Nyári befőzés

Tudom, már ezer éve nem írtam ide semmit, aminek az oka egyszerű volt: nem volt miről írnom. Az utóbbi időben nem volt sem időm, sem lehetőségem nagyon alkotni, sütni-főzni, kreatívkodni, ha meg valami mégis összejött, arra már végképp nem jutott energiám, hogy még be is számoljak róla. 

De úgy látom, azért vannak még, akik látogatják ezt az oldalt, szóval a kedvükért próbálok egy-két apróságot idecsempészni, még ha nem is ígérhetek mindig valami eszméletlenül egyedi nagy dobást, saját alkotást. Ahogy most sem, ám a Butlers hírlevelében megint olyan jó kis receptet találtam, hogy úgy gondoltam, megosztom Veletek, hátha kedvetek szottyan kipróbálni. 

Lekvárfőzésről van szó, és most, amikor még/már nincs olyan irtózatos hőség, meg lehet próbálkozni ennek a kis ínyencségnek az elkészítésével. Ha pedig bejön, talán érdemes már most a karácsonyra gondolva ajándéknak is készíteni néhány üveggel - a tél közepén biztosan mindenki szívesen fogadja majd a nyár ízeit!

Szóval, íme: A vaníliás-mandulás őszibarack dzsem

Hozzávalók:

- 3 kg érett őszibarack
- 40 dkg cukor
- 3 dl száraz habzóbor

- 2 zacskó 4:1 arányú dzsemzselésítő 

- 1 rúd vanília kikapart magjai

- 15 dkg szeletelt mandula, esetleg durvára vágott dió

Az őszibarack héját húzzuk le, és magozzuk ki. Ha nem lehet lehúzni a héját, akkor mártsuk pár másodpercre forró vízbe, így már könnyedén lehúzhatjuk. Vágjuk falatnyi darabokra, és a cukorral, vaníliával, és a borral főzzük 20 percig, néha megkeverve. Vegyük nagyra a lángot, és keverjük bele a zselésítőt, majd ezzel is főzzük nagy lángon további öt percig. A mandulát csak a végén adjuk hozzá.

Gyorsan töltsük az üvegekbe, zárjuk le, és pár napra tegyük dunsztba: ágyneműk közé, vagy egy törölközővel bélelt, jól záródó hűtőtáskába. 

Ha hagyományos üvegben készülnek a dzsemek, akkor miután lezártuk, fordítsuk fejre tíz másodpercig, így a forró dzsem a tetőben is megöli az esetleges csírákat, nincs szükség tartósítószerre.

Morzsás-barackos

Egy nagyon finom, gyümölcsös nyári süteményt ajánlok most Nektek. Nem tudom, Ti hogy vagytok vele, de ilyen meleg napokon egyszerűen nem kívánom a krémes-csokoládés édességeket, inkább friss, üdítő, nem túl édes, gyümölcsös sütikre vágyom. És mivel gyümölcsből aztán tényleg nagy a választék mostanság, fantasztikusan lehet variálni az ötleteket, az alábbi receptet is szinte bármilyen gyümölcsből ki lehet próbálni, amit csak szerettek vagy ami van otthon.

Kicsit az angol morzsasütire hasonlít ez a desszert, csakhogy azzal ellentétben itt nemcsak arról van szó, hogy a gyümölcsre rászórjuk a tésztamorzsát és megsütjük, hanem alapot is készítünk neki, így egy elegánsan szeletelhető, könnyebben kezelhető süteményt kapunk.

Nekem egy nagyobb adag nektarinom volt, amit el kellett használni, így ebből készítettem. Körülbelül fél kiló gyümölcsre van szükség, megpucoljuk, kockákra vágjuk és kevés vízzel meg cukorral főzzük, hogy megpuhuljon kissé. Természetesen a víz mennyisége függ a felhasznált gyümölcs levesességétől, a cukor az édességétől, a főzési idő pedig a keménységétől. Nem kell szétfőzni, nem lekvárt készítünk, maradjon roppanós! Tegyük félre a lábost, hagyjuk kihűlni a gyümölcsöt.

