Mézeskalács házikó a forró csokihoz

Kicsit későn vettem sajna én is észre, hiszen kiváló karácsonyi ajándék lehetett volna az alább bemutatott mézeskalács házikó. De talán még jól jön az ötlet azoknak, akikhez még csak ez után érkeznek megajándékozható vendégek, vagy egyszerűen feldobná vele a családi-baráti kávézásokat, forró csokizásokat ezeken a borongós, lusta napokon. Feltéve, ha még nincs elege a sütésből, a mézeskalácsból ;) Legrosszabb esetben pedig csak el kell tenni jövőre az ötletet.

Nem kell hozzá különösebb forma, csak egy vonalzó, és ha adhatok egy tippet a szögletes formák kivágásához a tésztából: pizzavágó. A házikó az ajtó révén ül rá a bögre szélére, szóval figyelni kell rá, hogy kettő is legyen belőle. Lehet rá mini ablakokat is vágni, de nem muszáj. És így, hogy csak a tető díszes, nincs túlcicomázva, de persze mindenki lehet annyira kreatív, amennyire csak akar. De érdemes azt is észben tartani, hogy egyszerűbb, ha a tetőt az előtt díszítjük, hogy összeállítanánk a házikót - természetesen a cukormázat használva ragasztóként.

Ajándéknak én úgy adnám, ha még kellene ajándékot készítenem, hogy vennék egy szép bögrét, mondjuk, karácsonyi mintával, vagy s.k. díszítve porcelánfestékkel. A bögrébe tennék vagy egy olyan készen kapható csokikockát ki fa kanálkával, amely az elmúlt években elég tipikus karácsonyi ajándék lett, vagy egy adag reszelt csokoládét kis tasakban. Esetleg egy csomag forró csoki-port.
Vagy ha valaki kávézós, egy zacskó kávét hozzá. Teázósoknak meg teát, talán különleges, válogatott teafiltereket.

Forrás: Today Parents & Not Martha

Karácsonyra

Remélem, tökéletesen sikerült a készülődés az ünnepekre, így hát nincs más hátra, mint hogy

boldog karácsonyt kívánjak mindenkinek!

 

Találkozunk jövőre ;)

Ünnepi minták

Van egy nagyon egyszerű módja annak, hogy harmonikusan díszítsétek fel a lakást az ünnepekre: keressetek olyan stencileket, amelyek tetszenek, és így ugyanazzal a mintával rengeteg mindent ékesíthettek, és az összhang garantált lesz a dekorációban!
Érdemes szétnézni a neten, én is mutatok egy oldalt, ahol találtok néhány szép mintát. Persze hobbiboltban is lehet vásárolni kész stencilt, amelynek előnye, hogy strapabíró műanyaglapból készült, és már nem kell a kivágással bajlódni, de így nem méretezhető át az igényeknek megfelelően a kép. Ha viszont a világhálón bukkantok rá egy tetszetős stencilre, nyomtatás előtt a kívánt méretre igazíthatjátok. Szerencsére nem fogyaszt túl sok festéket a nyomtatóból, így nyugodtan lehet próbálkozni az ideális méret keresgélésével.
Érdemes hagyományos papír helyett például fotópapírra nyomtatni, mert így egyszerűbb lesz dolgozni vele, hiszen tartósabb lesz a stencil. A papírra nyomtatott minta is átrajzolható egyébként irattartó fóliára, így is elérhető az időtállóbb stencil.
Ha óvatosan kivágtátok a mintát, már csak a megfelelő felületre kell tenni, és kifesteni. Javaslom, hogy ehhez ecset helyett szivacsot használjatok, mert így kevesebb festéket visztek fel, és kisebb az esélye annak, hogy a stencil alá folyik a festék. És szerintem sokszor érdekesebb is lesz a kész felület, mintha ecsetet használtatok volna.
A stencillel díszíthettek dobozkákat, gyertyát, a mikulásvirág vagy a karácsonyi kaktusz kaspóját, a karácsonyfára műanyag gömböket, porcelánfestékkel süteménykínáló tálkákat, bögréket vagy akár komplett teás, kávéskészleteket, textilfestékkel terítőt, textilszalvétát, kötényt, díszpárnahuzatot. Ha egyszínű papírba csomagoljátok az ajándékokat, egy stencilezett motívummal fel lehet dobni az alkotást.
Nagyon szép hatást érhettek el, ha ugyanaz az egyszerű minta tehát a lakás több pontján visszaköszön, sőt, akár a karácsonyi torta vagy muffin tetejére is rászórhatjátok porcukorból vagy kakaóporból egy sablon segítségével. 
Az én kedvencem az egyszerű magyalág pár bogyóval. Csak kétféle szín kell hozzá, sem kivágni, sem kifesteni nagy nagy ördöngösség, igaz?

Karácsonyi recepttár

Annak, aki még nem döntötte el, pontosan mit is szeretne sütni-főzni az ünnepekre, és ötletekre, inspirációra van szüksége, és annak, aki már rég tudja, mi kerül majd az asztalra, de szívesen nézegetne recepteket, van egy ajánlatom, amely nem egészen új, de nem győzöm hangsúlyozni, én mennyire odáig vagyok érte: a BBC gasztro-oldala!
Itt minden alkalomhoz - így a közelgő karácsonyhoz is - találhattok fantasztikus recepteket részletes, közérthető leírásokkal és fotókkal. A BBC szakácsai közül pedig jó néhányat már amúgy is ismerünk a nálunk is látható műsoraikból és az itt is kapható könyveikből.
A gyűjtemény évről évre új receptekkel egészül ki, miközben a régiek is folyamatosan elérhetők. Az idei újdonságok között ott van például a hóember formájú karácsonyi keksz vagy a karácsonyi brownie.
Az aprósütemények mellett érdemes körülnézni a torták, a házilag készíthető, ehető-iható ajándékok és a karácsonyi koktélok között is!

Koszorút az ajtókra!

Az adventi koszorúk már bizonyára mindenkinél rég készen vannak, hiszen – bármennyire hihetetlen is – már az advent félidejénél tartunk, már a gyertyák fele ég. Azonban aki nem éri be a hagyományos koszorúval, és még bőven maradt alkotókedve, alapanyaga és kelléke a további díszek készítéséhez, annak javaslom, hogy kössön koszorút egy-egy ajtóra, ablakba, kapura. A mindenki számára jól látható díszek világosan jelzik: ebben a házban már nagyon várják az ünnepet! De az otthoni hangulat megteremtéséhez, a karácsonyra hangolódásban is segít egy ízléses koszorú.

