Levendulafüzér

Elérkezett az én egyik kedvenc időszakom: nyílik, illatozik a levendula. Nagy álmom egyszer egy hatalmas levendulamezőn sétálgatni, sőt, saját levendula ültetvényt telepíteni; addig is a kertben most pompázó virágokat igyekszem csodálni, és különböző módon felhasználni, eltenni a hideg, virág, színek és illatok nélküli napokra.

A klasszikus módszer e fantasztikus virág "feldolgozására" a szárítás, nálunk is több csokorra való szárad, készülve molyirtó küldetésére a szekrényekben, fiókokban. Ám szerintem vétek a ruhák mögé rejteni az összes levendulát, mert egyébként egy nagyon csinos kis virág, többedmagával, csokorban pedig roppant elegáns látvány. Érdemes belőle szép kompozíciókat készíteni, amelyek aztán megszáradnak, és egész évben kiválóan díszítenek.

A levendula nagyon finom, nőies virág, tökéletes éke lehet például a hálószobának, de bármilyen helyiségbe kerülhet, ha színe illik az adott szoba árnyalataihoz. Különösen jó kiegészítője lehet a régiségekkel, klasszikus bútorokkal berendezett helyiségeknek. Mivel alapvetően a mediterrán vidékek lakója, a francia és az olasz stílus remekül passzol hozzá, de egy kecses kis szárított csokor egy elegáns szalaggal szerintem leginkább az angol otthonokra emlékeztet. Mint az a dísz, amelyet most készítettem.

A képen látható levendulacsokor összeállítása nagyon egyszerű művelet, olyan, mintha koszorút fonnánk. Néhány szál virágot összefogtam, vékony dróttal körbetekertem, majd ehhez rögzítettem sorban az újabb és újabb kis kötegeket, amelyek mindegyikét a dróttal fogtam hozzá a többihez. Tetszőleges hosszúságú dísz készíthető ezzel a módszerrel. Ha elértük a kívánt méretet, a dróttal gondosan rögzítjük a csokrot, és készen is vagyunk.

Természetesen lehet koszorút hajlítani ebből a füzérből: a vékony száraknak és a drótnak köszönhetően könnyen formára alakíthatók a virágok. Ekkor dróttal alaposan összekötjük a végeket, és mehet is például az ágy fölé, a falra, csodálatosan mutat majd.

Nyilvánvalóan úgy is köthetünk koszorút, hogy egy kész alapra rögzítjük a virágokat, ezt akár magunk is hajlíthatjuk erősebb drótból vagy egy ágból. Nem kell ragaszkodni a kör formához, nagyon romantikus díszt kaphatunk például egy szív formával. A levendulakoszorú egyébként képkeretnek is kiváló, rendkívül egyedi.

Nos, visszatérve az én csokromhoz, egy szalaggal tüntettem el a drótot, miután a szárakat megfelelő hosszúságúra vágtam. Mivel a levendula elég visszafogott árnyalatú, mindenképpen egy hasonló, nem harsány színt tudok elképzelni mellé: krémszínt, fehéret, rózsaszínt, zöldet, lilát - a lényeg, hogy halvány, pasztellszín legyen. Mintás szalaggal is lehet próbálkozni, de nekem az egyszínű valahogy jobban illik ehhez a virághoz.

Ez a csokor kerülhet polcra, asztalkára, ablakpárkányra, szekrényre - roppant elegáns, finom dísze lesz otthonunknak.

Van még egy pár levendulás tervem, amelyek folyamatban vannak, igyekszem majd beszámolni Nektek azokról is! De természetesen a Ti ötleteiteket is szívesen fogadom! :)

Tavaszi csokor

Hadd kezdjem azzal a jó hírrel, hogy amint látjátok, új ruhát kapott az oldal! Remélem, Nektek is legalább annyira tetszik, mint nekem. Szerettem volna egy olyan külsőt, ami egyedi, különleges és jól illik a blog jellegéhez, s egy segítőkész kolléganőm, Rita jóvoltából, meg is kaptam! Köszönöm, Rita, hihetetlenül kreatív vagy! :)



Most pedig térjünk rá egy újabb üde és tavaszi témára! Ha valaki szereti ezt az évszakot, annak oka általában a számtalan gyönyörű virág, s az általuk teremtett vidám, tarka hangulat, amire annyira ki vagyunk már éhezve a hosszú, hideg tél után. S amíg virágba borulnak a gyümölcsfák, ibolyaszőnyeg teríti be a mezőket és megjelennek az első színes szépségek a kertekben, miért ne ünnepelhetnénk a természet újraéledését egy nagy csokor gyönyörű virággal a lakásban? Szerencsére ehhez nem feltétlenül kell mélyen a zsebünkbe nyúlnunk, számos áruház kínálja elérhető áron a virágcsokrokat, amiket könnyen feldobhatunk, hogy otthonunk fénypontjai legyenek.

