Kiskert az asztalon

Ez a nem mindennapi, természetes és sokoldalú dísz idén nem először fogja ékesíteni nálunk a húsvéti asztalt. Nem sok munka van vele, viszont nagyon látványos dekoráció, ráadásul még ehető is! Hát kell ennél több? :D

Egy darabka kertet telepíteni az ünnepi asztal közepére kézenfekvőnek tűnik, hiszen ilyenkor, tavasszal valósággal ki vagyunk éhezve a természetre, a szabad levegőre, mindenre, ami friss és zsenge, és harsog az élettől. Ráadásul a húsvét klasszikus kellékei a virágok, s a nyuszi is ugye a fűbe rejti a tojásokat. Nagyon vonzónak tűnik tehát egy picike darabot becsempészni a lakásba a kinti világból, s ehhez kapóra jönnek a tojáshéjak, amelyek ezúttal egyedi és alkalomhoz illő cserépként szolgálnak.

A sütés-főzés közben felhasznált tojások héjait célszerű hát félretenni, s kábé egy héttel húsvét előtt minikertet telepíteni beléjük. A gondosan megtisztított és megszárított héjak aljára tűvel óvatosan fúrjunk apró lyukat, hogy a pangó víz távozhasson különleges kaspónkból. Ezután tegyük a reggelinkél használt tojástartóba vagy a bolti papír tartóba a héjakat, töltsük meg őket virágfölddel, s a tetejére szórjunk zsázsamagot. Ne spóroljunk, szórjuk jó sűrűn, hogy minél dúsabb legyen majd a növényzet. Pici föld megy csak rá, hogy azért ne legyen olyan nehéz dolguk a magoknak. A földet mindig nedvesen kell tartani, hogy a csírázás meginduljon, tehát elég gyakran kell öntözni. Néhány nap múlva a növénykék túlnövik a héjat, és sűrű, sötétzöld bokorként bújnak elő belőle.

Mivel ennek a növénynek igazából a víz a fontos, nem is annyira a föld, a tojáshéjat akár vattával is kibélelhetjük, aminek szintén folyamatosan nedvesnek kell lennie.

Természetesen más lehetőség is akad, zsázsa helyett használhatunk például búzát vagy fűmagot. Én viszont azért szeretem jobban a zsázsát, mert rendkívül hamar kinő, így nem nagyon lehet elkésni vele (a mag zacskójának hátulján azt ígérik, egy hét alatt 5 centit nő - ennyi bőven elég is lesz a díszhez), s kellemesen csípős íze remek kiegészítője a húsvéti sonkának - leginkább éppen az ilyentájt sokfelé kedvelt tormához hasonlít az aromája. Azaz külön poén, hogy az ünnepi étkezésnél ki-ki vághat a saját kis zsázsaneveldéjéből egy picit.

A tojáshéjakat kedvetek szerint díszíthetitek, ezt nyilván egyszerűbb még az ültetés előtt megejteni. Jópofa megoldás vicces arcokat festeni a héjakra, amiknek aztán a kikelő zsázsa lesz a haja. De sokféle dekorációs módszert is választhattok, amihez jól illik a természetes, zöldes tető. Később, az asztalon pedig nagyon jól mutat az is, ha néhány hímes tojás társasága veszi körül a zsázsás példányt.

Azt hiszem, időben szóltam, tessék hát hozzálátni a kertészkedéshez! :)