            A koszorú a maga kerekded formájával az élet körforgását, teljességét hivatott jelképezni, és miért ne tehetné ezt a ház több pontján is? Én a magam részéről a bejárati ajtóra szoktam rendszeresen ilyen díszt készíteni, amely nemcsak a hozzánk érkezők ünnepi hangulatát emeli, hanem a ház lakóit is minden érkezéskor emlékezteti az ünnep közeledtére – és szerencsére ennek nem mindig csak az a hatása, hogy megemelkedik a stressz-szint a házban.

            Az alap általában ugyanúgy készül, mint az adventi koszorú esetében: egy szalmakoszorúra  hosszú, vékony kötöződrót segítségével fenyő- és más örökzöld ágakat rögzítek kis csokrokban úgy, hogy az újabb adag pikkelyszerűen mindig elfedje az előző ágvégeit. (Azt hiszem, erről már korábban is írtam.)

            Idén a fenyő mellett tiszafa-, tuja- és mahóniaágak kerültek a koszorúba. A kedvenceim az utóbbiak voltak, a szúrós szélű levelek ugyanis gyönyörűen fényesek voltak, míg több örökzöld – talán az idei rendkívül száraz nyár miatt – nevükkel ellentétben nem voltak kellően zöldek. Szokásomhoz híven itt-ott némi borostyánnal is kiegészítettem a csapatot, hogy emeljem a kompozíciók eleganciáját.

            Egyébként mohaalappal is nagyszerűen lehet dolgozni, csak az hajlamos picit koszolni munka közben, és nem használható fel olyan sok évig, mint a szalma – viszont nem gond, ha néhol kilátszik az alap alól, hiszen a színével szépen illeszkedik az ágak közé.

            Ha kész, jöhet a kreatívabb rész: a díszítés. A kapura, bejárati ajtóra kerülő alkotás szép felvezetése lehet a lakás dekorációjának, tehát mindenképpen előny, ha passzol ahhoz a koncepcióhoz, amelyet az adventi koszorú már megkezdett, és a karácsonyfa, meg az ünnepi asztal majd folytat. Szinte mindegy, milyen stílust, színeket választunk, a lényeg ugyanis a harmónia a dekorációk között! Ez abból a szempontból előny, hogy egyszerűbb beszerezni a kellékeket, megtervezni az egészet, mert van egy vezérfonal, amelyhez ragaszkodhatunk.

            Mivel a fényképezőgépem sajnos éppen ezekben a napokban beteget jelentett, csak körülírni tudom Nektek az én koszorúimat, megmutatni nem. Szóval én két bejárati ajtóra is készítettem koszorút, az egyiket a szüleimnek, a másikat magamnak. Mindkettő hasonló abból a szempontból, hogy piros bogyókkal, fahéjrudakkal és kisebb tobozokkal dekoráltam őket, felül középre egy nagy masni került, ahonnan egy díszt lógattam a koszorú közepébe. Mivel azonban más a színvilág, és más az a bizonyos középső dísz, egész más lett a két koszorú hangulata is.

            Az egyiken egy fehér gipszangyalka hintázik, a masni pedig ezüst-fehér, így nagyon elegáns, régies, nosztalgikus lett a stílusa. A másik közepét egy pirosra festett szalma-angyalka uralja, a masni is piros, és a koszorúra még szárított klementin-szeleteket is tettem (a narancs túl nagy lett volna). Ez így vidámabb, bohókásabb lett.

            És végre sikerült megvalósítanom egy hosszú évek óta dédelgetett álmomat is: csináltam egy óriási, kapura helyezhető koszorút is, kizárólag örökzöldekből, egyetlen dísze ugyanis egy jókora piros masni a tetején. Már régóta irigyeltem a főként amerikai filmekben látható malomkerék nagyságú koszorúkat, és idén el is készítettem.

            Az alap egy drótkarika volt, ezt megerősítettem néhány vastagabb borostyánággal, amelyek amellett, hogy szépek, merevebbé is tették az alapot. Erre jöhettek a már ismert technikával az örökzöld ágak. Nagyon szép lett, bármennyire is szerénytelenül hangzik! Az egyetlen hátulütője a dolognak, hogy mivel nem védett helyen van, az időjárás gyakran megtépázza, a hó is hajlamos szétnyomni az ágakat, így néha kicsit igazgatni kell. De megéri!

            Remélem, kedvet csináltam Nektek, hogy néhány koszorúval Ti is kiegészítsétek a lakás ünnepi díszítését!

Karácsonyi álomshopping

Tudom, hogy már nem először ajánlom figyelmetekbe a londoni Harrods áruház karácsonyi shopját, de - mint talán már említettem - nálam csaknem tradíció, hogy így, ünnepek előtt ellátogatok a honlapjukra és szétnézek, képzeletben bevásárolok. Nem tudom, Ti hogy vagytok vele, de nekem a mindennapos rohanásban (pláne, amikor ilyen szép tavaszi napokat élünk november végén...) muszáj minden eszközt megragadnom, hogy ráhangolódjak a karácsonyra, nem szeretném, ha csak a fa alatt jönne meg az ünnepi hangulatom, hogy aztán 1-2 nap múlva már el is illanjon. Hiszen erről szól az advent, nem? Hogy  felkészüljünk, elkapjuk azt a bizonyos lélekemelő hangulatot. Na jó, a shoppingolás nem feltétlenül vág össze ezzel a lelki nézőponttal, de az a kis netes kirakatnézegetés, amelyet javaslok, nem kerül semmibe, nem kell beleolvadni a nagy, csúnya fogyasztói társadalomba, csak egy kis kellemes szórakozás, nem több.
Egy bögre forró csokival vagy teával az igazi!

Blogajánló

Csak gyorsan szeretnék a figyelmetekbe ajánlani egy blogot, pontosabban annak is egybizonyos bejegyzését itt
Aki egy kicsit is tud angolul, annak érdemes bekukkantania a BBC gasztronómiai oldalára (biztos sokszor mondtam már, mennyire szeretem), mert remek tippeket ad mindazoknak, akik azon törik a fejüket, hogy s.k., ehető-iható ajándékokkal lepik meg szeretteiket idén karácsonykor.