Mivel ezúttal kifejezetten a tavaszi csokrokat tárgyaljuk, arra biztatlak Benneteket, hogy elsősorban tulipánt, jácintot, nárciszt válasszatok. Nagyon szépek egyébként a kisebb virágok is, úgy mint a krókusz, az ibolya, a hóvirág és a kankalin, ezekből apró kompozíciókat készíthetünk, egyfajta mini csokrokat, amiket persze ugyanolyan gonddal állíthatunk össze, mint nagyobb társaikat.

Visszatérve a tulipánra és a többiekre, nem kell feltétlenül egyféle virágban gondolkodnunk, ha több fajtát és több árnyalatot használunk, éppen olyan harsogóan tarka összeállítást kapunk, mint amilyen a tavasz is maga. A színeket aszerint is megválogathatjuk, hogy hova szánjuk a virágokat, vagy milyen hangulatot keltsen csodálójában. Nagyon szép lesz az eredmény, ha például sárga tulipánt sárga nárcisszal párosítunk, de megtörhetjük a kompozíciót néhány szál fehér jácinttal, s így egy nagyon elegáns csokrot fogunk kapni. Szenvedélyes, tüzes lesz az eredmény, ha piros, sárga, narancs tulipánokban gondolkodunk. Rózaszín és lila jácintokkal rendkívül nőies, romantikus hatást érhetünk el, ennek még finomabb verziója a rózsaszín-fehér duó. Ugyanakkor egy hatalmas csokor, a szivárvány minden árnyalatában pompázó jácint- vagy tulipáncsoporttal igen vidám díszt kreálhatunk.

De nem csupán virág kerülhet a csokorba, egyéb kiegészítőkkel is feldobhatjuk. Kézenfekvő a pillangó és méhecske figurák alkalmazása, ezeket pálcára tűzve vagy drót segítségével illeszthetjük a virágok közé. Ha pedig közeledik a húsvét, akár bárány- vagy csibedíszek is kerülhetnek a csokorba, de remek ötlet kifújt hímes tojásokat hurkapálcára húzva a virágok közé fogni. Kisebb csokrokhoz kiváló a fürjtojás, ami már önmagában is nagyon csinos a pettyes héjával.

Persze a csokor stílusától függően más kellékekkel is operálhatunk: a romantikusokhoz eljátszhatunk gyöngyökkel és flitterekkel, amiket felfűzve vezethetünk körbe a csokron. A rusztikus jellegű összeállításokhoz remekül passzol néhány madártoll, pihe (ezek festett verzióit is lehet használni más stílusú csokrokhoz, illetve nagyon elegáns, ha egy pávatollat fonunk a virágok közé ), de az is jó ötlet - különösen, ha konyhába kerül a csokor - ha néhány fűszernövénnyel dobjuk fel a kompozíciót, amik nem mellesleg illatukkal is szolgálnak. Remek választás például a bazsalikom vagy a rozmaring. Pár hét múlva pedig nyugodtan vegyünk akár gyümölcsfaágakat is a virágok közé, de az aranyeső is pompásan gazdagíthatja a csokrot.

Az sem mindegy, hogy milyen tartóba kerülnek a virágok, s ez leginkább a kompozíció jellegétől függ. Ha tarkabarka a csokrunk, a tartó húzódjon a háttérbe: egy egyszerű üvegváza vagy fehér kerámia tökéletes. Ám ha vidékies, country stílusú kiegészítőnek szánjuk színes csokrunkat (mondjuk a konyhaasztal közepére), válasszunk egy nagyobb, például pettyes bögrét, egyszerű agyagkorsót vagy éppen egy fémvödröt. Lágy, elegáns csokrokhoz egy színben harmonizáló váza vagy üveg illik a legjobban.

Végül egy utolsó javaslat: remek ihletet kaphatunk, ha átlapozunk néhány kertmagazint vagy akár csak körülnézünk kicsit a világhálón! ;)

Primula

Nevéből adódik, hogy a primula, ismertebb verzióban kankalin az első tavaszi virágok egyike, amihez hihetetlen színválasztékban és általában olcsón juthatunk hozzá ezekben a hetekben, így érdemes pár cseréppel beszerezni, hogy egy kis színt csempésszünk otthonunkba.

