Fordított torta

Még évekkel ezelőtt Párizsban találkoztam először azzal a hihetetlenül gusztusosan festő tortafélével, aminél egy nagyon lapos tésztát sűrűn beborít valamilyen gyümölcs (én ott almásat és szilvásat láttam), az egész teteje meg olyan szépen csillog. Semmi krém, dísz, cicoma, mégis az egyik legvonzóbb sütemény, amit valaha láttam. Aztán később itthon is, meg jó néhány szakácskönyvben és főzőműsorban is viszontláttam ezt az édességet, ma pedig már magam is gyakran sütöm, így tudom, hogy amilyen jól néz ki, annyira egyszerű és gyors az elkészítése!

A trükk, hogy ennél a tortánál fordítva kell eljárni, mint ahogyan elsőre tűnhet: a formában alulra megy a gyümölcs, rá kerül a tészta, majd sütés után kell megfordítani, hogy elnyerje a végső formáját.

Nagyon haladós süti, a formát (ami lehet kerek vagy szögletes) ki sem kell kenni, így nem ez az első lépés, ahogyan lenni szokott, hanem az, hogy 5 deka vajat megolvasztunk némi cukorral (aminek a mennyisége erősen függ attól, hogy mennyire édes vagy savanyú a felhasználandó gyümölcs), majd ez a keverék kerül a formába. Miután a vajas karamellizálódott cukrot eloszlattuk, mehet is rá a gyümölcs. Az alma kerülhet rá szép cikkekben, a szilva, barack felezve. Csupán azt kell szem előtt tartani, hogy az első réteg, ami lefelé néz, kerül majd a süti tetejére, így nem árt szépen elrendezni.

Ha megvan a gyümölcs, jöhet a tészta. A legegyszerűbb készen kapható leveles tésztát használni, ebből úgy 25 deka kényelmesen befed egy átlagos tortaformát. Természetesen lehet házilag is készíteni, de akkor már ugye nem lesz az a könnyen összedobható sütemény. Ha a tészta is megvan, jól lenyomkodtuk és villával megszurkáltuk, mehet a sütőbe 200 fokra 30 percre.

Miután elkészült, lehet hagyni hűlni egy picit, majd óvatosan egy tányérra borítjuk, és hagyjuk teljesen kihűlni. Tejszínhabbal, vaníliafagylalttal lehet tálalni, de szerintem csak úgy, magában a legfinomabb.

E sütemény titka az egyszerűségén túl a sokoldalúságában rejlik: rengeteg gyümölcsből lehet készíteni, jó hozzá az alma, körte, rebarbara, barack, szilva, meggy... akár vegyesen elképzelhető többféle gyümölcsből, bár bevallom, olyat még nem láttam :) Viszont szabadon lehet variálni a fűszerekkel, például az almáshoz a fahéj biztosan működik! Ugye hogy muszáj megkóstolni? ;)

Chili csapat

Sokat törtem a fejem az elmúlt hetekben egy személyre szabott és különleges ajándékon, s abból kiindulva, hogy a megajándékozott szinte emberfeletti módon imádja a minél csípősebb ízeket, egy kollekcióra való különféle chilire és a hozzájuk egyedileg készített tartóra esett a választásom.

Az alap a hobbiboltokban hivatalosan teatasak tartó (vagy valami hasonló) néven futó fa tároló, aminek négy rekesze van - nekem éppen ennyire volt szükségem. A teafilterekre szabott részekben kényelmesen elférnek a paprikás üvegcsék is. Természetesen nem akartam csupaszon hagyni a tartót, ám túlzásba sem akartam vinni a színezést, így a kiválasztott akrilfestéket vízzel jól felhigítva, csupán egy rétegben vittem fel a felületre. Ennek a módszernek tagadhatatlan előnye, hogy kevés festék kell hozzá, és hamar elkészül, mivel csak egyszer kell festeni.