Közben a tésztához 225 gramm lisztből, 200 gramm vajból/margarinból, 100 gramm cukorból és 1 csipet sóból morzsa állagú tésztát keverünk robotgéppel. Egy sütőpapírral kibélelt tepsibe beleszórjuk a tészta kétharmadát, belenyomkodjuk, hogy összefüggő alapot kapjunk, és közepes fokozaton 10 percig sütjük.

Ha kihűlt a tészta is kissé, megszórjuk némi darált dióval/mogyoróval/mandulával, hogy némileg felszívja majd a gyümölcs levét, és eloszlatjuk rajta a gyümölcsöt, majd rászórjuk a tésztamorzsa maradékát. Jöhet még rá egy kis darált dió, majd mehet vissza a sütőbe 30 percre.

Kitűnő, zamatos, nagyon gyümölcsös finomság! Én már alig várom, hogy szilvás verzióban is kipróbáljam ;)

Illatos koszorú

Már tavaly nyáron írtam Nektek egy nagyon szép díszről (még most is megvan!), amelyet az egyik kedvenc nyári virágomból, a levendulából készítettem, és már akkor is megemlítettem, hogy érdemes koszorút kötni ebből a fanatasztikus illatú virágból. Idén végre sort kerítettem erre is.

Én egy elég egyszerű módszert választottam: egy koszorúalapra rögzítettem a virágokat, amelyeket néhány szálból álló kisebb csokrokba fogva dróttal fogtam az alaphoz. Egy jó hosszú és vékony drótszál kell ehhez a művelethez, persze, ha elfogy, könnyen hozzá lehet toldani. Az egyik kezemmel az alaphoz szorítottam a virágokat, a másikkal körbetekertem a drótot a koszorú körül, majd újabb virágadag, újabb tekerés... Haladós, könnyű módszer.

Az én alapom hungarocellből készült, aminek az a hátránya, hogy a túl erősen meghúzott drót belevág, talán a szalmaalap megfelelőbb lett volna, de az nem volt itthon.

Mérettől függően nagyon hamar elkészül a dísz, amelynek már csak meg kell száradnia, és pompás illatot áraszt egész évben. Természetesen át lehet kötni egy szép szalaggal is, a legjobb, ha valamilyen visszafogott színűt választotok, mert a levendula nem egy harsány árnyalatú virág, és ahogy szárad, csak fakóbbá válik, nem lenne szerencsés, ha a szalag háttérbe szorítaná. Igazi, mediterrán hangulatot áraszt, de szerintem olyan romantikus, hogy talán hálószobába való leginkább ;)

Sajnos a képen nem az én koszorúm szerepel, a képeim nem sikerültek túl jól, de én is hasonlóan tömött, dús koszorút kötöttem.

Nyárelő

A hőmérő szerint a tavasznak vége, immár megkezdődött a nyár. Gondolom, nem vagyok egyedül azzal, hogy a (sokszor kényszerűségből) kinn töltött órák után szinte ölni tudnék valami frissítőért. Nálam az abszolút favorit a bodzaszörp (sok jéggel, ha kérheteném), szerencsére úton-útfélén nő és ontja csinos és ellenállhatatlan illatú virágait a rengeteg bokor. Mivel egyszerűen imádom ezt a klasszikus nyári üdítőt, nagyon megörültem, amikor ma a postafiókomban a Butlers legújabb hírlevelében izgalmas bodzás recepteket találtam, ezeket mutatom most meg Nektek is.



Bodzapezsgő és bodzakrémes csiga

Bodzaszezon van, egy kellemes, piknikkel egybekötött kirándulás alkalmával meg is lehet szedni az egész évre elegendő bodzaszörphöz való bodzavirágot. Most egy még izgalmasabb receptet ajánlunk, a bodzapezsgőt. Fontos, hogy vagy nagyon vastag falú üvegekbe, vagy literes műanyag flakonokba töltsük a pezsgőt, nehogy szétnyomják az üveget. Négy fokra behűtve kínáljuk. És ha már bodzaszezon, ne álljunk meg a pezsgőnél, süssünk mellé egy egyszerű süteményt is, amit bodzakrémmel dobunk fel.