A kankalin kedvenc virágaim egyike (bár igazi szívem csücske a vad verzió), amit igazából gyűjtök is, hiszen mindig lehet találni egy-egy újabb, különlegesebb árnyalatot a virágboltok és nagyáruházak kínálatában, amit egyszerűen nem lehet otthagyni. Mivel igazán nem foglal nagy helyet és nem is drága, nem olyan nagy beruházás akár több növényt is venni, s tarka kompozíciót kialakítani a lakás egy hangsúlyosabb pontján. Ehhez választhatunk egymással, illetve otthonunk színeivel harmonizáló árnyalatú virágokat, de nagyon jól mutatnak a tarkabarka összeállítások is, amik kifejezetten azt a harsány, bolondos hangulatot hozzák, amire a hosszú tél után már annyira vágyunk. De az sem rossz megoldás, ha más tavaszi virágokkal, például jácinttal, nárcisszal, tulipánnal társítjuk.

A legegyszerűbb megoldás, ha kaspókba állítjuk az új szerzeményeket. Nagyon jól illenek hozzájuk az élénk színű, mázas kerámiakaspók, amelyek mintegy visszhangozzák a virágok vidám színeit. Magunk is festhetünk szimpla agyagcserépből akrilfestékkel kaspót, amit aztán kedvünkre dekupázsolhatunk vagy mintásra pingálhatunk. Kaspó helyett azonban választhatunk akár egy régi bögrét is.

Ha inkább tavaszi jellegüket szeretnénk hangsúlyozni, válasszunk természetes anyagokat, s állítsuk kosárkába, egyszerű agyacserépbe, faládába, fémvödörbe a növényeket. Ezeket az anyagokat kombinálhatjuk is: nagyon jól mutat például, ha egy kisebb fémvödörbe helyezett kankalin köré, a vödör peremére egy vesszőkoszorút teszünk, vagy száraz füvekből magunk kanyarítunk koszorút köré, esetleg ha a virágok vidámságát állítanánk a középpontba, egy kevés színes szizálból is fonhatjuk a koszorút. Mindenesetre nagyon hatásos, ha némi mohával fedjük be a földet a növény körül, ez kiválóan erősíti a természetes jelleget.

Pálcára szúrt papír pillangókkal, apró fadíszekkel is ékesíthetjük a virágokat, s ha elérkezik a húsvét, kis tojásokkal, nyuszi- és csibefigurákkal varázsolhatjuk ünnepivé, s akár a húsvéti asztal díszévé a kankalint.

Ám aki tartózkodna a harsány színektől, annak sem kell a primulát kiutasítania a lakásából: gyönyörű fehér, krémszínű, világoszöldes árnyalatok is kaphatók, amik világos színű cserépben nagyon elegánsan mutatnak, de a modernebb hatás kedvéért némi üveggyönggyel vagy fehér dekorkaviccsal is tovább cifrázhatjuk.

Szokatlan, de nem lehetetlen, sőt, nagyon szép, ha önmagában vagy más virágokkal együtt csokorba, koszorúba fonjuk a kankalint.

Ezután már nincs más dolgunk, mint hogy rendszeresen lecsípkedjük a hervadt virágokat, hogy minél dúsabb virágzásra biztassuk, illetve hogy gondoskokodjunk az ideális vízellátásról.

Sokoldalúsága mellett a kankalin másik tulajdonsága, amiért annyira szeretem, a tartóssága: ha végleg elvirágzott és enyhe már az idő kinn, egyszerűen csak költöztessük ki a kertbe, s mivel tulajdonképpen egy évelővel van dolgunk, jövő tavasszal ismét megörvendeztet bennünket virágaival. Sőt, az évek során egyre jobban terjeszkedik majd, így később tőosztással könnyedén szaporíthatjuk is. Ugye, hogy muszáj beszerezni legalább egyet? ;)

Papírrózsák

Az egész úgy kezdődött, hogy illusztrációt kerestem egy novellámhoz, amelyben a főszerepet a talán legnépszerűbb virág, a rózsa játssza, s közben néhány nagyszerű ötletre bukkantam, amit mindenképpen meg akartam osztani veletek. Hosszú és hideg téli estéken talán jobban van időnk és kedvünk a nyarat idéző virágokat barkácsolni. A két egyszerű és rendkívül kreatív megoldás egyaránt egy-egy, minden háztartásban fellelhető és olcsó papírfélére alapoz.


