Mézeskalács házikó a forró csokihoz

Kicsit későn vettem sajna én is észre, hiszen kiváló karácsonyi ajándék lehetett volna az alább bemutatott mézeskalács házikó. De talán még jól jön az ötlet azoknak, akikhez még csak ez után érkeznek megajándékozható vendégek, vagy egyszerűen feldobná vele a családi-baráti kávézásokat, forró csokizásokat ezeken a borongós, lusta napokon. Feltéve, ha még nincs elege a sütésből, a mézeskalácsból ;) Legrosszabb esetben pedig csak el kell tenni jövőre az ötletet.

Nem kell hozzá különösebb forma, csak egy vonalzó, és ha adhatok egy tippet a szögletes formák kivágásához a tésztából: pizzavágó. A házikó az ajtó révén ül rá a bögre szélére, szóval figyelni kell rá, hogy kettő is legyen belőle. Lehet rá mini ablakokat is vágni, de nem muszáj. És így, hogy csak a tető díszes, nincs túlcicomázva, de persze mindenki lehet annyira kreatív, amennyire csak akar. De érdemes azt is észben tartani, hogy egyszerűbb, ha a tetőt az előtt díszítjük, hogy összeállítanánk a házikót - természetesen a cukormázat használva ragasztóként.

Ajándéknak én úgy adnám, ha még kellene ajándékot készítenem, hogy vennék egy szép bögrét, mondjuk, karácsonyi mintával, vagy s.k. díszítve porcelánfestékkel. A bögrébe tennék vagy egy olyan készen kapható csokikockát ki fa kanálkával, amely az elmúlt években elég tipikus karácsonyi ajándék lett, vagy egy adag reszelt csokoládét kis tasakban. Esetleg egy csomag forró csoki-port.
Vagy ha valaki kávézós, egy zacskó kávét hozzá. Teázósoknak meg teát, talán különleges, válogatott teafiltereket.

Forrás: Today Parents & Not Martha

Téli vacsora

Nagyon szeretem azokat a recepteket, amelyek az éppen szezonális finomságakat használják, így mostanában különösen keresgélem a különféle gyökérzöldségeket, hagymát, krumplit, sárgaborsót, szárazbabot és sütőtököt felvonultató étkeket. Utóbbi egyébként is nagy kedvencem, és nem hiszem, hogy kizárólag szimplán megsütve kellene fogyasztanunk, ugyanis remek, sokoldalú alapanyag. Bár az elmúlt években kifejezetten divatba jött a sütőtökleves, és már Dunát lehetne rekeszteni a különböző változatokkal, másfajta fogásokhoz is kiváló ez a hosszan elálló, édes zöldség, amelynek élénk színe kifejezetten jólesik a léleleknek így, télidőben.
Szóval most megmutatom, ma mit készítettem vacsorára, mert szerintem ez egy fantasztikus étel ebben a havas, esős, borongós időben, gyorsan és egyszerűen megvan, és nem szokványos, hanem különleges. Húsgombóc sütőtökkel. Nem kell megijedni, a sütőtök nem a gombócba kell, hanem mellé, köretnek, de az az egészben az a pláne, hogy egyszerre, egymás mellett készül el a kettő. Igazán hatékony, energiatakarékos megoldás, és mivel csak egy tepsi kell hozzá, azok kedvence lehet, akik utálnak mosogatni :)
Tehát kell hozzá egy kábé 1,5 kilós sütőtök, amelyet meghámozunk, a magjait eltávolítjuk, majd szeletekre vágunk, és egy nagy tepsibe teszünk. Rakunk mellé 3-4 fej meghámozott, negyedekbe vágott hagymát, és szerintem pár gerezd fokhagymának is örülhet - én sajna ezúttal kifelejtettem belőle.
Az én sütőtököm csak egykilós volt, így néhány sárgarépával egészítettem ki. De érdemes próbálkozni fehérrépával, pasztinákkal, céklával, krumplival - gyakorlatilag mindenféle téli zöldséggel.
Aztán egy tálban összemorzsolunk két szelet kenyeret, és ráöntünk úgy 4 evőkanál tejet. Én szárazkenyeret használtam (imádom, amikor el tudom használni a maradékokat, amikor meg tudok menteni valami ehetőt a kukától), ehhez kicsit több tej kellett. A beáztatott kenyérre megy 1 fej felkockázott hagyma, 1 tojás, egy fél csokor apróra vágott pertrezselyem és 600 gramm darálthús - ez nálam pulyka. Jól összedolgozzuk, sózzuk-borsozzuk.
A sütőt 180 fokra előmelegítjük.
Egy tálkában összekeverünk 4 evőkanál olívaolajat, 4 evőkanál balzsamecetet, a csokor petrezselyem másik felét szintén felaprítva, egy evőkanál cukrot és fél teáskanál sót. Ezt a pácot eloszlatjuk a zöldségeken.
A húsmasszából 12 gombócot formázunk, és ráültetjük őket a zöldségágyra. Betoljuk az egészet a sütőbe, 20 percig sütjük, majd szépen, gondosan minden húsgombócot és tökszeletet megfordítunk, és mehet vissza újabb 20 percre a sütőbe.
Kiválóan passzol hozzá némi túró kevés joghurttal kikeverve, vagy csak joghurt/kefír, sózva és jó adag friss zöldfűszerrel, pl. snidlinggel összevegyítve.
Soha rosszabb vacsorát egy februári estére!

Karácsonyi recepttár

Annak, aki még nem döntötte el, pontosan mit is szeretne sütni-főzni az ünnepekre, és ötletekre, inspirációra van szüksége, és annak, aki már rég tudja, mi kerül majd az asztalra, de szívesen nézegetne recepteket, van egy ajánlatom, amely nem egészen új, de nem győzöm hangsúlyozni, én mennyire odáig vagyok érte: a BBC gasztro-oldala!
Itt minden alkalomhoz - így a közelgő karácsonyhoz is - találhattok fantasztikus recepteket részletes, közérthető leírásokkal és fotókkal. A BBC szakácsai közül pedig jó néhányat már amúgy is ismerünk a nálunk is látható műsoraikból és az itt is kapható könyveikből.
A gyűjtemény évről évre új receptekkel egészül ki, miközben a régiek is folyamatosan elérhetők. Az idei újdonságok között ott van például a hóember formájú karácsonyi keksz vagy a karácsonyi brownie.
Az aprósütemények mellett érdemes körülnézni a torták, a házilag készíthető, ehető-iható ajándékok és a karácsonyi koktélok között is!

