Igazából valami jó kis tavaszi témán gondolkodtam, erre nem elkezdett esni a hó?! Viszont ha már ilyen sunyi módon visszalopakodott a tél, hadd meséljek most az egyik kedvenc lekvárfélémről, a narancsdzsemről. Ez az ínyencség ugyan a briteknél mindennapos, nálunk viszont jobbára a tél a befőzés ideje, hiszen ilyenkor juthatunk elfogadható áron narancshoz. S különösen így, tél vége felé.
Nem csupán gyógyíthatatlan britmániám mondatja velem, de a narandzsemmel koronázott pirítósnál szerintem aligha akad finomabb reggeli. Ráadásul rengeteg süteményrecept irányozza elő e lekvár használatát, amitől rögtön különleges, pikáns ízt kap bármelyik édesség. De hogyan álljunk neki a téli befőzésnek?
Nos, a narancssal nem a legegyszerűbb bánni, azaz mondjuk inkább úgy, hogy elég időigényes foglalatosság, ám szerintem mindenképpen megéri. A nehézséget leginkább az okozza, hogy valahogyan ki kell bányászni a lédús gyümölcshúst a gerezdekből, lehetőleg a köztes hártyák nélkül. Ehhez egy éles késre és sok-sok türelemre van szükség. Biztosan létezik rá egy tuti módszer, ám én sajnos eddig nem bukkantam rá. Lehetőleg egy tál felett végezzük a műveletet, hogy az időközben kicsöpögő értékes levet később szintén felhasználhassuk. És hogyan tovább?
Életem első narancsdzsemjét Lajos Mari utasításai szerint készítettem, s mit ne mondjak, nem igazán lettem elégedett az eredménnyel. Azt hiszem, ő egy kissé túl is bonyolítja a dolgot. Szerinte 1 kiló narancshoz kell még fél liter narancslé, 1 tasak zselésítő, 1 kiló cukor, 2 citrom leve, 1 vaníliarúd, fahéj, szegfűszeg, csillagánizs, kevés Campari. A narancs, a cukor és a zselésítő kivételével gyakorlatilag mindent összeforral először, majd megy bele a gyümölcs, így fő még egy kicsit, és már jöhetnek is az üvegek.
Én azt mondom, egyszerűsítsük tovább a folyamatot: miután végeztünk a gyümölcs filézésével, szimplán kövessük a zselésítő zacskóján olvasható utasításokat, mintha bármilyen más gyümölcsről lenne szó, azaz kimarad az előfőzés. A narancslét én kihagyom, hiszen alapból egy nagyon lédús gyümölcsféléről van szó, ráadásul tapasztalatom szerint túl híg lesz tőle a lekvár. A cukor mennyiségét is csökkentettem valamelyest, de ez ízlés dolga, én speciel jobban szeretem, ha tisztán érvényesülhet a gyümölcs természetes íze. Vaníliarúd helyett jó a vaníliás cukor is, a fahéj és a szegfűszeg kihagyhatatlan, az ánizs viszont nem szükséges, ahogyan az alkoholtól is tartózkodom, bár biztosan javít az aromáján.
És ami a legfontosabb: a narancshéj. Szerintem minél több, annál jobb! Néhány narancs héját gyufaszál vékonyságúra kell aprítani - ezek a darabkák adják az egyedi, kesernyés ízt. Fontos, hogy a héj minél vékonyabb legyen, a fehér hártya nem kell! Azt pedig, hogy nagyon alaposan meg kell mosni a narancsokat előtte, mondanom sem kell. A héjdarabokat elő lehet főzni pár percig, hogy puhábbak legyenek.
Hogy adjak még pár ötletet, utánanéztem, milyen más módszerek léteznek még e remek kis lekvár összedobására, s közben néhány érdekességre is bukkantam. Egy brit honlapon például megtudtam, hogy már két évszázada készítik az angol otthonokban ezt a dzsemet, pedig régen luxuscikknek számított a narancs. Azt is felfedeztem, hogy először a skóciai Dundee-ban készítették ezt a csemegét - nemhiába imádtam mindig is Skóciát... :) A legenda szerint 1797-ben egy bizonyos James Keiller nevezetű züldséges nyakán maradt egy jó adag sevillai narancs, amit keserű íze miatt nem igazán kedveltek a vásárlói. Természetesen a feleségének támadt az a remek ötlete, hogy gyorsan tegyék el lekvárnak a gyümölcsöt, mielőtt tönkremenne, s így készült el az első adag "marmalade", aminek persze hamar híre ment és nagy népszerűségre tett szert. Az eredeti Dundee-ból való recept szintén javasol néhány citromot hozzádobni, ám ami a legegyedülállóbb ebben a változatban az az, hogy először egészben kell főzni a citrusokat, úgy jó 1,5-2 órán át, majd csak azután távolítják el belőlük a hártyákat - ez lenne talán az a bizonyos tuti módszer?
Végül hadd említsem meg, hogy természetesen mindenféle citrusfélével (és tetszőleges kombinációkkal) lehet kísérletezni: igazán különleges ínyencség készülhet citromból, lime-ból, grapefruitból is... Ám nem szentségtörés más gyümölcsöket is felhasználni: találkoztam már vörösáfonyás, barackos, sőt sárgarépás verzióval is, szóval szárnyalhat a fantázia!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése