Mézeskalács házikó a forró csokihoz

Kicsit későn vettem sajna én is észre, hiszen kiváló karácsonyi ajándék lehetett volna az alább bemutatott mézeskalács házikó. De talán még jól jön az ötlet azoknak, akikhez még csak ez után érkeznek megajándékozható vendégek, vagy egyszerűen feldobná vele a családi-baráti kávézásokat, forró csokizásokat ezeken a borongós, lusta napokon. Feltéve, ha még nincs elege a sütésből, a mézeskalácsból ;) Legrosszabb esetben pedig csak el kell tenni jövőre az ötletet.

Nem kell hozzá különösebb forma, csak egy vonalzó, és ha adhatok egy tippet a szögletes formák kivágásához a tésztából: pizzavágó. A házikó az ajtó révén ül rá a bögre szélére, szóval figyelni kell rá, hogy kettő is legyen belőle. Lehet rá mini ablakokat is vágni, de nem muszáj. És így, hogy csak a tető díszes, nincs túlcicomázva, de persze mindenki lehet annyira kreatív, amennyire csak akar. De érdemes azt is észben tartani, hogy egyszerűbb, ha a tetőt az előtt díszítjük, hogy összeállítanánk a házikót - természetesen a cukormázat használva ragasztóként.

Ajándéknak én úgy adnám, ha még kellene ajándékot készítenem, hogy vennék egy szép bögrét, mondjuk, karácsonyi mintával, vagy s.k. díszítve porcelánfestékkel. A bögrébe tennék vagy egy olyan készen kapható csokikockát ki fa kanálkával, amely az elmúlt években elég tipikus karácsonyi ajándék lett, vagy egy adag reszelt csokoládét kis tasakban. Esetleg egy csomag forró csoki-port.
Vagy ha valaki kávézós, egy zacskó kávét hozzá. Teázósoknak meg teát, talán különleges, válogatott teafiltereket.

Forrás: Today Parents & Not Martha

Tarkabarka muffin

Az ezererarcú, hihetetlenül sokféleképpen variálható sütemény egy újabb oldalát szeretném megmutatni Nektek - az ötletet tegnap délután próbáltam ki, és mivel szerintem nemcsak látványos, de eszméletlenül finom is lett a végeredmény, mindenképpen be szerettem volna itt számolni róla.

A muffin valószínűleg itt már sokszor közölt alapreceptjét vettem kiindulási pontként, ezt formáltam át úgy, hogy egy, a szokásonál különlegesebb megjelenésű sütit kapjak. A kezdet ugyanolyan, mint a többi receptnél: egy nagy tálban összekevertem 200 gramm lisztet 1 csomag sütőporral és 1 csipet sóval, hozzáadtam mintegy 100 gramm cukrot, 2-3 evőkanál olajat, 1 tojást és 150 gramm kefírt, utóbbit tejjel kábé 200 millire egészítettem ki. Ezt az alapot szimplán egy kanállal, erőteljes mozdulatokkal homogén anyaggá dolgoztam össze.

Innen lehet igazából variálni a dolgot. Én a tészta felét egy külön tálba szedtem, és 1-2 evőkanál nem instant, holland kakaóporral ízesítettem-színeztem, a maradékba pedig 1 narancs héját reszeltem bele, és a levéből is belefacsartam 1 evőkanálnyit.

Miután ily módon költői túlzással egy fekete és egy fehér masszát kaptam, a kivajazott-kilisztezett formákba felváltva teáskanálnyi adagokat csepegtettem a tésztákból. Gyorsan kell dolgozni, különben túlságosan szétfolynak a tésztacseppek, és akkor csak vízszintes csíkok lesznek a kész süteményekben.

20 perc alatt 180 fokon készre sültek a muffinok, és némi pihentetés után könnyedén kiugrottak a formából. Bár kívülről is szép foltosak lettek, felvágva mutatnak a legjobban, ugyanis a színek belül sokkal jobban elkülönülnek. És persze minden egyes süti más, egyedi mintázatban tündököl!

Szerintem ezek a muffinok már nem kívánnak mázat, krémet, csokoládét a tetejükre, de persze akinek van kedve, tovább csinosítgathatja őket. És persze a kontrasztos színeket más ízesítésekkel is el lehet érni: lehet például olvasztott ét- és fehércsokit keverni a tésztába, de a világos részt nem is kell feltétlenül külön ízesíteni. (Na jó, szerintem legalább egy kicsi vaníliás cukrot akkor is megérdemel.)