Az első tipp a karton tojástartót veszi elő: nincs más dolgunk, mint két "egységet" gondosan kivágni a tojástartóból és annyi vízben áztatni őket, amennyi bőven ellepi a papírokat. Ha öt perc múlva kihúzzuk őket, immár könnyedén formázhatjuk a puha kartont, s rózsaszirmokat hajtogathatunk belőlük, amiket egymásba illesztve összeáll a virág. Ezután szüksége van néhány órára a rózsának a teljes száradáshoz. Én javaslom utolsó lépésként kifesteni, de az áztatóvizet is lehet már színezni például ételfestékkel, ám fennáll a veszélye, hogy száradás után a kész virág nem pont a kívánt árnyalatban fog pompázni, ráadásul a kezünk is színes lesz a szirmok formázása közben. Az elkészült rózsát tetszés szerint felhasználhatjuk, készíthetünk neki hurkapálcából szárat, de fel is ragaszthatjuk egy dobozkára.


A másik ötlet egy újabb konyhai kelléket vet be: a kávéfilterpapírt. Itt is az áztatás az első lépés, ám most kifejezetten ajánlom a víz megfestését, ugyanis egy jóval vékonyabb, sérülékenyebb papírral dolgozunk ebben az esetben. Tehát ételfestéket csepegtessünk a vízbe, vagy használjunk céklalét, ami teljesen természetes színezőanyag és éppen megfelelő az árnyalata. A filtert óvatosan válasszuk szét a ragasztásnál és úsztassuk egy kicsit a vízben, attól függően, milyen színre is vágyunk pontosan: minél tovább pancsol a papír, annál sötétebb árnyalatot kap.

Azután vegyük ki, facsarjuk ki egy picit óvatosan és hagyjuk teljesen megszáradni. Közben zöldre festhetünk egy hurkapálcát szárnak, vagy zöld szalaggal, színes papírral vonhatjuk be. A pálca köré kell felcsavarni a megszáradt papírt: folyamatosan hajtogassuk, fazonírozzuk, hogy minél természetesebb legyen a forma, közben pedig ollóval vigyázva igazgathatjuk is. Végül ragasztószalaggal rögzítjük a kész virágot a szárhoz, amit kevéske zöld papírral tüntethetünk el: ez lesz a rózsa csészelevele. Néhány, papírból kivágott levéllel tehetjük még mutatósabbá a virágszálat.

Végezetül pedig az ügyeskedéshez ihletforrásként, vagy csak úgy, szórakozásként ajánlom az én inspirációmat, az említett novellát itt.

Tavaszváró

Miután szemünk túlságosan hozzászokott az elmúlt 1-2 hónapban a karácsonyi színkavalkádhoz, díszek, dekorációk tömkelegéhez, a csillogáshoz, így, vízkereszt idején, a karácsony végleges elmúltával talán üresnek, kietlennek, lepusztultnak érezzük magunk körül a környezetet. Ekkor sietnek segítségünkre a csinos kis tavaszidéző virágok seregei: kankalinok, jácintok, tulipánok, nárciszok, krókuszok. Amíg el nem olvad a hó, ki nem zöldell a kert, elő nem bújnak a virágok, ki nem rügyeznek a fák-bokrok, ezek a tarka, illatos, vidám kis gyönyörűségek örömmel tartják bennünk a lelket és derítenek derűsebb hangulatra a fázós, szürke napokon.

A virágboltokat és az áruházakat ezekben a napokban valósággal megszállják a hagymás virágok és a kankalinok a legkülönbözőbb árnyalatokban és méretekben. Igazán szívderítő látvány néhány ilyen édes virágocska az ablakban, a dohányzó- vagy étkezőasztalon, mindenképpen szerezzünk be tehát pár cseréppel! Viszont ha pénzt akarunk spórolni és/vagy egyedi kompozícióra vágyunk, ne a "gyárilag" összeállított díszek között keresgéljünk, hanem vásároljunk szimpla műanyag cserépbe ültetett virágokat, vagy hajtassunk magunk hagymákat, amiket aztán később szépségesen felöltöztethetünk.

