Mézes-gyömbéres karácsonyváró

Nekem eddig a cookie, vagyis az amerikai, angolszász keksz jobbára a csokoládés (lehetőleg kétféle csokiból darabkákat tartalmazó + kakaós tésztából készülő) kerek, minél nagyobb kekszet jelentette, pedig természetesen ezt az egyszerűen összedobható sütit is millióféle ízesítéssel lehet készíteni. A változat, amelyre most bukkantam, egy kifejezetten téli, karácsonyi ízkombinációt ajánl, amely tökéletesen hozza az ünnepi hangulatot, és a nagy adventi készülődés közepette a néhány percnyi kikapcsolódást és a nyirkos, ködös, fázós, korán sötétedős napokat egyaránt megédesíti.

Ezt az édességet gyorsan és egyszerűen össze lehet dobni, elkészítése tényleg gyerekjáték, és mivel semmi extra hozzávalót nem igényel, hirtelen felindulásból is bármikor nekiláthattok.

A kekszhez először is 100 gramm liszthez keverjetek 1/2 teáskanál szódabikarbónát, 1 teáskanál sütőport és egy csipet sót, majd az aromás ízhez 1 teáskanál őrölt gyömbért, valamint 1/2-1 teáskanál mézeskalács-fűszerkeveréket. Utóbbi tetszés szerint fahéjjal, ánizssal, szegfűszeggel helyettesíthető, az arányokkal ízléstől függően szabad játszani.

A lisztes-fűszeres keverékbe 50 gramm, kis darabokra vágott vajat/margarint morzsolunk, majd 3 evőkanál mézet teszünk hozzá. Az eredeti recept úgy 1 evőkanál cukrot is javasol, de szerintem úgy túl édes lesz a végeredmény - ez azonban megint csak ízlés dolga.

A lényeg, hogy ezt a meglehetősen ragacsos keveréket gyúrjátok össze, és sütőpapírral kibélelt vagy kivajazott tepsibe 2-3 centi átmérőjű gömböket tegyetek belőle. Ez könnyebben megy, ha a tésztát picit a hűtőbe teszitek (vagy ilyen időben egyszerűen ki az ablakpárkányra). A halmokat késsel vagy csak kézzel le kell lapítani, hogy kábé egy centi vastag kekszeket kapjunk - vigyázat, kellő távolságba kerüljenek egymástól a sütik, mert a melegben megnőnek! Némi cukorral meg lehet szórni a tetejüket.

190 fokon kábé 10 perc alatt el is készülnek. Hagyjátok kihűlni őket a tepsiben, forrón még úgyis túl puhák ahhoz, hogy eltávolítsátok őket onnan. Később, ha kedvetek van, cukormázzal vagy csokoládéval díszíthetitek őket.

Ebből a mennyiségből tapasztalataim szerint mindössze 15-16 darab, nem túl nagy keksz lesz, úgyhogy ajánlatos legalább a duplájára növelni a megadott mennyiségeket, de egy kis finomságnak a forró csokoládé mellé így is kiváló. És persze ajándéknak sem utolsó!

Tökünnep

Régóta nem írtam már ide, de ahogyan talán láttátok, más oldalaimra sem, mert elég sűrű volt az életem mostanában, sok, nagy változás történt körülöttem. Most viszont Halloween közeledtével, úgy éreztem, muszáj írnom ide, hiszen rám is vár egy faragni való tök, és rengeteg fantasztikus ötletet láttam mindenfelé, miközben ihletet kerestem az idei műalkotáshoz.

Először ebbe az oldalba botlottam, itt ingyenesen, pdf-formátumban letölthető mintákat találhattok, nekem a boszorkányos tetszik különösen!

Itt is rengeteg egyedi, nem túl bonyolult mintára bukkanhattok. Csak rá kell kattintani a kiválasztott motívumra, és már nyomtatható is!

Ha a netről nyomtattok mintát, a könnyebb kezelhetőség kedvéért vágjátok le a felesleges sarkokat a papírlapról, majd ragasztószalaggal rögzítsétek a mintát a tökre. Rajszöggel is lehet, ha nem bánjátok, hogy ezek apró lyukakat hagynak a tökben, igaz, ezek úgysem nagyon látszódnak majd. A motívumot rajzoljátok körbe, erősen rányomva a ceruzát vagy a tollat a papírra, hogy nyomot hagyjon a tök héján. Az is jó, ha rajzszöggel, tollal vagy valamilyen más hegyes eszközzel apró pontokat szurkáltok a tökbe a minta körvonalának mentén. Távolítsátok el a lapot, és vágjátok ki a motívumot a tökből. Nem nagy művelet, igaz?