Kísérteties finomságok

Jön az újabb hosszú hétvége, és ha akkor is olyan vacak lesz az idő, mint manapság, valószínűleg sokunknak lesz ideje sütni-főzni kicsikét. A Halloween apropóján ajánlanék most Nektek néhány receptet, eszméletlen ötletesek, látványosak! Bárkit elkápráztathattok velük, és időtöltésnek sem rossz az elkészítésük.
Az alkalomhoz illő torta például egy komplett sírkert, kakaós alappal/sírhanttal, gyömbéres sírkövekkel - fantasztikusan egyedi!Másik kedvencem a szellemes muffin, itt a csokis alapra kerülnek a habos lepedőbe bújt kísértetek.
Érdemes még körülnézni itt, biztos találtok még pár remek ötletet. Próbáljátok ki ezeket a sütiket, mert szerintem egyszerűen haláliak. Bocs, ezt nem tudtam kihagyni!

Blogajánló

Csak gyorsan szeretnék a figyelmetekbe ajánlani egy blogot, pontosabban annak is egybizonyos bejegyzését itt
Aki egy kicsit is tud angolul, annak érdemes bekukkantania a BBC gasztronómiai oldalára (biztos sokszor mondtam már, mennyire szeretem), mert remek tippeket ad mindazoknak, akik azon törik a fejüket, hogy s.k., ehető-iható ajándékokkal lepik meg szeretteiket idén karácsonykor.

Mézes-gyömbéres karácsonyváró

Nekem eddig a cookie, vagyis az amerikai, angolszász keksz jobbára a csokoládés (lehetőleg kétféle csokiból darabkákat tartalmazó + kakaós tésztából készülő) kerek, minél nagyobb kekszet jelentette, pedig természetesen ezt az egyszerűen összedobható sütit is millióféle ízesítéssel lehet készíteni. A változat, amelyre most bukkantam, egy kifejezetten téli, karácsonyi ízkombinációt ajánl, amely tökéletesen hozza az ünnepi hangulatot, és a nagy adventi készülődés közepette a néhány percnyi kikapcsolódást és a nyirkos, ködös, fázós, korán sötétedős napokat egyaránt megédesíti.

Ezt az édességet gyorsan és egyszerűen össze lehet dobni, elkészítése tényleg gyerekjáték, és mivel semmi extra hozzávalót nem igényel, hirtelen felindulásból is bármikor nekiláthattok.

A kekszhez először is 100 gramm liszthez keverjetek 1/2 teáskanál szódabikarbónát, 1 teáskanál sütőport és egy csipet sót, majd az aromás ízhez 1 teáskanál őrölt gyömbért, valamint 1/2-1 teáskanál mézeskalács-fűszerkeveréket. Utóbbi tetszés szerint fahéjjal, ánizssal, szegfűszeggel helyettesíthető, az arányokkal ízléstől függően szabad játszani.

A lisztes-fűszeres keverékbe 50 gramm, kis darabokra vágott vajat/margarint morzsolunk, majd 3 evőkanál mézet teszünk hozzá. Az eredeti recept úgy 1 evőkanál cukrot is javasol, de szerintem úgy túl édes lesz a végeredmény - ez azonban megint csak ízlés dolga.

A lényeg, hogy ezt a meglehetősen ragacsos keveréket gyúrjátok össze, és sütőpapírral kibélelt vagy kivajazott tepsibe 2-3 centi átmérőjű gömböket tegyetek belőle. Ez könnyebben megy, ha a tésztát picit a hűtőbe teszitek (vagy ilyen időben egyszerűen ki az ablakpárkányra). A halmokat késsel vagy csak kézzel le kell lapítani, hogy kábé egy centi vastag kekszeket kapjunk - vigyázat, kellő távolságba kerüljenek egymástól a sütik, mert a melegben megnőnek! Némi cukorral meg lehet szórni a tetejüket.

190 fokon kábé 10 perc alatt el is készülnek. Hagyjátok kihűlni őket a tepsiben, forrón még úgyis túl puhák ahhoz, hogy eltávolítsátok őket onnan. Később, ha kedvetek van, cukormázzal vagy csokoládéval díszíthetitek őket.

Ebből a mennyiségből tapasztalataim szerint mindössze 15-16 darab, nem túl nagy keksz lesz, úgyhogy ajánlatos legalább a duplájára növelni a megadott mennyiségeket, de egy kis finomságnak a forró csokoládé mellé így is kiváló. És persze ajándéknak sem utolsó!

Tökünnep

Régóta nem írtam már ide, de ahogyan talán láttátok, más oldalaimra sem, mert elég sűrű volt az életem mostanában, sok, nagy változás történt körülöttem. Most viszont Halloween közeledtével, úgy éreztem, muszáj írnom ide, hiszen rám is vár egy faragni való tök, és rengeteg fantasztikus ötletet láttam mindenfelé, miközben ihletet kerestem az idei műalkotáshoz.

Először ebbe az oldalba botlottam, itt ingyenesen, pdf-formátumban letölthető mintákat találhattok, nekem a boszorkányos tetszik különösen!

Itt is rengeteg egyedi, nem túl bonyolult mintára bukkanhattok. Csak rá kell kattintani a kiválasztott motívumra, és már nyomtatható is!

Ha a netről nyomtattok mintát, a könnyebb kezelhetőség kedvéért vágjátok le a felesleges sarkokat a papírlapról, majd ragasztószalaggal rögzítsétek a mintát a tökre. Rajszöggel is lehet, ha nem bánjátok, hogy ezek apró lyukakat hagynak a tökben, igaz, ezek úgysem nagyon látszódnak majd. A motívumot rajzoljátok körbe, erősen rányomva a ceruzát vagy a tollat a papírra, hogy nyomot hagyjon a tök héján. Az is jó, ha rajzszöggel, tollal vagy valamilyen más hegyes eszközzel apró pontokat szurkáltok a tökbe a minta körvonalának mentén. Távolítsátok el a lapot, és vágjátok ki a motívumot a tökből. Nem nagy művelet, igaz?

Ha az ingyenes minták között nem találtok kedvetekre valót, több oldal ugyan rendelésre (persze nem ingyen) elküldi a kért mintákat, de a tökfaragás tipikusan egy olyan feladat, amely egy kép, egy fotó alapján könnyen leutánozható, szabad kézzel is rárajzolható a kinézett motívum a tökre, és természetesen közben az egyéni ízléshez vagy a tök méretéhez igazítható.

Ráadásként pedig íme, néhány recept Halloweenre a BBC oldalán! A denevéres keksz és a pókhálós muffin ellenállhatatlanul fest!

Morzsás-barackos

Egy nagyon finom, gyümölcsös nyári süteményt ajánlok most Nektek. Nem tudom, Ti hogy vagytok vele, de ilyen meleg napokon egyszerűen nem kívánom a krémes-csokoládés édességeket, inkább friss, üdítő, nem túl édes, gyümölcsös sütikre vágyom. És mivel gyümölcsből aztán tényleg nagy a választék mostanság, fantasztikusan lehet variálni az ötleteket, az alábbi receptet is szinte bármilyen gyümölcsből ki lehet próbálni, amit csak szerettek vagy ami van otthon.

