni, úgy sejtem, erdei gomba keverékkel is nagyszerű lehet ez a lepény!

Halloween

Ez a bejegyzés már régóta esedékes volt, de jobb későn, mint soha, ugye? Ezúttal több dolgot veszek egy kalap alá, gyakorlatilag mindent, amit a Halloweennal kapcsolatban mutatni akartam Nektek.


Az egyik természetesen a tökfaragás, amelyről már szót ejtettem korábban. Igazság szerint idén egy doromboló cicát szerettem volna faragni a tavalyi macskából kiindulva, de amikor azokat az oldalakat nézegettem, amelyeket a múltkor belinkeltem Nektek, rábukkantam erre az édes pókra, és inkább rá szavaztam.

Azt hiszem, a tökfaragás nem egy bonyolult mutatvány, és biztos Nektek is van már benne gyakorlatotok, így nem kell részletesebben elmondanom, hogy a tetejét tessék levágni, a belsejét kikanalazni, aztán következhet a faragás. Ha a hagyományos szem-orr-száj összeállításnál különlegesebbet, nehezebben kivitelezhetőt szeretnétek, érdemes a mintát előrajzolni a tökre filccel vagy tollal, ez később úgysem látszódik. Nagyon óvatosan haladjatok, nehogy ott is vágjatok, ahol nem kéne, és arra is figyeljetek, hogy minél több rész hiányzik már a tökből, annál "törékenyebb" lesz, hiszen már kisebb a héj tartása.

Ha kész, keressetek neki egy látványos helyet, mécsest bele, és már ijesztgetheti is az arra járókat!

Ha pedig nagyon belejöttetek, és nem tudtok betelni a farigcsálással, nyugodtan essetek neki minden, a kezetek ügyébe kerülő dísztöknek, cukkininek, patisszonnak és sütőtöknek! Mindből lehet valamilyen érdekes, Halloweenhoz méltóan hátborzongató vagy éppen kifejezetten szép díszt készíteni, amelyekből akár kompozíciókat is összeállíthattok néhány cserép krizantém vagy csarab és mindenféle termés (vadgesztenye, makk, toboz, erdei bogyók és őszi gyümölcsök) társaságában.


A másik dolog, amelyről mindenképpen mesélni szerettem volna, a süteménydíszítés. A képen látható kis mignon nem saját gyártmány, hanem egy közeli cukrászda leleménye, ahol hasonló sütiket kínáltak kísértetes és szemgolyós (!) változatban is. Lehet utánozni! Gyakorlatilag bármilyen aprósüteményből varázsolhattok Halloween-sütit, ha van otthon némi színes marcipán vagy pár csepp ételfesték a cukormázhoz. De a hófehér lepedős szellem elkészítéséhez még extra színek sem kellenek, a szeme és a szája pedig lehet csokoládémázból.

Dekorálhattok muffinokat vagy egy nagyobb tortát is. Rajzolhattok a mázzal vagy formázhattok a marcipánból pókot a hálójával, boszorkányt, denevért, vámpírt, csontvázat, zombit, de akár olyan horrorisztikus dolgokat is, mint az említett szemgolyó, esetleg vér vagy agyvelő. (Nem viccelek, láttam olyan honlapot, amely azt ecseteli, hogyan készítsünk agyvelő-mintás muffint ;) ) Nyugodtan engedjétek szabadjára a fantáziátokat, és gondoljatok a klasszikus horrorfilmekre - ez alkalommal kifejezetten kötelező polgárpukkasztó, megbotránkoztató süteményeket készíteni! :)

Tengeri csempék

Amit most mutatok, az egy hihetetlenül egyszerű és gyors ötlet, tökéletes a fürdőszobák felfrissítéséhez, egyedivé varázsolásához. Én mindig is imádtam a tengert és az arra emlékeztető tárgyakat, kellékeket, dekorációs elemeket, és hol másutt is lehetne jobban megidézni ezt a hangulatot, ha nem a fürdőszobában?

Éppen ezért igyekszem néhány tengeri aprósággal felékesíteni a fürdőt, és az ehhez nélkülözhetetlen kagylók és csigák igazán remek felhasználási módját találtam meg ehhez. Persze lehet egy tálba, kosárkába, homokkal "bélelt" tálcára is helyezni a kagylókat, de ha a falra, azaz a csempére ragasztjátok őket, sokkal különlegesebb hatást érhettek el!

Nem kell megijedni, nem örökéletű, levakarhatatlan díszeket javasolok: egyszerűen válogassátok ki a legszebb, legegyedibb példányokat, és kék színű, rágógumiszerű ragasztóval, azaz blue tackkel rögzítsétek őket a csempére. Ígérem, nem hagy nyomot, ha eltávolítjátok, mégis biztosan tart majd.

A kagylókból kialakíthattok tetszőleges mintákat: hogy sormintát vagy valamilyen figurát raktok ki belőlük, csak rajtatok múlik. Amint a képeken láthatjátok, én az egyik helyen minden csempe közepére egy-egy csinosabb darabot biggyesztettem, kvázi kiállításszerűen, egy nagyobb szabad felületen azonban több kagylót és csigát esetlegesen rendeztem el. Mint észrevehetitek, egészen nagy darabokat is rögzíthettek ily módon, persze a súlyosabb példányok bizonyára leesnének, de a pillekönnyű, termetesebb kagylóknak biztos helyük lesz a falon.

És ha megunjátok, könnyedén átrendezhetitek vagy levehetitek a díszeket. Addig pedig nap mint nap megcsodálhatjátok az akár saját kezűleg gyűjtött kincseket, amelyek egy régi, boldog nyaralásra emlékeztetnek, és amelyek egyébként úgyis csak egy doboz mélyén porosodnának. Hát nem sokkal jobb inkább így közszemlére tenni őket?

A nagy tök-prokejt

Nemsokára itt a Halloween, hamarosan tehát neki lehet látni a tökfaragásnak! Persze akár már most is el lehet végezni a munkát, de vigyázzatok, a kivájt tök lassan, de biztosan megromlik, nehogy idő előtt meg kelljen válnotok tőle!

Én még nem döntöttem el, hogy idén milyen (és hány) mintát faragok majd, de az utóbbi években a szokásos ijesztő fejek mellett/helyett egyre inkább más motívumok felé indultam el, és ablakot-ajtót faragva készült már tökházikó, tavaly pedig egy ücsörgő cicát vágtam a tökbe - nagyszerűen festett! (Sajnos nem sikerült túl jó képet készíteni róla...) Szóval nem kell feltétlenül ragaszkodni az arcokhoz, de ha mégis maradnátok a hagyományoknál, itt találtok pár kinyomtatható sablont, és itt is van pár jópofa motívum.

Ha viszont ti is új ötletekre vágytok, érdemes szétnézni az interneten és az amerikai oldalakon, millió ötletet fogtok találni! De hogy én is mondjak párat: kivághattok csillagokat a tökből, nagyon szép "mécsest" kaptok így, igazi őszi mintaként pedig akár leveleket is kihasíthattok belőle. Jól mutathatnak a geometrikus formák is, egyforma függőleges vagy vízszintes csíkozással például nagyon modern, egyedi mintát nyerhettek. Sok-sok pöttyel pedig különleges pöttyös labdát faraghattok. Választhattok indiai motívumokat idéző tekergő indákat is, és ha nem vágjátok át teljesen a tök húsát, éppen csak a vastag, narancssárga héját metszitek ki, misztikusan sejlik majd át rajta a fény.

Süteményszaggató formákkal csinos mintákat lyuggathattok, de más konyhai eszközökkel - például derelyevágóval, karalábévájóval - is kísérletezhettek.

Hogy elkerüljétek a katasztrófát, vagyis hogy ott is kivágjátok a tököt, ahol nem kéne, és ezzel kárba menjen az egész munka, tollal vagy filccel érdemes előrajzolni a mintát.

Nem feltétlenül kell ragaszkodni az egy nagy tök koncepcióhoz sem, egész kis csapatot faraghattok kisebb-nagyobb dísztökökből, amelyeket aztán pálcára erősítve beleszúrhattok például a virágládába - jobban is érvényesülnek az apróságok ilyen magasságban.