Mézes-gyömbéres karácsonyváró

Nekem eddig a cookie, vagyis az amerikai, angolszász keksz jobbára a csokoládés (lehetőleg kétféle csokiból darabkákat tartalmazó + kakaós tésztából készülő) kerek, minél nagyobb kekszet jelentette, pedig természetesen ezt az egyszerűen összedobható sütit is millióféle ízesítéssel lehet készíteni. A változat, amelyre most bukkantam, egy kifejezetten téli, karácsonyi ízkombinációt ajánl, amely tökéletesen hozza az ünnepi hangulatot, és a nagy adventi készülődés közepette a néhány percnyi kikapcsolódást és a nyirkos, ködös, fázós, korán sötétedős napokat egyaránt megédesíti.

Ezt az édességet gyorsan és egyszerűen össze lehet dobni, elkészítése tényleg gyerekjáték, és mivel semmi extra hozzávalót nem igényel, hirtelen felindulásból is bármikor nekiláthattok.

A kekszhez először is 100 gramm liszthez keverjetek 1/2 teáskanál szódabikarbónát, 1 teáskanál sütőport és egy csipet sót, majd az aromás ízhez 1 teáskanál őrölt gyömbért, valamint 1/2-1 teáskanál mézeskalács-fűszerkeveréket. Utóbbi tetszés szerint fahéjjal, ánizssal, szegfűszeggel helyettesíthető, az arányokkal ízléstől függően szabad játszani.

A lisztes-fűszeres keverékbe 50 gramm, kis darabokra vágott vajat/margarint morzsolunk, majd 3 evőkanál mézet teszünk hozzá. Az eredeti recept úgy 1 evőkanál cukrot is javasol, de szerintem úgy túl édes lesz a végeredmény - ez azonban megint csak ízlés dolga.

A lényeg, hogy ezt a meglehetősen ragacsos keveréket gyúrjátok össze, és sütőpapírral kibélelt vagy kivajazott tepsibe 2-3 centi átmérőjű gömböket tegyetek belőle. Ez könnyebben megy, ha a tésztát picit a hűtőbe teszitek (vagy ilyen időben egyszerűen ki az ablakpárkányra). A halmokat késsel vagy csak kézzel le kell lapítani, hogy kábé egy centi vastag kekszeket kapjunk - vigyázat, kellő távolságba kerüljenek egymástól a sütik, mert a melegben megnőnek! Némi cukorral meg lehet szórni a tetejüket.

190 fokon kábé 10 perc alatt el is készülnek. Hagyjátok kihűlni őket a tepsiben, forrón még úgyis túl puhák ahhoz, hogy eltávolítsátok őket onnan. Később, ha kedvetek van, cukormázzal vagy csokoládéval díszíthetitek őket.

Ebből a mennyiségből tapasztalataim szerint mindössze 15-16 darab, nem túl nagy keksz lesz, úgyhogy ajánlatos legalább a duplájára növelni a megadott mennyiségeket, de egy kis finomságnak a forró csokoládé mellé így is kiváló. És persze ajándéknak sem utolsó!

Üvegbe zárt tél

Már említettem Nektek korábban, hogy szerettem volna karácsonyra néhány különleges, téli ízvilágú lekvárt készíteni ajándék gyanánt - és persze az ünnepi reggelik méltó kiegészítőjeként. Nos, ha karácsony előtt már nem is, pár napja jutott időm kipróbálni az egyik, különösen ínycsiklandónak ígérkező receptet, a sült alma dzsemet, és mivel ez egy igazi téli finomság, gondoltam, még most is érdemes lenne a figyelmetekbe ajánlanom.

Az eredetileg csak almából készülő lekvárhoz én körtét is tettem, ez nem igazán változtatott az ízén, egyrészt mert az alma így is bőven túlsúlyban volt, másrészt pedig a körte amúgy sem túl karakteres ízű gyümölcs. Viszont így elhasználhattam csaknem minden ráncosodó almát és körtét, amelyek már nem elég kívánatosak ahhoz, hogy bárkinek is kedve legyen megenni őket, de felesleges lenne már kidobni őket. Szeretem az ilyen praktikus recepeteket!

Szóval az almákat és a körtéket meghámoztam és felkockáztam. Minél kisebb darabokra vágjátok őket, annál hamarabb megfőnek majd. Egy nagy lábosba tettem a gyümölcsöt, hozzáöntöttem egy pici vizet, hogy ne égjen le, jó alaposan megszórtam mazsolával (az eredeti recept 120 grammot javasol 900 gramm almához - ez azért szerintem erős túlzás, kevesebb is megteszi) és fahéjjal (ebből úgy 2-3 teáskanállal vettem a mintegy 3 kiló gyümölcsömhöz) - e két összetevő varázsolja ünnepivé az egyébként egyszerű dzsemet. Hozzáadtam a cukrot, úgy 1,3 kilót a 3 kiló almához, az eredeti recept ennél többet javasol, de én nem kedvelem a túl édes lekvárokat. Persze ez egyéni ízlés kérdése, azonban attól is függ, milyen édes gyümölcsöt használtok fel hozzá.

A télies íz kedvéért én 2 csomag vaníliás cukrot is beletettem, tartósító gyanánt pedig dzsemfixet használtam, a csomagoláson javasolt adagolásnak megfelelően. Az egészet addig főztem, amíg a gyümölcs megpuhult, időnként be lehet segíteni neki, és villával vagy valami hasonlóval kicsit összetörni az almát és a körtét. Egy pár percig hagytam rotyogni, majd az előzőleg kimosott üvegekbe töltöttem, azokat fejre állítottam pár percre, majd szépen kihűltek.

Hát, ennyi, így készül ez az évszakhoz illő, finom aromájú lekvár, amely szépen feldíszítve kiváló ajándék lehet, és remekül illik a reggeli kalács vagy a sütemények mellé. Próbáljátok ki Ti is!

Boldog karácsonyt!