Kicsit az angol morzsasütire hasonlít ez a desszert, csakhogy azzal ellentétben itt nemcsak arról van szó, hogy a gyümölcsre rászórjuk a tésztamorzsát és megsütjük, hanem alapot is készítünk neki, így egy elegánsan szeletelhető, könnyebben kezelhető süteményt kapunk.

Nekem egy nagyobb adag nektarinom volt, amit el kellett használni, így ebből készítettem. Körülbelül fél kiló gyümölcsre van szükség, megpucoljuk, kockákra vágjuk és kevés vízzel meg cukorral főzzük, hogy megpuhuljon kissé. Természetesen a víz mennyisége függ a felhasznált gyümölcs levesességétől, a cukor az édességétől, a főzési idő pedig a keménységétől. Nem kell szétfőzni, nem lekvárt készítünk, maradjon roppanós! Tegyük félre a lábost, hagyjuk kihűlni a gyümölcsöt.

Közben a tésztához 225 gramm lisztből, 200 gramm vajból/margarinból, 100 gramm cukorból és 1 csipet sóból morzsa állagú tésztát keverünk robotgéppel. Egy sütőpapírral kibélelt tepsibe beleszórjuk a tészta kétharmadát, belenyomkodjuk, hogy összefüggő alapot kapjunk, és közepes fokozaton 10 percig sütjük.

Ha kihűlt a tészta is kissé, megszórjuk némi darált dióval/mogyoróval/mandulával, hogy némileg felszívja majd a gyümölcs levét, és eloszlatjuk rajta a gyümölcsöt, majd rászórjuk a tésztamorzsa maradékát. Jöhet még rá egy kis darált dió, majd mehet vissza a sütőbe 30 percre.

Kitűnő, zamatos, nagyon gyümölcsös finomság! Én már alig várom, hogy szilvás verzióban is kipróbáljam ;)

Húsvéti tippek

Tudom, hogy javában közeleg a húsvét, és semmilyen ötletet nem mutattam Nektek az oldalon ezzel kapcsolatban, amire két mentséget tudok felhozni: 1. bizonyára észrevettétek már, hogy közel sem vagyok olyan aktív ezen az oldalon (és sajnos a többin sem), mint régen, aminek az oka a munka. Alig van időm alkotni, de ha mégis akad, kedvem, ihletem nem igen van hozzá... 2. idén életemben először nem töltöm itthon az ünnepeket, nem lesz nagy húsvétolás, semmilyen módon nem készülök rá, nincs tojásfestés, sonkafőzés, semmi. Ebből kifolyólag hangulatom sincs igen hozzá, pedig úgy egy hónapja elterveztem, hogy majd dekupázsolok meg mindenféle virágos-tarka anyagból varrok tojásokat, de persze ez nem jött össze.

Szóval szégyellem magam, de nem tudok javaslatokkal előállni, hogyan tegyétek szebbé az ünnepet. Legalábbis saját ötleteim nincsenek. De mutatok pár oldalt, ahonnan talán meríthettek ihletet.

Az isteni Lindt csokoládé oldalán dekorációs tippeket és ünnepi recepteket találhattok. Szerintem érdemes nézelődni, akárcsak a német oldalon!

Természetesen a BBC oldalán is remek receptgyűjteményt találhattok, a kis nyuszifészek sütik vagy a gyümölcsös muffinok igazán ellenállhatatlannak tűnnek!

Megéri letölteni a Milka (ha jól tudom, nálunk nem terjesztett) húsvéti füzetkéjét is, mert nemcsak receptek, hanem néhány nagyon ügyes dekorációs ötlet is segít hozzájárulni az ünnepi hangulathoz. Ugyanezen az oldalon az alkotások leírásait is letölthetitek, érdemes kinyomtatni vagy elmenteni a következő évek húsvétjaira. Én a patchwork takarót már kinéztem magamnak ;)

Most ennyi jutott hirtelen eszembe, én ezeket az oldalakat találtam a leghangulatosabbaknak, legötletesebbeknek. Ha kedvetek van, olvasgassátok az oldal tavalyi húsvéti bejegyzéseit, biztosan több akad belőlük, mint idén ;)

Francia almatorta #2

Már mutattam Nektek egyszer egy francia almatortát, az egyre népszerűbb fordított verziót, amikor a gyümölcsre kerül a tészta, majd sütés után meg kell fordítani, és így egy nagyon látványos finomság lesz a végeredmény. Most egy másik receptet találtam, ez is elképesztően gyorsan és egyszerűen elkészíthető, és bár nem kell forgatni, így is tökéletes és különleges lesz a sütemény.

Az alaptészta elég spórolós, ami abból is következik, hogy csak egy réteg, vékony tésztára van szükségünk. Egy nagy tálba szimplán bele kell dobni 150 gramm lisztet, 100 gramm darált diót/mogyorót/mandulát (akár vegyesen is), 1 csipet sót, 50 gramm cukrot, 1 tojást, 1 csomag vaníliás cukrot és 150 gramm, apró darabokra vágott hideg vajat/margarint. Robotgéppel összedolgozzuk, majd kézzel sima tésztát gyúrunk belőle. Ha kell, hozzá lehet szórni még egy kis lisztet, hogy ne legyen túl ragacsos - nekem kellett még pár gramm. Az eredmény egy istenien illatozó diós-vaníliás gyönyörűség, amelyet fóliába csomagolva legalább 30 percre hidegre (hűtőbe/pincébe) teszünk.

Ugyan a tészta pihen, mi nem tehetjük: elő kell készíteni a gyümölcsöt. 500 gramm almát meghámozunk, negyedekbe vágunk, eltávolítjuk a magházát, és a negyedeket vékony szeletekre vágjuk. Kevés citromlével megspricceljük, hogy megőrizze ártatlan fehérségét (vagy egyszerűen egy tál vízbe dobjuk).

Belisztezett deszkán akkorára nyújtjuk a tésztát, hogy a torta- vagy lepényformánkat kényelmesen ki lehessen bélelni vele, majd a kivajazott-kilisztezett formába terítjük, eligazgatjuk, hogy pereme is legyen.

A tésztán sugarasan-körkörösen-csinosan elrendezgetjük az almaszeleteket, és mehet is a sütőbe, 200 fokon kábé 25 percre. Amíg még gőzölög, néhány kanál felforrósított lekvárral (én stílusosan almalekvárt választottam, a recept sárgabarackot javasol) megkenegetjük, hogy csillogó legyen. Melegen és hidegen is kitűnő, könnyű édesség. Nem tudom, Ti hogy vagytok vele, de én így, tavasszal inkább az ilyesfélére vágyom, semmint a nehéz, krémes desszertekre. Azért egy kis vaníliafagyit, tejszínhabot elbír!