Néhány részletet zölddel hangsúlyoztam, ami már a chiliket, pontosabban azok szárát idézi. Miután ezzel a színnel is megvoltam, következhetett az elsőre nehezebbnek tűnő, ám egyáltalán nem bonyolult lépés: a paprikák festése. A sablont azon az oldalon találtam, amit már korábban Nektek is mutattam. A számítógép segítségével átméreteztem, majd kinyomtattam. A klasszikus megoldás szerint egy vastagabb, azaz strapabíró fóliára kell átmásolni, majd kivágni a mintát, s így többször felhasználható sablont kapunk. Nekem azonban erre ezúttal nem volt időm, így egyszerűbb módszert választottam: a papír hátulját grafitceruzával alaposan besatíroztam, majd a satírozott felülettel lefelé, a mintával felfelé a dobozra helyeztem és ceruzával áthúztam a kontúrokat. Így a festett fafelületre átkerült a grafit ott, ahol én körbekontúroztam a paprikákat, mintha szabad kézzel rajzoltam volna őket. (Persze alapból is meg lehet próbálkozni a szabadkezes rajzolással.)

Ezután már nem volt más hátra, mint hogy kifessem a chiliket. Alapesetben ez is történhet akrilfestékkel, ám én megint a gyorsabb és könnyebb utat választottam: kihasználva, hogy mindössze két alapszínre volt szükségem, alkoholos filccel színeztem ki a paprikákat, ami másodpercek alatt megszárad. Nyilvánvalóan ez az út kevésbé járható, ha különleges árnyalatok kellenek, ám itt nagyon is megfelelt. Legutolsó lépésként már csak a fűszeres üvegek elhelyezése maradt, s persze a bókok fogadása a nem mindennapi chilikészletért! :)

Country style

Mindig is nagyon tetszettek a kék-fehér porcelánok, kancsók, bögrék, tálak, stb., amik számomra olyan tipikusan vidéki stílusúak, így egyfajta életérzést is kifejez a megjelenésük. Ráadásul a kék-fehér színkombináció klasszikus, régóta bizonyítja, hogy működik és soha nem megy ki a divatból. Ezért is készítettem egy ilyen darabot nemrég.

Az alapot, azaz a sima, fehér kancsót viszonylag olcsón vettem, s ehhez már csak kék porcelánfestéket kellett keríteni, hogy nekiláthassak a díszítésnek. A minta mindenképpen egyszerű kell, hogy legyen, mert bár az angol kastélyok vitrinjeiben komplett életképeket láthatunk kékkel a tányérokra festve, én inkább a szimpla, sallangmentes vidéki életstílusra szavazok.

Ha vásárban jártok, biztosan összekadtok legalább egy fazekassal, akitől kiváló ötleteket, inspirációt kaphattok. De érdemes szétnézni a neten is! Mindenesetre a jó öreg pöttyös mintával, a csíkos vagy kockás díszítéssel nem foghattok mellé. Én virágosat választottam, amit szintén nagyon könnyen el lehet készíteni. Hogy mindig közel azonos pici pöttyöket kapjak, egy vattapálcikát használtam ecsetként, ami remekül bevált. Hét pöttyből össze is állt a virág, s ebből a szimpla motívumból nem volt nehéz két sormintát festeni. Persze lehetett volna az egész kancsót is beborítani a virágokkal, de nekem így jobban tetszett.

A porcelánfesték dobozán megtalálhatjátok a száradásra, kiégetésre vonatkozó információkat, s az utasításokat betartva úgy használhatjátok a kész darabot, mintha eredetileg is mintásan vettétek volna. Csakhogy ilyenje senki másnak nem lesz! ;)

Crumble

Tudjátok már jól, hogy britmániában "szenvedek", s bizonyára ez az oka, hogy nem utasítom el élből a hírhedt, nem túl népszerű brit konyhát, hanem igyekszem megtalálni a gyöngyszemeit, amiket igenis érdemes kipróbálni, megkóstolni. Ilyen felfedezés volt számomra úgy egy-két évvel ezelőtt a tipikus brit desszert, a crumble is, ami iszonyatosan egyszerűen elkészíthető, mindig az aktuális évszakhoz igazítható és természetesen nagyon finom.