Hozzávalók a bodzapezsgőhöz:
40-45 bodzavirág ernyő (legyen tökéletesen kinyílva, de ne elvirágozva)
2 kg cukor
2 liter forró víz (plusz annyi hideg víz, hogy a végén 6 liter folyadékunk legyen)
4 citrom leve és héja
2 ek fehérborecet
1 csipet szárított élesztő

A bodzavirágot megrázogatjuk, hogy ha lennének benne bogarak, essenek ki belőle. A cukorra rányomjuk a citromok levét, majd beledobjuk a citromot is. Leöntjük forró vízzel, és addig kevergetjük, míg a cukor teljesen elolvad. Beledobjuk a bodzavirágokat, és felöntjük annyi vízzel, hogy összesen 6 liter legyen. Hozzákeverjük az ecetet, és egy nagyon pici csipetnyi porélesztőt. Tiszta konyharuhával letakarjuk, és levisszük a pincébe, hűvösbe.
Két nap múlva megnézzük, hogy mi újság vele. Ha jó, akkor barna rétegként habzik a teteje. Ez azt jelenti, hogy beindult az erjedés. Ha nem, akkor kaphat még egy csipet élesztőt, és várunk újabb két napig. Újra letakarjuk, és magára hagyjuk még négy napig. Leszűrjük, és sterilizált vastag falú üvegekbe töltjük. 8-10 napig pihentetjük a hűtőben, ennyi idő alatt a seprő leülepszik az aljára, és szép tiszta pezsgőnk lesz.


Hozzávalók a bodzakrémes csigához:
50 dkg liszt
csipet só
3 ek cukor
1 tojás
1 tojás sárgája
2,5 dl tej
1 zacskó szárított élesztő
8 dkg vaj
2 dl hársfavirág méz

A mézbe áztassunk 5-6 bodzavirág ernyőt két órára, amíg a csigát készítjük. Ennyi idő alatt teljesen átveszi a bodza ízét. A vaj kivételével tegyünk mindent egy tálba, és dagasszuk ki. Végül a puha vajat is keverjük hozzá, és még egyszer dagasszuk át. Hagyjuk duplájára kelni, majd nyújtsuk ki 3 mm vastag téglalappá, és kenjük meg a lehűtött töltelékkel:
4 tojás sárgáját keverjünk el 1 dl tejszínnel, 1 dl bozdapezsgővel 2 ek cukorral és 2 ek búza keményítővel. Folyamatos kevergetés mellett kis lángon főzzük sűrű krémmé. Ha véletlen összeugrana, botmixerrel tudunk javítani rajta.
Tekerjük fel a tésztát, és vágjuk 2 cm vastag csigákká. Sütőpapírral bélelt tepsiben 180 fokon húsz perc alatt megsütjük. Miután langyosra hűlt, kenjük meg a tetejét a mézzel.

Tengeri csempék

Amit most mutatok, az egy hihetetlenül egyszerű és gyors ötlet, tökéletes a fürdőszobák felfrissítéséhez, egyedivé varázsolásához. Én mindig is imádtam a tengert és az arra emlékeztető tárgyakat, kellékeket, dekorációs elemeket, és hol másutt is lehetne jobban megidézni ezt a hangulatot, ha nem a fürdőszobában?

Éppen ezért igyekszem néhány tengeri aprósággal felékesíteni a fürdőt, és az ehhez nélkülözhetetlen kagylók és csigák igazán remek felhasználási módját találtam meg ehhez. Persze lehet egy tálba, kosárkába, homokkal "bélelt" tálcára is helyezni a kagylókat, de ha a falra, azaz a csempére ragasztjátok őket, sokkal különlegesebb hatást érhettek el!