Persze körtével, szilvával, barackkal, birssel is finom lehet, sőt, vegyesen is válaszhatók a gyümölcsök. Ha valakinek nincs kedve rendezgetni a szeleteket, vágja kockákra a gyümölcsöt, és egyszerűen "ömlessze" így a tésztára. Meg lehet szórni fahéjjal, durvára vágott dióval, az én receptem pirított mandulát javasol. Szerintem igazán megbízható, tuti kis recept!

(Megjegyzés: a képen nem az én süteményem szerepel, túl gyorsan elfogyott ahhoz, hogy megöröktíhessem!)

Tarkabarka muffin

Az ezererarcú, hihetetlenül sokféleképpen variálható sütemény egy újabb oldalát szeretném megmutatni Nektek - az ötletet tegnap délután próbáltam ki, és mivel szerintem nemcsak látványos, de eszméletlenül finom is lett a végeredmény, mindenképpen be szerettem volna itt számolni róla.

A muffin valószínűleg itt már sokszor közölt alapreceptjét vettem kiindulási pontként, ezt formáltam át úgy, hogy egy, a szokásonál különlegesebb megjelenésű sütit kapjak. A kezdet ugyanolyan, mint a többi receptnél: egy nagy tálban összekevertem 200 gramm lisztet 1 csomag sütőporral és 1 csipet sóval, hozzáadtam mintegy 100 gramm cukrot, 2-3 evőkanál olajat, 1 tojást és 150 gramm kefírt, utóbbit tejjel kábé 200 millire egészítettem ki. Ezt az alapot szimplán egy kanállal, erőteljes mozdulatokkal homogén anyaggá dolgoztam össze.

Innen lehet igazából variálni a dolgot. Én a tészta felét egy külön tálba szedtem, és 1-2 evőkanál nem instant, holland kakaóporral ízesítettem-színeztem, a maradékba pedig 1 narancs héját reszeltem bele, és a levéből is belefacsartam 1 evőkanálnyit.

Miután ily módon költői túlzással egy fekete és egy fehér masszát kaptam, a kivajazott-kilisztezett formákba felváltva teáskanálnyi adagokat csepegtettem a tésztákból. Gyorsan kell dolgozni, különben túlságosan szétfolynak a tésztacseppek, és akkor csak vízszintes csíkok lesznek a kész süteményekben.

20 perc alatt 180 fokon készre sültek a muffinok, és némi pihentetés után könnyedén kiugrottak a formából. Bár kívülről is szép foltosak lettek, felvágva mutatnak a legjobban, ugyanis a színek belül sokkal jobban elkülönülnek. És persze minden egyes süti más, egyedi mintázatban tündököl!

Szerintem ezek a muffinok már nem kívánnak mázat, krémet, csokoládét a tetejükre, de persze akinek van kedve, tovább csinosítgathatja őket. És persze a kontrasztos színeket más ízesítésekkel is el lehet érni: lehet például olvasztott ét- és fehércsokit keverni a tésztába, de a világos részt nem is kell feltétlenül külön ízesíteni. (Na jó, szerintem legalább egy kicsi vaníliás cukrot akkor is megérdemel.)

Egy apró trükk, ami nem is igényel sem különleges hozzávalót, sem túl sok időt, mégis feldobja az egyszerű muffint - az eredmény pedig egy könnyű, puha, csinos kis sütemény.

Félméteres

Elhatároztam, hogy hétvégén igenis nekiállok egy olyan süteménynek, amely nem az a gyorsan összedobható fajta, hanem sokat kell dolgozni vele: piskóta, krém, máz, ahogyan kell. Egy hihetetlenül finom és nagyon mutatós desszertre vágytam, ha már annyi idő után végre ráértem a konyhában foglalatoskodni. Végül úgy döntöttem, hogy egy klasszikust, a méterest igazítom a saját ízlésemhez és elképzeléseimhez, és mivel az eredeti adag felét készítettem el, elneveztem félméteresnek.

Az alapot egy olyan piskótareceptből sütöttem meg, amelyet gyakorlatilag mindenhez használni szoktam: tortához, muffinhoz, őzgerinchez... Ezúttal hosszú, szögletes kenyérformába öntöttem a tésztát. Szerintem már mutattam Nektek ezt a piskótát, de a biztonság kedvéért most is leírom.

Azért szeretem ezt a receptet, mert egyszerűen minden hozzávalót egy nagy tálba kell dobni, az egészet összekeverni és megsütni. Ideális, ha utána még krémet és mázat is készíteni kell. Szóval kell hozzá 250 gramm liszt, 1 csipet só, 1 csomag sütőpor, 250 gramm cukor, 2 tojás, 200 ml tejföl/kefír/joghurt, 150 ml víz és 60 ml olaj. Én kakaós változatot sütöttem, így 2-3 evőkanál holland kakaóport is utánaküldtem. Az egészet összekevertem egy kanállal (felesleges is elővenni a robotgépet), majd a kizsírozott-kilisztezett formába öntöttem. 180-200 fokon tűpróbáig kell sütni, ha túlságosan pirulna a teteje, alufóliával le lehet takarni.

Amíg a piskóta hűlt, összeállítottam a krémet. Ehhez először 1 csomag vaníliás pudingport a tasakon lévő utasításokat figyelmen kívül hagyva 400 ml tejjel felfőztem, majd félretettem hűlni. Közben 125 gramm vajat 100 gramm cukorral habosra vertem, majd a kihűlt pudingot kanalanként hozzáadagoltam. Így egy nagyon könnyű, habos krémet kaptam, amelyet egyébként tortákhoz is kiválóan lehet használni.

Most következett az összeállítás, a lényeg, hogy különösen látványos, szokatlan, függőleges csíkozású süteményt kapjunk: ujjnyi szeletekre vágtam a piskótát, majd a krémmel egymáshoz ragasztottam őket, azaz minden megkent szeletet az előzőhöz állítottam, gyakorlatilag újra összeállítva a veknit.

Ezután tortabevonó csokoládéval öntöttem le, tapasztalatom szerint a 100 grammos mennyiség kissé szűkösen elég, mert a rések miatt nehéz egyenletesen eloszlatni a csokoládét a süteményen. Végül pocukorból és citromléből kevert mázzal "becsíkoztam". Ahhoz, hogy függőlegesen krémes szeleteket kapjunk, ferdén kell felvágni a süteményt.

