Emlékkönyvecske

Ha baba érkezik a családba, különösen, ha az első, annyi minden adódik, amit meg kell örökíteni az utókor számára! Fényképek minden mozdulatáról, a fejlődést dokumentáló adatok, információk, apróságok, gondolatok, amelyek később segítenek felidézni ezt a csodálatos időszakot. Ezen kincsek gyűjtésére szolgálhat egy ilyen személyre szabott, csinos könyvecske.

A képen látható alkotás elkészítéséhez a manapság annyira divatos scrapbooking néhány trükkjét hívtam segítségül. A kiindulási alap egy keményfedelű , spirálozott könyvecske, amelyet többféle méretben és alakban szerezhettek be a hobbiboltokban. De ma már annyiféle iskolai füzet kapható, hogy a papírboltokban is körül lehet nézni.

A könyvecske borításához külön erre a célra készült, díszes papírt választottam, szerencsére az alkalomhoz illő, babás designt is találtam az üzletben. Első lépésben méretre vágtam a papírt, és egyszerűen bekötöttem a borítót: a spirálozott rész kivételével minden oldalon egy, úgy két centi hosszú ráhagyást visszahajtottam és leragasztottam a belső oldalon. Én olyan könyvecskét választottam, amelynek az elején egy kis ablak volt, így a megfelelő helyen, az átlók mentén bevágtam a papírt, és az így kapott háromszögeket is visszahajtottam és leragasztottam.

A könyv első oldala gyárilag arra készült, hogy a borítóhoz ragasztva eltüntesse a visszahajtásokat, így teljesen tisztán, rendezetten kezdődhet a mű. Mielőtt azonban ily módon lezárnánk a borító munkálatait, az ablakba hátulról tennünk kell valamit, hogy érzékeltessük, ez egy, a teljes borítótól független rész. Én hosszas gondolkodás után végül ugyanazt a papírt használtam, amelyet eddig is, csakhogy ezúttal kilencven fokkal elfordítottam, hogy függőleges helyett vízszintes csíkozású legyen. Ez egy diszkrét, elegáns megoldás.

Utána a hátsó borítót is hasonló módon bekötöttem. Az elejét azonban tovább cifráztam: a papír és a spirál találkozása nem túl dekoratív része a könyvnek, így ide egy fehér szalagot, farkasfogat ragasztottam, aminek a hullámvonala szépen illeszkedik a spirál karikái közé, egyúttal bájosabbá teszi a kész művet. Természetesen bármilyen, színben illő szalag használható, sőt, a szalagból a borító és a belső lap közé ragasztva akár könyvjelző is készíthető, aminek a végére gyöngyöt is lehet fűzni.

Utolsó lépésként az ablakba felirat került, pici fabetűk a könyvhöz illő színvilágban. Persze szavak helyett lehet egy figurát vagy képet is idetenni. Gyakorlatilag bármit, hiszen az egész könyvnek nem is muszáj babásnak lennie, lehet receptgyűjtemény, telefonszámok, idézetek, versek, ötletek, emlékeztetők gyűjtőhelye, kedves kis naptár, kalendárium. Megfelelő mintájú és témájú papírral, no meg díszekkel, ebbe a kis könyvbe bármi kerülhet és bárkinek igazán kedves ajándék lehet.

Pssszt! Alszik a baba

Tudom, hogy millió éve nem írtam ide, mentségemre szóljon, hogy lefoglalt a család. Viszont ennek bizonyos szempontból örülhettek, ugyanis a távol maradásom oka, a világ legédesebb csöppsége újabb alkotások létrehozására inspirált, és valószínűleg fog majd továbbiakra a jövőben is.

Az első neki szánt ajándékomat ezen a nem túl jól sikerült, enyhén sötét képen láthatjátok, kérlek, használjátok hozzá a fantáziátokat! ;) Egy ajándékboltban láttam korábban hasonlót, azaz egy csinos kis figyelmeztető táblát, amit a baba szobájának ajtajára lehet akasztani, hogy minden arra járót figyelmeztessen: itt érdemes lábujjhegyen tipegni, hacsak nem akar pillanatokon belül egy síró apróságot vigasztalni.

Az én verzióm hobbi boltban kapható egyszerű falap, aminek beépített akasztója van. Ha nem ilyet vettem volna, akkor két lyukat fúrtam volna a felső sarkokba, és rafiát vagy vékony spárgát vezettem volna át rajtuk a rusztikus hatás kedvéért.

A falapot törtfehér festékkel alapoztam, csak egy rétegben. Általában így szoktam fát festeni, mert a természetesség híve vagyok, és a vékony festékrétegen így átsejlik a fa erezete. Persze ennek a módszernek megvan az a tagadhatatlan előnye is, hogy kevesebb festék kell hozzá!