Ha az ingyenes minták között nem találtok kedvetekre valót, több oldal ugyan rendelésre (persze nem ingyen) elküldi a kért mintákat, de a tökfaragás tipikusan egy olyan feladat, amely egy kép, egy fotó alapján könnyen leutánozható, szabad kézzel is rárajzolható a kinézett motívum a tökre, és természetesen közben az egyéni ízléshez vagy a tök méretéhez igazítható.

Ráadásként pedig íme, néhány recept Halloweenre a BBC oldalán! A denevéres keksz és a pókhálós muffin ellenállhatatlanul fest!

Morzsás-barackos

Egy nagyon finom, gyümölcsös nyári süteményt ajánlok most Nektek. Nem tudom, Ti hogy vagytok vele, de ilyen meleg napokon egyszerűen nem kívánom a krémes-csokoládés édességeket, inkább friss, üdítő, nem túl édes, gyümölcsös sütikre vágyom. És mivel gyümölcsből aztán tényleg nagy a választék mostanság, fantasztikusan lehet variálni az ötleteket, az alábbi receptet is szinte bármilyen gyümölcsből ki lehet próbálni, amit csak szerettek vagy ami van otthon.

Kicsit az angol morzsasütire hasonlít ez a desszert, csakhogy azzal ellentétben itt nemcsak arról van szó, hogy a gyümölcsre rászórjuk a tésztamorzsát és megsütjük, hanem alapot is készítünk neki, így egy elegánsan szeletelhető, könnyebben kezelhető süteményt kapunk.

Nekem egy nagyobb adag nektarinom volt, amit el kellett használni, így ebből készítettem. Körülbelül fél kiló gyümölcsre van szükség, megpucoljuk, kockákra vágjuk és kevés vízzel meg cukorral főzzük, hogy megpuhuljon kissé. Természetesen a víz mennyisége függ a felhasznált gyümölcs levesességétől, a cukor az édességétől, a főzési idő pedig a keménységétől. Nem kell szétfőzni, nem lekvárt készítünk, maradjon roppanós! Tegyük félre a lábost, hagyjuk kihűlni a gyümölcsöt.

Közben a tésztához 225 gramm lisztből, 200 gramm vajból/margarinból, 100 gramm cukorból és 1 csipet sóból morzsa állagú tésztát keverünk robotgéppel. Egy sütőpapírral kibélelt tepsibe beleszórjuk a tészta kétharmadát, belenyomkodjuk, hogy összefüggő alapot kapjunk, és közepes fokozaton 10 percig sütjük.

Ha kihűlt a tészta is kissé, megszórjuk némi darált dióval/mogyoróval/mandulával, hogy némileg felszívja majd a gyümölcs levét, és eloszlatjuk rajta a gyümölcsöt, majd rászórjuk a tésztamorzsa maradékát. Jöhet még rá egy kis darált dió, majd mehet vissza a sütőbe 30 percre.

Kitűnő, zamatos, nagyon gyümölcsös finomság! Én már alig várom, hogy szilvás verzióban is kipróbáljam ;)

Illatos koszorú

Már tavaly nyáron írtam Nektek egy nagyon szép díszről (még most is megvan!), amelyet az egyik kedvenc nyári virágomból, a levendulából készítettem, és már akkor is megemlítettem, hogy érdemes koszorút kötni ebből a fanatasztikus illatú virágból. Idén végre sort kerítettem erre is.

Én egy elég egyszerű módszert választottam: egy koszorúalapra rögzítettem a virágokat, amelyeket néhány szálból álló kisebb csokrokba fogva dróttal fogtam az alaphoz. Egy jó hosszú és vékony drótszál kell ehhez a művelethez, persze, ha elfogy, könnyen hozzá lehet toldani. Az egyik kezemmel az alaphoz szorítottam a virágokat, a másikkal körbetekertem a drótot a koszorú körül, majd újabb virágadag, újabb tekerés... Haladós, könnyű módszer.

Az én alapom hungarocellből készült, aminek az a hátránya, hogy a túl erősen meghúzott drót belevág, talán a szalmaalap megfelelőbb lett volna, de az nem volt itthon.

Mérettől függően nagyon hamar elkészül a dísz, amelynek már csak meg kell száradnia, és pompás illatot áraszt egész évben. Természetesen át lehet kötni egy szép szalaggal is, a legjobb, ha valamilyen visszafogott színűt választotok, mert a levendula nem egy harsány árnyalatú virág, és ahogy szárad, csak fakóbbá válik, nem lenne szerencsés, ha a szalag háttérbe szorítaná. Igazi, mediterrán hangulatot áraszt, de szerintem olyan romantikus, hogy talán hálószobába való leginkább ;)

Sajnos a képen nem az én koszorúm szerepel, a képeim nem sikerültek túl jól, de én is hasonlóan tömött, dús koszorút kötöttem.