Ez a desszert, amely másnap lesz igazán jó, nemcsak istenien finom, de fantasztikusan variálható is. A tésztát természetesen nem kell feltétlenül kakaóval elkészíteni, de legjobban talán a krémet lehet variálni: sokféle pudingport választhattok hozzá, puncs- vagy eperízűvel például szép rózsaszín lesz, de a csokoládés vagy a karamellás is csinos árnyalatot adhat. A krémbe keverhető rum, fűszerek, apróra vágott friss vagy aszalt gyümölcs is. Az én fantáziámat különösen két változat izgatja: kakaós piskóta narancshéjjal, hozzá narancsos krém: ugyancsak belereszelt héjjal és kandírozott narancshéjkockákkal. Esetleg ugyanaz citrommal... Továbbá a kakaós piskóta áttört málnával, eperrel vagy ribizlivel ízesített krémmel is nagyon finom lehet! A mostani főpróba után jöhetnek is ezek az aromás, gyümölcsös finomságok.

Ínyenc ajándékok

Ma belebotlottam egy nagyon izgalmas blogba, amely éppen arról értekezett, hogy divatba jöttek az ehető ajándékok, vagyis a sütemények, dzsemek és egyéb finomságok. Hogy ennek a gazdasági helyzet vagy az ínyencek számának emelkedése az oka, nem tudom, mindenesetre nagyon örülök neki, ha tényleg így van, mert a különleges, saját készítésű étkek szerintem is roppant fantáziadús ajándékok, akár adja, akár kapja őket az ember.

A hagyományos mézeskalácsot is lehet olyan egyedien, művészien díszíteni, hogy mindig örökzöld ajándék maradjon. És a legegyszerűbb, tradicionális recept alapján készülő lekvárral sem veheti fel semmilyen bolti verzió a versenyt, pláne, ha karácsonyi csomagolópapírból vagy textilből készített sapkával, szalaggal csinosítjuk az üveget. Merthogy a csomagolás nagyon fontos ám ezeknél az ajándékoknál is! Az aprósüteményeket burkolhatjuk celofánba, de egy saját kezűleg készített, kartonból kivágott papírdoboznál nincs szebb keret számukra.

Idén én is terveztem ilyen ajándékokat, alig bírtam dönteni a fahéjas karamellszósz, a sültalma dzsem és a forraltbor zselé között. Hogy a fűszeres narancs- és a grapefruitlekvárt ne is említsem. Sajnos időhiány miatt ezt a nagyon nehéz döntést megúsztam, legnagyobb bánatomra a szeretteimnek nélkülözniük kell az ínyenc ajándékokat. Viszont ettől függetlenül nagy élvezettel merültem el az említett blogban, amelyet most meg is mutatok Nektek, hátha valaki még tanácstalan az ajándékozást illetően, és belefér az idejébe még egy kis sütés-főzés!

Íme, a szóban forgó blog.
Itt pedig az ajánlott ehető ajándékok receptjei a házi készítésű csokoládés trüffeltől a fűszeres almacsatniig. A legjobb pedig, hogy a receptek mellett nyomtatható ajándékkísérőket, illetve a süteményesdobozokra vagy a lekvárosüvegekre illeszthető címkéket találtok - nagyon ízlésesek!

Habkönnyű habcsók

Sajnos sokkal ritkábban jelentkezek így karácsony táján, mint szeretném, de úgy tűnik, jóval kevesebb időm van a készülődésre, mint tavaly. Kevesebbet sütök, és kevesebb ajándékot, díszt készítek, ami különösen azért kiábrándító, mert ettől függetlenül ötleteim azért vannak. Na, mindegy, mindenesetre azt tudom javasolni Nektek, hogy olvasgassátok át a tavalyi ünnepi bejegyzéseket.

No, de visszatérve az idei karácsonyhoz, egy nagyon finom, gyorsan elkészíthető, klasszikus és természetesen istenien finom édességet ajánlok a figyelmetekbe: a kókuszos habcsókot. Az alapja nyilvánvalóan a tojásfehérjéből és cukorból álló hab, ezt ízesítjük. A habhoz 4 fehérjét verek fel nagyon-nagyon kemény habbá - ismeritek a régi bevált trükköt: ha a tálat a fejed fölé emeled, és nem esik rád a hab, akkor elég kemény ;)

Ezután kis részletekben, óvatosan adagolok hozzá 200 gramm cukrot, majd amikor ez szépen elvegyült a habbal, jöhet az ízesítés, a kókusz. 200 gramm kókuszreszeléket kell belekeverni kézzel, kanállal, és ezzel kész is a habcsók, amelyet már csak meg kell sütni.

Én egy nagyon elegáns és hagyományos megoldást választottam: kicsi, kerek ostyalapokra ültettem kábé 1-1 teáskanál masszát, és az így kapott halmokat 130-150 fokon, azaz nagyon alacsony hőmérsékleten sütöttem 15-20 percig. Amikor enyhén barnás színt kapnak, vagyis épp csak elkezdenek pirulni, kész is. Légmentesen zárható dobozban várják a karácsonyt, de már most is nagyon finomak ;)

A habcsókokat persze millió más ízesítéssel is el lehet képzelni: reszelhettek bele friss citrom- vagy narancshéjat (egy pici levet is bele lehet facsarni), szórhattok bele kakaóport, fahéjat, mézeskalácsfűszert, csak hogy kifejezetten az ünnepi verziókat említsem. De kerülhet bele kevés kávé, vagy a színe kedvéért szörp, gyümölcslé. Kísérletezhettek darált vagy nagyon apróra vágott dióval, mogyoróval, mandulával. Ha kandírozott citrom- vagy narancshéjat kevertek bele, apró drágakövekként fognak ragyogni a kész habcsókban, de persze más, kicsire vágott aszalt gyümölccsel is próbálkozhattok.

Díszíteni nem feltétlenül muszáj a habcsókokat, aki mégis szeretné, javaslom, csokoládéval (esetleg fehérrel és éttel vegyesen) vagy cukormázzal rajzoljon rájuk csíkokat, s mielőtt megszilárdul, hintse meg arany- és ezüstgyöngyökkel. Igazi luxusédesség lesz a végeredmény!

Süssünk koszorút

Ismét egy nagyszerű receptet hoztam Nektek, valahogy mostanában inkább sütni-főzni van kedvem és időm, mint kreatívkodni. Na, de majd ha beindul a karácsonyi szezon! Legalábbis remélem, hogy hamarosan megszáll az ünnepi ihlet, jó lenne már alkotni! Addig is egy nagyon finom és igen változatosan elkészíthető süteményt mutatnék, nagyon egyszerű, de néhány rafinált trükkel igazán különleges ínyencség varázsolható belőle.