A feliratot a boltban látott mintadarabról csentem, az angol nyelv nekem kifejezetten megfelelt, ugyanis nemzetközi babának készült a darab. De természetesen le is fordíthatjátok. Számítógéppel kinyomtattam a feliratot, ehhez tetszőleges betűtípust lehet választani, a méretet pedig a falaphoz igazítani. Ezután a papírt a fára helyeztem, és grafitceruzával többször, vastagon átrajzoltam a betűk kontúrjait, hogy átüssenek a vonalak a fára. Persze nem ez az egyetlen megoldás a felirat átmásolására, és nem is a legjobb, hiszen csak világos festéken lehet alkalmazni, de én most így csináltam.

Ezután a betűket bronzos kontúrfestékkel átrajzoltam, eltüntetve a grafit által hagyott nyomokat, a színezést pedig aranyló csillámfestékkel oldottam meg. Ezt utólag is lehet még egy kicsit foltozgatni, ha megszáradt, így adagolható még egy kis csillám oda, ahova kicsit kevesebb jutott.

A díszek alapja ugyancsak kreatív boltokban kapható, apró fafigurák. A virágoknál és a pillangónál kedvesebb, babásabb mintákat sajnos az én törzshelyemen nem találtam. Pedig eredetileg babakocsit, bébiket és hasonlókat képzeltem el, vagy az alváshoz illően holdat és csillagokat.

A festést az én egyik kedvelt módszeremmel, körömlakkal kiviteleztem. Egyszerű, a pici ecsetekkel könnyű dolgozni, szépen csillog és gyorsan szárad - hát kell ennél több? Aki hozzám hasonlóan dobott már ki idővel beszáradt lakkot, az, azt hiszem, tudja értékelni ezt az újfajta felhasználási módot ;)

Az alsó virág és a lepke a betűkhöz is használt, bronz kontúr- és arany csillámfesték segítségével készült, a felső virág közepére pedig egy arany kontúrmatrica került. Az egyik alsó sarokba csillagos kontúrmatricát ragasztottam, ezt is kitöltöttem a csillámfestékkel.

Miután a figurákat felragasztották a falapra, készen is áll a kedves kis figyelmeztető tábla - ilyen sem virít minden gyerekszoba ajtaján!

Nyári sajttorta

Folytatva a múltkori bejegyzés hagyományait, ismét egy hőségben kiváló ínyencséget ajánlok a figyelmetekbe: ez a sütemény sütés nélkül készíthető el, és hűs, gyümölcsös íze igazán frissítően hat a kánikulában. Ráadásul ez is egy olyan alaprecept, amit kedvetek szerint változtathattok, attól függően, hogy éppen milyen gyümölcs van otthon, vagy mit szerettek. Én ezúttal egy málnás-sárgabarackos példányt készítettem.

A legtöbb sajttorta alapja egy vékony tésztalap, amit nem lisztből készítünk, és ugye nem sütünk - pont ezért lesz tipikusan nyári ez az édesség. Ehelyett egyszerűen apróra zúzott kekszből készül az alap, amit olvasztott vajjal/margarinnal keverünk össze, hogy kezelhető állagú tésztát kapjunk. Az én verziómhoz minimum 150 gramm kekszre van szükség (én ennél egy picit többet használok), aminek hivatalosan teljes kiőrlésűnek kell lennie - ez egészségesebb és tartalmasabb is. Persze használhattok másfélét is, akár csokoládésat is. A lényeg, hogy egy strapabíró zacskóba kell tenni, és minden felgyűlt feszültséget levezetve összetörni, sodrófával, kézzel bokszolva, vagy pulthoz csapkodva á la Jamie Oliver. A végeredmény egy adag finom porrá zúzott morzsa legyen.

125 gramm vajat/margarint megolvasztunk, és hozzákeverjük a zúzalékot, majd ezt a masszát egy sütőpapírral bélelt, kapcsos tortaformába simítjuk. Félre is lehet tenni, egy jó darabig nem lesz rá szükségünk.

Hozzálátunk a krémhez, a sajttorta lényegéhez: 525 gramm krémsajtot (pl. Philadelphia) (és igen, tudom, hogy ez egy őrült nagy mennyiség, de ez adja a sütemény javát) 300 gramm natúr joghurttal és 1 csipet sóval összekeverünk robotgép segítségével. A joghurtot esetleg megpróbálhatjátok gyümölcsös verzióban is, persze olyannal, ami a tortához használt gyümölcshöz passzol.