Nagyon boldog karácsonyt kívánok mindenkinek! Kívánom, hogy nyugodtan dőljetek hátra ma este, elégedetten szemlélve hosszas és gondos készülődésetek eredményét, és az örömöt a tekintetekben, amikor a szeretteitek megpillantják a nekik készített ajándékaitokat!

Ínyenc ajándékok

Ma belebotlottam egy nagyon izgalmas blogba, amely éppen arról értekezett, hogy divatba jöttek az ehető ajándékok, vagyis a sütemények, dzsemek és egyéb finomságok. Hogy ennek a gazdasági helyzet vagy az ínyencek számának emelkedése az oka, nem tudom, mindenesetre nagyon örülök neki, ha tényleg így van, mert a különleges, saját készítésű étkek szerintem is roppant fantáziadús ajándékok, akár adja, akár kapja őket az ember.

A hagyományos mézeskalácsot is lehet olyan egyedien, művészien díszíteni, hogy mindig örökzöld ajándék maradjon. És a legegyszerűbb, tradicionális recept alapján készülő lekvárral sem veheti fel semmilyen bolti verzió a versenyt, pláne, ha karácsonyi csomagolópapírból vagy textilből készített sapkával, szalaggal csinosítjuk az üveget. Merthogy a csomagolás nagyon fontos ám ezeknél az ajándékoknál is! Az aprósüteményeket burkolhatjuk celofánba, de egy saját kezűleg készített, kartonból kivágott papírdoboznál nincs szebb keret számukra.

Idén én is terveztem ilyen ajándékokat, alig bírtam dönteni a fahéjas karamellszósz, a sültalma dzsem és a forraltbor zselé között. Hogy a fűszeres narancs- és a grapefruitlekvárt ne is említsem. Sajnos időhiány miatt ezt a nagyon nehéz döntést megúsztam, legnagyobb bánatomra a szeretteimnek nélkülözniük kell az ínyenc ajándékokat. Viszont ettől függetlenül nagy élvezettel merültem el az említett blogban, amelyet most meg is mutatok Nektek, hátha valaki még tanácstalan az ajándékozást illetően, és belefér az idejébe még egy kis sütés-főzés!

Íme, a szóban forgó blog.
Itt pedig az ajánlott ehető ajándékok receptjei a házi készítésű csokoládés trüffeltől a fűszeres almacsatniig. A legjobb pedig, hogy a receptek mellett nyomtatható ajándékkísérőket, illetve a süteményesdobozokra vagy a lekvárosüvegekre illeszthető címkéket találtok - nagyon ízlésesek!

Habkönnyű habcsók

Sajnos sokkal ritkábban jelentkezek így karácsony táján, mint szeretném, de úgy tűnik, jóval kevesebb időm van a készülődésre, mint tavaly. Kevesebbet sütök, és kevesebb ajándékot, díszt készítek, ami különösen azért kiábrándító, mert ettől függetlenül ötleteim azért vannak. Na, mindegy, mindenesetre azt tudom javasolni Nektek, hogy olvasgassátok át a tavalyi ünnepi bejegyzéseket.

No, de visszatérve az idei karácsonyhoz, egy nagyon finom, gyorsan elkészíthető, klasszikus és természetesen istenien finom édességet ajánlok a figyelmetekbe: a kókuszos habcsókot. Az alapja nyilvánvalóan a tojásfehérjéből és cukorból álló hab, ezt ízesítjük. A habhoz 4 fehérjét verek fel nagyon-nagyon kemény habbá - ismeritek a régi bevált trükköt: ha a tálat a fejed fölé emeled, és nem esik rád a hab, akkor elég kemény ;)

Ezután kis részletekben, óvatosan adagolok hozzá 200 gramm cukrot, majd amikor ez szépen elvegyült a habbal, jöhet az ízesítés, a kókusz. 200 gramm kókuszreszeléket kell belekeverni kézzel, kanállal, és ezzel kész is a habcsók, amelyet már csak meg kell sütni.

Én egy nagyon elegáns és hagyományos megoldást választottam: kicsi, kerek ostyalapokra ültettem kábé 1-1 teáskanál masszát, és az így kapott halmokat 130-150 fokon, azaz nagyon alacsony hőmérsékleten sütöttem 15-20 percig. Amikor enyhén barnás színt kapnak, vagyis épp csak elkezdenek pirulni, kész is. Légmentesen zárható dobozban várják a karácsonyt, de már most is nagyon finomak ;)

A habcsókokat persze millió más ízesítéssel is el lehet képzelni: reszelhettek bele friss citrom- vagy narancshéjat (egy pici levet is bele lehet facsarni), szórhattok bele kakaóport, fahéjat, mézeskalácsfűszert, csak hogy kifejezetten az ünnepi verziókat említsem. De kerülhet bele kevés kávé, vagy a színe kedvéért szörp, gyümölcslé. Kísérletezhettek darált vagy nagyon apróra vágott dióval, mogyoróval, mandulával. Ha kandírozott citrom- vagy narancshéjat kevertek bele, apró drágakövekként fognak ragyogni a kész habcsókban, de persze más, kicsire vágott aszalt gyümölccsel is próbálkozhattok.

Díszíteni nem feltétlenül muszáj a habcsókokat, aki mégis szeretné, javaslom, csokoládéval (esetleg fehérrel és éttel vegyesen) vagy cukormázzal rajzoljon rájuk csíkokat, s mielőtt megszilárdul, hintse meg arany- és ezüstgyöngyökkel. Igazi luxusédesség lesz a végeredmény!

Karácsonyi hangulat - próbálkozás #2

Nem tudom, Ti hogy vagytok vele, de nekem igen nehéz igazi ünnepi hangulatba kerülnöm a dolgos hétköznapok közepette. Pedig én úgy próbálkozom! Készítettem már koszorút, tegnap megsütöttem a hagyományos Christmas Cake-emet, amelyről már tavaly meséltem (apropó, idén mazsola, aszalt szilva, sárgabarack, vörösáfonya, cukrozott narancs- és citromhéj, friss narancshéj, dió és földimogyoró került bele - mennyeien nézett ki a keverék!), folyton karácsonyi zenéket hallgatok, az ajándékokon töprengek (amelyek közül sajnos idén jóval kevesebbet készítek s.k.), de... ha sikerül is elkapnom azt a bizonyos karácsony-érzést, az sem bizonyul túl tartósnak. Néhány napja Németországban jártam, ahol volt szerencsém ellátogatni egy gyönyörű kisváros csodálatos karácsonyi vásárába, és mivel ott viszont tényleg tombolt a forraltbor illatú, meghitt ünnepi hangulat, mutatok Nektek néhány képet, hátha ráérzünk...

