Nyári befőzés

Tudom, már ezer éve nem írtam ide semmit, aminek az oka egyszerű volt: nem volt miről írnom. Az utóbbi időben nem volt sem időm, sem lehetőségem nagyon alkotni, sütni-főzni, kreatívkodni, ha meg valami mégis összejött, arra már végképp nem jutott energiám, hogy még be is számoljak róla. 

De úgy látom, azért vannak még, akik látogatják ezt az oldalt, szóval a kedvükért próbálok egy-két apróságot idecsempészni, még ha nem is ígérhetek mindig valami eszméletlenül egyedi nagy dobást, saját alkotást. Ahogy most sem, ám a Butlers hírlevelében megint olyan jó kis receptet találtam, hogy úgy gondoltam, megosztom Veletek, hátha kedvetek szottyan kipróbálni. 

Lekvárfőzésről van szó, és most, amikor még/már nincs olyan irtózatos hőség, meg lehet próbálkozni ennek a kis ínyencségnek az elkészítésével. Ha pedig bejön, talán érdemes már most a karácsonyra gondolva ajándéknak is készíteni néhány üveggel - a tél közepén biztosan mindenki szívesen fogadja majd a nyár ízeit!

Szóval, íme: A vaníliás-mandulás őszibarack dzsem

Hozzávalók:

- 3 kg érett őszibarack
- 40 dkg cukor
- 3 dl száraz habzóbor

- 2 zacskó 4:1 arányú dzsemzselésítő 

- 1 rúd vanília kikapart magjai

- 15 dkg szeletelt mandula, esetleg durvára vágott dió

Az őszibarack héját húzzuk le, és magozzuk ki. Ha nem lehet lehúzni a héját, akkor mártsuk pár másodpercre forró vízbe, így már könnyedén lehúzhatjuk. Vágjuk falatnyi darabokra, és a cukorral, vaníliával, és a borral főzzük 20 percig, néha megkeverve. Vegyük nagyra a lángot, és keverjük bele a zselésítőt, majd ezzel is főzzük nagy lángon további öt percig. A mandulát csak a végén adjuk hozzá.

Gyorsan töltsük az üvegekbe, zárjuk le, és pár napra tegyük dunsztba: ágyneműk közé, vagy egy törölközővel bélelt, jól záródó hűtőtáskába. 

Ha hagyományos üvegben készülnek a dzsemek, akkor miután lezártuk, fordítsuk fejre tíz másodpercig, így a forró dzsem a tetőben is megöli az esetleges csírákat, nincs szükség tartósítószerre.