A legszebb, legnagyobb tökökből pedig a vájás után érdemes félretenni néhány magot, hogy jövőre magatok termelhessétek meg a lámpásnak valót!

Cookie

Ez a klasszikus, mára nálunk is jól ismert amerikai sütemény elképesztően gyorsan és egyszerűen elkészül, folyton variálható és nagyon finom!

Picit utánanéztem, és megtudtam, hogy a cookie alapja egyesek szerint a német-osztrák kuchen, azaz ízletes, középkori eredetű, ánizsos-gyömbéres süti, mások szerint a holland koekje, amely egyszerű tésztából összeállított aprósüteményt jelent. Az édesség mindenesetre már az első bevándorlókkal együtt hajózott be Észak-Amerikába.

Az én verziómban a cookie minél csokisabb, annál jobb, de természetesen nem kell feltétlenül mérték nélkül belezúdítani a csokoládét - de akkor is úgy az igazi! Az intenzív hatás kedvéért háromféle formában teszem bele: kakaópor, olvasztott és tört csokoládé kerül bele. Én étcsokival készítem, mert nem az édessége, hanem a kakaóíz a lényeg, de nyilván lehet tej- és fehércsokival, vagy más ízesítésűekkel is próbálkozni.

Nos, a tésztának kicsit talán szokatlan módon látok neki: 1/2 csésze vajat/margarint megolvasztok 3/4 csésze cukorral és tetszőleges (na jó, minél több) jó minőségű, azaz magas kakaótartalmú étcsokoládéval. Aztán az egész keveréket szépen félretesszük hűlni. Eredetileg a vajat és a cukrot habosra kellene keverni, de ezzel a módszerrel időt lehet spórolni, és ugyanolyan finom lesz a végeredmény.

Amíg a vajas-cukros csoki hűl, 1 és 1/4 csésze lisztet összekeverünk 1/2 csomag sütőporral és 1 csipet sóval. Ebbe a csapatba szállhat be a kakaópor, amely természetesen szintén minőségi, holland verzió.

A vajas-csokis cukorhoz hozzádobunk egy tojást, ezután a két keveréket összeismertetjük egymással, jó alaposan elvegyítjük őket, végül apróra tört csokidarabokat szórunk bele. Ha itt fehércsokit használunk, az nagyon látványos lesz a sötét színű sütiben.

Sütőpapírral bélelt tepsire, egymástól távol kiskanállal halmokat teszünk, figyelembe véve, hogy a hő hatására szétlapulnak és elterülnek. 180 fokra előmelegített sütőben maximum 15 percig sütjük, nem baj, ha puhának tűnik, inkább előbb vegyük ki, mint később! Kicsit pihentetjük a tepsiben, majd óvatosan rácsra szedve hagyjuk teljesen kihűlni.

Ugye, hogy nem bonyolult? A lehetőségek száma pedig végtelen: nemcsak a csokifélékkel játszhatunk, hanem tehetünk bele apróra vágott aszalt gyümölcsöt vagy dióféléket, kandírozott citrom- vagy narancshéjat, ízesíthetjük kávéval, fűszerekkel (fahéj, gyömbér, ánizs, stb.), dúsíthatjuk földimogyoróvajjal, készülhet karamellás változatban... És bár eredeti formájukban ezek a sütik meztelenek, ha kedvünk és időnk van rá, rajzolhattok rájuk csíkokat, csigavonalakat, pöttyöket cukormázzal vagy csokival. Sőt, lekvár vagy krém segítségével édes kis szendvicseket is összeállíthattok két-két sütiből. Sokáig eláll, és hihetetlenül finom!


Tudom, hogy mostanában nem frissítem ezt az oldalt a régi rendszerességel, de higgyétek el, nagyon igyekszem! Ha valakinek az újabb ötletig hiányérzete támad, mindig szívesen látom a két történetem, A sziget foglya és A szerencse lánya oldalain!

Emlékkönyvecske

Ha baba érkezik a családba, különösen, ha az első, annyi minden adódik, amit meg kell örökíteni az utókor számára! Fényképek minden mozdulatáról, a fejlődést dokumentáló adatok, információk, apróságok, gondolatok, amelyek később segítenek felidézni ezt a csodálatos időszakot. Ezen kincsek gyűjtésére szolgálhat egy ilyen személyre szabott, csinos könyvecske.

A képen látható alkotás elkészítéséhez a manapság annyira divatos scrapbooking néhány trükkjét hívtam segítségül. A kiindulási alap egy keményfedelű , spirálozott könyvecske, amelyet többféle méretben és alakban szerezhettek be a hobbiboltokban. De ma már annyiféle iskolai füzet kapható, hogy a papírboltokban is körül lehet nézni.

A könyvecske borításához külön erre a célra készült, díszes papírt választottam, szerencsére az alkalomhoz illő, babás designt is találtam az üzletben. Első lépésben méretre vágtam a papírt, és egyszerűen bekötöttem a borítót: a spirálozott rész kivételével minden oldalon egy, úgy két centi hosszú ráhagyást visszahajtottam és leragasztottam a belső oldalon. Én olyan könyvecskét választottam, amelynek az elején egy kis ablak volt, így a megfelelő helyen, az átlók mentén bevágtam a papírt, és az így kapott háromszögeket is visszahajtottam és leragasztottam.

A könyv első oldala gyárilag arra készült, hogy a borítóhoz ragasztva eltüntesse a visszahajtásokat, így teljesen tisztán, rendezetten kezdődhet a mű. Mielőtt azonban ily módon lezárnánk a borító munkálatait, az ablakba hátulról tennünk kell valamit, hogy érzékeltessük, ez egy, a teljes borítótól független rész. Én hosszas gondolkodás után végül ugyanazt a papírt használtam, amelyet eddig is, csakhogy ezúttal kilencven fokkal elfordítottam, hogy függőleges helyett vízszintes csíkozású legyen. Ez egy diszkrét, elegáns megoldás.

Utána a hátsó borítót is hasonló módon bekötöttem. Az elejét azonban tovább cifráztam: a papír és a spirál találkozása nem túl dekoratív része a könyvnek, így ide egy fehér szalagot, farkasfogat ragasztottam, aminek a hullámvonala szépen illeszkedik a spirál karikái közé, egyúttal bájosabbá teszi a kész művet. Természetesen bármilyen, színben illő szalag használható, sőt, a szalagból a borító és a belső lap közé ragasztva akár könyvjelző is készíthető, aminek a végére gyöngyöt is lehet fűzni.

Utolsó lépésként az ablakba felirat került, pici fabetűk a könyvhöz illő színvilágban. Persze szavak helyett lehet egy figurát vagy képet is idetenni. Gyakorlatilag bármit, hiszen az egész könyvnek nem is muszáj babásnak lennie, lehet receptgyűjtemény, telefonszámok, idézetek, versek, ötletek, emlékeztetők gyűjtőhelye, kedves kis naptár, kalendárium. Megfelelő mintájú és témájú papírral, no meg díszekkel, ebbe a kis könyvbe bármi kerülhet és bárkinek igazán kedves ajándék lehet.

Pssszt! Alszik a baba

Tudom, hogy millió éve nem írtam ide, mentségemre szóljon, hogy lefoglalt a család. Viszont ennek bizonyos szempontból örülhettek, ugyanis a távol maradásom oka, a világ legédesebb csöppsége újabb alkotások létrehozására inspirált, és valószínűleg fog majd továbbiakra a jövőben is.

Az első neki szánt ajándékomat ezen a nem túl jól sikerült, enyhén sötét képen láthatjátok, kérlek, használjátok hozzá a fantáziátokat! ;) Egy ajándékboltban láttam korábban hasonlót, azaz egy csinos kis figyelmeztető táblát, amit a baba szobájának ajtajára lehet akasztani, hogy minden arra járót figyelmeztessen: itt érdemes lábujjhegyen tipegni, hacsak nem akar pillanatokon belül egy síró apróságot vigasztalni.

Az én verzióm hobbi boltban kapható egyszerű falap, aminek beépített akasztója van. Ha nem ilyet vettem volna, akkor két lyukat fúrtam volna a felső sarkokba, és rafiát vagy vékony spárgát vezettem volna át rajtuk a rusztikus hatás kedvéért.