Az idei vendégváró

Pár napja felkerült a bejárati ajtóra az ez évi vendégváró koszorú, amely ezúttal maximálisan hagyományos, klasszikus, picit szerintem angolszász hatású alkotás lett. Nem ilyet terveztem, csakhogy elfelejtettem narancsszeleteket szárítani, amelyek az eredeti elképzelésemhez kellettek volna, úgyhogy abból kellett dolgoznom, ami az elmúlt évek gondos gyűjtőmunkája eredményeként felhalmozódott itthon. Azért nem lett olyan rossz, ugye? ;)

Az alapot úgy készítettem, ahogyan mindig: kicsire vágott örökzöldágakat fogtam össze kisebb csokrokba, és dróttal rögzítettem. Aztán jött az újabb adag ág, amelyen ismét áttekertem a drótot, és így tovább... Az örökzöldek lehetnek fenyőfélék, tuja- vagy borostyánágak, kinek mihez van kedve, és mi áll rendelkezésére. Természetesen többféle zöldet is össsze lehet fogni, sőt, akár egy-egy bogyós ágat is melléjük lehet tűzni.

Ha kész az alap, túl is vagyunk a munka nehezebbik felén, és jöhet a díszítés. Nálam két meghatározó elem került a koszorúra: alulra a fa Mikulás-figura, amelyet egyszerűen derékon ragadtam egy szál dróttal, és így ültettem a koszorú közepére, és a hatalmas masni, amely alapvetően meghatározza az egész mű szín- és stílusvilágát. Én nagyon szeretem karácsony tájékán a klasszikus, és igen barátságos, otthonos, meleg hangulatot keltő piros-zöld összeállítást, így ez a kockás szalag tökéletes választás volt.

A masni rögzítése előtt azonban felkerültek az apró díszek is: piros bogyók, mákgubók, pici tobozok, dióhéjak, csillagánizsok, néhány borostyánlevél, no és persze az elmaradhatatlan fahéjrudak, amelyeket vékony aranyzsinórral kötöttem át, hogy elegánsabbak legyenek, és visszatükrözzék a szalag aranyos csillogását. Ezeknek a díszeknek az elhelyezésekor nem kell feltétlenül szimmetriára törekedni, sokkal természetesebb hatást érhettek el, ha azért vannak apróbb különbségek a koszorú két fele között.

Rögzítéshez egyébként én leginkább vékony drótot használtam, ezt a tobozok alsó pikkelyei között könnyen át lehet vezetni, és a fahéjrudak belsején is egyszerűen áthúzhatók. A kicsi és könnyű elemeket azonban akár ragasztóval is feltehetitek, de, különösen ha a szabadba kerül a kész mű, nem árt időnként ellenőrizni a koszorút, és szükség esetén megerősíteni vagy pótolni a díszeket.

Végső lépésként angyalhajjal fokozhatjátok az ünnepélyes hangulatot, én azonban a szeles időre tekintettel idént ezt hanyagoltam, pedig nagyon szeretem. Mindenesetre egy adag lakk (akár hajlakk is, ha nincs más) nem árt, így biztosabb lesz az alkotásotok tartása.

Hát, nagyjából így készült az én vendégváró koszorúm az idén. És vígan, emelkedett karácsonyi hangulatban fogadja a látogatókat. Utánozni szabad! ;)

p.s. további ötletekért nézzétek meg a tavalyi koszorút is ;)

Karácsonyi hangulat - próbálkozás #1

Mint a legutóbb is írtam, igyekszem lassan-lassan karácsonyi hangulatba hozni magam, hogy ihletet kapjak az alkotáshoz. Nos, e célból már tavaly is ajánlottam Nektek a híres Harrods áruház karácsonyi shopját, nálam már egyfajta hagyomány, hogy körülnézzek itt az ünnepek előtt, eljátsszak a gondolattal, mit vennék, ha sok pénzem lenne... Most is csak javasolni tudom mindenkinek: a vintage gömbök gyönyörűek! De érdemes szétnézni az ínyencségek között is: a klasszikus pudingtól kezdve a brandys-konyakos vajon át a díszdobozos teáig és kávéig minden van, ami szem-szájnak ingere! Bonbonok és kekszek, torták és gyümölcskenyerek, dzsemek és csokoládék. És említettem már az ajándékokat meg a dekorációkat? Az ünnepélyes ruhákat és kiegészítőket? És ne felejtsétek el megnézni a Pán Péter-kollekciót sem, egyszerűen fantasztikus! Lehet nézelődni! :)

Soul Cake

Most jutott a tudomásomra, hogy valami megmagyarázhatatlan rejtélyből kifolyólag eltűnt a blog legeslegelső bejegyzése, ami a karácsonyi tortámról szól... Mivel a téma a szívem csücske (meg amúgy is ;) ), muszáj pótolnom, szóval most ismét közzéteszem, és reménykedek benne, hogy többet nem tűnik el...
Apropó, idén is nagy sikere volt, az utolsó pillanatban még azzal tuningoltam tovább, hogy egy szép szalaggal körbekötöttem, szóval látványnak sem volt utolsó ;)




Lelkes és kreatív emberként, ezekben a hetekben mi más is járhatna leginkább a fejemben, ha nem a karácsony? Ajándékok, dekorációk és sütemények megtervezése tölti ki szabad perceimet, s mit ne mondjak, igencsak élvezem. Hiszen mikor máskor engedhetném szabadjára a fantáziámat, jártathatnám agyamat ezer meg ezer új ötleten, ha nem advent idején? Ilyenkor senki sem ítélheti túl soknak a sürgés-forgást, készülődést. A karácsony az év legszebb és legfontosabb időszaka, ilyenkor muszáj mindennek tökéletesnek és felejthetetlennek lennie, s ehhez bizony idő és energia szükségeltetik! :)

Az egyik számomra kiemelt feladat advent idején a sütés. Millióféle finomsággal akarok előrukkolni, művészien díszített, pompás ízű aprósüteményekkel leginkább. Még nem állt össze teljesen az idei repertoár, de már körvonalazódik. Pár napja elékszült a dupla adag mézeskalács, amiről majd akkor fogok bővebben írni, ha nekiállok a harmadik fázisnak (első fázis: a tészta begyúrása, összekötő fázis: a pihentetés éjszakája a hűtőben, második fázis: nyújtás, szaggatás, sütés), ami nem más, mint a cukormázas dekorálás. Idén nálam lesz még egy befejező, negyedik szakasz is, de arról majd később.