Ez a sütemény igazából nem más, mint egy jó adag gyümölcs egy tálba halmozva, megfűszerezve, morzsolt tésztával beborítva és megsütve. A crumble-t először almás verzióban próbáltam ki, s azóta is ezzel a gyümölcssel készítem a leggyakrabban. Pompás lehetőség az amúgy már nem túl szép, senki érdeklődését fel nem keltő, a gyümölcsöstálban szomorúan gubbasztó almák felhasználására.

A crumble kétféle módon készíthető: egy nagy hőálló tálban, vagy sok kicsiben, hogy mindenkinek legyen saját kis sütije. Én ez utóbbi verziót részesítem előnyben, mert szerintem ez sokkal látványosabb.

Első lépésként a tálat/tálkákat kivajazzuk, majd elkészítjük a tésztát. Ehhez nem kell sok alapanyag, és semmi extra nem megy bele: 6 személyre 125 gramm liszt, 90 gramm vaj/margarin, 80 gramm cukor és 1 csipet só. Ezeket kell összemorzsolni, a lényeg, hogy nem egy gyúrható-nyújtható tészta kell nekünk, hanem egy morzsalékos, szemcsés keverék. Ehhez még tetszés szerint hozzá lehet adni citrom- vagy narancshéjat, vanília vagy más aromát, de a cukor egy részét is lehet vaníliás cukorral helyettesíteni.

Ha a tésztamorzsa kész, jöhet a gyümölcs. Az almát meg kell hámozni, a magházakat eltávolítani, felkockázni-szeletelni és mehet is az edénykékbe. Minél több, annál jobb, hiszen a melegben úgyis összeesik a gyümölcs. Az én hivatalos receptem mindenesetre úgy 1,5 kilót ajánl a 6 fős adaghoz. Az almákat megszórjuk mazsolával (előzőleg lehet rumba áztatni), fahéjjal és szegfűszeggel. Ha nem túl édes almával van dolgunk, mehet rá egy kis plusz cukor vagy méz. Ezután már csak a morzsát kell rászórni, s néha-néha a forma alját megütögetni, hogy az almák közti résekbe is jusson belőle. Mehet is a sütőbe, ahol a nagy formának úgy 45, a kicsikéknek pedig kábé 25-30 perc kell 180 fokon. A lényeg, hogy aranybarnára piruljon a tetejük.

Tálalni tejszínhab vagy vaníliafagylalt kíséretében a legstílusosabb. Alma helyett rengeteg más gyümölccsel is ki lehet próbálni, jó hozzá a körte, birsalma, áfonya, sárgabarack, cseresznye, meggy, őszibarack, egres, szeder, málna, eper, rebarbara, szilva, stb., stb. És persze szabadon lehet kombinálni is ezeket, ahogyan a fűszerekkel is lehet játszani ízlés szerint. A gyümölcsöket pedig a tészta előtt meg lehet szórni akár darált dióval, mogyoróval, mandulával is. Szerintem mindenképpen érdemes megpróbálkozi vele, nem?

Pillangók szállnak

A tavasz egyik klasszikus jelképének számítanak a pillangók, amelyek lassan előbújnak és vidáman szálldosnak a virágok felett. Mindenkit elbűvöl a párban repülő-kergetőző lepkék boldog tánca, s a fűszálra, szirmokra óvatosan leszálló, szárnyát rebegtető pillangó látványa. Miért ne használnánk hát fel mostanság a lepke motívumot alkotásainkon?

Persze megpróbálkozhattok a képen látható csokor elkészítésével is (boltokban kaphatók a virágkötők által is gyakran alkalmazott papírlepkék), de mutatok Nektek egy honlapot, ahol számos különböző pillangó közül válogathattok. A mintákat csak ki kell nyomtatni, s máris indulhat a színezés, festés. Ha szükséges, fénymásolóval lehet nagyítani vagy kicsinyíteni a méreteken. Ám nem csupán kifestőként használhatók ezeket a sablonokat.