A falapot törtfehér festékkel alapoztam, csak egy rétegben. Általában így szoktam fát festeni, mert a természetesség híve vagyok, és a vékony festékrétegen így átsejlik a fa erezete. Persze ennek a módszernek megvan az a tagadhatatlan előnye is, hogy kevesebb festék kell hozzá!

A feliratot a boltban látott mintadarabról csentem, az angol nyelv nekem kifejezetten megfelelt, ugyanis nemzetközi babának készült a darab. De természetesen le is fordíthatjátok. Számítógéppel kinyomtattam a feliratot, ehhez tetszőleges betűtípust lehet választani, a méretet pedig a falaphoz igazítani. Ezután a papírt a fára helyeztem, és grafitceruzával többször, vastagon átrajzoltam a betűk kontúrjait, hogy átüssenek a vonalak a fára. Persze nem ez az egyetlen megoldás a felirat átmásolására, és nem is a legjobb, hiszen csak világos festéken lehet alkalmazni, de én most így csináltam.

Ezután a betűket bronzos kontúrfestékkel átrajzoltam, eltüntetve a grafit által hagyott nyomokat, a színezést pedig aranyló csillámfestékkel oldottam meg. Ezt utólag is lehet még egy kicsit foltozgatni, ha megszáradt, így adagolható még egy kis csillám oda, ahova kicsit kevesebb jutott.

A díszek alapja ugyancsak kreatív boltokban kapható, apró fafigurák. A virágoknál és a pillangónál kedvesebb, babásabb mintákat sajnos az én törzshelyemen nem találtam. Pedig eredetileg babakocsit, bébiket és hasonlókat képzeltem el, vagy az alváshoz illően holdat és csillagokat.

A festést az én egyik kedvelt módszeremmel, körömlakkal kiviteleztem. Egyszerű, a pici ecsetekkel könnyű dolgozni, szépen csillog és gyorsan szárad - hát kell ennél több? Aki hozzám hasonlóan dobott már ki idővel beszáradt lakkot, az, azt hiszem, tudja értékelni ezt az újfajta felhasználási módot ;)

Az alsó virág és a lepke a betűkhöz is használt, bronz kontúr- és arany csillámfesték segítségével készült, a felső virág közepére pedig egy arany kontúrmatrica került. Az egyik alsó sarokba csillagos kontúrmatricát ragasztottam, ezt is kitöltöttem a csillámfestékkel.

Miután a figurákat felragasztották a falapra, készen is áll a kedves kis figyelmeztető tábla - ilyen sem virít minden gyerekszoba ajtaján!

Nyári sajttorta

Folytatva a múltkori bejegyzés hagyományait, ismét egy hőségben kiváló ínyencséget ajánlok a figyelmetekbe: ez a sütemény sütés nélkül készíthető el, és hűs, gyümölcsös íze igazán frissítően hat a kánikulában. Ráadásul ez is egy olyan alaprecept, amit kedvetek szerint változtathattok, attól függően, hogy éppen milyen gyümölcs van otthon, vagy mit szerettek. Én ezúttal egy málnás-sárgabarackos példányt készítettem.

A legtöbb sajttorta alapja egy vékony tésztalap, amit nem lisztből készítünk, és ugye nem sütünk - pont ezért lesz tipikusan nyári ez az édesség. Ehelyett egyszerűen apróra zúzott kekszből készül az alap, amit olvasztott vajjal/margarinnal keverünk össze, hogy kezelhető állagú tésztát kapjunk. Az én verziómhoz minimum 150 gramm kekszre van szükség (én ennél egy picit többet használok), aminek hivatalosan teljes kiőrlésűnek kell lennie - ez egészségesebb és tartalmasabb is. Persze használhattok másfélét is, akár csokoládésat is. A lényeg, hogy egy strapabíró zacskóba kell tenni, és minden felgyűlt feszültséget levezetve összetörni, sodrófával, kézzel bokszolva, vagy pulthoz csapkodva á la Jamie Oliver. A végeredmény egy adag finom porrá zúzott morzsa legyen.

125 gramm vajat/margarint megolvasztunk, és hozzákeverjük a zúzalékot, majd ezt a masszát egy sütőpapírral bélelt, kapcsos tortaformába simítjuk. Félre is lehet tenni, egy jó darabig nem lesz rá szükségünk.

Hozzálátunk a krémhez, a sajttorta lényegéhez: 525 gramm krémsajtot (pl. Philadelphia) (és igen, tudom, hogy ez egy őrült nagy mennyiség, de ez adja a sütemény javát) 300 gramm natúr joghurttal és 1 csipet sóval összekeverünk robotgép segítségével. A joghurtot esetleg megpróbálhatjátok gyümölcsös verzióban is, persze olyannal, ami a tortához használt gyümölcshöz passzol.

Most a gyümölcsök lépnek színre: egy-, maximum kétfélét válasszatok. Lehet bármi: málna, ribizli, meggy, barack, szilva, egres, áfonya, szőlő - szerintem a szaftosabbak, aromásabbak szerepelnek itt jobban, úgyhogy az almát és a körtét most tegyük félre. Viszont jók a trópusi gyümölcsök, így például a lime, a mangó, az ananász, stb. is. Tisztítsuk meg és vágjuk kisebb darabokra a gyümölcsöket, a felét 1 zacskó zselatinporral és 3 evőkanál vízzel törjük össze, és hagyjuk 10 percig állni. Utána belekeverünk 75 gramm cukrot (ez a felhasznált gyümölcsfélétől függően lehet több vagy kevesebb is), és alkalmankénti kevergetés mellett felmelegítjük, amíg a zselatin fel nem oldódik.

A gyümölcsös-zselés keveréket a krémsajtos joghurthoz adjuk, végül a maradék gyümölcsöt is beleforgatjuk, és az egész mehet a kekszalap tetejére. Szépen elsimítjuk, én úgy szeretem, ha a gyümölcsdarabokat egy picit lenyomkodom, hogy a teteje sima legyen. Innentől a hűtő felelőssége a dolog: legalább 3 óra kell neki a hűvösön, de én általában este készítem, hogy másnapra jó legyen.

Persze mindig a kapcsos forma eltávolítása a legneccesebb pillanat, óvatosan, lassan kell megejteni ezt a műveletet. Azután némi friss gyümölccsel és/vagy citromfűvel, mentalevéllel díszítjük a tortát, és már készen is van a fejedelmi ebéd vagy vacsora méltó, könnyed befejezése! Hát nem imádnivaló?

Kánikula leves

Amikor olyan borzalmas hőség van, mint mostanában, nálam általában az alábbi szempontok fontosak az étkek kiválasztásánál: a) minél kevesebb időt kelljen pepecselni vele; b) minél kevesebb hőt termeljen az elkészítése; c) hűsítő és frissítő legyen. Nos, a spanyolok híres levese, a gazpacho tökéletesen teljesíti ezeket a feltételeket: villámgyorsan és egyszerűen elkészíthető, nem is kell főzni, és nagyon jólesik az ilyen napokon, amikor egyébként alig kívánunk valamit.

Valójában nem másról van itt szó, mint néhány nyári zöldség pürésítéséről és fűszerezéséről. Az arányok és a fűszerek ízlés szerint változtathatók, ki-ki kikísérletezheti a saját kis tuti verzióját.

Az alapot három zöldség adja: a paradicsom, a paprika és az uborka. Ezeket kell megtisztítani, és feldarabolva egy tálba dobni. 6-8 személyre úgy 1,5 kiló érett-aromás paradicsomot, 2 kígyóuborkát és 1 paprikát számítsunk. Tegyünk hozzá 1 fej felaprított hagymát és 2 gerezd fokhagymát is. Már most lehet ízesíteni 0,5 deci borecettel és sóval.