Ma a Christmas Cake napja van. Igyekszem hagyományt formálni e jellegzetes, brit torta elkészítéséből, az idei a harmadik év, hogy nekifutok. És igen, idén is elhagytam a receptet, de szerencsére a honlap, ahol találtam (és ahol rengeteg más csemege vár még kipróbálásra), még mindig elérhető. A biztonság kedvéért azért az idei receptpéldányt igyekszem egy karácsonyi sütisköny lapjai közé rejteni, hátha kibírja a jövő évig szökés nélkül.

Tehát Christmas Cake. Csodálatos, gazdag és tömény sütemény, azaz torta. Leginkább egy gyümölcskenyérhez hasonlít, de annál mégis több. Iszonyatosan sok íz és illat keveredik benne, s az eredmény számomra maga a karácsony megtestesülése. Ünnepi jellege megnyilvánul abban, hogy elkészítéséhez idő kell. Ez nem egy gyorsan összedobható muffin, ami sitty-sutty megvan, a Christmas Cake elkészítése hetekig tart. Márpedig az időigényes ételek kifejezetten ünnepiek. Hiszen mikor máskor vennénk rá magunkat, hogy ennyi időt szenteljünk egyetlen sütemény legyártásának?
Aztán érdemes egy pillantást vetni az összetevők listájára is. Hát, nem egy válság szülte recept, az egyszer biztos. Ha összeszámoljuk a szükséges aszalványok mennyiségét, egy kiló felettire jön ki a végösszeg. Durva, nem? Nem csoda, hogy a világ egyik leglaktatóbb édességéről beszélünk, egy vékonyka szelet reggelire, és az embernek máris nem esik nehezére visszautasítania az ebédre és vacsorára kínált ezerféle fogást. De mikor ennénk az ilyen kalóriadús, nyomban eltelítő étkeket, ha nem karácsonykor?

Ízek és illatok tömege. Ebben rejlik a Christams Cake igazi titka. Már a készítése is felejthetetlen élmény. Ráadásul a kedvenc részem rögtön az eleje: az ezekért a bizonyos ízekért és illatokért felelős hozzávalók aprítása. Én ilyenkor nekiállok végigkutatni a házat, hogy a lehető legtöbb fajta szárított finomságból állíthassam össze a magam verzióját. Mert sajnálom, de közel sem követem szóról szóra az eredeti receptet. Csak megnézem, hány gramm (kiló) aszalvány kell bele összesen, és azt összeválogatom a hazai készletből. Így minden évben egy kicsit más lesz a torta, de én szeretem a meglepetéseket. Idén az elengedhetetlen mazsola mellé aszalt sárgabarack, datolya és szilva, anyukám birsalmasajtja, és kandírozott narancshéj került kiválasztásra, meghintve egy citrom és egy narancs lereszelt héjával. De bármi jó bele, és ma már szinte minden kapható aszalva, szóval mehet bele meggy, vörösáfonya, füge, ananász, alma. Bevállalósabbaknak sárgadinnye, őszibarack, eper, világító zöld papaya. Tényleg, talán egy almát frissen belereszelhettem volna, az sosem árt. És talán egy kicsi kókuszreszeléket is elbír. A javasolt mandula helyett egyébként én a néhány diófa birtokában töménytelen mennyiségben rendelkezésre álló diót aprítottam bele, ám akár mogyoróval vagy bármilyen más diófélével is működhet. Az eredmény: egy tál illatozó, aromás, édes karácsony.

A tésztát összekeverni sem egy ördöngősség, ráadásul amikor a mézeskalácsfűszerhez és a fahéjhoz érek (amik meleg barnás árnyalatot fognak kölcsönözni a masszának), újra megcsap a karácsony illata. Nincs más hátra, mint beleforgatni a szárított finomságokat, belesimítani az egészet a formába, és jöhet a hosszú sütés. Itt nem hőfokra, hanem alapos átsütésre játszunk. Mellettem épp a második órájában jár a Cake, és hogy hű maradjak a hagyományokhoz, sparheltben melegszik. Szinte csak parázson, annyira nem bírja a forróságot. És a legjobb, hogy már 15-20 perc után belengi a lakást az illata, amiben egyébként a fahéj a legdominánsabb. És a hosszú sütési időnek köszönhetően ez az ünnepi illat még jó pár órán keresztül uralkodik majd a légben.

Christmas Cake. Maga a karácsony. És az advent. Mert ezen a héten csak az alap készül el. Jövő héten megkenem lekvárral (az is egy izgalmas feladat lesz, hogy idén melyiket válasszam....), betakarom marcipánnal (itt előbújik belőlem a modern kor gyermeke: köszönöm szépen, jó lesz nekem a kész marcipánmassza is made by Szamos), majd pár nappal karácsony előtt jöhet az utolsó lépés: a cukormáz-paplan. Hófehér, fényes máz, olyan, mint a friss hó. (Muszáj megjegyezni, hogy a receptben előírt mennyiség egy átlagos méretű tortára kicsit sok, bár az egyéni döntés, ki milyen vastag mázréteget látna szívesen a művén.) A legeslegutolsó mozzanat pedig közvetlenül a tálalás előtt (ami nálunk karácsony napjának reggele) egy ágacska magyallal megkoronázni a tortát. Ennél több díszítésre nincs is szükség (az alkalomhoz jobban illőt sem igen találhatnék), s lélegzetelállítóan gyönyörű lesz a végeredmény. Tehát minden héten hozzá kell tenni egy picit, tovább kell éptíeni, hogy karácsonyra készen legyen a fő attrakció. Olyan, mint egy adventi naptár. Várakozással telnek a hétköznapok, hogy hétvégén ismét foglalkozni kelljen, lehessen végre vele. Hát nem ez a tökéletes karácsonyi sütemény? Épp ideje belevágni, ugye? ;) Már csak pár hét és kész is a Christmas Cake. Vagy ahogy Sting mondaná: a Soul Cake.