Ha virághagymákat akarunk hajtatni, sajnos csak kései eredményre számíthatunk: hetek kérdése, mire a hagymából tündöklő virág lesz, és fel kell készülnünk arra is, hogy esetenként a növény elmaradhat a csomagoláson látható kép által sugallt reményektől - nem biztos, hogy valóban olyan nagy, élénk színű, dús virágzatra számíthatunk. Viszont kétségtelenül érdekesebb ez a megoldás, s így sokkal inkább magunkénak érezhetjük a növényt, hiszen már a kezdetektől ott volt velünk. Éppen ezért különösen kisgyerekeknek javasolható a hajtatás, akik minden nap érdeklődve figyelik, mennyit fejlődött kis virágocskájuk. Ha több gyermek van a családban, mindenki kaphat egy-egy hagymát, és indulhat a verseny, kié hajt ki előbb, kié lesz szebb, nagyobb. A cserepeket a gyerkőcök tetszés szerint díszíthetik, kifesthetik, ráírhatják a nevüket.

Természetesen azonban egyszerűbb és gyorsabb megoldás, ha kész, virágzó növényeket veszünk. Ám a műanyag cserepek közel sem látványosak, így készítsünk illő "ruházatot" nekik, amik még jobban erősíthetik a tavaszi hangulatot. A legkézenfekvőbb talán egy megfelelő méretű kosárkát használni kaspó gyanánt, valahogy a fonott vesszőkosarak önmagukban is olyan tavaszi hangulatot árasztanak... meglehet, mert míves, természetes darabok, s ilyenkor a szokásosnál is jobban ki vagyunk éhezve a természetes dolgokra. Igen dekoratív, ha a cserepek tetején a földet vagy a gyakorta kilátszó hagymákat mohával fedjük be, ami tovább fokozza a természetességet: olyan, mintha egy csipetnyi erdőszél virítana lakásunkban.

Talán észrevettétek már, hogy én alapból a lehető legtermészetesebb megoldások híve vagyok. Éppen ezért egy nagyon egyszerű, hagyományos ötletet ajánlok figyelmetekbe: tegyetek több virágot egy öreg faládába. A ládát használat előtt le lehet lakkozni vagy festeni, esetleg dekupázsolni rá valamilyen kedves mintát. Az én ablakomban egy méhviaszolt ősrégi láda uralkodik, amiben folyamatosan cserélődnek a növények, és amire egy levendulacsokrot dekupázsoltam. De nyugodtan fel lehet használni azokat a kisebb ládákat is, amelyekben olykor a gyümölcsöket-zöldségeket árusítják, illetve az áruházakban ősszel gyakran jelennek meg virághagyma-gyűjtemények is ilyen csinos kis ládákba csomagolva. Egy ilyen ládában legjobban a hasonló fajtájú virágok mutatnak jól, amikből akár különböző árnyalatokat is össze lehet vadászni.

Ugyancsak hagyományos és nagyon csinos megoldás a fémedények, -kaspók használata is. Egy helyes kis füles fémvödör, ami formájában, méretében a gyerekek homokozó játékaira emlékeztet, tuti megoldás. De a régi portákat idéző zománcozott vödör is nagyon jól mutat. Választhatunk alacsonyabb, szélesebb fémedényeket is, ezekbe nyilván több virág fér. Minél alacsonyabb azonban a kiválasztott edény, annál inkább a kisebb virágok fognak benne szebben mutatni: az egészen alacsonyakba tegyünk például krókuszt, míg a karcsúbb, magasabb vödröcskékbe helyezzünk inkább nárciszt.

Talán emlékeztek még rá, hogy egy korábbi bejegyzésemben említettem, jácint illatozik körülöttem. Akkor egy olyan képet is mutattam, amelyen a jácintok egy teljesen egyszerű papírzacskóban virítottak. Nekem ez a kivitelezés is nagyon tetszik, bár a barna csomagolópapírért (természetesség!) alapból odavagyok ;) Persze választhattok bármilyen színű zacskót, akár mintásat is, a lényeg, hogy ne üsse agyon a virágokat, hagyja szépen érvényesülni őket. A zacskó méretére is ügyelni kell, hogy ne temesse be a virágfejeket, hogy azok szépen, teljes pompájukban viríthassanak. Persze locsoláskor arra sem árt odafigyelni, hogy ne áztassuk el a zacskót, mert száradás után foltos, hullámos marad a papír. A papírzacskó helyett textilzsák is használható, én személy szerint a puritán zsákvászonra, a jutazsákokra szavazok. Na jó, valamilyen fényesebb, a virág színével harmonizáló szalaggal átkötni szabad :)

A tavaszi virágok természetes díszítéséről most ennyit. Viszont több lehetőséget rejt ez a téma magában, semminthogy egyetlen bejegyzéssel elintézzem, és amúgy is sajnos messze még a tavasz, úgyhogy folyt. köv. ;)