Ha alaposan összeturmixoltuk a zöldségeket, az egészet át kell törni egy szűrőn, hogy megszabaduljunk a kellemetlen magoktól és héjaktól, majd hozzáöntünk úgy 1-1,2 deci olívaolajat. A levest tetszés szerint sózzuk-borsozzuk, illetve vízzel lehet higítani, amíg olyan állagú nem lesz, amilyennek szeretnénk. Ezután már nincs is más hátra, mint hogy legalább 2 órára hűtőbe tegyük, hogy pont olyan hűs legyen, ahogyan azt egy nyári levestől elvárhatjuk.

Halkan megjegyzem, hogy az én eredeti receptem friss fehér kenyér morzsáját is javasolja a zöldségekkel együtt beleturmixolni, amivel tartalmasabb lesz a leves, de nekem anélkül sokkal jobban ízlik.

Tálalni lehet jégkockákkal, uborka-, paprika- vagy pirított kenyérkockákkal, petrezselyemlevéllel díszítve. Csodás ebéd vagy vacsora, szerintem a legtökéletesebb fogás ebben a hőségben! És persze igazi vitaminbomba is.

Érdekességként megemlítem, hogy természetesen mint minden régi, híres ételnek, ennek is számtalan verziója létezik: egyes helyeken készítik avokádóval, petrezselyemmel, görögdinnyével, szőlővel, tenger gyümölcseivel is. Hát... én maradok az eredeti változatnál. Az a cordobai szokás, amely szerint keménytojással és sonkával díszítik a levest tálaláskor, már sokkal szimpatikusabb. Legyetek ti is kreatívak, és alkossátok meg a saját kánikula leveseteket!

Levendulafüzér

Elérkezett az én egyik kedvenc időszakom: nyílik, illatozik a levendula. Nagy álmom egyszer egy hatalmas levendulamezőn sétálgatni, sőt, saját levendula ültetvényt telepíteni; addig is a kertben most pompázó virágokat igyekszem csodálni, és különböző módon felhasználni, eltenni a hideg, virág, színek és illatok nélküli napokra.

A klasszikus módszer e fantasztikus virág "feldolgozására" a szárítás, nálunk is több csokorra való szárad, készülve molyirtó küldetésére a szekrényekben, fiókokban. Ám szerintem vétek a ruhák mögé rejteni az összes levendulát, mert egyébként egy nagyon csinos kis virág, többedmagával, csokorban pedig roppant elegáns látvány. Érdemes belőle szép kompozíciókat készíteni, amelyek aztán megszáradnak, és egész évben kiválóan díszítenek.

A levendula nagyon finom, nőies virág, tökéletes éke lehet például a hálószobának, de bármilyen helyiségbe kerülhet, ha színe illik az adott szoba árnyalataihoz. Különösen jó kiegészítője lehet a régiségekkel, klasszikus bútorokkal berendezett helyiségeknek. Mivel alapvetően a mediterrán vidékek lakója, a francia és az olasz stílus remekül passzol hozzá, de egy kecses kis szárított csokor egy elegáns szalaggal szerintem leginkább az angol otthonokra emlékeztet. Mint az a dísz, amelyet most készítettem.

A képen látható levendulacsokor összeállítása nagyon egyszerű művelet, olyan, mintha koszorút fonnánk. Néhány szál virágot összefogtam, vékony dróttal körbetekertem, majd ehhez rögzítettem sorban az újabb és újabb kis kötegeket, amelyek mindegyikét a dróttal fogtam hozzá a többihez. Tetszőleges hosszúságú dísz készíthető ezzel a módszerrel. Ha elértük a kívánt méretet, a dróttal gondosan rögzítjük a csokrot, és készen is vagyunk.

Természetesen lehet koszorút hajlítani ebből a füzérből: a vékony száraknak és a drótnak köszönhetően könnyen formára alakíthatók a virágok. Ekkor dróttal alaposan összekötjük a végeket, és mehet is például az ágy fölé, a falra, csodálatosan mutat majd.

Nyilvánvalóan úgy is köthetünk koszorút, hogy egy kész alapra rögzítjük a virágokat, ezt akár magunk is hajlíthatjuk erősebb drótból vagy egy ágból. Nem kell ragaszkodni a kör formához, nagyon romantikus díszt kaphatunk például egy szív formával. A levendulakoszorú egyébként képkeretnek is kiváló, rendkívül egyedi.

Nos, visszatérve az én csokromhoz, egy szalaggal tüntettem el a drótot, miután a szárakat megfelelő hosszúságúra vágtam. Mivel a levendula elég visszafogott árnyalatú, mindenképpen egy hasonló, nem harsány színt tudok elképzelni mellé: krémszínt, fehéret, rózsaszínt, zöldet, lilát - a lényeg, hogy halvány, pasztellszín legyen. Mintás szalaggal is lehet próbálkozni, de nekem az egyszínű valahogy jobban illik ehhez a virághoz.

Ez a csokor kerülhet polcra, asztalkára, ablakpárkányra, szekrényre - roppant elegáns, finom dísze lesz otthonunknak.

Van még egy pár levendulás tervem, amelyek folyamatban vannak, igyekszem majd beszámolni Nektek azokról is! De természetesen a Ti ötleteiteket is szívesen fogadom! :)

Az én Feketeerdő tortám

Túlzás lenne azt állítani, hogy a klasszikus Feketeerdő torta receptjét mutatom most meg Nektek, sokkal inkább úgy kellene mondani: íme, egy süti, amit a Feketeerdő torta ihletett. Végül is kakaós piskóta az alap, és van benne meggy is, de a hasonlóságok sora valószínűleg itt be is fejeződik. Viszont ez a verzió is nagyon finom, könnyű elkészíteni, és még könnyebb sikert aratni vele!

A piskóta alap elkészítése nem komplikált, de akinek nincs túl sok ideje, természetesen készen is veheti a tortalapot. Én a következő recept alapján sütök csaknem minden tortát, mert jól lehet variálni és hihetetlenül egyszerű összedobni: 250 gramm lisztet kell összekeverni 1 csipet sóval, 1 csomag sütőporral és 100 gramm kakaóporral. Igen, tényleg ennyi kakaó megy bele, eszméletlenül sötét lesz a színe, és elképesztően gazdag, telt az íze! Persze akinek ez túl meredek, levehet ebből a mennyiségből. De mindenképpen jó minőségű, holland kakaó jöhet szóba, a cukrozott, instant italporok nem játszanak! Azonban aki inkább olvasztott csokoládéval ízesítené a maga tortáját, ám tegye, de akkor is magas kakaótartalmú, minőségi étcsokoládét tessék választani.

A lisztes csapatba egymás után keverjünk 250 gramm cukrot, 2 tojást, 200 ml joghurtot/kefírt/tejfölt, 60 ml olajat és 150 ml vizet. Én néha hozzádobok úgy fél csomag vaníliás cukrot is, illetve kifejezetten a feketeerdei változatra hajazva egy kevés cherry brandy is mehet bele. Robotgéppel simára, levegősre kell keverni, de tapasztalatom szerint ez kézzel, néhány határozott mozdulattal is sikerül.

Kivajazott formában 35-40 percig, tűpróbáig sütjük, majd a sütőből kivéve 10 perc pihentetés után óvatosan egy rácsra borítjuk, és hagyjuk teljesen kihűlni.

Ha kész az alap, jöhet a krém. A klasszikus verzióban ez nem más, mint egyszerű tejszínhab, de nekem van egy tuti tortakrém receptem, ami a régi házisütikhez képest kifejezetten könnyű, habos. Na szóval, 2 csomag vaníliás pudingport, a hátulján lévő utasításokat figyelmen kívül hagyva, 600 ml tejjel simára keverünk, és sűrű krémet főzünk belőle, amit aztán félreteszünk hűlni. Közben 250 gramm vajat/margarint 100 gramm porcukorral és 2 tasak vaníliás cukorral habosra keverünk, majd apránként hozzáadjuk a kihűlt pudingot és 2 ek. rumot/cherry brandyt. Ez egy bőséges adag, nyugodtan lehet több lapba vágni a tortát, még úgy is maradni fog a krémből a tetejére és az oldalára is.

Az összeállításnál én a krémmel megkent lapokra lecsepegtetett meggybefőttet teszek, de a mirelit és konzerv is ugyanolyan jó. A tetejére néha kerül meggy, néha csak rózsák a krémből. Az oldalát stílusosan csokoládéforgácsokkal lehet díszíteni és kész is.

