Francia kávékrém

Néhány héttel ezelőtt a születésnapomra kaptam meg Joanne Harris A francia piac című, remek szakácskönyvét. Bár eddig sem állt távol tőlem a francia konyha, hiszen ki ne szeretné a rengeteg friss hozzávaló felhasználásval készült, igazán ínyenc, nem mindennapi fogásokat, mégsem volt birtokomban egyetlen összefoglaló jellegű kötet sem. Eddig.

A manapság divatos, vaskos, színes, töménytelen mennyiségű gyönyörű képpel díszített, igényes megjelenésű szakácskönyveket egyenesen nekem találták ki. Ezeket már végiglapozni, olvasgatni is valóságos élmény, remek szórakozás például egy csésze kávé vagy tea társaságában, még akkor is, ha egyáltalán nem is áll szándékunkban főzni, vagy már rég megvan a terv, hogy mi készüljön ebédre, vacsorára. Nem, ezekből nem kell feltétlenül minden alkalommal ténylegesen főzni, néha elég, ha csak elmerülhetünk bennük egy kicsit.

Persze azért mégis muszáj valamit kipróbálni belőle, mert az ínycsiklandó képeknek, érzékletes leírásoknak úgysem lehet a végtelenségig ellenállni. A magam részéről a fent említett szakácskönyvből elsőként a kávékrémet készítettem el, ugyanis épp egy különleges desszert volt tervbe véve, időkorlát és nehézségi fok meghatározása nélkül, ugyanis egy ráérős délelőttön ez volt az egyetlen programom. Nos, hosszas hezitálás után döntöttem a kávékrém mellett.

Ideális ez az édesség egy ünnepi ebéd zárására, ugyanis elsőként összeállíthatjuk ezt, s amíg a többi fogás készül, a krém a hűtőben pihenve nyeri el végleges formáját. Mire tálalásra kerül a sor, éppen tökéletes lesz.

Bár néhányan talán megijednek, hogy francia receptről van szó, mindenkit megnyugtathatok, a ráfordított munka, a bonyolultság foka közel sem áll arányban a végeredménnyel: a hihetetlenül finom, egyedi aroma igazán egyszerűen érhető el, az ember nem is gondolná, hogy csak ennyi az egész. Tehát, nem megijedni, hanem nekilátni!

Hat személyre készítve először 4 deci tejet felforrósítunk (forralni nem kell), s ebbe szórjuk bele az ízért felelős 3 evőkanál kávét. Elkeverjük, majd pihentetjük kicsit, amíg a többi hozzávalóval foglalkozunk. Természetesen a legjobb a frissen darált verzió. Talán most eszünkbe jut, hogy inkább instant kávét kellene alkalmazni, mert így nem lesz kellemetlen zacc az alján, ám, hogy is mondjam... nem lenne ez hatalmas vétek a minőségi francia konyha ellen? Nem mondom, meggyorsítja és leegyszerűsíti a dolgunkat, úgyhogy aki meri, hát rajta.

Mindenesetre, mialatt a kávés tej hűl, 4 tojássárgáját habosra verünk 6 deka cukorral. Igen, csak ennyi cukor kell összesen, a franciák semmit sem szeretnek túlédesíteni, inkább hagyják a többi ízt érvényesülni. Jelen esetben a kávéét.

Ezután szűrőn vagy filterpapíron átszűrjük a kávés tejet, majd hozzáöntjük a tojáshoz, és alaposan összekeverjük. A keverék mehet vissza abba a serpenyőbe, amiben a tejet melegítettük, s most ismét főzni kezdjük a krémet, folyamatos kevergetés mellett, amíg sűrűsödni nem kezd. Nem kell aggódni, ha itt még nem éri el a puha krémsűrűséget, hiszen ezért keverjük hozzá a zselatint. Lehet lapot is használni, abból négyre van szükségünk, ám én port szórtam bele, abból is 4 teáskanálnyit. Miután az egészet jól összedolgoztuk, nincs más hátra, mint egy kicsit hűlni hagyni, mielőtt hozzáadnánk a legutolsó összetevőt.

Ez pedig nem lesz más, mint a tejszín, ami az extra krémességért fog felelni. A hideg keverékbe óvatosan beleforgatunk 2,25 deci keményre vert tejszínt. Végül már csak annyi a dolgunk, hogy a kész krémet a tálalásra szolgáló kelyhekbe, tálkákba öntsük, s már mehet is a hűtőszekrénybe legalább 2 órára.

