Az én boszim

Előzetes terveimmel ellentétben végül mégsem a denevéres vagy a csillagos tököt faragtam ki, amelyeket mutattam Nektek pár napja, hanem egy régi ötletemet megvalósítva seprűnyélen száguldó boszorkát mintáztam.
Amint azt a (rosszul sikerült) képen láthatjátok, a boszim kellően nagy orrú, púpos vénasszony lett, de annál fürgébben repül a sötét, kísérteties éjszakában.
Nem volt nagy kunszt elkészíteni. Előzőleg papíron megterveztem a sziluettet, majd a tökre is rárajzoltam tollal, ezt követően pedig (na jó, a tök tetejének levágása és a zöldség kibelezése is megvolt) kezdődhetett az óvatos faragás egy éles késsel. Nagyon kell vigyázni, hogy biztosan jó helyen vágjunk, mert ha félrecsúszik a kés, és tönkremegy a minta... nos, nekem nem volt tartalék tököm, szóval nagyon figyeltem!
A boszi köré egy egyszerű keretet is hasítottam a tök héjába, a kés pengéjével karcoltam a vonalat, majd ennek mentén óvatosan kivágtam a héj felső részét úgy, hogy ne szaladjon be a kés a tök belsejébe, így csak a sárga húsán keresztül sejlik át a mécses fénye.
Ja, és eltettem pár kövér magot a tökből, ha nem felejtem el tavaszig, jövőre saját alapanyagot termelek a Halloween-dekorációmhoz!

Őszi vendégvárók

Az előző bejegyzésben mutatott oldalon valami más érdekességre is bukkantam, amit szintén szeretnék megosztani veletek. Gyönyörű koszorúkat mutatnak ugyanis itt be, amelyek igazán méltóképpen díszíthetik az ajtótokat vagy az ablakotokat!
A természet ősszel hihetetlenül gazdagon kínálja a dekorációs eszközöket, a színes falevelek, a friss tobozok, a diófélék, a bogyók elképesztő választékban állnak rendelkezésre, ezért mindenképpen érdemes körülnézni a kertben vagy egy kirándulás alkalmával a természetben!
Nálunk ugyan most egy egyszerű, készen vásárolt dísz lóg az ajtón, de eléggé szégyellem is magam most már miatta, mert például az említett oldalon látható második koszorú mindössze egy mohaalap néhány kicsi dísztökkel. Tíz perc lehet maximum az elkészítése? És semmi extra nem kell hozzá, az eredmény viszont nagyon elegáns.
A legjobban mégis a földimogyorós tetszik. Én is gyakran használom, hiszen szép a formája, rusztikus a felülete, de ilyen mennyiségben, ennyire hangsúlyosan még nem alkalmaztam soha. Pedig működik!
Szóval? Jó ötletet adtam a hosszú hétvégére? :)

Tökminták

Közeleg a Halloween, lassan ideje beszerezni a faragásra szánt tökö(ke)t! Nem kell már most feltétlenül nekilátnotok a munkának, nálam is már egy-két hete figyel a legtökéletesebb példány, amelyet a boltban fellelhettem, mert amíg rémisztő dísz nem válik belőle, kellemesen ellehet a krizantémok, hangák, termések és más tökfélék társaságában, az évszakhoz illő kompozíciót, csendéletet alkotva. Ha túl korán kivájjátok ugyanis a tököt, fennáll a veszélye, hogy idő előtt megromlik.
Viszont ahhoz egyáltalán nincs túl korán, hogy elkezdjetek gondolkodni azon, idén milyen mintát is válasszatok a töknek! Valami klasszikus horrorelemet, mint amilyen a kísértet, a boszorkány, a denevér vagy a pók? Esetleg egy ijesztő fejet faragnátok, szintén egy örökzöld témát pedzegetve? Vagy a dekoratív jellegre helyezve a hangsúlyt, megelégednétek például tekergő vonalakkal vagy ismétlődő pöttyökkel?
Ihletért nézzetek szét (elsősorban természetesen amerikai) oldalakon, blogokon, sok helyen kinyomtatható sablont is fogtok találni. Én is hoztam egy oldalt, ahonnan letölthetők a minták, nézzetek körül, érdemes! Nekem a denevéres és a csillagos tök tetszett a legjobban, lehet, hogy ezek közül készítem el valamelyiket az idén. Esetleg mindkettőt...?

Nyári befőzés

Tudom, már ezer éve nem írtam ide semmit, aminek az oka egyszerű volt: nem volt miről írnom. Az utóbbi időben nem volt sem időm, sem lehetőségem nagyon alkotni, sütni-főzni, kreatívkodni, ha meg valami mégis összejött, arra már végképp nem jutott energiám, hogy még be is számoljak róla. 

De úgy látom, azért vannak még, akik látogatják ezt az oldalt, szóval a kedvükért próbálok egy-két apróságot idecsempészni, még ha nem is ígérhetek mindig valami eszméletlenül egyedi nagy dobást, saját alkotást. Ahogy most sem, ám a Butlers hírlevelében megint olyan jó kis receptet találtam, hogy úgy gondoltam, megosztom Veletek, hátha kedvetek szottyan kipróbálni. 

Lekvárfőzésről van szó, és most, amikor még/már nincs olyan irtózatos hőség, meg lehet próbálkozni ennek a kis ínyencségnek az elkészítésével. Ha pedig bejön, talán érdemes már most a karácsonyra gondolva ajándéknak is készíteni néhány üveggel - a tél közepén biztosan mindenki szívesen fogadja majd a nyár ízeit!

Szóval, íme: A vaníliás-mandulás őszibarack dzsem

Hozzávalók:

- 3 kg érett őszibarack
- 40 dkg cukor
- 3 dl száraz habzóbor

- 2 zacskó 4:1 arányú dzsemzselésítő 

- 1 rúd vanília kikapart magjai

- 15 dkg szeletelt mandula, esetleg durvára vágott dió

Az őszibarack héját húzzuk le, és magozzuk ki. Ha nem lehet lehúzni a héját, akkor mártsuk pár másodpercre forró vízbe, így már könnyedén lehúzhatjuk. Vágjuk falatnyi darabokra, és a cukorral, vaníliával, és a borral főzzük 20 percig, néha megkeverve. Vegyük nagyra a lángot, és keverjük bele a zselésítőt, majd ezzel is főzzük nagy lángon további öt percig. A mandulát csak a végén adjuk hozzá.

Gyorsan töltsük az üvegekbe, zárjuk le, és pár napra tegyük dunsztba: ágyneműk közé, vagy egy törölközővel bélelt, jól záródó hűtőtáskába. 

Ha hagyományos üvegben készülnek a dzsemek, akkor miután lezártuk, fordítsuk fejre tíz másodpercig, így a forró dzsem a tetőben is megöli az esetleges csírákat, nincs szükség tartósítószerre.