Először is 450 gramm lisztet, 75 gramm vajat/margarint, 4,5 teáskanál sütőport és 1 csipet sót elkeverünk-morzsolunk, majd 50 gramm cukrot, 2 tojást és 150 ml tejet adunk hozzá, esetleg kiegészíthetjük egy kis vaníliás cukorral a finomabb illat kedvéért.

Miután szép puha tésztát gyúrtunk a hozzávalókból, lisztezett deszkán négyzetet nyújtunk belőle, és jó alaposan megszórjuk mazsolával, kandírozott narancshéjjal. Legalábbis így készült az én verzióm, mert gyakorlatilag bármilyen aszalt gyümölcsöt választhattok: sárgabarackot, fügét, szilvát, datolyát, meggyet, vörösáfonyát, almát, stb., stb. Ezeket tetszőlegesen kombinálhatjátok is, a lényeg, hogy előbb apró kockákra vágjátok őket.

Én megszórtam egy zacskó vaníliás cukorral is, de ehelyett vagy mellett bevethettek fahéjat, szegfűszeget, citrom- vagy narancshéjat, darált dióféléket és csokoládéforgácsot is. De ha mindehhez nincs kedvetek, jó megoldás egyszerűen kakaóporral meghinteni vagy valamilyen finom lekvárral megkenni a tésztát.

Ezután az egészet óvatosan felcsavarjuk, majd kábé 2 centis szeletekre vágjuk. Egy kivajazott és sütőpapírral kibélelt kapcsos tortaformában elhelyezzük a szeleteket, szépen beosztva, hogy csinos koszorút kapjunk. Egy kevés tejjel megspricceljük, majd előmelegített sütőben 180 fokon 30 percig sütjük.

Sütés után pár percig a formában hagyjuk hűlni a koszorút, majd rácsra tesszük. Tálalás előtt olvasztott csokoládéval vagy cukormázzal díszíthetitek, persze nem kell egészen bevonni, mivel a sütemény maga is nagyon tetszetős, de egy-két hófehér cukormázcsík nem árthat neki, a kép elkészülte után én is azzal ékesítettem fel a magamét.

A szeletek mentén igen könnyű felvágni a koszorút, kisebb csigákra szedhető, amelyekben egyenletesen oszlik el a töltelék. Remélem, elnyerte a tetszéseteket a sütemény, szerintem már csak a sokoldalúsága miatt is érdemes kipróbálni!

Egy kis őszi quiche

Nagyon szeretem a franciák isteni lepényét, a quiche-t: a klasszikus lotharingiait füstölt szalonnával és tejszínes szósszal, de a különféle zöldségekkel ízesítettek is igen remekek. Friss salátával mennyei ebéd, de az ilyen sötét, hűvös estéken jobb vacsorát el sem tudnék képzelni! És hogy maradjunk az ősznél, egy általam nemrég felfedezett és rögtön megszeretett verziót, a laskagombásat ajánlom figyelmetekbe.

Nagy kedvencem a gomba, és szeretek elrugaszkodni a megszokott csiperkétől, bármennyire is kedvelem azt. Szerencsémre nálunk ilyentájt hegyekben áll a csiperkénél intenzívebb ízű, erősebb húsú laska, amely bár pörköltnek fantasztikus, rántva pedig még annál is jobb, legutóbbi tapasztalataim szerint quiche-be is kiváló, igazi ínyencség.

Minden quiche ugyanúgy indul: szükség van egy adag omlós tésztára, amellyel kibélelünk egy lepényformát, villával alaposan megszurkáljuk, és 200-220 fokon tíz percig elősütjük. Aki biztosra akar menni, sütőbabot szórhat a tésztára, hogy semmi esetre se púposodjon fel sütés közben.

A tészta általában 25o gramm lisztből, 1/2 teáskanál sóból, 120 gramm vajból és 4 evőkanál hideg vízből gyorsan összegyúrható, majd cipóvá formálva 2 órát kell állnia a hűtőben. Nos, aki azonban ennél gyorsabban akar hozzájutni a quiche-hez, kövesse a példámat, azaz használjon mirelit tésztát. Így is nagyon finom lesz a végeredmény, és sokkal egyszerűbben megy a dolog.

Amíg a tészta sül, 750 gramm laskagombát megmosunk és vékony csíkokra vágunk, majd 1 fej üvegesre párolt hagymához adjuk. Addig kell a zöldségeket párolni, amíg a gomba nedvességtartalmának nagyja el nem fő. Ekkor sózzuk-borsozzuk, és provence-i fűszerkeverékkel ízesítjük.

Ezután 150 ml tejfölt legalább 100 gramm reszelt sajttal elkeverünk, és ezt a hagymás gombához adjuk. Ez a remek töltelék kerül a tésztára, és nincs is más hátra, mint hogy a quiche-t 15 percig süssük. Tálalás előtt megszórjuk petrezselyemmel, és már lehet is falatozni!

Bár még nem próbáltam, de szerintem érdemes másfajta gombákkal is kísérletezni, úgy sejtem, erdei gomba keverékkel is nagyszerű lehet ez a lepény!

Halloween

Ez a bejegyzés már régóta esedékes volt, de jobb későn, mint soha, ugye? Ezúttal több dolgot veszek egy kalap alá, gyakorlatilag mindent, amit a Halloweennal kapcsolatban mutatni akartam Nektek.


Az egyik természetesen a tökfaragás, amelyről már szót ejtettem korábban. Igazság szerint idén egy doromboló cicát szerettem volna faragni a tavalyi macskából kiindulva, de amikor azokat az oldalakat nézegettem, amelyeket a múltkor belinkeltem Nektek, rábukkantam erre az édes pókra, és inkább rá szavaztam.

Azt hiszem, a tökfaragás nem egy bonyolult mutatvány, és biztos Nektek is van már benne gyakorlatotok, így nem kell részletesebben elmondanom, hogy a tetejét tessék levágni, a belsejét kikanalazni, aztán következhet a faragás. Ha a hagyományos szem-orr-száj összeállításnál különlegesebbet, nehezebben kivitelezhetőt szeretnétek, érdemes a mintát előrajzolni a tökre filccel vagy tollal, ez később úgysem látszódik. Nagyon óvatosan haladjatok, nehogy ott is vágjatok, ahol nem kéne, és arra is figyeljetek, hogy minél több rész hiányzik már a tökből, annál "törékenyebb" lesz, hiszen már kisebb a héj tartása.

Ha kész, keressetek neki egy látványos helyet, mécsest bele, és már ijesztgetheti is az arra járókat!

