2011. április 21., csütörtök

Húsvét


Kellemes húsvétot, sok locsolót és vidámságot kívánok mindenkinek!

2011. április 20., szerda

Húsvéti tippek


Tudom, hogy javában közeleg a húsvét, és semmilyen ötletet nem mutattam Nektek az oldalon ezzel kapcsolatban, amire két mentséget tudok felhozni: 1. bizonyára észrevettétek már, hogy közel sem vagyok olyan aktív ezen az oldalon (és sajnos a többin sem), mint régen, aminek az oka a munka. Alig van időm alkotni, de ha mégis akad, kedvem, ihletem nem igen van hozzá... 2. idén életemben először nem töltöm itthon az ünnepeket, nem lesz nagy húsvétolás, semmilyen módon nem készülök rá, nincs tojásfestés, sonkafőzés, semmi. Ebből kifolyólag hangulatom sincs igen hozzá, pedig úgy egy hónapja elterveztem, hogy majd dekupázsolok meg mindenféle virágos-tarka anyagból varrok tojásokat, de persze ez nem jött össze.

Szóval szégyellem magam, de nem tudok javaslatokkal előállni, hogyan tegyétek szebbé az ünnepet. Legalábbis saját ötleteim nincsenek. De mutatok pár oldalt, ahonnan talán meríthettek ihletet.

Az isteni Lindt csokoládé oldalán dekorációs tippeket és ünnepi recepteket találhattok. Szerintem érdemes nézelődni, akárcsak a német oldalon!

Természetesen a BBC oldalán is remek receptgyűjteményt találhattok, a kis nyuszifészek sütik vagy a gyümölcsös muffinok igazán ellenállhatatlannak tűnnek!

Megéri letölteni a Milka (ha jól tudom, nálunk nem terjesztett) húsvéti füzetkéjét is, mert nemcsak receptek, hanem néhány nagyon ügyes dekorációs ötlet is segít hozzájárulni az ünnepi hangulathoz. Ugyanezen az oldalon az alkotások leírásait is letölthetitek, érdemes kinyomtatni vagy elmenteni a következő évek húsvétjaira. Én a patchwork takarót már kinéztem magamnak ;)

Most ennyi jutott hirtelen eszembe, én ezeket az oldalakat találtam a leghangulatosabbaknak, legötletesebbeknek. Ha kedvetek van, olvasgassátok az oldal tavalyi húsvéti bejegyzéseit, biztosan több akad belőlük, mint idén ;)

2011. április 5., kedd

Francia almatorta #2


Már mutattam Nektek egyszer egy francia almatortát, az egyre népszerűbb fordított verziót, amikor a gyümölcsre kerül a tészta, majd sütés után meg kell fordítani, és így egy nagyon látványos finomság lesz a végeredmény. Most egy másik receptet találtam, ez is elképesztően gyorsan és egyszerűen elkészíthető, és bár nem kell forgatni, így is tökéletes és különleges lesz a sütemény.

Az alaptészta elég spórolós, ami abból is következik, hogy csak egy réteg, vékony tésztára van szükségünk. Egy nagy tálba szimplán bele kell dobni 150 gramm lisztet, 100 gramm darált diót/mogyorót/mandulát (akár vegyesen is), 1 csipet sót, 50 gramm cukrot, 1 tojást, 1 csomag vaníliás cukrot és 150 gramm, apró darabokra vágott hideg vajat/margarint. Robotgéppel összedolgozzuk, majd kézzel sima tésztát gyúrunk belőle. Ha kell, hozzá lehet szórni még egy kis lisztet, hogy ne legyen túl ragacsos - nekem kellett még pár gramm. Az eredmény egy istenien illatozó diós-vaníliás gyönyörűség, amelyet fóliába csomagolva legalább 30 percre hidegre (hűtőbe/pincébe) teszünk.

Ugyan a tészta pihen, mi nem tehetjük: elő kell készíteni a gyümölcsöt. 500 gramm almát meghámozunk, negyedekbe vágunk, eltávolítjuk a magházát, és a negyedeket vékony szeletekre vágjuk. Kevés citromlével megspricceljük, hogy megőrizze ártatlan fehérségét (vagy egyszerűen egy tál vízbe dobjuk).