Egy apró trükk, ami nem is igényel sem különleges hozzávalót, sem túl sok időt, mégis feldobja az egyszerű muffint - az eredmény pedig egy könnyű, puha, csinos kis sütemény.

Félméteres

Elhatároztam, hogy hétvégén igenis nekiállok egy olyan süteménynek, amely nem az a gyorsan összedobható fajta, hanem sokat kell dolgozni vele: piskóta, krém, máz, ahogyan kell. Egy hihetetlenül finom és nagyon mutatós desszertre vágytam, ha már annyi idő után végre ráértem a konyhában foglalatoskodni. Végül úgy döntöttem, hogy egy klasszikust, a méterest igazítom a saját ízlésemhez és elképzeléseimhez, és mivel az eredeti adag felét készítettem el, elneveztem félméteresnek.

Az alapot egy olyan piskótareceptből sütöttem meg, amelyet gyakorlatilag mindenhez használni szoktam: tortához, muffinhoz, őzgerinchez... Ezúttal hosszú, szögletes kenyérformába öntöttem a tésztát. Szerintem már mutattam Nektek ezt a piskótát, de a biztonság kedvéért most is leírom.

Azért szeretem ezt a receptet, mert egyszerűen minden hozzávalót egy nagy tálba kell dobni, az egészet összekeverni és megsütni. Ideális, ha utána még krémet és mázat is készíteni kell. Szóval kell hozzá 250 gramm liszt, 1 csipet só, 1 csomag sütőpor, 250 gramm cukor, 2 tojás, 200 ml tejföl/kefír/joghurt, 150 ml víz és 60 ml olaj. Én kakaós változatot sütöttem, így 2-3 evőkanál holland kakaóport is utánaküldtem. Az egészet összekevertem egy kanállal (felesleges is elővenni a robotgépet), majd a kizsírozott-kilisztezett formába öntöttem. 180-200 fokon tűpróbáig kell sütni, ha túlságosan pirulna a teteje, alufóliával le lehet takarni.

Amíg a piskóta hűlt, összeállítottam a krémet. Ehhez először 1 csomag vaníliás pudingport a tasakon lévő utasításokat figyelmen kívül hagyva 400 ml tejjel felfőztem, majd félretettem hűlni. Közben 125 gramm vajat 100 gramm cukorral habosra vertem, majd a kihűlt pudingot kanalanként hozzáadagoltam. Így egy nagyon könnyű, habos krémet kaptam, amelyet egyébként tortákhoz is kiválóan lehet használni.

Most következett az összeállítás, a lényeg, hogy különösen látványos, szokatlan, függőleges csíkozású süteményt kapjunk: ujjnyi szeletekre vágtam a piskótát, majd a krémmel egymáshoz ragasztottam őket, azaz minden megkent szeletet az előzőhöz állítottam, gyakorlatilag újra összeállítva a veknit.

Ezután tortabevonó csokoládéval öntöttem le, tapasztalatom szerint a 100 grammos mennyiség kissé szűkösen elég, mert a rések miatt nehéz egyenletesen eloszlatni a csokoládét a süteményen. Végül pocukorból és citromléből kevert mázzal "becsíkoztam". Ahhoz, hogy függőlegesen krémes szeleteket kapjunk, ferdén kell felvágni a süteményt.

Ez a desszert, amely másnap lesz igazán jó, nemcsak istenien finom, de fantasztikusan variálható is. A tésztát természetesen nem kell feltétlenül kakaóval elkészíteni, de legjobban talán a krémet lehet variálni: sokféle pudingport választhattok hozzá, puncs- vagy eperízűvel például szép rózsaszín lesz, de a csokoládés vagy a karamellás is csinos árnyalatot adhat. A krémbe keverhető rum, fűszerek, apróra vágott friss vagy aszalt gyümölcs is. Az én fantáziámat különösen két változat izgatja: kakaós piskóta narancshéjjal, hozzá narancsos krém: ugyancsak belereszelt héjjal és kandírozott narancshéjkockákkal. Esetleg ugyanaz citrommal... Továbbá a kakaós piskóta áttört málnával, eperrel vagy ribizlivel ízesített krémmel is nagyon finom lehet! A mostani főpróba után jöhetnek is ezek az aromás, gyümölcsös finomságok.