A képen látható változat rusztikusabb, vidékiesebb stílust képvisel: a kisebb piskótát egyszerűen csak félbe vágtam, majd a felső lapot úgy nyomtam rá óvatosan, hogy egy picit kiköszönjön a krém középen. Ehhez a sütihez fél adag krém is elegendő.

Mind a piskótát, mind pedig a krémet is lehet többféleképpen ízesíteni, variálni. A lapból kihagyható például a kakaó, a krém pedig bármilyen ízesítésű pudingporral megbolondítható. És ha nincs kedvetek a meggyhez, lehet kísérletezni eperrel, málnával, barackkal is. Nem is olyan bonyolult, ugye?


p.s. akinek kedve van olvasgatni egy újabb írásomat, szívesen látom A szerencse lánya című történetem oldalán! :)

Kincseszsák

Én magam sem vagyok éppen a varrógép ördöge, ám az ehhez hasonló apró tasakokat könnyen, gyorsan, minden különösebb varrókészség nélkül össze lehet állítani, úgyhogy bátran ajánlom mindenkinek. Praktikus módja a maradék anyagok felhasználásának, vagy ha egy különösen szép anyagra bukkantunk, mindig szem előtt tudhatjuk, ha ilyen apró zsákocskát varrunk belőle. Ajándéknak (vagy az ajándék csomagolásának) és otthonunk dekorációjának sem utolsó, s mérettől függően szinte bármit tarhatunk benne, például az egyébként gyakran elvesző, elguruló apróságok helye lehet. A képen látható zacskóba pedig én speciel szárított levendulát töltöttem.

Milyen anyagot válasszunk? Ez sok mindentől függ. Ha gyakran fogjuk használni, kinyitni-becsukni a zsákocskát, érdemes vastagabb, strapabíró anyagot venni, ami akkor is hasznos, ha nehezebb tárgyakkal fogjuk megtölteni. Ha szárított virágokat akarunk beletölteni, azaz illatosítóként hasznosítjuk a tasakot, akkor vékonyabb, légáteresztőbb anyagra lesz szükség, ami átengedi a finom illatot. Ha mintásat keresünk, figyeljünk arra, hogy a kicsi zacskón másképp mutathat a minta, a nagyobbak például egyáltalán nem fognak érvényesülni. Egyébként pedig csak az ízlésünk vagy az otthonunk stílusa szab határt: egy virágos pamut éppolyan szép lehet, mint egy country hatású kockás anyag, vagy egy egyszerű, natúr lenvászon.

A zsákocskához egy téglalap alakú anyagdarabra lesz szükségünk, amit egyszerűen félbe kell hajtani, hogy zacskót kapjunk. Természetesen színt színre hajtunk, hogy a varrás után ki tudjuk fordítani. A két hosszabbik oldalt összevarrjuk, ehhez még gép sem kell, kézzel is gyorsan megy. Ha kedvünk van, be is szeghetjük az anyag szélét a tasak szájánál. Varrás után csak óvatosan ki kell fordítani a zsákocskát, és már meg is tölthetjük, amivel akarjuk.

Ha kész, kössük össze egy színben, stílusban harmonizáló szalaggal, ami lehet szép csipke, selyemszál vagy akár egy vékonyabb spárga. Persze ha nem akarjuk többet nyitogatni a zsákot, és igazán biztonságos megoldást keresünk, össze is ölthetjük a száját, mielőtt egy szalaggal összekötnénk.

Természetesen egy kis díszítés sosem árt: a szabás után, a varrás előtt kedvünkre dekorálhatjuk a tasak elejét. Varrhatunk rá egy csinos gombot vagy gyöngyöt, hímezhetünk rá (akár gyönggyel, flitterrel) egy kisebb mintát. Festhetünk rá textilfestékkel, vagy dekupázsolhatunk is rá. Esetleg egy szép kitűzővel, brossal dobhatjuk fel művünket.

Levendulával vagy rózsaszirmokkal töltve az illatos kis zsáknak tökéletes helye lesz egy fiókban vagy a ruhásszekrényben. Kedvenc kiegészítőinket, bizsuinkat összegyűjtve jó helye lesz az ékszeresdobozunkban. Kisebb ajándékoknak igazán méltó csomagolása lehet, ami kiválóan jelzi a megajándékozottnak: kiváltképp fontos nekünk. Ugye hogy érdemes hát szétnézni a maradék anyagaink között?

Fordított torta

Még évekkel ezelőtt Párizsban találkoztam először azzal a hihetetlenül gusztusosan festő tortafélével, aminél egy nagyon lapos tésztát sűrűn beborít valamilyen gyümölcs (én ott almásat és szilvásat láttam), az egész teteje meg olyan szépen csillog. Semmi krém, dísz, cicoma, mégis az egyik legvonzóbb sütemény, amit valaha láttam. Aztán később itthon is, meg jó néhány szakácskönyvben és főzőműsorban is viszontláttam ezt az édességet, ma pedig már magam is gyakran sütöm, így tudom, hogy amilyen jól néz ki, annyira egyszerű és gyors az elkészítése!

A trükk, hogy ennél a tortánál fordítva kell eljárni, mint ahogyan elsőre tűnhet: a formában alulra megy a gyümölcs, rá kerül a tészta, majd sütés után kell megfordítani, hogy elnyerje a végső formáját.

Nagyon haladós süti, a formát (ami lehet kerek vagy szögletes) ki sem kell kenni, így nem ez az első lépés, ahogyan lenni szokott, hanem az, hogy 5 deka vajat megolvasztunk némi cukorral (aminek a mennyisége erősen függ attól, hogy mennyire édes vagy savanyú a felhasználandó gyümölcs), majd ez a keverék kerül a formába. Miután a vajas karamellizálódott cukrot eloszlattuk, mehet is rá a gyümölcs. Az alma kerülhet rá szép cikkekben, a szilva, barack felezve. Csupán azt kell szem előtt tartani, hogy az első réteg, ami lefelé néz, kerül majd a süti tetejére, így nem árt szépen elrendezni.

Ha megvan a gyümölcs, jöhet a tészta. A legegyszerűbb készen kapható leveles tésztát használni, ebből úgy 25 deka kényelmesen befed egy átlagos tortaformát. Természetesen lehet házilag is készíteni, de akkor már ugye nem lesz az a könnyen összedobható sütemény. Ha a tészta is megvan, jól lenyomkodtuk és villával megszurkáltuk, mehet a sütőbe 200 fokra 30 percre.

Miután elkészült, lehet hagyni hűlni egy picit, majd óvatosan egy tányérra borítjuk, és hagyjuk teljesen kihűlni. Tejszínhabbal, vaníliafagylalttal lehet tálalni, de szerintem csak úgy, magában a legfinomabb.

E sütemény titka az egyszerűségén túl a sokoldalúságában rejlik: rengeteg gyümölcsből lehet készíteni, jó hozzá az alma, körte, rebarbara, barack, szilva, meggy... akár vegyesen elképzelhető többféle gyümölcsből, bár bevallom, olyat még nem láttam :) Viszont szabadon lehet variálni a fűszerekkel, például az almáshoz a fahéj biztosan működik! Ugye hogy muszáj megkóstolni? ;)

Chili csapat

Sokat törtem a fejem az elmúlt hetekben egy személyre szabott és különleges ajándékon, s abból kiindulva, hogy a megajándékozott szinte emberfeletti módon imádja a minél csípősebb ízeket, egy kollekcióra való különféle chilire és a hozzájuk egyedileg készített tartóra esett a választásom.

Az alap a hobbiboltokban hivatalosan teatasak tartó (vagy valami hasonló) néven futó fa tároló, aminek négy rekesze van - nekem éppen ennyire volt szükségem. A teafilterekre szabott részekben kényelmesen elférnek a paprikás üvegcsék is. Természetesen nem akartam csupaszon hagyni a tartót, ám túlzásba sem akartam vinni a színezést, így a kiválasztott akrilfestéket vízzel jól felhigítva, csupán egy rétegben vittem fel a felületre. Ennek a módszernek tagadhatatlan előnye, hogy kevés festék kell hozzá, és hamar elkészül, mivel csak egyszer kell festeni.