Ha pedig nagyon belejöttetek, és nem tudtok betelni a farigcsálással, nyugodtan essetek neki minden, a kezetek ügyébe kerülő dísztöknek, cukkininek, patisszonnak és sütőtöknek! Mindből lehet valamilyen érdekes, Halloweenhoz méltóan hátborzongató vagy éppen kifejezetten szép díszt készíteni, amelyekből akár kompozíciókat is összeállíthattok néhány cserép krizantém vagy csarab és mindenféle termés (vadgesztenye, makk, toboz, erdei bogyók és őszi gyümölcsök) társaságában.


A másik dolog, amelyről mindenképpen mesélni szerettem volna, a süteménydíszítés. A képen látható kis mignon nem saját gyártmány, hanem egy közeli cukrászda leleménye, ahol hasonló sütiket kínáltak kísértetes és szemgolyós (!) változatban is. Lehet utánozni! Gyakorlatilag bármilyen aprósüteményből varázsolhattok Halloween-sütit, ha van otthon némi színes marcipán vagy pár csepp ételfesték a cukormázhoz. De a hófehér lepedős szellem elkészítéséhez még extra színek sem kellenek, a szeme és a szája pedig lehet csokoládémázból.

Dekorálhattok muffinokat vagy egy nagyobb tortát is. Rajzolhattok a mázzal vagy formázhattok a marcipánból pókot a hálójával, boszorkányt, denevért, vámpírt, csontvázat, zombit, de akár olyan horrorisztikus dolgokat is, mint az említett szemgolyó, esetleg vér vagy agyvelő. (Nem viccelek, láttam olyan honlapot, amely azt ecseteli, hogyan készítsünk agyvelő-mintás muffint ;) ) Nyugodtan engedjétek szabadjára a fantáziátokat, és gondoljatok a klasszikus horrorfilmekre - ez alkalommal kifejezetten kötelező polgárpukkasztó, megbotránkoztató süteményeket készíteni! :)

Cookie

Ez a klasszikus, mára nálunk is jól ismert amerikai sütemény elképesztően gyorsan és egyszerűen elkészül, folyton variálható és nagyon finom!

Picit utánanéztem, és megtudtam, hogy a cookie alapja egyesek szerint a német-osztrák kuchen, azaz ízletes, középkori eredetű, ánizsos-gyömbéres süti, mások szerint a holland koekje, amely egyszerű tésztából összeállított aprósüteményt jelent. Az édesség mindenesetre már az első bevándorlókkal együtt hajózott be Észak-Amerikába.

Az én verziómban a cookie minél csokisabb, annál jobb, de természetesen nem kell feltétlenül mérték nélkül belezúdítani a csokoládét - de akkor is úgy az igazi! Az intenzív hatás kedvéért háromféle formában teszem bele: kakaópor, olvasztott és tört csokoládé kerül bele. Én étcsokival készítem, mert nem az édessége, hanem a kakaóíz a lényeg, de nyilván lehet tej- és fehércsokival, vagy más ízesítésűekkel is próbálkozni.

Nos, a tésztának kicsit talán szokatlan módon látok neki: 1/2 csésze vajat/margarint megolvasztok 3/4 csésze cukorral és tetszőleges (na jó, minél több) jó minőségű, azaz magas kakaótartalmú étcsokoládéval. Aztán az egész keveréket szépen félretesszük hűlni. Eredetileg a vajat és a cukrot habosra kellene keverni, de ezzel a módszerrel időt lehet spórolni, és ugyanolyan finom lesz a végeredmény.

Amíg a vajas-cukros csoki hűl, 1 és 1/4 csésze lisztet összekeverünk 1/2 csomag sütőporral és 1 csipet sóval. Ebbe a csapatba szállhat be a kakaópor, amely természetesen szintén minőségi, holland verzió.

A vajas-csokis cukorhoz hozzádobunk egy tojást, ezután a két keveréket összeismertetjük egymással, jó alaposan elvegyítjük őket, végül apróra tört csokidarabokat szórunk bele. Ha itt fehércsokit használunk, az nagyon látványos lesz a sötét színű sütiben.

Sütőpapírral bélelt tepsire, egymástól távol kiskanállal halmokat teszünk, figyelembe véve, hogy a hő hatására szétlapulnak és elterülnek. 180 fokra előmelegített sütőben maximum 15 percig sütjük, nem baj, ha puhának tűnik, inkább előbb vegyük ki, mint később! Kicsit pihentetjük a tepsiben, majd óvatosan rácsra szedve hagyjuk teljesen kihűlni.

Ugye, hogy nem bonyolult? A lehetőségek száma pedig végtelen: nemcsak a csokifélékkel játszhatunk, hanem tehetünk bele apróra vágott aszalt gyümölcsöt vagy dióféléket, kandírozott citrom- vagy narancshéjat, ízesíthetjük kávéval, fűszerekkel (fahéj, gyömbér, ánizs, stb.), dúsíthatjuk földimogyoróvajjal, készülhet karamellás változatban... És bár eredeti formájukban ezek a sütik meztelenek, ha kedvünk és időnk van rá, rajzolhattok rájuk csíkokat, csigavonalakat, pöttyöket cukormázzal vagy csokival. Sőt, lekvár vagy krém segítségével édes kis szendvicseket is összeállíthattok két-két sütiből. Sokáig eláll, és hihetetlenül finom!


Tudom, hogy mostanában nem frissítem ezt az oldalt a régi rendszerességel, de higgyétek el, nagyon igyekszem! Ha valakinek az újabb ötletig hiányérzete támad, mindig szívesen látom a két történetem, A sziget foglya és A szerencse lánya oldalain!

Nyári sajttorta

Folytatva a múltkori bejegyzés hagyományait, ismét egy hőségben kiváló ínyencséget ajánlok a figyelmetekbe: ez a sütemény sütés nélkül készíthető el, és hűs, gyümölcsös íze igazán frissítően hat a kánikulában. Ráadásul ez is egy olyan alaprecept, amit kedvetek szerint változtathattok, attól függően, hogy éppen milyen gyümölcs van otthon, vagy mit szerettek. Én ezúttal egy málnás-sárgabarackos példányt készítettem.

A legtöbb sajttorta alapja egy vékony tésztalap, amit nem lisztből készítünk, és ugye nem sütünk - pont ezért lesz tipikusan nyári ez az édesség. Ehelyett egyszerűen apróra zúzott kekszből készül az alap, amit olvasztott vajjal/margarinnal keverünk össze, hogy kezelhető állagú tésztát kapjunk. Az én verziómhoz minimum 150 gramm kekszre van szükség (én ennél egy picit többet használok), aminek hivatalosan teljes kiőrlésűnek kell lennie - ez egészségesebb és tartalmasabb is. Persze használhattok másfélét is, akár csokoládésat is. A lényeg, hogy egy strapabíró zacskóba kell tenni, és minden felgyűlt feszültséget levezetve összetörni, sodrófával, kézzel bokszolva, vagy pulthoz csapkodva á la Jamie Oliver. A végeredmény egy adag finom porrá zúzott morzsa legyen.