Cookie

Ez a klasszikus, mára nálunk is jól ismert amerikai sütemény elképesztően gyorsan és egyszerűen elkészül, folyton variálható és nagyon finom!

Picit utánanéztem, és megtudtam, hogy a cookie alapja egyesek szerint a német-osztrák kuchen, azaz ízletes, középkori eredetű, ánizsos-gyömbéres süti, mások szerint a holland koekje, amely egyszerű tésztából összeállított aprósüteményt jelent. Az édesség mindenesetre már az első bevándorlókkal együtt hajózott be Észak-Amerikába.

Az én verziómban a cookie minél csokisabb, annál jobb, de természetesen nem kell feltétlenül mérték nélkül belezúdítani a csokoládét - de akkor is úgy az igazi! Az intenzív hatás kedvéért háromféle formában teszem bele: kakaópor, olvasztott és tört csokoládé kerül bele. Én étcsokival készítem, mert nem az édessége, hanem a kakaóíz a lényeg, de nyilván lehet tej- és fehércsokival, vagy más ízesítésűekkel is próbálkozni.

Nos, a tésztának kicsit talán szokatlan módon látok neki: 1/2 csésze vajat/margarint megolvasztok 3/4 csésze cukorral és tetszőleges (na jó, minél több) jó minőségű, azaz magas kakaótartalmú étcsokoládéval. Aztán az egész keveréket szépen félretesszük hűlni. Eredetileg a vajat és a cukrot habosra kellene keverni, de ezzel a módszerrel időt lehet spórolni, és ugyanolyan finom lesz a végeredmény.

Amíg a vajas-cukros csoki hűl, 1 és 1/4 csésze lisztet összekeverünk 1/2 csomag sütőporral és 1 csipet sóval. Ebbe a csapatba szállhat be a kakaópor, amely természetesen szintén minőségi, holland verzió.

A vajas-csokis cukorhoz hozzádobunk egy tojást, ezután a két keveréket összeismertetjük egymással, jó alaposan elvegyítjük őket, végül apróra tört csokidarabokat szórunk bele. Ha itt fehércsokit használunk, az nagyon látványos lesz a sötét színű sütiben.

Sütőpapírral bélelt tepsire, egymástól távol kiskanállal halmokat teszünk, figyelembe véve, hogy a hő hatására szétlapulnak és elterülnek. 180 fokra előmelegített sütőben maximum 15 percig sütjük, nem baj, ha puhának tűnik, inkább előbb vegyük ki, mint később! Kicsit pihentetjük a tepsiben, majd óvatosan rácsra szedve hagyjuk teljesen kihűlni.

Ugye, hogy nem bonyolult? A lehetőségek száma pedig végtelen: nemcsak a csokifélékkel játszhatunk, hanem tehetünk bele apróra vágott aszalt gyümölcsöt vagy dióféléket, kandírozott citrom- vagy narancshéjat, ízesíthetjük kávéval, fűszerekkel (fahéj, gyömbér, ánizs, stb.), dúsíthatjuk földimogyoróvajjal, készülhet karamellás változatban... És bár eredeti formájukban ezek a sütik meztelenek, ha kedvünk és időnk van rá, rajzolhattok rájuk csíkokat, csigavonalakat, pöttyöket cukormázzal vagy csokival. Sőt, lekvár vagy krém segítségével édes kis szendvicseket is összeállíthattok két-két sütiből. Sokáig eláll, és hihetetlenül finom!


Tudom, hogy mostanában nem frissítem ezt az oldalt a régi rendszerességel, de higgyétek el, nagyon igyekszem! Ha valakinek az újabb ötletig hiányérzete támad, mindig szívesen látom a két történetem, A sziget foglya és A szerencse lánya oldalain!

Mokka brownie

Hivatalosan ezen a néven fut az a mennyei kávés-csokoládés-diós sütemény, amelyet egyik kedvenc, egyébként rendkívül változatos muffinrecepteket egybegyűjtő szakácskönyvem fénypontjaként tartok számon. Ez az igen finom aromájú és illatú édesség gyorsan és könnyen összedobható desszert vagy egy délutáni kávé kellemes kiegészítője lehet.