A mintákat egy tetszőleges anyagra másolva, kihímezhetitek őket, így tavaszivá varázsolhattok egy terítőt, textilszalvétákat, konyharuhát, de díszíthettek velük függönyt, törülközőt, takarót, sőt, akár táskát, ruhákat is. Különösen jól mutatnak egy sál vagy kendő végeire hímzett pillangók. Ha a hímzés hosszadalmasnak tűnik, textilfestékkel is dolgozhattok, de nagyon szépek lesznek a pillangók gyönggyel, flitterrel kihímezve is, ráadásul ezek csillogása kiválóan illik a lepkék pompás szárnyaihoz.

Természetesen nem csak textilre lehet másolni a mintákat, dekorálhattok velük dobozkákat, s mivel a pillangó alapvetően egy finom, nőies, romantikus motívum, nagyon szép ékszeresdobozt lehet például készíteni a segítségükkel. De festhetjük őket agyagcserépre, kaspóra is, amibe egy szép kis tavaszi virágot ültetünk. Esetleg matricafestékkel az ablakra, tükörre rajzolunk néhány, gondtalanul repdeső lepkét a tavaszi hangulat fokozására.

Kartonból vagy mintás, különböző textúrájú papírokból is nagyon szép és változatos pillangókat lehet összeállítani, ezek kerülhetnek a falra, de kisebb méretben képeslapokat, ültetőkártyákat, szalvétagyűrűket is ékesíthetnek. Ihletért pedig fel lehet lapozni a határozókönyveket, ahol rengeteg, szebbnél szebb lepkét találhatunk.

És ahogy látjátok, az oldalon van pár könyvjelző sablon is, amelyek felhasználásával kedves és egyedi ajándékot készíthetünk, de a magunk örömére is érdemes elkészíteni egyet: kertben olvasáshoz több mint tökéletes!

Virágokat a kertbe!

Lassan indul az igazi kertszezon, a gyümölcsfák virágba borulnak (a fejléc az oldalon már meg is tette ;) ), ami biztos jele a tavasznak, az idő enyhülésének, a napok hosszabbodásának. Éppen ezért elérkezett az ideje annak is, hogy az eddig a lakást díszítő, ám mostanra már erősen hervadófélben lévő virágokat kiköltöztessük a kertbe: már jobb helyük van kinn, mint benn. Kikerülhetnek a virágot már nem hozó, de erejük teljében lévő kankalinok, s a száradásnak indult hagymások. Jó részük valószínűleg húsvéti dekorációként került talán a házhoz, ám az ünnepek elmúltával sem kell a kukában végezniük: irány a kert!

A kankalinokkal egyszerű a dolgunk: mindössze egy kellemes, árnyékos kis zugot kell találnunk nekik a kertben, egy kisebb lyukat ásni, pici trágyával besegíteni nekik az új egzisztencia megteremtéséhez, és már lehet is ültetni őket. Az év hátralévő részében nincs más dolguk, mint hogy megerősödjenek, ezentúl csak az eddiginél nagyobb, szép leveleket fogjuk látni. Aztán télre visszahúzódnak, hogy jövő tavasszal immár új helyükön gyönyörködtessenek bennünket virágaikkal. Az évek során a növény terjeszkedni fog, egyre nagyobb telep virágzik majd tavaszonként. Sőt, ha az időjárás úgy alakul, még ősszel is meglephet minket egy-két virággal.

A tulipánt, nárciszt, jácintot, krókuszt és egyéb hagymás növényeket sem tanácsos kidobni, hiszen némi odafigyeléssel jövőre is virágozni fognak. Várjuk meg, amíg a virágok annak rendje és módja szerint elhervadnak, sőt, az összes levél elszárad, így ugyanis minden tápanyag szépen visszahúzódik a hagymába. Ezért nem szabad levágni az elhervadt virágot, hiszen így nem lesz elég ereje a növénynek jövőre az új virág kineveléséhez. Így persze nem nyújt túl kellemes látványt a növény, de nyugodtan félre lehet tenni egy félreeseő sarokba, ahol csendben lezajlik a hervadás folyamata. Aztán a már elszáradt leveleket és virágokat levághatjuk a hagymáról, és ősszel ugyanúgy ültethetjük el, mint a többi hagymást.