125 gramm vajat/margarint megolvasztunk, és hozzákeverjük a zúzalékot, majd ezt a masszát egy sütőpapírral bélelt, kapcsos tortaformába simítjuk. Félre is lehet tenni, egy jó darabig nem lesz rá szükségünk.

Hozzálátunk a krémhez, a sajttorta lényegéhez: 525 gramm krémsajtot (pl. Philadelphia) (és igen, tudom, hogy ez egy őrült nagy mennyiség, de ez adja a sütemény javát) 300 gramm natúr joghurttal és 1 csipet sóval összekeverünk robotgép segítségével. A joghurtot esetleg megpróbálhatjátok gyümölcsös verzióban is, persze olyannal, ami a tortához használt gyümölcshöz passzol.

Most a gyümölcsök lépnek színre: egy-, maximum kétfélét válasszatok. Lehet bármi: málna, ribizli, meggy, barack, szilva, egres, áfonya, szőlő - szerintem a szaftosabbak, aromásabbak szerepelnek itt jobban, úgyhogy az almát és a körtét most tegyük félre. Viszont jók a trópusi gyümölcsök, így például a lime, a mangó, az ananász, stb. is. Tisztítsuk meg és vágjuk kisebb darabokra a gyümölcsöket, a felét 1 zacskó zselatinporral és 3 evőkanál vízzel törjük össze, és hagyjuk 10 percig állni. Utána belekeverünk 75 gramm cukrot (ez a felhasznált gyümölcsfélétől függően lehet több vagy kevesebb is), és alkalmankénti kevergetés mellett felmelegítjük, amíg a zselatin fel nem oldódik.

A gyümölcsös-zselés keveréket a krémsajtos joghurthoz adjuk, végül a maradék gyümölcsöt is beleforgatjuk, és az egész mehet a kekszalap tetejére. Szépen elsimítjuk, én úgy szeretem, ha a gyümölcsdarabokat egy picit lenyomkodom, hogy a teteje sima legyen. Innentől a hűtő felelőssége a dolog: legalább 3 óra kell neki a hűvösön, de én általában este készítem, hogy másnapra jó legyen.

Persze mindig a kapcsos forma eltávolítása a legneccesebb pillanat, óvatosan, lassan kell megejteni ezt a műveletet. Azután némi friss gyümölccsel és/vagy citromfűvel, mentalevéllel díszítjük a tortát, és már készen is van a fejedelmi ebéd vagy vacsora méltó, könnyed befejezése! Hát nem imádnivaló?

Az én Feketeerdő tortám

Túlzás lenne azt állítani, hogy a klasszikus Feketeerdő torta receptjét mutatom most meg Nektek, sokkal inkább úgy kellene mondani: íme, egy süti, amit a Feketeerdő torta ihletett. Végül is kakaós piskóta az alap, és van benne meggy is, de a hasonlóságok sora valószínűleg itt be is fejeződik. Viszont ez a verzió is nagyon finom, könnyű elkészíteni, és még könnyebb sikert aratni vele!

A piskóta alap elkészítése nem komplikált, de akinek nincs túl sok ideje, természetesen készen is veheti a tortalapot. Én a következő recept alapján sütök csaknem minden tortát, mert jól lehet variálni és hihetetlenül egyszerű összedobni: 250 gramm lisztet kell összekeverni 1 csipet sóval, 1 csomag sütőporral és 100 gramm kakaóporral. Igen, tényleg ennyi kakaó megy bele, eszméletlenül sötét lesz a színe, és elképesztően gazdag, telt az íze! Persze akinek ez túl meredek, levehet ebből a mennyiségből. De mindenképpen jó minőségű, holland kakaó jöhet szóba, a cukrozott, instant italporok nem játszanak! Azonban aki inkább olvasztott csokoládéval ízesítené a maga tortáját, ám tegye, de akkor is magas kakaótartalmú, minőségi étcsokoládét tessék választani.

A lisztes csapatba egymás után keverjünk 250 gramm cukrot, 2 tojást, 200 ml joghurtot/kefírt/tejfölt, 60 ml olajat és 150 ml vizet. Én néha hozzádobok úgy fél csomag vaníliás cukrot is, illetve kifejezetten a feketeerdei változatra hajazva egy kevés cherry brandy is mehet bele. Robotgéppel simára, levegősre kell keverni, de tapasztalatom szerint ez kézzel, néhány határozott mozdulattal is sikerül.

Kivajazott formában 35-40 percig, tűpróbáig sütjük, majd a sütőből kivéve 10 perc pihentetés után óvatosan egy rácsra borítjuk, és hagyjuk teljesen kihűlni.

Ha kész az alap, jöhet a krém. A klasszikus verzióban ez nem más, mint egyszerű tejszínhab, de nekem van egy tuti tortakrém receptem, ami a régi házisütikhez képest kifejezetten könnyű, habos. Na szóval, 2 csomag vaníliás pudingport, a hátulján lévő utasításokat figyelmen kívül hagyva, 600 ml tejjel simára keverünk, és sűrű krémet főzünk belőle, amit aztán félreteszünk hűlni. Közben 250 gramm vajat/margarint 100 gramm porcukorral és 2 tasak vaníliás cukorral habosra keverünk, majd apránként hozzáadjuk a kihűlt pudingot és 2 ek. rumot/cherry brandyt. Ez egy bőséges adag, nyugodtan lehet több lapba vágni a tortát, még úgy is maradni fog a krémből a tetejére és az oldalára is.

Az összeállításnál én a krémmel megkent lapokra lecsepegtetett meggybefőttet teszek, de a mirelit és konzerv is ugyanolyan jó. A tetejére néha kerül meggy, néha csak rózsák a krémből. Az oldalát stílusosan csokoládéforgácsokkal lehet díszíteni és kész is.

A képen látható változat rusztikusabb, vidékiesebb stílust képvisel: a kisebb piskótát egyszerűen csak félbe vágtam, majd a felső lapot úgy nyomtam rá óvatosan, hogy egy picit kiköszönjön a krém középen. Ehhez a sütihez fél adag krém is elegendő.

Mind a piskótát, mind pedig a krémet is lehet többféleképpen ízesíteni, variálni. A lapból kihagyható például a kakaó, a krém pedig bármilyen ízesítésű pudingporral megbolondítható. És ha nincs kedvetek a meggyhez, lehet kísérletezni eperrel, málnával, barackkal is. Nem is olyan bonyolult, ugye?


p.s. akinek kedve van olvasgatni egy újabb írásomat, szívesen látom A szerencse lánya című történetem oldalán! :)