Crumble

Tudjátok már jól, hogy britmániában "szenvedek", s bizonyára ez az oka, hogy nem utasítom el élből a hírhedt, nem túl népszerű brit konyhát, hanem igyekszem megtalálni a gyöngyszemeit, amiket igenis érdemes kipróbálni, megkóstolni. Ilyen felfedezés volt számomra úgy egy-két évvel ezelőtt a tipikus brit desszert, a crumble is, ami iszonyatosan egyszerűen elkészíthető, mindig az aktuális évszakhoz igazítható és természetesen nagyon finom.

Ez a sütemény igazából nem más, mint egy jó adag gyümölcs egy tálba halmozva, megfűszerezve, morzsolt tésztával beborítva és megsütve. A crumble-t először almás verzióban próbáltam ki, s azóta is ezzel a gyümölcssel készítem a leggyakrabban. Pompás lehetőség az amúgy már nem túl szép, senki érdeklődését fel nem keltő, a gyümölcsöstálban szomorúan gubbasztó almák felhasználására.

A crumble kétféle módon készíthető: egy nagy hőálló tálban, vagy sok kicsiben, hogy mindenkinek legyen saját kis sütije. Én ez utóbbi verziót részesítem előnyben, mert szerintem ez sokkal látványosabb.

Első lépésként a tálat/tálkákat kivajazzuk, majd elkészítjük a tésztát. Ehhez nem kell sok alapanyag, és semmi extra nem megy bele: 6 személyre 125 gramm liszt, 90 gramm vaj/margarin, 80 gramm cukor és 1 csipet só. Ezeket kell összemorzsolni, a lényeg, hogy nem egy gyúrható-nyújtható tészta kell nekünk, hanem egy morzsalékos, szemcsés keverék. Ehhez még tetszés szerint hozzá lehet adni citrom- vagy narancshéjat, vanília vagy más aromát, de a cukor egy részét is lehet vaníliás cukorral helyettesíteni.

Ha a tésztamorzsa kész, jöhet a gyümölcs. Az almát meg kell hámozni, a magházakat eltávolítani, felkockázni-szeletelni és mehet is az edénykékbe. Minél több, annál jobb, hiszen a melegben úgyis összeesik a gyümölcs. Az én hivatalos receptem mindenesetre úgy 1,5 kilót ajánl a 6 fős adaghoz. Az almákat megszórjuk mazsolával (előzőleg lehet rumba áztatni), fahéjjal és szegfűszeggel. Ha nem túl édes almával van dolgunk, mehet rá egy kis plusz cukor vagy méz. Ezután már csak a morzsát kell rászórni, s néha-néha a forma alját megütögetni, hogy az almák közti résekbe is jusson belőle. Mehet is a sütőbe, ahol a nagy formának úgy 45, a kicsikéknek pedig kábé 25-30 perc kell 180 fokon. A lényeg, hogy aranybarnára piruljon a tetejük.

Tálalni tejszínhab vagy vaníliafagylalt kíséretében a legstílusosabb. Alma helyett rengeteg más gyümölccsel is ki lehet próbálni, jó hozzá a körte, birsalma, áfonya, sárgabarack, cseresznye, meggy, őszibarack, egres, szeder, málna, eper, rebarbara, szilva, stb., stb. És persze szabadon lehet kombinálni is ezeket, ahogyan a fűszerekkel is lehet játszani ízlés szerint. A gyümölcsöket pedig a tészta előtt meg lehet szórni akár darált dióval, mogyoróval, mandulával is. Szerintem mindenképpen érdemes megpróbálkozi vele, nem?