Egyébként az alapból a kertben nyíló hagymásokat is érdemes felszedni, miután elvirágzottak, majd újságpapírba csomagolva tárolni őket őszig, amikor új helyükre kerülhetnek, hogy tavasszal már ott virítsanak. S még egy nagy előnye van ennek a műveletnek: így rögtön felszabadul a hely az egynyáriak számára!

Húsvéti üdvözlet

Nagyon boldog, szép húsvéti ünnepeket kívánok Nektek! És sok bókot a gyönyörűséges hímes tojásaitokhoz, a csodaszép dekorációitokhoz és a finom sütijeitekhez!

A nyuszi sütije

Nagy muffin-rajongóként természetes, hogy szívesen készítem el ennek az egyszerű és kiválóan variálható süteménynek az alkalomhoz illő verzióját is: ezúttal az a terv, hogy valóságos kis nyuszifészket telepítek a sütik tetejére. Az eredmény a húsvéthoz illően tarka és vidám lesz. Nyilvánvalóan ez még csak az elképzelés, hiszen a muffin frissen a legfinomabb, nem lehet jó előre elkészíteni. Igaz, az alapot lehet, pompásan kibírja a fagyasztóban az ünnepig, amikor elő lehet szedni és neki lehet állni a dekorálásnak.

A muffin elkészítéséhez két receptet is hoztam Nektek: az első egy csokoládés verzió, a második pedig narancsos-vaníliás. Nézzük az előbbit, a sötétebb változatot. 125 gramm vajat/margarint ugyanannyi cukorral krémesre keverünk, majd 2 tojást hozzáadunk, s ezekkel is alaposan összekavarjuk. 100 gramm lisztet, 1 teáskanál sütőport, 1 csipet sót és 4-5 evőkanál kakaóport (igen, hollandot, nem cukrozott-mesterségeset) egy másik tálban elvegyítünk, majd a két keveréket gondosan összedolgozzuk. A tészta mehet a papírkosárkákkal kibélelt, vagy kivajazott-kilisztezett formákba, s 15-20 perc alatt 180 fokon megsütjük, azután hagyjuk teljesen kihűlni. Ez a recept nagyon könnyen díszíthető muffint ad, ugyanis viszonylag lapos marad a süti teteje, nem lesz púpos.

A másik verzió világosabb süteményt eredményez: 250 gramm vajat/margarint 200 gramm cukorral, 1 csomag vaníliás cukorral, 1 csipet sóval és 1 narancs lereszelt héjával habosra keverünk, majd egyenként beleütünk 4 tojást. 50 gramm keményítőt és 1 csomag sütőport elvegyítünk 250 gramm liszttel és a narancs kipréselt levével együtt a tojásos keverékhez adjuk. 20-25 percig sütjük 180 fokon a papírformákban vagy a kivajazott-kilisztezett tepsiben. A díszítés ezúttal is a teljes kihűlés után következik. Ez a mennyiség nem a szokásos, tucatnyi sütit adja ki, hanem tizennyolcat.

S most lássuk a dolog kreatívabb, izgalmasabb részét, a dekorálást! Rengeteg módszer közül választhatunk, ám egyet érdemes szem előtt tartani: kiválóan illenek az alkalomhoz a vidám, harsány színek. A muffinokat leönthetjük cukormázzal, amit porcukorból és néhány csepp ételfestékből készítünk, de ha ragaszkodunk a természetes összetevőkhöz, jöhetnek a házi szörpök és a klasszikus céklalé is. A mázra még száradás előtt kisebb-nagyobb tojásdrazsékat ültetünk. Cukorka helyett magunk is gyúrhatunk tetszőleges méretű tojásformákat marcipánból.

A süti tetejére varázsolhatunk igazi fészket is, ha vajból és porcukorból hagyományos vajkrémet keverünk (amit akár színezhetünk is), s ebből egy kört húzunk a muffin szélén, aminek a közepébe kerülhetnek az apró tojáscukrok. Nagyon csinos lesz az eredmény akkor is, ha zöld marcipánból fokhagymaprés segítségével füvet készítünk, amiből könnyen rakhatunk fészket.