Nem kell megijedni, nem örökéletű, levakarhatatlan díszeket javasolok: egyszerűen válogassátok ki a legszebb, legegyedibb példányokat, és kék színű, rágógumiszerű ragasztóval, azaz blue tackkel rögzítsétek őket a csempére. Ígérem, nem hagy nyomot, ha eltávolítjátok, mégis biztosan tart majd.

A kagylókból kialakíthattok tetszőleges mintákat: hogy sormintát vagy valamilyen figurát raktok ki belőlük, csak rajtatok múlik. Amint a képeken láthatjátok, én az egyik helyen minden csempe közepére egy-egy csinosabb darabot biggyesztettem, kvázi kiállításszerűen, egy nagyobb szabad felületen azonban több kagylót és csigát esetlegesen rendeztem el. Mint észrevehetitek, egészen nagy darabokat is rögzíthettek ily módon, persze a súlyosabb példányok bizonyára leesnének, de a pillekönnyű, termetesebb kagylóknak biztos helyük lesz a falon.

És ha megunjátok, könnyedén átrendezhetitek vagy levehetitek a díszeket. Addig pedig nap mint nap megcsodálhatjátok az akár saját kezűleg gyűjtött kincseket, amelyek egy régi, boldog nyaralásra emlékeztetnek, és amelyek egyébként úgyis csak egy doboz mélyén porosodnának. Hát nem sokkal jobb inkább így közszemlére tenni őket?

Nyári sajttorta

Folytatva a múltkori bejegyzés hagyományait, ismét egy hőségben kiváló ínyencséget ajánlok a figyelmetekbe: ez a sütemény sütés nélkül készíthető el, és hűs, gyümölcsös íze igazán frissítően hat a kánikulában. Ráadásul ez is egy olyan alaprecept, amit kedvetek szerint változtathattok, attól függően, hogy éppen milyen gyümölcs van otthon, vagy mit szerettek. Én ezúttal egy málnás-sárgabarackos példányt készítettem.

A legtöbb sajttorta alapja egy vékony tésztalap, amit nem lisztből készítünk, és ugye nem sütünk - pont ezért lesz tipikusan nyári ez az édesség. Ehelyett egyszerűen apróra zúzott kekszből készül az alap, amit olvasztott vajjal/margarinnal keverünk össze, hogy kezelhető állagú tésztát kapjunk. Az én verziómhoz minimum 150 gramm kekszre van szükség (én ennél egy picit többet használok), aminek hivatalosan teljes kiőrlésűnek kell lennie - ez egészségesebb és tartalmasabb is. Persze használhattok másfélét is, akár csokoládésat is. A lényeg, hogy egy strapabíró zacskóba kell tenni, és minden felgyűlt feszültséget levezetve összetörni, sodrófával, kézzel bokszolva, vagy pulthoz csapkodva á la Jamie Oliver. A végeredmény egy adag finom porrá zúzott morzsa legyen.

125 gramm vajat/margarint megolvasztunk, és hozzákeverjük a zúzalékot, majd ezt a masszát egy sütőpapírral bélelt, kapcsos tortaformába simítjuk. Félre is lehet tenni, egy jó darabig nem lesz rá szükségünk.

Hozzálátunk a krémhez, a sajttorta lényegéhez: 525 gramm krémsajtot (pl. Philadelphia) (és igen, tudom, hogy ez egy őrült nagy mennyiség, de ez adja a sütemény javát) 300 gramm natúr joghurttal és 1 csipet sóval összekeverünk robotgép segítségével. A joghurtot esetleg megpróbálhatjátok gyümölcsös verzióban is, persze olyannal, ami a tortához használt gyümölcshöz passzol.