Az elkészítés módja jól ismert azok számára, akik valaha is megpróbálkoztak a muffinnal: itt is a száraz hozzávalókat kell összekeverni első lépésben, s egy külön edényben a többit, mielőtt mindet összeismertetnénk egymással. Ám tanácsos előkészülni, mielőtt nekiesnénk a lisztnek és társainak. Kenjük ki a formát és hozzuk a csokoládét használható formába, azaz olvasszuk meg. A magam részéről ehhez a vízgőz bevetését tanácsolom: egy lábosban olyan kétujjnyi magasan tegyünk vizet, forraljuk fel, majd ültessük a tetejére egy másik edényben a darabokra tört csokoládét. Gyorsíthattok a folyamaton, ha hozzám hasonlóan a mindig készenlétben lévő teavízből csíptek le egy adagot, s már kezdődhet is az olvasztás!

A csokoládé természetesen minél jobb minőségű, azaz minél magasabb kakaótartalmú étcsoki legyen, ebből legalább egy tábla kell – aki intenzívebb aromára vágyik, vagy talán csak javíthatatlan csokoládérajongó, dobhat mellé még pár kockát. Ezzel együtt fogjuk megolvasztani a süteményhez szükséges zsiradékmennyiséget is, ami jelen esetben úgy 6 deka vajat/margarint jelent. Hamar megy a dolog, s amint a két anyag szépen megadta magát a gőznek, tegyük félre hűlni, amíg sorra nem kerülnek a tészta összekeverésénél. Én speciel kitettem őket egy kicsit a teraszra levegőzni.

A másik fontos ízfelelőst, a kávét is a legjobb ilyenkor elkészíteni, hiszen ez sem mehet forrón a sütibe. Egy adag jó erős eszpresszóra van szükségünk, olyanra, ami garantáltan szívinfarktust okozna, ha belekortyolnánk. Azaz minél kevesebb vízből és minél több, finom aromájú kávéból álljon. Az eredeti recept instant kávét javasol, ami szerintem hatalmas vétek, ha egyszer különleges, igazán ínyenc édességre vágyunk, úgyhogy főzzünk csak le egy kevés minőségi, ha lehet frissen darált kávét, ami pompás illatot áraszt majd magából.

Most már hozzáláthatunk azokhoz a bizonyos száraz anyagokhoz: egy nagy tálban 12 deka lisztet vegyítünk 1 teáskanál sütőporral és 1 csipet sóval. Félretesszük, hogy a többiekkel foglalkozhassunk, s a kihűlt csokoládés vajhoz hozzákeverjük a már ugyancsak hűs kávét, 15 deka cukrot és 2 tojást. Ez az ínycsiklandó illatú, bársonyosan barna massza most már találkozhat a lisztes keverékkel, s ha homogén állagúra kavartuk őket, 1-2 marék durvára vágott diót is dobjunk bele. Most már épp csak át kell forgatni kicsit, s mehet is a formába. Ha klasszikus brownie-ra vágyunk, mindenképpen ragaszkodjunk a szögletes tepsihez, de választhatunk muffin-, kalács- vagy kuglófformát is, én azonban ezúttal egy őzgerincet készítettem.

Olyan 180-200 fokon kell sütni, tűpróbával ellenőrizzük, hogy kész-e. Ha előbújt a sütőből, pár percig hagyjuk a formában hűlni, majd vegyük ki és engedjük neki, hogy végleg megszabaduljon a felgyülemlett melegtől, mielőtt felszeletelnénk.

Díszíteni, dekorálni természetesen szabad. Bevonhatjuk csokoládémázzal, vagy csak csíkokat húzhatunk a tetejére a csokoládéból, esetleg a kontraszt kedvéért hófehér cukormázból. Nagyon csinos lesz a sütemény, ha fehér cukormázzal öntjük le, s kakaóporral szórjuk meg, mielőtt megkötne. Vagy kávéból és néhány csepp vízből készítsünk mázt, amivel párhuzamos csíkokat rajzolunk a fehér mázra, s villával márványos mintát húzunk belőlük. Megkenhetjük csokoládés vajkrémmel is, ha nem riadunk vissza a kalóriáktól. Mindazonáltal meztelenül hagyva, a maga természetes szépségében is nagyon tetszetős sütemény. Csokoládé- és/vagy kávéfüggőknek egyenesen kötelező!