Most a gyümölcsök lépnek színre: egy-, maximum kétfélét válasszatok. Lehet bármi: málna, ribizli, meggy, barack, szilva, egres, áfonya, szőlő - szerintem a szaftosabbak, aromásabbak szerepelnek itt jobban, úgyhogy az almát és a körtét most tegyük félre. Viszont jók a trópusi gyümölcsök, így például a lime, a mangó, az ananász, stb. is. Tisztítsuk meg és vágjuk kisebb darabokra a gyümölcsöket, a felét 1 zacskó zselatinporral és 3 evőkanál vízzel törjük össze, és hagyjuk 10 percig állni. Utána belekeverünk 75 gramm cukrot (ez a felhasznált gyümölcsfélétől függően lehet több vagy kevesebb is), és alkalmankénti kevergetés mellett felmelegítjük, amíg a zselatin fel nem oldódik.

A gyümölcsös-zselés keveréket a krémsajtos joghurthoz adjuk, végül a maradék gyümölcsöt is beleforgatjuk, és az egész mehet a kekszalap tetejére. Szépen elsimítjuk, én úgy szeretem, ha a gyümölcsdarabokat egy picit lenyomkodom, hogy a teteje sima legyen. Innentől a hűtő felelőssége a dolog: legalább 3 óra kell neki a hűvösön, de én általában este készítem, hogy másnapra jó legyen.

Persze mindig a kapcsos forma eltávolítása a legneccesebb pillanat, óvatosan, lassan kell megejteni ezt a műveletet. Azután némi friss gyümölccsel és/vagy citromfűvel, mentalevéllel díszítjük a tortát, és már készen is van a fejedelmi ebéd vagy vacsora méltó, könnyed befejezése! Hát nem imádnivaló?

Kánikula leves

Amikor olyan borzalmas hőség van, mint mostanában, nálam általában az alábbi szempontok fontosak az étkek kiválasztásánál: a) minél kevesebb időt kelljen pepecselni vele; b) minél kevesebb hőt termeljen az elkészítése; c) hűsítő és frissítő legyen. Nos, a spanyolok híres levese, a gazpacho tökéletesen teljesíti ezeket a feltételeket: villámgyorsan és egyszerűen elkészíthető, nem is kell főzni, és nagyon jólesik az ilyen napokon, amikor egyébként alig kívánunk valamit.

Valójában nem másról van itt szó, mint néhány nyári zöldség pürésítéséről és fűszerezéséről. Az arányok és a fűszerek ízlés szerint változtathatók, ki-ki kikísérletezheti a saját kis tuti verzióját.

Az alapot három zöldség adja: a paradicsom, a paprika és az uborka. Ezeket kell megtisztítani, és feldarabolva egy tálba dobni. 6-8 személyre úgy 1,5 kiló érett-aromás paradicsomot, 2 kígyóuborkát és 1 paprikát számítsunk. Tegyünk hozzá 1 fej felaprított hagymát és 2 gerezd fokhagymát is. Már most lehet ízesíteni 0,5 deci borecettel és sóval.

Ha alaposan összeturmixoltuk a zöldségeket, az egészet át kell törni egy szűrőn, hogy megszabaduljunk a kellemetlen magoktól és héjaktól, majd hozzáöntünk úgy 1-1,2 deci olívaolajat. A levest tetszés szerint sózzuk-borsozzuk, illetve vízzel lehet higítani, amíg olyan állagú nem lesz, amilyennek szeretnénk. Ezután már nincs is más hátra, mint hogy legalább 2 órára hűtőbe tegyük, hogy pont olyan hűs legyen, ahogyan azt egy nyári levestől elvárhatjuk.

Halkan megjegyzem, hogy az én eredeti receptem friss fehér kenyér morzsáját is javasolja a zöldségekkel együtt beleturmixolni, amivel tartalmasabb lesz a leves, de nekem anélkül sokkal jobban ízlik.

Tálalni lehet jégkockákkal, uborka-, paprika- vagy pirított kenyérkockákkal, petrezselyemlevéllel díszítve. Csodás ebéd vagy vacsora, szerintem a legtökéletesebb fogás ebben a hőségben! És persze igazi vitaminbomba is.

Érdekességként megemlítem, hogy természetesen mint minden régi, híres ételnek, ennek is számtalan verziója létezik: egyes helyeken készítik avokádóval, petrezselyemmel, görögdinnyével, szőlővel, tenger gyümölcseivel is. Hát... én maradok az eredeti változatnál. Az a cordobai szokás, amely szerint keménytojással és sonkával díszítik a levest tálaláskor, már sokkal szimpatikusabb. Legyetek ti is kreatívak, és alkossátok meg a saját kánikula leveseteket!