Mielőtt felszolgálnánk, érdemes flancosan feldíszíteni. Tegyünk rá tejszínhabot, szórjuk meg reszelt étcsokoládéval, kakaóporral, némi őrölt kávéval, vagy akár fahéjjal, tuningoljuk tovább babapiskótával, keksszel, hintsük meg egész kávészemekkel. A lényeg, hogy játsszunk el bátran a kávé világához illő ízekkel, valamint a kávé sötétje és a tejszín világossága által alkotott kontraszttal.

Tehát olyan édességgel van dolgunk, ami igazán különleges ízélményt nyújt, ínyenceknek tökéletes. Ha kifejezetten hangsúlyozzuk, hogy francia desszertet teszünk vendégünk elé, higgyük el, hatalmas várakozással fogják fogadni a krémet, ám az első falat után az elismerés sem fog váratni magára. Ráadásul látványnak sem utolsó, egy szelet házi sütemény alternatívájaként felettébb elegáns megjelenésével ünnepivé varázsolja az egyébként nem túl jeles alkalmakat is.

Gyöngyös csoda

Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de nekem vannak korszakaim, amikor egy-egy technika megszállottja leszek, amit máskor viszont hosszú ideig hanyagolok. Nos, ez a karkötő egy gyöngyös időszakom eredménye, és azóta is megbízhatóan teszi elegánsabbá öltözékemet.

Az elkészítése hihetetlenül egyszerű, percek kérdése, és még különösebb kézügyesség, tapasztalat sem kell hozzá. Én egy hobbiboltban láttam meg a távtartónak nevezett fémelemeket, amelyek segítségével többsoros karkötőt, láncot, egyéb ékszert készíthetünk, s hozzá egy kis csomag fekete Swarovski-gyöngyöt is választottam, bár akkor még fogalmam sem volt, mihez is kezdek velük pontosan.

Végül már korábban beszerzett, klasszikus fehér teklagyöngyre gondoltam, amitől, bevallom, én korábban idegenkedtem. Ám lesz, ami lesz, legfeljebb szétszedem, ha nem tetszik alapon, nekiláttam. Mivel elegáns darabot szerettem volna, mindenképpen egyszerű, szabályos mintákban gondolkodtam. A fűzéshez gumicérnát használtam, hogy rugalmas legyen, bár ezzel kapcsolatban meg kell jegyeznem, hogy időnként nem árt újrafűzni az ezzel készült ékszereket, mert elöregedik, elvékonyodik, s végül elszakad. Nemrég éppen ezért kellett "szervízelnem" egy régebben kapott karkötőt.

A mintát, azt hiszem, nem kell részleteznem, mert egyrészt a képről pontosan leolvasható, másrészt pedig erősen függ a használt gyöngyök méretétől, illetve a csukló méretétől - nem utolsósorban persze az ízlésünktől. Aki akarja, több színváltozatban is elkészítheti, hogy mindenféle ruhához meglegyen a passzoló darab. Természetesen bármilyen gyöngyöt lehet választani: a műanyag, harsány színű darabok vidám bizsut eredményeznek, a fagyöngyök csinos, természetes alapanyagot adnak. Aki bolondosabb, egyedibb ékszert szeretne, néhány lógó dísszel, például kagylókkal, apró érmékkel, medálokkal feldobhatja.

Mindenesetre akármelyik változat mellett is döntünk, igen rövid idő alatt elkészül egy ilyen szimpla kiegészítő, ami megszerettette velem ezt a klasszikus gyöngyöt, s aminek azóta is csodájára járnak.

Pár minta

Már korábban is ajánlottam Nektek honlapokat, ahol segítséget, ötleteket találhattok a kreatív ténykedéshez, s most egy újabbat szeretnék a figyelmetekbe ajánlani.

A The Chart Shop elnevezésű angol nyelvű oldal keresztszemes hímzéshez kínál mintákat, s a leszámolható rajzokon kívül természetesen a szükséges fonalkészletet is meg lehet rendelni. Azonban aki nem akar erre áldozni, annak is érdemes felkeresni az oldalt, ugyanis számos ingyenes minta található rajta, amit csak ki kell nyomtatni, és már hozzá is foghattok a hímzéshez.

Ezek általában kisebb képek, motívumok, amik tökéletesen megfelelnek például egy képeslap vagy egy apró falikép elkészítéséhez. A minták témák szerint vannak csoportosítva, s csaknem minden kategóriában vannak ingyenes képek is. Túlzás lenne azt állítani, hogy mindegyik gyönyörű, de ez egyrészt ízlés dolga, másrészt pedig azért van miből válogatni és ki lehet fogni pár csinosabb darabot. Bár már nem (vagy még nem?) aktuális, a karácsonyi csapatban például 47 minta áll rendelkezésre, és van köztük kifejezetten szép is. Jómagam is elkészítettem már innen párat.