Most a gyümölcsök lépnek színre: egy-, maximum kétfélét válasszatok. Lehet bármi: málna, ribizli, meggy, barack, szilva, egres, áfonya, szőlő - szerintem a szaftosabbak, aromásabbak szerepelnek itt jobban, úgyhogy az almát és a körtét most tegyük félre. Viszont jók a trópusi gyümölcsök, így például a lime, a mangó, az ananász, stb. is. Tisztítsuk meg és vágjuk kisebb darabokra a gyümölcsöket, a felét 1 zacskó zselatinporral és 3 evőkanál vízzel törjük össze, és hagyjuk 10 percig állni. Utána belekeverünk 75 gramm cukrot (ez a felhasznált gyümölcsfélétől függően lehet több vagy kevesebb is), és alkalmankénti kevergetés mellett felmelegítjük, amíg a zselatin fel nem oldódik.

A gyümölcsös-zselés keveréket a krémsajtos joghurthoz adjuk, végül a maradék gyümölcsöt is beleforgatjuk, és az egész mehet a kekszalap tetejére. Szépen elsimítjuk, én úgy szeretem, ha a gyümölcsdarabokat egy picit lenyomkodom, hogy a teteje sima legyen. Innentől a hűtő felelőssége a dolog: legalább 3 óra kell neki a hűvösön, de én általában este készítem, hogy másnapra jó legyen.

Persze mindig a kapcsos forma eltávolítása a legneccesebb pillanat, óvatosan, lassan kell megejteni ezt a műveletet. Azután némi friss gyümölccsel és/vagy citromfűvel, mentalevéllel díszítjük a tortát, és már készen is van a fejedelmi ebéd vagy vacsora méltó, könnyed befejezése! Hát nem imádnivaló?

Kánikula leves

Amikor olyan borzalmas hőség van, mint mostanában, nálam általában az alábbi szempontok fontosak az étkek kiválasztásánál: a) minél kevesebb időt kelljen pepecselni vele; b) minél kevesebb hőt termeljen az elkészítése; c) hűsítő és frissítő legyen. Nos, a spanyolok híres levese, a gazpacho tökéletesen teljesíti ezeket a feltételeket: villámgyorsan és egyszerűen elkészíthető, nem is kell főzni, és nagyon jólesik az ilyen napokon, amikor egyébként alig kívánunk valamit.

Valójában nem másról van itt szó, mint néhány nyári zöldség pürésítéséről és fűszerezéséről. Az arányok és a fűszerek ízlés szerint változtathatók, ki-ki kikísérletezheti a saját kis tuti verzióját.

Az alapot három zöldség adja: a paradicsom, a paprika és az uborka. Ezeket kell megtisztítani, és feldarabolva egy tálba dobni. 6-8 személyre úgy 1,5 kiló érett-aromás paradicsomot, 2 kígyóuborkát és 1 paprikát számítsunk. Tegyünk hozzá 1 fej felaprított hagymát és 2 gerezd fokhagymát is. Már most lehet ízesíteni 0,5 deci borecettel és sóval.

Ha alaposan összeturmixoltuk a zöldségeket, az egészet át kell törni egy szűrőn, hogy megszabaduljunk a kellemetlen magoktól és héjaktól, majd hozzáöntünk úgy 1-1,2 deci olívaolajat. A levest tetszés szerint sózzuk-borsozzuk, illetve vízzel lehet higítani, amíg olyan állagú nem lesz, amilyennek szeretnénk. Ezután már nincs is más hátra, mint hogy legalább 2 órára hűtőbe tegyük, hogy pont olyan hűs legyen, ahogyan azt egy nyári levestől elvárhatjuk.

Halkan megjegyzem, hogy az én eredeti receptem friss fehér kenyér morzsáját is javasolja a zöldségekkel együtt beleturmixolni, amivel tartalmasabb lesz a leves, de nekem anélkül sokkal jobban ízlik.

Tálalni lehet jégkockákkal, uborka-, paprika- vagy pirított kenyérkockákkal, petrezselyemlevéllel díszítve. Csodás ebéd vagy vacsora, szerintem a legtökéletesebb fogás ebben a hőségben! És persze igazi vitaminbomba is.