Belisztezett deszkán akkorára nyújtjuk a tésztát, hogy a torta- vagy lepényformánkat kényelmesen ki lehessen bélelni vele, majd a kivajazott-kilisztezett formába terítjük, eligazgatjuk, hogy pereme is legyen.

A tésztán sugarasan-körkörösen-csinosan elrendezgetjük az almaszeleteket, és mehet is a sütőbe, 200 fokon kábé 25 percre. Amíg még gőzölög, néhány kanál felforrósított lekvárral (én stílusosan almalekvárt választottam, a recept sárgabarackot javasol) megkenegetjük, hogy csillogó legyen. Melegen és hidegen is kitűnő, könnyű édesség. Nem tudom, Ti hogy vagytok vele, de én így, tavasszal inkább az ilyesfélére vágyom, semmint a nehéz, krémes desszertekre. Azért egy kis vaníliafagyit, tejszínhabot elbír!

Persze körtével, szilvával, barackkal, birssel is finom lehet, sőt, vegyesen is válaszhatók a gyümölcsök. Ha valakinek nincs kedve rendezgetni a szeleteket, vágja kockákra a gyümölcsöt, és egyszerűen "ömlessze" így a tésztára. Meg lehet szórni fahéjjal, durvára vágott dióval, az én receptem pirított mandulát javasol. Szerintem igazán megbízható, tuti kis recept!

(Megjegyzés: a képen nem az én süteményem szerepel, túl gyorsan elfogyott ahhoz, hogy megöröktíhessem!)

2011. február 28., hétfő

Tarkabarka muffin


Az ezererarcú, hihetetlenül sokféleképpen variálható sütemény egy újabb oldalát szeretném megmutatni Nektek - az ötletet tegnap délután próbáltam ki, és mivel szerintem nemcsak látványos, de eszméletlenül finom is lett a végeredmény, mindenképpen be szerettem volna itt számolni róla.

A muffin valószínűleg itt már sokszor közölt alapreceptjét vettem kiindulási pontként, ezt formáltam át úgy, hogy egy, a szokásonál különlegesebb megjelenésű sütit kapjak. A kezdet ugyanolyan, mint a többi receptnél: egy nagy tálban összekevertem 200 gramm lisztet 1 csomag sütőporral és 1 csipet sóval, hozzáadtam mintegy 100 gramm cukrot, 2-3 evőkanál olajat, 1 tojást és 150 gramm kefírt, utóbbit tejjel kábé 200 millire egészítettem ki. Ezt az alapot szimplán egy kanállal, erőteljes mozdulatokkal homogén anyaggá dolgoztam össze.

Innen lehet igazából variálni a dolgot. Én a tészta felét egy külön tálba szedtem, és 1-2 evőkanál nem instant, holland kakaóporral ízesítettem-színeztem, a maradékba pedig 1 narancs héját reszeltem bele, és a levéből is belefacsartam 1 evőkanálnyit.

Miután ily módon költői túlzással egy fekete és egy fehér masszát kaptam, a kivajazott-kilisztezett formákba felváltva teáskanálnyi adagokat csepegtettem a tésztákból. Gyorsan kell dolgozni, különben túlságosan szétfolynak a tésztacseppek, és akkor csak vízszintes csíkok lesznek a kész süteményekben.

20 perc alatt 180 fokon készre sültek a muffinok, és némi pihentetés után könnyedén kiugrottak a formából. Bár kívülről is szép foltosak lettek, felvágva mutatnak a legjobban, ugyanis a színek belül sokkal jobban elkülönülnek. És persze minden egyes süti más, egyedi mintázatban tündököl!

Szerintem ezek a muffinok már nem kívánnak mázat, krémet, csokoládét a tetejükre, de persze akinek van kedve, tovább csinosítgathatja őket. És persze a kontrasztos színeket más ízesítésekkel is el lehet érni: lehet például olvasztott ét- és fehércsokit keverni a tésztába, de a világos részt nem is kell feltétlenül külön ízesíteni. (Na jó, szerintem legalább egy kicsi vaníliás cukrot akkor is megérdemel.)

Egy apró trükk, ami nem is igényel sem különleges hozzávalót, sem túl sok időt, mégis feldobja az egyszerű muffint - az eredmény pedig egy könnyű, puha, csinos kis sütemény.