Mézes dobozka

A dekupázsolt gyertyák könnyen és gyorsan elkészíthető ajándékok. A szalvétából kivágott mintákat a speciális ragasztó segítségével rögzítjük a viaszra. Gyertyadíszítő tollal, matricákkal tovább csinosítható a mű. Én az így elkészült gyertyáknak kerestem méltó csomagolást, s végül a mézeskalácsból készült doboz mellett döntöttem.

A dobozka oldalait először gondosan ki kell szabni a mézeskalács tésztájából. Ehhez nem árt alaposan átgondolni, pontosan mit is tennénk a dobozba: vegyünk méretet az ajándékról. Ha kicsit nagyobb lesz a doboz, nem baj, ha viszont kisebb, nem fogjuk tudni beletuszkolni az ajándékot. Én fedél nélküli dobozt képzeltem el, amiből szándékosan kilóg a gyertya, mert nem akartam, hogy elvesszen a dobozban, szerettem volna, ha szépen érvényesül. Szükségem volt dobozonként egy aljra, valamint két hosszabb és két rövidebb oldallapra. Miután kivágtam őket a tésztából, szívószállal lyukat vájtam a lapok minden sarkába. A szívószál tökéletes eszköz a művelethez: a lyuk így elég nagy ahhoz, hogy sütés közben a kissé megdagadó tésztában ne tűnjön el, de mégis kellően diszkrét.

Miután a lapok megsültek és kihűltek, jöhet a díszítés: a főszerep ezúttal is a hagyományos cukor-tojásfehérje mázé, amiről már többször szót ejtettem korábban. Ha készen vagyunk a lapok felékesítésével, és a máz is megszáradt, jöhet az összeállítás. Mivel a puha mézes elég sérülékeny, és nem tűnt túl biztonságosnak a doboz önmagában való szállítása, egy vastag kartonlap-alapra helyeztem az aljat, amit jó adag cukormázzal rögzítettem. Igazából akkor a legjobb folytatni az összeállítást, ha az alj kellően odaragadt már a kartonhoz, azaz megszáradt a ragasztóként funkcionáló máz.

A lapok rögzítése nem egyszerű feladat, igazi türelemjáték, ezért szánjunk rá időt bőven. Arany fonalból vágtam le darabokat, és a kis lyukakon átvezetve csomóra (a biztos tartás kedvéért), majd masnira (a tetszetős küllem kedvéért) kötve rögzítettem az oldalakat. Ha elkészül a doboz, nyolc ilyen kis masni díszíti a sarkokat. A fonal helyett papírszalag is használható, mivel annak jobb a tartása, könnyebb is dolgozni vele. Ebben az esetben a masnikötés helyett ollóval óvatosan pöndörítsük a szalagvégeket.

Ez a dobozka természetesen számtalan variációt rejt magában: alapja négyszög helyett lehet szabályos öt- vagy hatszög is, kisebb, egyforma oldalakkal. Készíthetünk hozzá fedelet is, amit nem kell kilyukasztani, rögzíteni, csak egyszerűen a doboz tetejére helyezni. Igen csinos megoldás az is, ha az alj és/vagy a tető kicsit túllóg az oldalakon, mintegy szegélyt, illetve ereszt képezve a dobozkán.

A díszítésről pedig csak annyit, hogy a cukormáz természetesen lehet színes is, használhatunk cukorgyöngyöket, vagy a sütés előtt a lapokat díszíthetjük magvakkal, mazsolával, szegfűszeggel. Ha pedig mindennel elkészültünk és az ajándékot is elhelyeztük a dobozban, egy finom tüllszalaggal köthetjük át művünket. Ilyen különleges csomagolást látván a hatás egész biztosan nem marad el! ;)

Kis karácsonyi zene

Íme, azon albumok listája, amelyek szerintem a lehető legszebb zenei aláfestést szolgáltatják az ünnepekhez:

Enya - And Winter Came...
(varázslatos zenék, ahogyan azt már megszokhattuk Enya-tól, s a mesevilág, amit ez a lemez megidéz, különösen jól illik a karácsonyi hangulathoz)

Sting - If On A Winter's Night...
(több évszázados dallamok a Brit-szigetekről, csodálatos, ősi zenék - megérint a múlt...)

Frank Sinatra Christmas Collection
(klasszikus amerikai dalok, amelyeket mindannyian jól ismerünk már a tengerentúli filmekből - mégis Frank Sinatra előadásában a legfelejthetetlenebbek és legkarácsonyibbak)

Faith Hill - Joy To The World
(igazán édes kis lemez, ami tökéletesen passzol a karácsony mézeskalács illatú napjaihoz)

Blackmore's Night - Winter Carols
(nem mindennapi összeállítás néhány örökzöld egyedi megközelítésével és pár teljesen új dallal - az ünnepi hangulat garantált)

Az ajándékok ruhája

Bocsánat, hogy ma csak ilyen későn írok, de épp a beiglikészítés kellős közepén vagyunk :) Tényleg, érdemes idén újítani, és a hagyományos diós-mákos tuti párosítás mellett/helyett bevetni új ízeket. Láttam már a boltokban zserbósat, gesztenyéset, szilvás-mákosat, rumos-szilvásat - úgy megkóstolnám őket! Mi a zserbóssal kísérletezünk éppen ;)

Lassan időszerűvé válik (legalábbis nálam ez a legutolsó előkészületi lépések egyike) a csomagolás. Mindezidáig egy nagy ládában gyűjtöttem az ajándékokat, most azonban ideje már becsomagolni őket, hogy méltó öltözetben kerülhessenek a fa alá.

A legegyszerűbb persze néhány papírzacskót felmarkolni egy áruházban és ezekben átadni az ajándékokat. Praktikusak, és ha segítőkészek vagyunk, nem írunk semmit a fülén figyelő címkére, így a megajándékozott jövőre újra felhasználhatja. Környezetbarát megoldás, nem? Az, de eléggé fantáziátlan és unalmas. Ha ragaszkodunk a szatyrokhoz, javaslom inkább egyszerű barna papírzacskók beszerzését, amelynek felületét egyedileg dekorálhatjuk. Festhetünk, rajzolhatunk rá, ragaszthatunk rá karácsonyi matricát, apró mintás papírból karácsonyi figurákat vághatunk ki és ragaszthatunk rá (tökéletes sablonok a mézeskalács szaggatók), vagy ha fehér zacskót veszünk, dekupázsolhatjuk is. A lényeg, hogy benne legyen a kezünk munkája, s a fantáziánk, hogy a megajándékozott lássa, időt és energiát szántunk rá.