Érdekességként megemlítem, hogy természetesen mint minden régi, híres ételnek, ennek is számtalan verziója létezik: egyes helyeken készítik avokádóval, petrezselyemmel, görögdinnyével, szőlővel, tenger gyümölcseivel is. Hát... én maradok az eredeti változatnál. Az a cordobai szokás, amely szerint keménytojással és sonkával díszítik a levest tálaláskor, már sokkal szimpatikusabb. Legyetek ti is kreatívak, és alkossátok meg a saját kánikula leveseteket!

Levendulafüzér

Elérkezett az én egyik kedvenc időszakom: nyílik, illatozik a levendula. Nagy álmom egyszer egy hatalmas levendulamezőn sétálgatni, sőt, saját levendula ültetvényt telepíteni; addig is a kertben most pompázó virágokat igyekszem csodálni, és különböző módon felhasználni, eltenni a hideg, virág, színek és illatok nélküli napokra.

A klasszikus módszer e fantasztikus virág "feldolgozására" a szárítás, nálunk is több csokorra való szárad, készülve molyirtó küldetésére a szekrényekben, fiókokban. Ám szerintem vétek a ruhák mögé rejteni az összes levendulát, mert egyébként egy nagyon csinos kis virág, többedmagával, csokorban pedig roppant elegáns látvány. Érdemes belőle szép kompozíciókat készíteni, amelyek aztán megszáradnak, és egész évben kiválóan díszítenek.

A levendula nagyon finom, nőies virág, tökéletes éke lehet például a hálószobának, de bármilyen helyiségbe kerülhet, ha színe illik az adott szoba árnyalataihoz. Különösen jó kiegészítője lehet a régiségekkel, klasszikus bútorokkal berendezett helyiségeknek. Mivel alapvetően a mediterrán vidékek lakója, a francia és az olasz stílus remekül passzol hozzá, de egy kecses kis szárított csokor egy elegáns szalaggal szerintem leginkább az angol otthonokra emlékeztet. Mint az a dísz, amelyet most készítettem.

A képen látható levendulacsokor összeállítása nagyon egyszerű művelet, olyan, mintha koszorút fonnánk. Néhány szál virágot összefogtam, vékony dróttal körbetekertem, majd ehhez rögzítettem sorban az újabb és újabb kis kötegeket, amelyek mindegyikét a dróttal fogtam hozzá a többihez. Tetszőleges hosszúságú dísz készíthető ezzel a módszerrel. Ha elértük a kívánt méretet, a dróttal gondosan rögzítjük a csokrot, és készen is vagyunk.

Természetesen lehet koszorút hajlítani ebből a füzérből: a vékony száraknak és a drótnak köszönhetően könnyen formára alakíthatók a virágok. Ekkor dróttal alaposan összekötjük a végeket, és mehet is például az ágy fölé, a falra, csodálatosan mutat majd.

Nyilvánvalóan úgy is köthetünk koszorút, hogy egy kész alapra rögzítjük a virágokat, ezt akár magunk is hajlíthatjuk erősebb drótból vagy egy ágból. Nem kell ragaszkodni a kör formához, nagyon romantikus díszt kaphatunk például egy szív formával. A levendulakoszorú egyébként képkeretnek is kiváló, rendkívül egyedi.

Nos, visszatérve az én csokromhoz, egy szalaggal tüntettem el a drótot, miután a szárakat megfelelő hosszúságúra vágtam. Mivel a levendula elég visszafogott árnyalatú, mindenképpen egy hasonló, nem harsány színt tudok elképzelni mellé: krémszínt, fehéret, rózsaszínt, zöldet, lilát - a lényeg, hogy halvány, pasztellszín legyen. Mintás szalaggal is lehet próbálkozni, de nekem az egyszínű valahogy jobban illik ehhez a virághoz.

Ez a csokor kerülhet polcra, asztalkára, ablakpárkányra, szekrényre - roppant elegáns, finom dísze lesz otthonunknak.

Van még egy pár levendulás tervem, amelyek folyamatban vannak, igyekszem majd beszámolni Nektek azokról is! De természetesen a Ti ötleteiteket is szívesen fogadom! :)