Tehát akit mindössze egy jó ötlet, egy szemrevaló minta választ el az alkotástól, most már nincs, ami visszatartsa! Jó nézelődést!

Eredeti táskadísz

Sosem voltam az a fajta, aki táskáját, mobilját, kulcscsomóját mindenféle tarkabarka, fityegő, zörgő dísszel ékesíti, ám amikor ajándéknak valót kerestem pár napja, és rábukkantam arra a táskadísz-készletre, amit a képen is láthattok, mégis elcsábultam, ugyanis nagyon értékeltem, hogy ennek a kis lógó izének van egyénisége. Olyannyira megtetszett, hogy komolyan fontolgatom, saját részre is készítek egyet vagy legalábbis valami hasonlót.

Nem tudom, mennyire szúrtátok már ki, de egy jó ideje a hobbiboltokat elárasztották a kis papírdobozban kapható csináld magad ékszerek, amelyeknek minden szükséges kellékét egy rajzos használati utasítással együtt egy csomagban megvásárolhatjátok. Ezek a nyakláncok, karkötők, fülbevalók, gyűrűk, kulcstartók, táskadíszek, stb. nem annyira olcsók, legalábbis nem olcsóbbak, mintha egy kész darabot vennétek, ám itt hozzáadódik az alkotás öröme is. Ráadásul tényleg divatos, csinos kis díszekről van szó, amelyek között ki-ki az ízlése és az elkészítés nehézségi foka alapján válogathat.

Nos, tehát én ezt a táskadíszt választottam, mint mondtam, a különlegessége miatt. Tetszett a régimódi függönybojtra emlékeztető fekete bojt, ami szerintem önmagában is képes lenne feldobni egy hétköznapi táskát. Tetszett a nem mindennapi megoldás, hogy miniatűr evőeszközöket is rejtett a készlet, amelyek olyanok, mintha nem létező kishúgom babaházából csentem volna el őket. Tetszett a hal motívum, mert odavagyok mindenért, ami a tengert juttatja eszembe, és tetszett, hogy fából készült, mert így természetesebb hatást kelt. Éppen ezért tetszett az is, hogy az egészet egy jókora fakarika fogta össze. És végül tetszett a fekete csillag is, ami engem a színe ellenére egy tengeri csillagra emlékeztetett, és ugye a tengeri motívumok... Ami nem tetszett viszont, hogy egy kicsi, sárga dobókockát is hozzácsaptak a csomaghoz, ami szerintem teljesen kilógott volna a kész műből, ezért egy átlátszó gyönggyel helyettesítettem, amivel sokkal inkább ki vagyok békülve.

Az összeállítás gyorsan és könnyen ment, maximum fél órába telt elkészíteni az alkotást. Ennek mintájára azonban bárki kreálhat hasonló díszt az otthon fellelt darabokból, ráadásul így biztosan nagyon eredeti lesz a mű. A fakarika lehet például egy közönséges függönykarika, amit akár le is lehet festeni. De egy nagyobb fém- vagy műanyagkarika is tökéletes a célra. A rögzítéshez szükséges fémkellékek külön is megvásárolhatók. A díszek pedig rendkívül sokoldalúan összeválogathatók: keresgélhetünk a gyöngyök és egyéb ékszerkellékek között, önthetünk kis gipszfigurákat, elővehetünk régi kulcstartókat vagy akár ritkán hordott gyűrűket vagy más bizsukat, felhasználhatunk kagylókat, csigákat, terméseket, apró mütyüröket, játékokat, gyakorlatilag bármit, amire tudunk a felerősítéshez szükséges lyukat fúrni. Bojtot egyénileg készíteni sem egy bonyolult művelet. Mindenesetre egy táskadísz tökéletes megoldás egy olyan szép tárgy hasznosítására, amivel nem nagyon tudunk mit kezdeni, de mégsem szeretnénk tőle megválni, inkább csak csodálnánk, amíg lehet. Az pedig már csakis az ízlésünktől függ, hogy tarka, egyáltalán össze nem illő darabokat fogunk össze, avagy különböző anyagú, formavilágú, ám színben harmonizáló tárgyakat, ahogyan én is tettem.

Ez a dísz igazán egyedivé teszi táskánkat, valamint alkalmas arra is, hogy egy picit megmutathassuk a világnak, milyenek is vagyunk valójában, hiszen személyes tárgyakból készítve egyéniségünk egy apró lenyomatát viselhetjük nap mint nap.