Néhány részletet zölddel hangsúlyoztam, ami már a chiliket, pontosabban azok szárát idézi. Miután ezzel a színnel is megvoltam, következhetett az elsőre nehezebbnek tűnő, ám egyáltalán nem bonyolult lépés: a paprikák festése. A sablont azon az oldalon találtam, amit már korábban Nektek is mutattam. A számítógép segítségével átméreteztem, majd kinyomtattam. A klasszikus megoldás szerint egy vastagabb, azaz strapabíró fóliára kell átmásolni, majd kivágni a mintát, s így többször felhasználható sablont kapunk. Nekem azonban erre ezúttal nem volt időm, így egyszerűbb módszert választottam: a papír hátulját grafitceruzával alaposan besatíroztam, majd a satírozott felülettel lefelé, a mintával felfelé a dobozra helyeztem és ceruzával áthúztam a kontúrokat. Így a festett fafelületre átkerült a grafit ott, ahol én körbekontúroztam a paprikákat, mintha szabad kézzel rajzoltam volna őket. (Persze alapból is meg lehet próbálkozni a szabadkezes rajzolással.)

Ezután már nem volt más hátra, mint hogy kifessem a chiliket. Alapesetben ez is történhet akrilfestékkel, ám én megint a gyorsabb és könnyebb utat választottam: kihasználva, hogy mindössze két alapszínre volt szükségem, alkoholos filccel színeztem ki a paprikákat, ami másodpercek alatt megszárad. Nyilvánvalóan ez az út kevésbé járható, ha különleges árnyalatok kellenek, ám itt nagyon is megfelelt. Legutolsó lépésként már csak a fűszeres üvegek elhelyezése maradt, s persze a bókok fogadása a nem mindennapi chilikészletért! :)

Country style

Mindig is nagyon tetszettek a kék-fehér porcelánok, kancsók, bögrék, tálak, stb., amik számomra olyan tipikusan vidéki stílusúak, így egyfajta életérzést is kifejez a megjelenésük. Ráadásul a kék-fehér színkombináció klasszikus, régóta bizonyítja, hogy működik és soha nem megy ki a divatból. Ezért is készítettem egy ilyen darabot nemrég.

Az alapot, azaz a sima, fehér kancsót viszonylag olcsón vettem, s ehhez már csak kék porcelánfestéket kellett keríteni, hogy nekiláthassak a díszítésnek. A minta mindenképpen egyszerű kell, hogy legyen, mert bár az angol kastélyok vitrinjeiben komplett életképeket láthatunk kékkel a tányérokra festve, én inkább a szimpla, sallangmentes vidéki életstílusra szavazok.

Ha vásárban jártok, biztosan összekadtok legalább egy fazekassal, akitől kiváló ötleteket, inspirációt kaphattok. De érdemes szétnézni a neten is! Mindenesetre a jó öreg pöttyös mintával, a csíkos vagy kockás díszítéssel nem foghattok mellé. Én virágosat választottam, amit szintén nagyon könnyen el lehet készíteni. Hogy mindig közel azonos pici pöttyöket kapjak, egy vattapálcikát használtam ecsetként, ami remekül bevált. Hét pöttyből össze is állt a virág, s ebből a szimpla motívumból nem volt nehéz két sormintát festeni. Persze lehetett volna az egész kancsót is beborítani a virágokkal, de nekem így jobban tetszett.

A porcelánfesték dobozán megtalálhatjátok a száradásra, kiégetésre vonatkozó információkat, s az utasításokat betartva úgy használhatjátok a kész darabot, mintha eredetileg is mintásan vettétek volna. Csakhogy ilyenje senki másnak nem lesz! ;)

Crumble

Tudjátok már jól, hogy britmániában "szenvedek", s bizonyára ez az oka, hogy nem utasítom el élből a hírhedt, nem túl népszerű brit konyhát, hanem igyekszem megtalálni a gyöngyszemeit, amiket igenis érdemes kipróbálni, megkóstolni. Ilyen felfedezés volt számomra úgy egy-két évvel ezelőtt a tipikus brit desszert, a crumble is, ami iszonyatosan egyszerűen elkészíthető, mindig az aktuális évszakhoz igazítható és természetesen nagyon finom.

Ez a sütemény igazából nem más, mint egy jó adag gyümölcs egy tálba halmozva, megfűszerezve, morzsolt tésztával beborítva és megsütve. A crumble-t először almás verzióban próbáltam ki, s azóta is ezzel a gyümölcssel készítem a leggyakrabban. Pompás lehetőség az amúgy már nem túl szép, senki érdeklődését fel nem keltő, a gyümölcsöstálban szomorúan gubbasztó almák felhasználására.

A crumble kétféle módon készíthető: egy nagy hőálló tálban, vagy sok kicsiben, hogy mindenkinek legyen saját kis sütije. Én ez utóbbi verziót részesítem előnyben, mert szerintem ez sokkal látványosabb.

Első lépésként a tálat/tálkákat kivajazzuk, majd elkészítjük a tésztát. Ehhez nem kell sok alapanyag, és semmi extra nem megy bele: 6 személyre 125 gramm liszt, 90 gramm vaj/margarin, 80 gramm cukor és 1 csipet só. Ezeket kell összemorzsolni, a lényeg, hogy nem egy gyúrható-nyújtható tészta kell nekünk, hanem egy morzsalékos, szemcsés keverék. Ehhez még tetszés szerint hozzá lehet adni citrom- vagy narancshéjat, vanília vagy más aromát, de a cukor egy részét is lehet vaníliás cukorral helyettesíteni.

Ha a tésztamorzsa kész, jöhet a gyümölcs. Az almát meg kell hámozni, a magházakat eltávolítani, felkockázni-szeletelni és mehet is az edénykékbe. Minél több, annál jobb, hiszen a melegben úgyis összeesik a gyümölcs. Az én hivatalos receptem mindenesetre úgy 1,5 kilót ajánl a 6 fős adaghoz. Az almákat megszórjuk mazsolával (előzőleg lehet rumba áztatni), fahéjjal és szegfűszeggel. Ha nem túl édes almával van dolgunk, mehet rá egy kis plusz cukor vagy méz. Ezután már csak a morzsát kell rászórni, s néha-néha a forma alját megütögetni, hogy az almák közti résekbe is jusson belőle. Mehet is a sütőbe, ahol a nagy formának úgy 45, a kicsikéknek pedig kábé 25-30 perc kell 180 fokon. A lényeg, hogy aranybarnára piruljon a tetejük.

Tálalni tejszínhab vagy vaníliafagylalt kíséretében a legstílusosabb. Alma helyett rengeteg más gyümölccsel is ki lehet próbálni, jó hozzá a körte, birsalma, áfonya, sárgabarack, cseresznye, meggy, őszibarack, egres, szeder, málna, eper, rebarbara, szilva, stb., stb. És persze szabadon lehet kombinálni is ezeket, ahogyan a fűszerekkel is lehet játszani ízlés szerint. A gyümölcsöket pedig a tészta előtt meg lehet szórni akár darált dióval, mogyoróval, mandulával is. Szerintem mindenképpen érdemes megpróbálkozi vele, nem?

Pillangók szállnak

A tavasz egyik klasszikus jelképének számítanak a pillangók, amelyek lassan előbújnak és vidáman szálldosnak a virágok felett. Mindenkit elbűvöl a párban repülő-kergetőző lepkék boldog tánca, s a fűszálra, szirmokra óvatosan leszálló, szárnyát rebegtető pillangó látványa. Miért ne használnánk hát fel mostanság a lepke motívumot alkotásainkon?

Persze megpróbálkozhattok a képen látható csokor elkészítésével is (boltokban kaphatók a virágkötők által is gyakran alkalmazott papírlepkék), de mutatok Nektek egy honlapot, ahol számos különböző pillangó közül válogathattok. A mintákat csak ki kell nyomtatni, s máris indulhat a színezés, festés. Ha szükséges, fénymásolóval lehet nagyítani vagy kicsinyíteni a méreteken. Ám nem csupán kifestőként használhatók ezeket a sablonokat.