Természetesen a vajkrémmel meg is kenhetjük a sütik tetjét, s így tehetjük rá a tojásokat. A cukormáz helyett pedig akár csokoládéval is bevonhatjuk a muffinokat, ekkor kedvünkre variálhatunk a fehér- és étcsokoládéval.

A marcipánnal is lehet úgy variálni, hogy különböző színű darabokat vékonyra nyújtunk és húsvéti formákat szaggatunk belőlük, amiket a süti tetejére illesztünk, akár cukormáz vagy csokoládé alapra, akár csak magukban. De vásárolhatunk ünnepi marcipán figurákat a cukrászdákban vagy az áruházakban (vagy formázhatunk magunk is), s azokat is a muffin tetejére állíthatjuk.

Akinek kiváló a kézügyessége, az cukormáz, csoki vagy marcipán alkalmazásával képezzen egy sima felületet a sütik tetején, és csokoládé vagy díszítő tollak segítségével rajzoljon húsvéti motívumokat, csendéletet a sütemény tetejére.

Végül hadd említsem meg, hogy nem rossz ötlet a papírkosárkák színével, mintájával is eljátszani, s azokat is bevonni a tarkabarka sütik megalkotásába! ;) S a fenti ötletek közül nem egy akkor is hasznos lehet, ha nem muffint, hanem egy szép nagy tortát szeretnénk húsvétivá varázsolni.

Kiegészítés:
Íme, így sikerültek az én sütijeim :)

Rózsás hímes

Minden évben szoktam készíteni néhány nagy gonddal, különleges technikával díszített hímes tojást, amit hétfőn a vip-locsolók kapnak. Idén a szalvétatechnikára esett a választásom, amiről már korábban írtam Nektek, s amihez remek ötleteket találtam egy kreatív magazinban.

A tojás elkészítése nem túl bonyolult, viszont időt kell rá szánni, az egyes lépések között több óra száradási időnek kell eltelnie, így ne hagyjátok az utolsó pillanatra! Én ezúttal is kifújt tojást vettem alapul, de természetesen választhattok fa- vagy műanyag tojást is, a metódus nagyjából ugyanaz.

Először a tojás egész felületét, vagy csupán a minta körülbelüli helyét le kell alapozni fehér vagy bézs színnel, hogy a dekupázsolt motívum szépen érvényesüljön, ugyanis a tojás természetes héja ehhez általában túl sötét. Miután ez a réteg megszáradt, válasszatok ki egy tetszőleges mintát a szalvétából: valamilyen húsvéti motívumot vagy egyszerűen valamit, ami megtetszett. Szerintem érdemes kisebb darabokkal operálni, mert a domború héjra azt könnyebb felragasztani. Ha gondosan kivágtátok a mintát, s rádekupázsoltátok a tojásra, újabb száradási szakasz következik.

Ezután neki lehet fogni a minta körüli felület pingálásának is, ehhez egy harmonizáló árnyalat szökséges, amivel akár több rétegben is le lehet festeni a tojást. Én kétszer is használtam ezt a festéket, egyrészt mert nehéz úgy megfogni a tojást, hogy minden négyzetcentijét egy ütemben be tudjuk festeni (na jó, egyenesen lehetetlen), másrészt pedig később még korrigáltam az apróbb hibákat. Így ismét bejön egy-két száradási etap.

A végső szakasz gyorsan megy: csillámstifttel húztam egy vonalat a két festék találkozási pontjain, ami kettős célt szolgál: eltünteti az amúgy nem túl dekoratív határvonalat a színek között és egyben hangsúlyozza a mintát. Ennek már nem kell olyan sok idő, hogy megszáradjon.

Akinek van ideje/kedve, színtelen lakkal vagy körömerősítővel átlazúrozhatja az egész tojást, hogy csillogó-villogó felületet kapjon. Ha felakasztható dísznek szánjátok a tojást, ehhez a finom, romantikus darabhoz egy szép selyemszalag illik a legjobban.