Persze vehetünk hagyományos csomagolópapírt is, millióféle mintából választhatunk. Én a tradicionálisabb mintákat kedvelem, imádom a kis házikókat, kandallókat, magyalágakat, mézeskalácsfigurákat :) Kifejezetten kerülöm ugyanakkor a csillogó, fényes papírokat, túl hivalkodónak tartom őket. Viszont szeretem azokat, amiknek a hátoldala barna, ezek vastag, masszív papírok, és általában különösen szép a mintázatuk.

A megszokott dolgoknál maradva, használhatunk papírszalagokat a csomagoláshoz, de sokkal szebb, ha széles textilszalagot veszünk, vagy rafiát (személyes kedvencem), spárgát, esetleg egyszerű arany- vagy ezüstfonalat. A szalagra az ajándékkísérő kártyán kívül fűzhetünk egy kisebb karácsonyfadíszt, kidíszített mézeskalácsfigurát, fenyő- vagy magyalágacskát, fahéjrudat, szárított narancsszeletet, hogy még csinosabbá, különlegesebbé tegyük a csomagot.

Kifejezetten múltidéző és nagyon dekoratív a natúr, barna csomagolópapír használata, ami abszolút környezetbarát megoldás. Hogy teljes legyen a természetes hatás, rafiát vagy spárgát ajánlok hozzá, és jó, ha az ajándékkísérő sem valami csillogó, fényes papírból készült. Ezt a papírt nagyon jól lehet dekorálni, használat előtt különféle mintákat festve rá (akár sablonnal is), igazán egyedi csomagolópapírt gyárthatunk. Különösen jól illik hozzá az aranyfesték. Persze ezzel a megoldással más színű ívekből is készíthetünk csomagolópapírt.

Választhatunk ugyanakkor személyre szabott csomagolópapírt is: zenészeknek, zenekedvelőknek kottát, a sütés-főzés megszállottjainak recepteket (újságból, könyvből kivágva, vagy egyedileg, számítógépen megszerkesztve, kinyomtatva), újságolvasóknak napilapot (igazán különleges egy régebbi, megsárgult újság), de a kertészek, állatbarátok, divat-megszállottak és egyébb hobbik kedvelői is meglephetők témába vágó papírokkal - elég csak a megfelelő magazinokat összeszedni. Ha kisebb ajándékról van szó, amihez elég egy A4-es lap, számítógépünk segítségével alkothatunk: fényképeket, idézeteket, üzeneteket, történeteket, stb. helyezhetünk el a papíron, amibe nyomtatás után máris csomagolhatuk.

Ha időnk engedi, kartonpapírból méretre szabott dobozokat is barkácsolhatunk. Mivel azonban a méretvétel, a doboz kiszabása, összeragasztása nem kétperces feladat, jól gondoljuk meg, belevágunk-e. Mindenesetre kisebb, különlegesebb darabokhoz igazán szép megoldás lehet. Jó ötlet az olyan csomagolás, ami maga is ajándék: egy szép karácsonyi fémdoboz (sütisdoboz) remek erre a célra, de csomagolhatunk kendőbe, terítőbe is.

Most ennyi jutott eszembe ezen aktuális témával kapcsolatban. Megyek, vár a beigli ;)

Az asztal dísze

A dekupázsolás évek óta az egyik legkedveltebb kreatív technika. A hobbiboltokban hihetetlenül széles választékban találhatunk szalvétákat (különösen így, karácsony előtt), amelyekből a kivágott mintákkal egy speciális ragasztó segítségével gyorsan és egyszerűen díszíthetünk szinte bármilyen felületet: fát, műanyagot, üveget, fémet, papírt. Én most e módszer segítségével készült terítőt ajánlok figyelmetekbe, amely remek ajándék lehet, vagy pedig az asztal méltó dísze az ünnepek alatt.

A mintául szolgáló szalvéták már évek óta a fiókomban pihennek, várva, hogy melyik karácsony előtt lesz végre annyi időm, hogy elkészítsem a már régóta tervezett terítőt. Szerencsére idén volt :)

A textilre történő dekupázsoláshoz a legjobb alapanyag a fehér pamut, amiből többféle tárgyat (díszpárnahuzatot, szatyrot, hátizsákot, CD-tartót, stb.) kaphatunk a hobbiboltokban. Bármilyen felületre is szalvétázunk, mindig igaz, hogy a legjobb fehér háttérre dolgozni, mert azon érvényesül a minta a legszebben. Éppen ezért ideálisak ezek a készen kapható textiltermékek. Ehhez a darabhoz speciális, textilre való ragasztó szükséges.

Terítőt készen nem kaptam, viszont a szatryokat mintha éppen a szalvéta standard méretéhez igazították volna, ezért egy ilyen szatyrot vettem alapul, szétvágtam, a füleket eltávolítottam, és kezdődhetett is a dekupázsolás. A két szalvéta tökéletesen kitöltötte a rendelkezésre álló felületet, ezért nem kellett külön körbevágni a mintát, az egész szalvétát felhasználtam. Ennek a hátránya az volt, hogy rengeteg ragasztó kellett hozzá, erre a műre másfél doboz ment rá.

A hosszú órákon át tartó száradás után már csak a szegély elkészítése volt hátra: teljesen egyszerű, méterben kapható textilszalagot ragasztottam rá körben, ami csinos keretet adott a kész terítőnek. Néhány óra újabb száradás után ajándékozásra készen is áll az alkotás.

Természetesen ha nagyon belejövünk, akár komplett készletet is készíthetünk ugyanolyan mintájú szalvéták felhasználásával: díszíthetünk díszpárnákat, konyhába kötényt, edényfogot- és alátétet, textilszalvétát, poháralátétet, stb. Egy, a konyhában szívesen tüsténkedő háziasszonynak igazán ideális ajándék ;)