A mintákat egy tetszőleges anyagra másolva, kihímezhetitek őket, így tavaszivá varázsolhattok egy terítőt, textilszalvétákat, konyharuhát, de díszíthettek velük függönyt, törülközőt, takarót, sőt, akár táskát, ruhákat is. Különösen jól mutatnak egy sál vagy kendő végeire hímzett pillangók. Ha a hímzés hosszadalmasnak tűnik, textilfestékkel is dolgozhattok, de nagyon szépek lesznek a pillangók gyönggyel, flitterrel kihímezve is, ráadásul ezek csillogása kiválóan illik a lepkék pompás szárnyaihoz.

Természetesen nem csak textilre lehet másolni a mintákat, dekorálhattok velük dobozkákat, s mivel a pillangó alapvetően egy finom, nőies, romantikus motívum, nagyon szép ékszeresdobozt lehet például készíteni a segítségükkel. De festhetjük őket agyagcserépre, kaspóra is, amibe egy szép kis tavaszi virágot ültetünk. Esetleg matricafestékkel az ablakra, tükörre rajzolunk néhány, gondtalanul repdeső lepkét a tavaszi hangulat fokozására.

Kartonból vagy mintás, különböző textúrájú papírokból is nagyon szép és változatos pillangókat lehet összeállítani, ezek kerülhetnek a falra, de kisebb méretben képeslapokat, ültetőkártyákat, szalvétagyűrűket is ékesíthetnek. Ihletért pedig fel lehet lapozni a határozókönyveket, ahol rengeteg, szebbnél szebb lepkét találhatunk.

És ahogy látjátok, az oldalon van pár könyvjelző sablon is, amelyek felhasználásával kedves és egyedi ajándékot készíthetünk, de a magunk örömére is érdemes elkészíteni egyet: kertben olvasáshoz több mint tökéletes!

Virágokat a kertbe!

Lassan indul az igazi kertszezon, a gyümölcsfák virágba borulnak (a fejléc az oldalon már meg is tette ;) ), ami biztos jele a tavasznak, az idő enyhülésének, a napok hosszabbodásának. Éppen ezért elérkezett az ideje annak is, hogy az eddig a lakást díszítő, ám mostanra már erősen hervadófélben lévő virágokat kiköltöztessük a kertbe: már jobb helyük van kinn, mint benn. Kikerülhetnek a virágot már nem hozó, de erejük teljében lévő kankalinok, s a száradásnak indult hagymások. Jó részük valószínűleg húsvéti dekorációként került talán a házhoz, ám az ünnepek elmúltával sem kell a kukában végezniük: irány a kert!

A kankalinokkal egyszerű a dolgunk: mindössze egy kellemes, árnyékos kis zugot kell találnunk nekik a kertben, egy kisebb lyukat ásni, pici trágyával besegíteni nekik az új egzisztencia megteremtéséhez, és már lehet is ültetni őket. Az év hátralévő részében nincs más dolguk, mint hogy megerősödjenek, ezentúl csak az eddiginél nagyobb, szép leveleket fogjuk látni. Aztán télre visszahúzódnak, hogy jövő tavasszal immár új helyükön gyönyörködtessenek bennünket virágaikkal. Az évek során a növény terjeszkedni fog, egyre nagyobb telep virágzik majd tavaszonként. Sőt, ha az időjárás úgy alakul, még ősszel is meglephet minket egy-két virággal.

A tulipánt, nárciszt, jácintot, krókuszt és egyéb hagymás növényeket sem tanácsos kidobni, hiszen némi odafigyeléssel jövőre is virágozni fognak. Várjuk meg, amíg a virágok annak rendje és módja szerint elhervadnak, sőt, az összes levél elszárad, így ugyanis minden tápanyag szépen visszahúzódik a hagymába. Ezért nem szabad levágni az elhervadt virágot, hiszen így nem lesz elég ereje a növénynek jövőre az új virág kineveléséhez. Így persze nem nyújt túl kellemes látványt a növény, de nyugodtan félre lehet tenni egy félreeseő sarokba, ahol csendben lezajlik a hervadás folyamata. Aztán a már elszáradt leveleket és virágokat levághatjuk a hagymáról, és ősszel ugyanúgy ültethetjük el, mint a többi hagymást.

Egyébként az alapból a kertben nyíló hagymásokat is érdemes felszedni, miután elvirágzottak, majd újságpapírba csomagolva tárolni őket őszig, amikor új helyükre kerülhetnek, hogy tavasszal már ott virítsanak. S még egy nagy előnye van ennek a műveletnek: így rögtön felszabadul a hely az egynyáriak számára!

Húsvéti üdvözlet

Nagyon boldog, szép húsvéti ünnepeket kívánok Nektek! És sok bókot a gyönyörűséges hímes tojásaitokhoz, a csodaszép dekorációitokhoz és a finom sütijeitekhez!

A nyuszi sütije

Nagy muffin-rajongóként természetes, hogy szívesen készítem el ennek az egyszerű és kiválóan variálható süteménynek az alkalomhoz illő verzióját is: ezúttal az a terv, hogy valóságos kis nyuszifészket telepítek a sütik tetejére. Az eredmény a húsvéthoz illően tarka és vidám lesz. Nyilvánvalóan ez még csak az elképzelés, hiszen a muffin frissen a legfinomabb, nem lehet jó előre elkészíteni. Igaz, az alapot lehet, pompásan kibírja a fagyasztóban az ünnepig, amikor elő lehet szedni és neki lehet állni a dekorálásnak.

A muffin elkészítéséhez két receptet is hoztam Nektek: az első egy csokoládés verzió, a második pedig narancsos-vaníliás. Nézzük az előbbit, a sötétebb változatot. 125 gramm vajat/margarint ugyanannyi cukorral krémesre keverünk, majd 2 tojást hozzáadunk, s ezekkel is alaposan összekavarjuk. 100 gramm lisztet, 1 teáskanál sütőport, 1 csipet sót és 4-5 evőkanál kakaóport (igen, hollandot, nem cukrozott-mesterségeset) egy másik tálban elvegyítünk, majd a két keveréket gondosan összedolgozzuk. A tészta mehet a papírkosárkákkal kibélelt, vagy kivajazott-kilisztezett formákba, s 15-20 perc alatt 180 fokon megsütjük, azután hagyjuk teljesen kihűlni. Ez a recept nagyon könnyen díszíthető muffint ad, ugyanis viszonylag lapos marad a süti teteje, nem lesz púpos.

A másik verzió világosabb süteményt eredményez: 250 gramm vajat/margarint 200 gramm cukorral, 1 csomag vaníliás cukorral, 1 csipet sóval és 1 narancs lereszelt héjával habosra keverünk, majd egyenként beleütünk 4 tojást. 50 gramm keményítőt és 1 csomag sütőport elvegyítünk 250 gramm liszttel és a narancs kipréselt levével együtt a tojásos keverékhez adjuk. 20-25 percig sütjük 180 fokon a papírformákban vagy a kivajazott-kilisztezett tepsiben. A díszítés ezúttal is a teljes kihűlés után következik. Ez a mennyiség nem a szokásos, tucatnyi sütit adja ki, hanem tizennyolcat.

S most lássuk a dolog kreatívabb, izgalmasabb részét, a dekorálást! Rengeteg módszer közül választhatunk, ám egyet érdemes szem előtt tartani: kiválóan illenek az alkalomhoz a vidám, harsány színek. A muffinokat leönthetjük cukormázzal, amit porcukorból és néhány csepp ételfestékből készítünk, de ha ragaszkodunk a természetes összetevőkhöz, jöhetnek a házi szörpök és a klasszikus céklalé is. A mázra még száradás előtt kisebb-nagyobb tojásdrazsékat ültetünk. Cukorka helyett magunk is gyúrhatunk tetszőleges méretű tojásformákat marcipánból.

