Koszorút az ajtókra!

Az adventi koszorúk már bizonyára mindenkinél rég készen vannak, hiszen – bármennyire hihetetlen is – már az advent félidejénél tartunk, már a gyertyák fele ég. Azonban aki nem éri be a hagyományos koszorúval, és még bőven maradt alkotókedve, alapanyaga és kelléke a további díszek készítéséhez, annak javaslom, hogy kössön koszorút egy-egy ajtóra, ablakba, kapura. A mindenki számára jól látható díszek világosan jelzik: ebben a házban már nagyon várják az ünnepet! De az otthoni hangulat megteremtéséhez, a karácsonyra hangolódásban is segít egy ízléses koszorú.

            A koszorú a maga kerekded formájával az élet körforgását, teljességét hivatott jelképezni, és miért ne tehetné ezt a ház több pontján is? Én a magam részéről a bejárati ajtóra szoktam rendszeresen ilyen díszt készíteni, amely nemcsak a hozzánk érkezők ünnepi hangulatát emeli, hanem a ház lakóit is minden érkezéskor emlékezteti az ünnep közeledtére – és szerencsére ennek nem mindig csak az a hatása, hogy megemelkedik a stressz-szint a házban.

            Az alap általában ugyanúgy készül, mint az adventi koszorú esetében: egy szalmakoszorúra  hosszú, vékony kötöződrót segítségével fenyő- és más örökzöld ágakat rögzítek kis csokrokban úgy, hogy az újabb adag pikkelyszerűen mindig elfedje az előző ágvégeit. (Azt hiszem, erről már korábban is írtam.)

            Idén a fenyő mellett tiszafa-, tuja- és mahóniaágak kerültek a koszorúba. A kedvenceim az utóbbiak voltak, a szúrós szélű levelek ugyanis gyönyörűen fényesek voltak, míg több örökzöld – talán az idei rendkívül száraz nyár miatt – nevükkel ellentétben nem voltak kellően zöldek. Szokásomhoz híven itt-ott némi borostyánnal is kiegészítettem a csapatot, hogy emeljem a kompozíciók eleganciáját.

            Egyébként mohaalappal is nagyszerűen lehet dolgozni, csak az hajlamos picit koszolni munka közben, és nem használható fel olyan sok évig, mint a szalma – viszont nem gond, ha néhol kilátszik az alap alól, hiszen a színével szépen illeszkedik az ágak közé.

            Ha kész, jöhet a kreatívabb rész: a díszítés. A kapura, bejárati ajtóra kerülő alkotás szép felvezetése lehet a lakás dekorációjának, tehát mindenképpen előny, ha passzol ahhoz a koncepcióhoz, amelyet az adventi koszorú már megkezdett, és a karácsonyfa, meg az ünnepi asztal majd folytat. Szinte mindegy, milyen stílust, színeket választunk, a lényeg ugyanis a harmónia a dekorációk között! Ez abból a szempontból előny, hogy egyszerűbb beszerezni a kellékeket, megtervezni az egészet, mert van egy vezérfonal, amelyhez ragaszkodhatunk.

            Mivel a fényképezőgépem sajnos éppen ezekben a napokban beteget jelentett, csak körülírni tudom Nektek az én koszorúimat, megmutatni nem. Szóval én két bejárati ajtóra is készítettem koszorút, az egyiket a szüleimnek, a másikat magamnak. Mindkettő hasonló abból a szempontból, hogy piros bogyókkal, fahéjrudakkal és kisebb tobozokkal dekoráltam őket, felül középre egy nagy masni került, ahonnan egy díszt lógattam a koszorú közepébe. Mivel azonban más a színvilág, és más az a bizonyos középső dísz, egész más lett a két koszorú hangulata is.

            Az egyiken egy fehér gipszangyalka hintázik, a masni pedig ezüst-fehér, így nagyon elegáns, régies, nosztalgikus lett a stílusa. A másik közepét egy pirosra festett szalma-angyalka uralja, a masni is piros, és a koszorúra még szárított klementin-szeleteket is tettem (a narancs túl nagy lett volna). Ez így vidámabb, bohókásabb lett.

            És végre sikerült megvalósítanom egy hosszú évek óta dédelgetett álmomat is: csináltam egy óriási, kapura helyezhető koszorút is, kizárólag örökzöldekből, egyetlen dísze ugyanis egy jókora piros masni a tetején. Már régóta irigyeltem a főként amerikai filmekben látható malomkerék nagyságú koszorúkat, és idén el is készítettem.

            Az alap egy drótkarika volt, ezt megerősítettem néhány vastagabb borostyánággal, amelyek amellett, hogy szépek, merevebbé is tették az alapot. Erre jöhettek a már ismert technikával az örökzöld ágak. Nagyon szép lett, bármennyire is szerénytelenül hangzik! Az egyetlen hátulütője a dolognak, hogy mivel nem védett helyen van, az időjárás gyakran megtépázza, a hó is hajlamos szétnyomni az ágakat, így néha kicsit igazgatni kell. De megéri!

            Remélem, kedvet csináltam Nektek, hogy néhány koszorúval Ti is kiegészítsétek a lakás ünnepi díszítését!