Egy bögre tél

Talán kinőttem már a kakaózásból (ki lehet abból egyáltalán nőni?), mindenesetre a reggeleket évek óta már inkább kávéval kezdem. Imádom a kávét, vállalom, hogy függő vagyok, azzal a kitétellel, hogy nem a koffein kell nekem, hanem a kávé csodálatos aromája. Köszönöm szépen, koffein nélkül is fel tudok ébredni és pörgök is, ha kell, amit remekül bizonyít, hogy nem válok morcossá, ha nem kapom meg a mindennapi betevő kávémat, vagy ha koffeinmenteset iszom. Viszont az ízhez ragaszkodom, úgy napjában kétszer-háromszor legalább.

Az én italom a tejeskávé (avagy divatosabban: latte), minél nagyobb bögréből kortyolhatom, annál jobb. Nem tudok elképzelni nagyszerűbb reggelit, mint egy óriási bögre tejeskávét friss napilappal. De kávé mellett jobb beszélgetni, olvasni, írni - élni. Viszont ha már ilyen elengedhetetlen része az életemnek a kávé, miért ne szabhatnám át egy kicsit mindig az évszaknak megfelelően?

Amikor kabátra cserélem a pulcsit, amikor már a délutánok is sötétek és amikor beindul a fűtésszezon, ideje téliesíteni a hagyományos kávét is. Erre két trükköm van: az elsőt azoknak javaslom, akik édesen isszák a napi feketét: cukor, édesítőszer helyett jöjjön a méz! Ezerszer egészségesebb, mint a cukor és nincs benne semmi mű, mint az édesítőben. Ráadásul egyedi, számomra klasszikusan téli aromát ad a kávénak, amiről a mézeskalács és a kandalló előtti esték jutnak eszembe.

A másik egyszerű fogás néhány olyan fűszerrel tuningolni a kávét, amik szintén a télre emlékeztetnek: fahéjjal, szegfűszeggel, gyömbérrel, ánizzsal, vagy ezek tetszőleges kombinációjával. Még gyorsabban megy a dolog, ha a mézeskalács fűszerkeverékből csípünk le egy keveset ;) A fűszereket vagy egyszerűen keverjük a kész kávéba, vagy pedig szórjuk a kávé tetejére főzés előtt a kávéfőzőben, így már a folyamat közben szétterjed a fenséges illat. Az isteni íz és illat garantált! Nekem rögtön a hó, a karácsony jut eszembe az első kortyról :)

Még egy téli kávéötlet, ami ajándéknak sem utolsó, ha épp nem tudunk elugrani a Harrods karácsonyi shopjába, amiről korábban már írtam: fűszeres kávé úgy is készülhet, hogy szemes kávét egy kevés gyömbérrel, amit meghámozunk és vékonyan felszeletelünk, illetve néhány fahéjrúddal egy légmentes dobozban legalább egy hétig érlelünk. A különleges ínyencség aztán celofán- vagy tüllzacskóba csomagolva látványos és illatos ajándék. Természetesen - mint minden kávé - frissen őrölve az igazi! ;)

Egy hosszú séta a hóesésben, esetleg egy vidám hógolyócsata, szánkózás vagy hóemberépítés tökéletes téli kikapcsolódás, aminek méltó befejezése lehet egy nagy bögre forró csokoládé a kandalló mellett ücsörögve. Ha ez utóbbi nem is feltétlenül adott, a forró csokinak ilyenkor kortól függetlenül bárki örül. Próbáljunk meg ez egyszer lemondani a gyors és egyszerű megoldásról és instant kakaó helyett készítsünk valódi forró csokoládét! Sűrűt, illatosat, krémeset és igazi csokoládé ízűt. Olvasszunk fel vízfürdő felett néhány kocka csokit (minél aromásabb italt szeretnénk, annál többet), majd öntsük fel forró tejjel - legalábbis én így készítem. Az igazi étcsokoládéból készül, mindennemű édesítő adalék nélkül, de akinek ez túl tömény, készítheti tejcsokiból is, vagy adhat hozzá cukrot, esetleg mézet. Akinek ehhez nincs türelme, ám használjon csak kakaóport, de legalább igazi (holland) verziót, ne a cukros, "higított" változatot! Fűszerekkel kísérletezni ebben az esetben is szabad! Ha pedig nagyon meg akarjuk adni a módját, tegyünk tejszínhabot a tetejére, vagy jó amerikai szokás szerint mályvacukrot :)

És ami mind a téli kávé, mind pedig a forró csokoládé mellé mindig jólesik: egyetlen, még karácsonyról megmaradt aprósütemény ;)