A süti tetejére varázsolhatunk igazi fészket is, ha vajból és porcukorból hagyományos vajkrémet keverünk (amit akár színezhetünk is), s ebből egy kört húzunk a muffin szélén, aminek a közepébe kerülhetnek az apró tojáscukrok. Nagyon csinos lesz az eredmény akkor is, ha zöld marcipánból fokhagymaprés segítségével füvet készítünk, amiből könnyen rakhatunk fészket.

Természetesen a vajkrémmel meg is kenhetjük a sütik tetjét, s így tehetjük rá a tojásokat. A cukormáz helyett pedig akár csokoládéval is bevonhatjuk a muffinokat, ekkor kedvünkre variálhatunk a fehér- és étcsokoládéval.

A marcipánnal is lehet úgy variálni, hogy különböző színű darabokat vékonyra nyújtunk és húsvéti formákat szaggatunk belőlük, amiket a süti tetejére illesztünk, akár cukormáz vagy csokoládé alapra, akár csak magukban. De vásárolhatunk ünnepi marcipán figurákat a cukrászdákban vagy az áruházakban (vagy formázhatunk magunk is), s azokat is a muffin tetejére állíthatjuk.

Akinek kiváló a kézügyessége, az cukormáz, csoki vagy marcipán alkalmazásával képezzen egy sima felületet a sütik tetején, és csokoládé vagy díszítő tollak segítségével rajzoljon húsvéti motívumokat, csendéletet a sütemény tetejére.

Végül hadd említsem meg, hogy nem rossz ötlet a papírkosárkák színével, mintájával is eljátszani, s azokat is bevonni a tarkabarka sütik megalkotásába! ;) S a fenti ötletek közül nem egy akkor is hasznos lehet, ha nem muffint, hanem egy szép nagy tortát szeretnénk húsvétivá varázsolni.

Kiegészítés:
Íme, így sikerültek az én sütijeim :)

Rózsás hímes

Minden évben szoktam készíteni néhány nagy gonddal, különleges technikával díszített hímes tojást, amit hétfőn a vip-locsolók kapnak. Idén a szalvétatechnikára esett a választásom, amiről már korábban írtam Nektek, s amihez remek ötleteket találtam egy kreatív magazinban.

A tojás elkészítése nem túl bonyolult, viszont időt kell rá szánni, az egyes lépések között több óra száradási időnek kell eltelnie, így ne hagyjátok az utolsó pillanatra! Én ezúttal is kifújt tojást vettem alapul, de természetesen választhattok fa- vagy műanyag tojást is, a metódus nagyjából ugyanaz.

Először a tojás egész felületét, vagy csupán a minta körülbelüli helyét le kell alapozni fehér vagy bézs színnel, hogy a dekupázsolt motívum szépen érvényesüljön, ugyanis a tojás természetes héja ehhez általában túl sötét. Miután ez a réteg megszáradt, válasszatok ki egy tetszőleges mintát a szalvétából: valamilyen húsvéti motívumot vagy egyszerűen valamit, ami megtetszett. Szerintem érdemes kisebb darabokkal operálni, mert a domború héjra azt könnyebb felragasztani. Ha gondosan kivágtátok a mintát, s rádekupázsoltátok a tojásra, újabb száradási szakasz következik.

Ezután neki lehet fogni a minta körüli felület pingálásának is, ehhez egy harmonizáló árnyalat szökséges, amivel akár több rétegben is le lehet festeni a tojást. Én kétszer is használtam ezt a festéket, egyrészt mert nehéz úgy megfogni a tojást, hogy minden négyzetcentijét egy ütemben be tudjuk festeni (na jó, egyenesen lehetetlen), másrészt pedig később még korrigáltam az apróbb hibákat. Így ismét bejön egy-két száradási etap.

A végső szakasz gyorsan megy: csillámstifttel húztam egy vonalat a két festék találkozási pontjain, ami kettős célt szolgál: eltünteti az amúgy nem túl dekoratív határvonalat a színek között és egyben hangsúlyozza a mintát. Ennek már nem kell olyan sok idő, hogy megszáradjon.

Akinek van ideje/kedve, színtelen lakkal vagy körömerősítővel átlazúrozhatja az egész tojást, hogy csillogó-villogó felületet kapjon. Ha felakasztható dísznek szánjátok a tojást, ehhez a finom, romantikus darabhoz egy szép selyemszalag illik a legjobban.

Húsvéti oldalak

Sajnos most nagyon összejöttek a dolgok, pénteknél előbb biztosan nem tudok semmi kreatívat ajánlani Nektek, s a pénteket sem tudom biztosra ígérni. Viszont nem szeretném, ha óriási alkotó kedvetekkel ötlet nélkül maradnátok, így összegyűjtöttem pár oldalt, ahol biztosan találhattok pár igazán remek apróságot!

A tojáshéjból készített gyertyatartótól a papírból hajtogatott nyusziig számtalan kreatív alkotás leírása megtalálható az AllFreeCrafts.com oldalán. Egyszerű, rövid utasítások - sajnos csak angolul.

Szintén idegen nyelvű, de már csak a képek miatt is érdemes végigböngészni a Craftown oldalát, ahol nehézségi fok szerint kategorizálják a műveket, a gyererkenek ajánlottaktól a haladóknak javasoltakig.

A Marcel's Kid főleg gyerekeknek ajánl dekorációs ötleteket, amelyekhez részletes, fotókkal illusztrált, igaz, angol nyelvű leírás is jár.

A FamilyFun oldala hasonló az előzőhöz, ám sokkal több alkotás közül válogathattok, bár itt kevésbé illusztráltak a leírások.

Érdemes benézni végül Katrin galériájába is, ahol a fényképeket nézegetve, biztosan kedvet kaptok néhány alkotás megvalósításához.

Jó nézelődést kívánok, s amint tudok, jövök! ;)

Csibe a tojásban

Ezt a látványos és aranyos díszt már több helyen láttam, gondoltam, megpróbálkozom vele én is, nem lehet olyan nehéz. Tényleg nem és nagyon gyorsan megy az elkészítése!

Először is kell egy tojás, amit vagy előzetesen kifújtok, vagy pedig úgy törtök fel, hogy elöl egy nagyobb lyukat bontotok ki rajta, amin keresztül kifolyhat a tojás belseje. Ezt a nyílást később ki lehet igazítani, bővíteni. Én kifújt tojást használtam, aminek az elején aztán óvatosan rést ütöttem. Akárhogyan is kezdtek neki, természetesen ezúttal is fontos, hogy alaposan mossátok ki és szárítsátok meg a tojást.

A legkényelmesebb ekkor belefűzni az akasztáshoz szükséges szalagot, bár ez elhagyható, ha nem függődísznek szánjátok a tojást. Mindenesetre az elülső, nagyobb nyílásnak köszönhetően igen egyszerűen be lehet fűzni egy szalagot, aminek két végét a tojás belsejében összecsomózva már kész is a biztos akasztó.

Ezután már nincs más hátra, mint hogy kényelmes fészket készítsünk a csibének: színes papírból vagy krepp papírból vágott vékony csíkokkal tartós füvet varázsolhatunk a tojás aljába, de a kertben is körülnézhetünk apró levélkék, moha, fűszálak után kutatva, ami természetesebb (és szerintem szebb) látványt ad, ám megeshet, cserélni kell néhány naponta. Végül a mostanság szinte mindenfelé kapható sárga csibét ültetjük be a fészek közepébe, s már mehet is a kész dísz a húsvétfára!

Persze ezúttal is léteznek változatok annak, aki variálni szeretné az eredeti ötletet: fű helyett kibélelhetjük például pihe-puha tollpihékkel a fészket, vagy némi szalmával. A dísz elkészítése előtt kedvünkre festhetjük is a tojást, s ha nem riadtok vissza a neonszínekben is kapható csibéktől, akár azokat is elhelyezhetitek a tojásban - ilyenkor remek ötlet a tojás és a pipi színét (sőt, akár a szalagét is) összehangolni. Kerülhet több csibe is a tojásba, sőt, például egy kacsatojás már határozottan megkíván legalább két pipit, egy csaknem elveszne benne.

Ez az apróság akár a hímes tojás alternatívája is lehet a locsolók érkezésekor. Mindenesetre különlegesebb, mint egy szimpla festett tojás, ám a vele járó munka mégsem tart tovább!