Tavaszi koszorú

Nekem szinte rögeszmém, hogy a bejárati ajtón mindig kell lennie egy, természetesen az adott évszakhoz/ünnephez illő koszorúnak, ami rögtön egyedivé teszi az ajtót, s egyúttal jelzi: itt barátságosan fogadják a vendéget. A karácsony utáni hónapok azonban igencsak próbára teszik a fantáziámat és a kreativitásomat e téren: egyszerűen nem akad olyan dísz, kellék a kopár kertben, ami alkalmas lenne a célra, a nagyon is aktuális és gyönyörű tavaszi virágok pedig nem éppen tartósak. Ám azt hiszem, a mostani ajtódísz tökéletesen passzol az évszakhoz, diszkréten utal a közelgő húsvétra, s igen elegáns is.

Az alap ebben az esetben nagyon fontos, ugyanis a nagyobbik része jól látható, nem fedi zöld. Bár rengeteg különböző anyagból készült alapot lehet kapni, s biztosan találtam volna köztük csinosat, én mégis ragaszkodtam az s.k. koszorúhoz, amit mogyoróvesszőből hajlítottunk. Az ébredező bokrok, fák ágai tele vannak nedvességgel, így viszonylag könnyű velük bánni, bár természetesen tanácsos nem túl vastag ágakat választani, azokat könnyebb formára igazítani. A mogyoró nem kötelező, most van a kerti metszés ideje, sokféle ágból lehet választani. Az almát például kifejezetten ajánlom, szép, fényes kérge van, míg az általam használt mogyoró inkább világosabb és matt - ízlés dolga. A vesszőket be lehet áztatni kicsit, hogy még könnyebben lehessen hajlítani őket, de anélkül is megy. Bár egyszerűbb, ha van segítségünk, nem könnyű egyszerre hajlítani és rögzíteni is. Természetesen lehet többféle ágat is egybefonni, sőt, néhány szál rafiával is meg lehet bolondítani.

Ha kész az alap, jöhet a kreatívabb rész, a díszítés. Muszáj valamilyen örökzöldet választanunk, hiszen más még nem nagyon akad. A tűlevelűeket azonban kisajátította már a karácsony, szóval jöjjön inkább a bukszus, a mahónia, a babér, stb. Ezekből néhány ágat aszimmetrikusan az alap aljára kötözünk, majd pár aprósággal tovább ékesítjük. Számomra kézenfekvő volt, hogy a húsvétra gondolva a tojást válasszam, ami ugye a tavasz, az újjáéledő természet jelképe is. Egyszerű kifújt tyúktojások ezek, amiken drótot vezettem át, és így rögzítettem a koszorúra. Akinek kedve van, kifestheti, csinosíthatja a tojásokat, ám én most kifejezetten ilyen természetes, sallangmentes díszre vágytam. A tojások mellé tehetünk kisebb csibe- vagy nyuszidíszt, a koszorúra kerülhet pillangó vagy szalagból masni. Ha majd közelít a húsvét, azt hiszem, néhány további tarka dísszel én is ki fogom egészíteni ezt a darabot, egyelőre - amíg a természetben sajnos még nem harsog a tavasz - jó ez így: visszafogottan elegáns.

Nem kell hozzá sem sok idő, sem különösebben nagy kézügyesség, ez a koszorú igen hamar és könnyen elkészül. Mégis feldobja az ajtónkat, és egy kis tavaszi hangulatot csempész az otthonunkba. Érdemes belevágni!